Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

iÜTíWil OBHPS mmmmmmmM • hamm V.T.JV'VIY) J.RLGI; VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! (ÍMMAGYARORSZAG 60. évfolyam, 79. 1970. ÁPRILIS 4., SZOMBAT Megjelenik hétfő kivételével mindennap, hétköznap 8, vasárnap 12 oldalon. ÁRA: 1,20 FORINT Szépséges tavaszunk H

a elvesztettem volna az időfonalat, akkor is bizonyosan tudnám, hogy, itt van április 4, a magvar ünnepek legszebbike. Nemcsak a kibomlani készülő természet, a megszaporodott várossöprögetök. a tömegesen új ruhát varrató emberek. a rádióban gyakrabban hallható munkásmozgalmi dalok jelezték érkezését. Vannak rejtettebb, nehezebben észrevehető jegyei is idei szépséges tavaszunknak. A huszonöt szabad esztendő alatt milliók gondolkodásában lényegesebb változás ment végbe, mint a korábbi ezer év során összesen, s ennek áldása — bár sok még a tennivaló — érződik is közéletünk lendületében, humanizmusában. továbbá abban is. hogv meghatványozódott hitünk abban, amit pártpolitikával. reszelővel, tudománnyal és gazdálkodással csinálunk. Érzelmeink skáláján könnyen „bejön" még a múlt. s ezért nagyon-nagyon büszkék vagyunk a mára. Mi az, ami jó érzéssel tölt el ezen a jubileumon? Egy csokomyi mondat talán érzékelteti: a szomszédom nagyfia hazajött látogatóba, s újságolta, hogy az idén honvéd tisztté avatják; Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós Amerikában meleg szavakkal emlékezett a negyedszázada történt magyar felszabadulásról; egv 15 éves gimnazista kezdetleges, de szívből jövő ódát írt. s az újságban szerette volna köszönteni vele a mai dátumot; nemrég a rádióban egy 75 éves szegedi munkás nyilatkozott meghatóan a kommunista eszmények megvalósulásáról; a felszabadulási jubileumi emlékérmeket átadó ünnepségeken párttagok és pártonkívüli ek barátokként ölelték meg egymást, mintegv jelképeként az erősödő szocialista nemzeti egységnek; a hazai újságokban egykori szovjet katonák idézték fel a magvarországi felszabadító harcok dicső emlékét, érdeklődve bátor magyar emberek iránt is, akik önzetlenül segítettek nekik a gigászi küzdelemben; a Délmagyarországnak 40 olvasó írta le 25 évvel ezelőtti örömteljes talállcozását az élet értelmét is elhozó Szergejekkel és Ivánokkal; a szegedi gyárak munkásai is jubileumi munkaversennvel fejezték ki tiszteletüket a szabadság születésnapja iránt; Mocsár Gábor szegedi író az olajbányászok munkáját énekelte meg Égő arany című most megjelent könyvében; átadták Budapest lakosságának a várva várt földalatti vasutat, az országban sok családnak pedig az új lakás kulcsát. Talán elég is a felsorolásból. Hazánk létezése óta annyira rendhagyó és páratlan ez a legutóbbi negyedszázad, hogv ma még talán fel sem fogjuk egészen, mi változott itt meg alapjában véve. Ami a leglényegesebb: nemcsak a fasiszta rendszert detronizáltuk. hanem egyúttal a megcsúfolt, kisemmizett nép jutott hatalomhoz, A tárgyilagos történelem bizonyosan kimutatja valamikor, mennyivel előztünk meg 1945 tavaszán nagymúltú nyugati népeket, amelyek — ez szent meggyőződésünk — bizonyosan követnek majd minket ezen a széles úton. Évezredek félelmetes erejű szokásait, erkölcseit, törvényeit változtattuk meg. Mindent a dolgozó nép szemszögéből vizsgálunk és ítélünk, ennek megfelelően teszszük a dolgunkat. Jól bírjuk magunkat, nem fáradtunk el soha hirdetni a dolgozók társadalmának szinte kézzel fogható igazságát. Mi tagadás, eleinte nehezen oldódott a korábbi dühöktől görcsbe merevült öklünk és megkérgesedett bizalmunk. Ogy voltunk néha. mint a bibliai Jónás, hogy menekültünk volna a hiábavalónak tűnő türelmes prédikálás elől. De aztán rájöttünk: nincs mód nem menni, ahova a kommunista párt küld minket, hiszen ez az ország végre a mi országunk, minekünk itt kell szót értenünk egymással, nekünk itt kell szívós egyetakarással megalkotni a már oly sokat gúnyolt, s a bajok-gondok miatt csak lassacskán izmosodó szocializmust. Kicsit elfáradtunk? Lehet. Szégyen? Talán nem az. Jöjjenek a bátrabb, a nagyobbat akaró, többre képes okos fiatalok és tegyék lendületesebbé. korszerűbbé, őszintébbé azt. amit a harcokban megkeményedett, s talán kissé meg is merevedett forradalmárok olv csodálatos hittel elkezdtek a szovjet hadsereg nyomában. Sokan olyanok vagyunk mi. amilyenné ez a sokat féltett, nehezen kibontakozó szocialista rendszer gyúrt bennünket: forradalmi meggyőződésünkben soha meg nem rendülő, éjjel-nappal gyötrödő-kínlódó, a munkának újra meg újra nekigyűrkőző férfiak és nők. akik tengernvi dolgunk közben kapkodva palléroztuk magunkat. csak félig odafigyelve tudtuk nevelni gyermekeinket, és egy kissé mindig türelmetlenné váltunk, ha mások nem értették azonnal tiszta szándékunkat, olykor leegyszerűsített, de mindig lénveget tartalmazó érveinket. Tévedtünk? Hibákat vétettünk? Mi is tudjuk, hogv így volt. De a tisztességünk ma is foltatlan. Ezzel oda merünk állni az utókor bármily szigorú ítélőszéke elé. A fiatalok többsége nyilván nem kötődik annyira a múlthoz, mir.t az idősebbek. Talán nem is értik egészen, miért fényesedik ki apáik, nagyapáik szeme, ha felcsendülni hallják a Hazám, hazám .. „ az Internacionálé, a Fölszállott a páva, vagy a Sorsszimfónia akkordjait. ök csak közvetve ismerik a régi kálváriákat és álmokat, ezért különösebb érzelem híján csupán racionálisan igenlik a jelent. Az idősebbekelőtt viszont egy-egv forradalmi induló mindig feltárja azt a sötét szakadékot. ahonnan keservesen sikerült felvergődniök a napos magaslatra. V

olt. aki a sorra levert forradalmakra gondolva nem bízott már az 1945-ös felszabadulás végérvényességében sem. Egy makói szegényparaszt ugyanakkor eképpen fejezte ki a maga és sorstársai véleményét: „A szovjet ágyúk dörgése délkeleti irányban mennyei muzsika volt a fülemnek". A hitüket vesztettek nyilvánvalóan úgy számoltak, hogy a magyar urak ezentúl sem. nyugszanak bele hatalmuk elvesztésébe, a messzebb látók, a győzelemben mindig erősen reménykedők viszont az első szovjet katonát megpillantva rögtön tudták: elérkezett a kárpótlás múltunk minden szenvedéséért. Csalhatatlanul megérezték ezek az elvtársak, hogy lejárt a bitang ellenforradalmak ideje és megújult, tisztább, szárnyalóbb élet fakad a háborús törmeléken. Idősek és fiatalabbak együttes ereje alkotta meg a mai szép Magyarországot. Á negyedszázados évforduló fényénél azonban azt is látjuk, hogy tovább kell építenünk a magunk szabad hazáját, tovább kell mennünk a Magyar Szocialista Munkáspárt által felvázolt cél felé. A javasolt út eddig is helyesnek bizonyult, ezért bátran mehetünk rajta tovább. F. Nagy István