Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-17 / 89. szám

Er&dmény&s fejlesztés a járásban Tegnap délelőtt Szegeden, j székházában ülésezett a já­rási tanács végrehajtó bizott- j sága. Az április 28-i járási tanacsülés előkészítéseként a , vb megtárgyalta, megvitatta j az 1969. évi költségvetési s fejlesztési terv teljesítését. Tavaly e hajtották végre. Az ered­ményt befolyásolta az 1968­ban szerzett gazdálkodási ta­Két utca nyárra készül Útépítés az Oskola utcában és a Középkikötő soron Az egyik: előszoba a sza­tervet sikeresen ' badtéri játékokhoz, a másik: a strand előtere. Két sokat emlegetett utca újul meg a nyarra: az Oskola utca egé­szen végig, a Középkikötő pasztalat továbbá a viszony- i ^ pedig az uszoda és a lag jónak mondható gazdái- j Dohánv utca között. S ahogy kodási esztendő, továbbá a ; eddig hasonlóak voltak egy­tanacsi szervek komoly fe- j "las"oz elhanyagoltságukban. 1 funkciójukban, mo6t abban. Cukor­szállítmányok Január közepére hazánk 11 cukorgyára befejezte a cukorrépa feldolgozását: le­gyártották a cukrot Azóta javában folyik a gyári rak­valaha rossz volt az út. Másfél millió forint költ­séggel. az UVATERV tervei alapján . az Oskola utcában kilenc tárakból a töltött cukroszsa­móter széles úttestet ala- kok és a fogyasztók részére kítanak ki. Í meilettr másfél métertől becsomagolt kisebb egységek lelősségérzete és igyekezete. A la kossá g szükségleteinek fo­hogy mindkettő bontásán, epitesen a hód mező vásárhe­kozottabb kielégítésével is | lyi közúti építő vállalat se­törödtek és ez kedvezően ha- i rénykedik. Akurcsak tavaly demokratizmus széle- ia ^ csulettel tiszteletben tartot­ták a határidőket. Az Oskola ucai kátyúkról tott a sebb körű kibontakozására is. Jellemző volt még az el­múlt évre. hogy a pénzellá- ! tavaly megjelent cikkünkben tás fennakadás nélkül, fo­lyamatosan történt, a pénz­ügyi egyensúlyt megtartot­ták. tovább növekedett, a gazdálkodó szervek önálló­sága. igv aztán a tervezett fejlesztések beindultak e6 a felújítások jelentős hánya­dát megvalósították? — Patyolat akció volt a glossza címe — tréfásan fel­emleget ük. hogy az Alabár­dos faiára emléktáblát kel­lene helyezni: Itt vót a sár. Mc»t. remélhetőleg, eljön az az idő. amikor legföljebb az idei télen a házakra fröos­csentett sár nyomairól gon­dolhatja az idegen, hogy itt Gongjaink I A kulturált szórakozás Mondhatja az olvasó: már a szórakozás is prob­léma? „Megoldódik ez ön­magától, fölösleges még ezzel is törődni" — mon­dotta egy örökké elfoglalt, 6okdolgú gyárigazgató, alighanem önmagából in­különösebb megerőltetés nélkül kimutattuk: a vi­dám park bevétele meghat­ványozódott a nyitás esz­tendejéhez képest. Az if­júsági szórakoztató hang­versenyekre csak protekció­val lehet jegyet váltani. dúlván ki. Pedig attól, Csakhogy az is tén^; sokan hogy ö az üzem falai kö­zött tölti el napjainaik zö­mét, sohasem jutva dolgá­nak a végére, másoknak meg okozhat komoly gon­dot a szabad idő eltöltése. Annál is inkább, mivel ma már Szegeden is sok ezer munkás és tisztviselő dol­gozik rövidített munkaidő­ben. akinek hétvégi pihe­nője két nap hosszúságúra nőtt meg. Látszólag nincs különö­sebb baj. bárcsak csupa ilyen gondjaink lennének már. Van a városban szín­ház. működik néhány mo­zi. sokan járnak a vidám parkban, időnként felüti sátrait egy-egy cirkusz, gyakran műsort ad azORI, úgv ahogy működnek n művelődési otthonok, nyá­ron sokakat csábít a part­fürdő és így tovább. Ki-ki odajár szórakozni. ahol igénye és ízlése szerint leg­jobban érzi magát, fő, hoav az emberek kikapcso­lódjanak és pihenjenek. Igen, de ebben a 120 ezer lakosú, dinamikusan fejlő­dő városban megtalálja-e mindenki, amit keres? Nem kényszerülnek-e elég sokan arra. hogv otthonuk­ban. a négy fal között evéssel és gyötrő semmit­tevéssel. a tévé műsorán unatkozva várják az értel­mes. megváltó hétfő reggel elérkezését? Ezeket a kérdéseket vizs­gálgatva aligha kapunk egyértelműen pozitív vá­laszt. Kétségtelen, hogy például a kórusmozgalom ma is életképes, a gyer­mekműsorok változatlanul népszerűek. s újabb — szimpatikus — kezdemé­nyezések is észlelhetők. Ha csupán ezeket vennénk, tetszetős képet kapnánk. A teljes igazság azonban nyugtalanítóbb a látszat­nál. Megbízható felmerés hiányában még azt sem tudjuk, hogy a jelenlegi szórakoztató hálózat — a gazdaságossági szemponto­kon túl — alkalmas-e bizo­nyos tudatformálásra és íz­lésnevelésre. Mert erről van szó végső fokon. Minden pusztán szimpla időtöltés, üres szórakozás végett ve­szik igénybe a kulturális szolgáltatásokat. Jelentősen visszaesett a műsoros es­tek. a klubfoglalkozások, a műkedvelő összejövetelek látogatottsága, az országos átlagnál gvérebb számú közönség jár a moziba stb. Egykek szerint gyakran hiányoznák a személyi és az anyagi feltételek, mások alkalmatlannak tartják több intézmény vezetesi módszerét és technikai fel­szereltségét. Figyelemre méltó a megállapítás, hogy a hagyományos formák és módszerek változtatásra szorulnak a mai kor igé­nyei szerint. Magyar nóta? Irodalmi est? Beat? Elő­adás? Kabaré? Egyik sem megoldás önmagában réve. Valószínűleg elkelne a kla­rinét éppúgy, mint a gitár, a vers csakúgy, mint az operaária aszerint, hogy ti­nézser társasag. vagv koro­sabb közönség iön ös6ze va­lahol. Tapasztalatok szerint kisebb csoportokban, szak­körökben honosodott meg legjobban a kultúrált szó­rakozás. a hiba csak ott van. hogy a szegedi klubok többnyire zárt jellegűek, ezért képtelenek gyűjtőhe­lyeivé válni a kikapcso­lódni-művelődni szándéko­zó embereknek. A szórakozási lehetősé geket nézve lényeges kü­lönbség van a városrészek között is: Móra városban alig lehet elmenni este va­lahová. a Belvárosban meg néha nagyobb a szórakoz­tató intézmények kínálata a keresletnél. Ezeknek az in­tézményeknek a többsége általában vigyáz az ízlés­fejlesztésre. de olyanok is akadnak, amelyek erre csak legyintenek, mondván, hogy a bevétel a fontos. Nagyon is elkelne tehát Szegeden egy olyan fórum, amely összehangolná a szó­rakoztató intézmények munkáját és segítene nekik abban, hogy színvonalas, kedvelt programokat állít­sanak össze. F- ti. k iiarom méterig terjedő szé­lességű járdát. Akik ismerik az utcát tudják, hogy erre azért van szükség, mert a házak nem illeszkednek egy­máshoz- van amelyik előtt másfél méternyi hely marad csak. A kocsiút az akadenvai éoület előtt fél méterrel keskenyebb lesz. mint má­sutt, nz árkádok miatt. A jövő utcaképéhez tartozik az is, hogy az új házak előtti kis patKok részben meg­szűnnek. s három gyalogátkelőhely lesz. Ami az Oskola utcában sem egyszerű, jóval bonyo­lultabb a Tisza-parton. A tervezők és építők kezét bi­zonyos mértékben megkötöt­te. hogy a, töltésen kel! az utat kialakítaniuk, így az a megoldás látszott megtelelőnek, hogy fönt egy iizmeier széles utat alakíta­nak ki. amelyen elfér egy négy és fél méteres parkoló­sav és egy öt és fél méteres a közlekedésre. A járda 20— 30 centiméterrel lejjebb lesz. és korlát fogja védem. Valószínűleg sokan lesz­nek, akik art kifogásolják, hogy a járdát miért nem le­hetett feltölteni a megfelelő magasságúra, A gazda, az I. kerületi tanács szakemberei szerint ez azonban túlságo­san drága lett volna, nem szólva arról, hogy az elfoga­dott megoldás igazodik leg­jobban a feltételezett távlati beépítési tervhez. A legfon­tosabb úgyis az. hogy a strandra igyekvőknek álta­lában. s különösen az autó­val érkezőknek, megkönnyíti az útját, mert a Dohány ut­ca. Gyapjas Pál utca és To­ronta] tér között körforgal­mat alakítanak ki. nem kell tehát megkerülni egész Új­szegedet az autós vendégen­nek. Vagy épp házigazdák­nak. A tervek megvalósításá­nak éppoly göröngyös az út­ja, mint amilyen eddig a két utca volt. Ésszerűnek lát­szott volna például az, hogy — ahogy a Dohány utca bontott anyaggal való rend­behozasa megtörténik — a híd alatt is átbújtassák az úiat. megszüntessék a ká­tviikat. A hídfeljáró építése miatt ez nem lehetséges. Ugyanígy kellett számolni azzal, hogy az Oskola utca végén nem lehet a járdát megcsinálni, ott most a cö­lopverógép dolgozik, s majd az építők a körülkerített házhelyen. S ne csodálkoz­zanak azok sem. akik azt látják, hogy a strand előtt nem folytatódik a munka: egvelőre félbeszakította a harmadfokú árvízvédelmi készültség. Mégis: remény­kedjünk abban, hogy a sza­badtéri játékok kezdetére el­készül ez a két fontos út­szakasz. Veress Miklós bel- és külföldi piacra tör­ténő kiszállítása. Képünk a petőházi cukorgyár raktará­ban készült EGY HÓNAP INDIA EGYETEMEIN Budapesttől Budapestig 25 ként három-négy előadást, ezer kilométert utazott, 38 Közülük egy a mi egyeteme­órát töltött repülőgépen dr. ink oktatási rendszerével Márta Ferenc egyetemi tanár, a József Attila Tudomány­egyetem rektora, aki — mint már jelentettük — három ázsiai országban, Kutoaitban, /rákban és Indiában tett lá­togatást Haza teresekor meg­kértük, tájékoztassa az olva­sóinkat hathetes útjának él­ményeiről, tapasztalatairól. Kuwait és Irak — Az utazás két részre osz­lott — mondotta. — Kuwait­ba és Irakba kulturális kül­döttség tagjaként dr. Kahu­lits Lászlóval, a Művelődés­ügyi Minisztérium főosztály­vezetőjével és dr. Nyilas Jó­zseffel, a közgazdasági egye­tem dékánjával együtt utaz­tam. Mindkét országban egy­égy hetet töltöttünk. Látogatásunk fő célja az volt, hogy részt vegyünk an­nak a kulturális egyezmény­nek az összeállításában, amelynek aláírására körülbe­lül egy hónap múlva a két, ország delegációjának ma­gyarországi látogatása alkal­mából Budapesten kerül sor. Ez volt az út egyik része. A másik az indiai tanulmányút. Előadások hé! egyetemen — Mi volt az indiai út cél­ja? — Indiába egyedül utaz­tam tovább. A két ország kö­zötti kulturális egyezmény alapján kaptam a meghívást egy hónapra, azzal a céllal, és feladatta! hogy egyrészt saját kutatásaimról számol­jak be, másrészt ismertes­sem a magyar egyetemi ok­tatási szisztémát. Március 15­én érkeztem meg Bombay re­pülőterére. s a rendkívül ba­rátságos. vendégszerető indi­aiak nagyon jól szervezett és lebonyolított programot dol­goztak ki számomra. Hét egyetemen. Delhi, Chandi­gark, Hyderabad. Madras, Bombay, Poona és Simla egyetemén tartottam egyen­Szovjet professzor előadása Szegeden Tegnap kedves vendéget köszöntöttek Újszegeden, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán. Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának meghívására Magyarországon tartózkodó C. M. Dzsunuszov, a filozófiai tudományok dok­tora. a Szovjet, Tudományos Akadémia Filozófiai lnteze­foglalkozott. A többiben saját kutatásaimat ismertettem. — Hogyan fogadták Indiá­ban a magyar egyelem re­formelveit? — Ügy tapasztaltam, rend­kiviili érdeklődéssel. Főkép­pen és elsősorban az érdekel­te az indiai szakembereket, ahogyan Magyarországon si­került megoldani a szükség­letnek, a társadalmi és ter­melési szükségletnek megfe­lelő képzési rendszert. — Hasonló problémák az indiai egyetemeket is foglal­koztatják? — Merész dolog lenne a két ország egyetemeit össze­hasonlítani. Más feltételek és körülmények között dolgoz­nak. Indiában például a fel­vétel általában nincs korlá­tozva, ezért az egyetemek va­lóságos óriások, a hallgatók létszáma jóval a 10 ezer fö­lött van. Gondjaik, problé­máik jórészt ebből következ­nek. Ugyanis se annyi fel­szerelésük, se annyi oktató­juk nincs, amit ennek a ha­talmas tömegnek á színvona­las oktatása megkívánna. Az egyetemi rendszer egyébként azonos az angollal, azzal a módosítással, hogy nagyobb tömegek oktatására alkal­mazták. Angol az oktatás nyelve is. Néhány éve ugyan vita folyik arról, hogy az an­gol helyett a hindi nyelvet tegyék általánossá. De ez roppant nehéz. India népei 15 nyelven beszélnek, általá­ban igen kevéssé, néha egy­általán nem értve egymást, s a központi kormánynak — India politikai rendszeréből következően — nagyon kevés beleszólása van az egyes ál­lamok oktatásügyébe, amely az államok hatáskörébe tar­tozik. Jó kapcsolatok — Milyen régi Indiában az egyetemi oktatás? — Három régi egyetemük, a madrasi, a calcuttai és a bombayi százesztendős. Van három egészen új egye­temük is, amelyeket 15 esz­tendővel ezelőtt szovjet, ame­rikai és nyugatnémet segít­séggel építettek. Ezeknek az egyetemeknek természetsze­rűleg jobbak az adottságaik, sokkal. jobb például a mű­szerparkjuk, s részben más a képzés is. A fölvétel nem te csoportjának vezetője lá- i togatott Szegedre, s tartott előadást a pártiskolán. A nemzeti kérdések megoldd- ' sának szovjetunióbeli tapasz- korlátlan, ezeknek az egyete­talatai címmel, majd a hall­gatók és a tanárok által fel­tett kérdésekre válaszolt. C. M. Dzsunuszov ma visszautazik Budapestre. meknek joguk van a jelent­kezők szelektálására. — Milyenek a magyar—in­diai egyetemek kapcsolatai? — Jóleső érzéssel tapasz­taltam, hogy hazánkat min­denütt ismerik. Sehol nem volt probléma, hogy merre, hol van Magyarország. Sőt, minden egyetemen találkoz­tam olyan kutatóval, aki járt már nálunk. Ügy tapasztal­tam. hogy ezek a kapcsola­tok állandóan fejlődnek és erősödnek. Vijaya Ragavan, a hvderabadi egyetemről pél­dául most hat hónapig a sze­gedi tudományegyetem ven­dége; épp akkor érkezett Szegedre, amikor én Indiá­ban jártam. Az egyetemek kutatják annak lehetőségeit, hogyan küldhetnek több ösz­töndíjast hozzánk. II XX. század és a középkor — Milyen tapasztalatokat szerzett Márta elvtárs az or­szágról? — Bár mint mindenki, én is nagyon sokat olvastam* hallottam Indiáról, ráadásul az útra külön felkészültem, mégis sok minden meglepett és megdöbbentett abból, amit láttam és tapasztaltam. Kezd­ve attól, hogy amikor Bom­bay ban kiléptem a repülő­gépből. és úgy éreztem, nem kapok levegőt — 90—95 szá­zalékos volt a levegő pára­tartalma! — egészen a nagy­városi nyomortelepekig. In­dia. mint sokan elmondták, megírták már — az ellenté­tek országa. A XX. század vívmányai és a középkor együtt, egyszerre élnek az országban. A lakosság 1048 óta 200 millióval növekedett, száma jelenleg 560 millió. Hatalmas a munkanélküliség, s bár az ipar fejlődik, a me­zőgazdaság nagyon elmara­dott. — Mi volt a legérdekesebb élménye? — A sok közül nagyon ne­héz választani. De kiemel­ném, hogy minden előzetes ismeretem ellenére mennyire jólesően lepett meg az, hogy az indiaiak milyen rendkívüli gondossággal óvják, őrzik és ápolják történelmi, művésze­ti emlékeiket. A könyvtárak­ban például a régi kéziratok minden lapját falemezek kö­zé helyezve őrzik. Nem be­szélek olyan közismert dol­gokró! mint egyebek közt az építészeti emlékek védelme. ö. L. PÉNTEK, 1970. APR1EIS fi délmagyarország 3

Next

/
Thumbnails
Contents