Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

I Ma már senkinek sincsenek olyan fogalmai az iskoláról, mint a hajdan való időkben; rozzant, öreg épület, vaksi ablakokkal, egy-két tanteremmel. Aki azon­ban még nem látta a miskolci egyetemet, akkor Is meglepődik, amikor a 12-es ousszal néhány perces utazás után, 3 kilométerre a városközponttői, a Tapolca felé vezető úton a Duduj ka-domb lá­bához étkezik. ha elképzelései az iskoláról a legújabbak. Az autó­busz egv modern városban áll meg. Köröskörül új épületek, a legkisebbek négyemeletesek, a legmagasabb tizenhat; szinte el­fárad a szem amíg felfut rajta. Széles, kanyargós utak. nagy te­rek. parkok, a háttérben vörös­téglás, épülő házak. Jobbról egy tábla, nyíl mutat, rajta a közeli ABC-áruházhoz. Nem iskolához, hanem városba érkeztél. Mint a busz jelzőtáblája ígérte ls. Egye­temváros. Ez a miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem. Nagyon fiatal: mindössze húszéves. Alapítását 1949-ben rendelték él, s első tan­évét, 1949-ben kezdte, nem a Je­lenlegi helyén, hanem egy „ha­gyományos" iskolában, a mis­kolci Földes Ferenc Gimnázium­ban. De 1951 őszén már átadták az új város épületeit az ifjúság­nak. A miskolciak azonban máskép­pen számítják az időt Az egye­tem alapítását valóban húsz esz­tendeje rendelték el, de a három kar, a gépészmérnöki, a bánya­mérnöki és kohómérnöki kar közül csak az első volt új, a másik kettő Sopronból költözött ét; az áttelepülés tíz esztendeig, 1959-ig tartott. A soproni iskola jogutódja volt a Selmecbányán lT35-ben alapított bányászati is­kolának. Ez az Intézet 1770-ben nyerte el az Akadémia címet, vagyis főiskolává egyetemmé vált Ily módon a miskolci egve­tern valójában nem húsz; hanem éppen kétszáz esztendős. Nagy különbség. De azért annak, aki ma körülnéz a Dudujka-domb tö­vében épült város sokemeletes épületein, vitathatatlan, hogy a miskolci műszaki egyetem, úgy, ahogyan van, az elmúlt húsz esz­tendő alkotása. Az első tíz évben. 1949—59 kö­aött az egyetem 1200 bányamér­nököt kohómérnököt és gépész­mérnököt bocsátott ki falai kö­zül. Ma 3600 hallgató tanul a három karon, 2278 lakik kollé­giumben és van közöttük 26 kül­földi diák. Legújabban az egye­temhez tartozik a dunaújvárosi kohó- és fémipari főiskolai kar iz. A hallgatókat 353 tanár. 179 külső előadó oktatja a műszaki tudományokra, a kitűnően fel­szerelt tantermekben, laborató­riumokban, amelyek között még úgynevezett „mintabánya", tehát a valóságos bányához mindenben hasonló oktatóhely is van. Az egyetem tanári kara a leg­kiválóbb szakemberekből áll. Dr. Zambó János, az egyetem rekto­ra, Kossuth- és Állami díjas egyetemi tanár, a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagja. Rajta kívül levelező tag dr. Tarján Gusztáv egyetemi ta­nár, s nemzetközileg is Ismert művelői a tudományuknak — hogy csak a legismertebb neve­ket említsük dr. Földváry Aladár, dr. Sályi István, dr. Czi­bere Tibor és dr. Zorkóczy Béla Kossuth-díjas egyetemi tanárok. Nem csoda hát, hogy a tekin­télyes egyetem nemzetközi kap­csolatai igen kiterjedtek. Szerző­dések kötik a miskolciakat 7 kül­földi (német, lengyel, cseh és szovjet) egyetemhez. E kapcsola­tok nemcsak a tudományos ku­tatások számára gyümölcsözőek har.em természetszerűleg hasz­nosíthatók az oktatásban is. A hallgatóság jelentós része példá­ul nyári szakmai gyakorlatait ezeken a külföldi egyetemeken dolgozza le A miskolci egyetemváros Szeged számára külön érde­kesség, hogy — fiatalok, figye­lem! — itt képezik az olajbá­nyászati szakon a jövendő olaj­mérnököket. Ezenkívül itt mű­ködik a Magyar Tudományos Akadémia olajbányászati kutató laboratóriuma, egyikeként annak az 5 tudományos intézetnek, amely az egyetem területén ka­pott helyet. Bármilyen imponálóan nagy is a miskolci egyetemváros, állan­dóan bővül, fejlődik. Legutóbbi létesítményük, és legújabb büsz­keségük. az új könyvtár. Nem­csak azért, mert a bányászati és kohászati irodalom országos gyűjtőkörű szakkönyvtára az új létesítmény, s nem is csak azért, meitt 51 ország 291 egyeteméve! áll cserekapcsolatban. hanem azért is. mert ez a 40 millió fo­rintos költséggel épült könyvtár valóságos építészeti különleges­ség. Négyszáz személyes és 20 ezer kötetes szabadpolcos olvasó­termének területe 2800 négyzet­méter. S hozzá még milyen négy­zetméter! — teszik hozzá a mis­kolciak, akik nemcsak az olvasó­terem nagyságára, hanem mo­dem-szépségére is nagyon büsz­kék. Egyáltalán az egész egyetem­város nagyon szép. Talán nem túlzás azt mondani, hogy mind­az a szépség, amit a magyar épí­tészet ma produkálni tud. itt megtalálható. A krónikás, alti sajnos, rég kinőtt már az egye­temista korból, sóhajtva gondol arra. milyen jó lehet most és milyen jó lett volna annak ide­jén ilyen körülmények között tanulni. Ökrös László Mentegetőzöm: nem tudok hi­deg fejjel írni a Balatonról. Öt­éves voltam, amikor beleeste /. Szó szerint. A család szerint ak­kor tanultam meg úszni: ijed­temben klvergöv.tem. Sokan „beleestek" már a Ba­latonba! Különös, nem múló sze­relem ez, olyan, amit a termé­szet ritkán produkál: szerelmünk tárgya minden évben szebb lesz. A tihanyi dombról — tiszta idő­ben — átködlik a siófoki szál­lodasor, az északi part dombjai alatt pedig az almádi Auróra ­szálló küszkélkedik, közelebb a füredi Marina-hotel 12 emele­te, mint felkiáltójel tör az ég­re. A magyar filmek idegenbe sza­kadt nagybácsija vagy keleti tu­ristája okvetlen a siófoki szál­lodasoron méri le hazánk fej­lődését De az igazi turista és a legelegánsabb vendég is ki­szökik a „haj, de modern" bár­ból, tücsökmuzsikát és nádsuso­gást hallgat a parton, várja a víztükörre hidat verő Hold fel­keltét Ez a Balaton — a ro­mantika is meg a nyüzsgő für­dőélet is. A partot kőgátak közé szorító kőfaragó-kalapács kopo­gása is, meg az Anna-báli éj­szaka áhítata is. Alig több, mint tíz éve, hogy tervek rögzítik álmainkat egy gazda, a Balatoni Intéző Bizott­ság őrködik rajta: Közép-Európa nevezetes turistaközpontja legyen természeti kincsünk. Tétován kezdtük: luxusszállók legyenek-e a pénzes külföldinek, vagy mo­dern, de olcsó kis hotelek, kem­pingek a hazaiaknak, a baráti országok turistatömegeinek? Vé­gül is ebből sincs sok, meg ab­ból se, de terveink lassan meg­valósulnak, formázzák elképzelé­seinket. Hovatovább megrabol­juk a tó tükrét — feltöltjük sok kis öblét —, hogy még több hely legyen szállodának, szakszerve­zeti üdülőnek, étteremnek, strandfövenynek. A fő szezonra már évek óta 450—770 ezer ven­dégnapot kötnek le előre a tu­risták, kempingben, széltódábar fizetővendég-szobában. Kevés a szállodai hely, bár rengeteg épült, mégis a „telt ház" táblát napi 300 ezres vendégseregnél már a legkisebb turistaszálló, kemping kapujára is ki kell tenni, A NEGYEDIK KÉMÉNY IS FÜSTÖL Cement. A szó hallatára keménységre, csatornára, útra, házra, fürdőszo­bára, hídra gondolhatunk: mi minden lesz ebből a lisztszerű. szürke porból. Betonra épül az ország. Hányszor elhangzott a huszonöt év alatt ismerősök között: „Nem ismernél rá a városra, annyi min­den épült." Ehhez pedig sok cement kel­lett. Ezért létesült a DCM. A kezdőbetűs rövidítés meghonoso­dott, pedig alig hét éve, hogy be­járta a hír a haza tájait: felépült a Dunai Cement és Mészmű első „vonala." Vagyis 1963. április 4-re már füstölt az első kemence kémé­nye, megkezdődött Vácott a ce­mentgyártás. Könnyen ment a gyárépítés? Halálos balesetek is előfordultak. Aztán munkások kellettek a mészkő kibányászásához, az őr­léshez, az égetéshez, a szállítás­hoz. Jöttek még a váci börtönből dolgozó elment a kényelmesebb munkát biztosító másik váci üzembe, s vitte magával a DCM-től kapott lakást. A ce­mentgyár emiatt az új munká­soknak nem bír adni lakást... Különösen a párttitkár és az üb-elnök panaszkodott e súlyos körülmények miatt, s teljesen a lelkükre vették az ebből fakadó tervlemaradást. Magukat ls hi­báztatják, talán nem tettek meg mindent, hogy jobban dacoljanak az őszi-téli időjárással, a mun­kásvándorlással. A lelkiismeretesség a hibákat nagyobbnak látja a jó eredrné-. nyéknél. Mert bár több ezer ton­na cementtel kevesebbet készítet­tek a múlt évben, viszont javítot­ták a minőséget, exportra ls szál­lítottak és közben előkészültek a gyár termelési kapacitásának bő­vítésére. Az egész bonyolult munkafolyamat technológiai lán­cát korszerűsítik, új gépekkel, felszerelésekkel, s mindemellett elkészült a negyedik „vonaL" Megismertettük, megszerettet­tük a Balatont — most követel­nek az igények. Évente egy-két milliárdot költünk csak a kör­nyék fejlesztésére — utak, vas­úthálózat, posták építésére, a vendéglátás korszerűsítésére —, de telhetetlen papzsák ez: még többet kíván. Már „szállodagyár" dolgozik Siófokon, s a hatalmas üzem — mint szórakozó óriás a játékkockákat — minden évben lerak néhány szállodát, ezersze­mű üvegpalotát a partra. Min­denki sürgeti mőgls: többet, töb­bet! A SZOT 350 milliós szál­lodaprogramot tervez, építeni kellene. Ezüstpart-akció — olyan ez, mint egy hadművelet fedő­neve. Az is, s7enzáciés hadmű­velet: 12 szállodából épülő sor, másfél kilométer hosszúságban, a siófoki és a széplaki szálloda­szalag folytatásában. Hová lesztek susogó nádasok, kuruttyoló békahad? Bólyák nem szabályozta szabadstrandok — mi lesz veletek? Elenyeli-e a motorok, autók benzingőze a ro­mantikát? Balaton — szeretni fogjuk-e új arcodat is? Biztosan, mint a szép asszonyét, akinek az ápolt­ság, a kozmetika csak kiemeli természetes szépségét. P. Sz. M. A DCM egy részlete is. A lüktető, sodródó élet rövi­desen egymás mellé állította az embereket, az égetőkemencéket: három magas kémény ontotta éj­Jel-nappal, vasárnap és ünnep­nap a füstöt a kék ég, vagy a borús felhőkfelé. A rossz idő mindig hátráltatta a termelést (rendkívül nehéz az agyagos kő bányászása, szállítá­sa, az erős tapadás, dugulás mi­att), viszont egyre több cementet kért az ország- A Cement- és Mészművek váci gyárának há­rom kemencéjéből évente több mint 1 millió tonna acélszürke por hullott a tartályokba; vago­nokba, papírzsákokba (ebból 36 milliót készítenek) és 80 ezer tonna égetett mész is kikerül az üzemből. Kevés. Több kelL Meggyorsul­tak a lakás-, a gyárépítések. Nem türelmetlenség ez — az élet diktálta ütem. A DCM azonban kritikus gon­dokkal küzd: a munkaerőhiány­nyal. Mert Vác nemcsak az új cementművéről vált ismertté: bővült a régi Hajó és Darűgyár, a Forte Vállalat, növelték kapa­citásukat a textilüzemek. Számos A balatoni szállodák legszebbike, a füredi Marina Felszabadulásunk 25 éves Ju­bileumára már a negyedik ké­mény is füstöl, az új, ma ismert legkorszerűbb technológiával mű­ködő kemence próbaüzemeltetése megkezdődött, s ez év közepétől teljes kapacitással termelni fog. Vagyis már jövőre 300 ezer tonna cementtel és 144 ezer tonna ége­tett mésszel több készül évente a DCM-ben. A jubileumi esztendő tehát Je­lentós év a gyár rövid életében. A vád üzem küzdelmes munká­val jogos hírnévre tett szert Hozzánőtt a környékhez. A ce­mentes autók, mint vasból ké­szült egy- és többpúpú tevék, hordják a szürke port a dunake­szi házgyárba, Budapestre. A DCM óriási kéményelnek tövéből vasúti vagonok százai naponta viszik a cementet az ország kü­lönböző részébe és külföldre A múlt és a jelen sajátos har­móniába olvad össze a 900 éves városban. Régi várfalvak, múzeu­mi emlékek mesélnek a múltról, miközben a Naszály-hegy olda­lából termelik a mészkövet A Liget évszázados fái alatt a szá­zadfordulón Juhász Gyula pró­bálgatta első verseit a Kúria hűvös boltívei alatt Krúdy Gyula kóstolgatta írás közben a Naszály borát, pajkosan évődve a váci szépasszonyokkal. Itt ült az isko­lapodokban Madách Imre, meg­fordult a városban Csokonai, Kazinczy, Móricz Zsigmond alak­ja ls sokszor tűnt fel a régi váci piacon. A macskaköves tabáni utcák évtizedeken át voltak fes­tők témái. Itt szállt elős-ör mesz szire a diák Kulcsár Gergely ke­zéből a gerely, Innen került a to­kiói és a mexikói olimpián dobo­góra Hesz Mihály. A Duna-kanyar fővárosának szélén a DCM a nr.ónak. a lövő­nek terme'. B tona'a-ok-a érül az ország. Ehhez sok ce nent c van szükség. A negyedik kémény­ben megjelent füst azt jelzi: már az idén sok ezer tonnával több szürke port szállítanak a gyár­ból. Markovíts Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents