Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-06 / 55. szám

Folytatja munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) kutatás, a termelés és a forgalom egy részében túlnőttek a kis- és középnagyságú országok keretein és lehetőségein. Ha visszagondolunk a húsz évvel ezelőtti, tehát a KGST megalakulása körüli időszakra, nyilvánvaló, hogy akkor ilyen jellegű problémák még nem merülhettek fel. Húsz évvel ezelőtt Magyarországon az ipari termelés már túlhaladta a háború előtti színvonalat, azonban gazdasági fejlődésünknek csak a kezdetén tartottunk. Akkor még a lakosság fele a mezőgazdaságban dolgozott, most pedig csupán 30 százaléka. Azóta az ipar, az építőipar, egész gazdasági életünk hatalmasat fejlődött. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelem termelésében a korábbi 39 százalékról mintegy 62 százalékra emelkedett. Ennek a fejlődésnek sok éven át az ipari munkáslétszám növekedése volt az alapja. Ezen a fejlődési fokon a legtöbb szocialista ország túljutott. Fokozatosan hazánkra és a többi KGST-államra is átterjedt és a termelés jóformán minden területén kifejezésre jutott a tudomány és a technika korunkban végbemenő forradalma: A legkülönbözőbb termelési ágak fejlesztése ma szerteágazó tudományos kutatást követel a területileg legnagyobb és iparilag legfejlettebb országoktól is. Egy kis ország természetesen csak akkor dolgozhat sikeresen, ha kiveszi a maga megfelelő részét az együttműködésből. A másik tényező, ahol előre kell lépnünk: a termelőerők fejlődésétől elmaradt áru- és pénzkapcsolatok továbbfejlesztése, a vállalatok önállóságának és közvetlen kapcsolatainak kialakítása. Az eddigi gyakorlat fékezi a legérdekeltebbek — a vállalatok — közvetlen együttműködését, műszaki fejlődését, nehezíti a népgazdaság megfelelő struktúrájának kialakulását, a beruházások hatékonyságának növelését és munkatermelékenységenek megfelelő emelkedését. Ez nemcsak nálunk, hanem a többi szocialista országban is így van. Harmadszor: ugyanebbe az irányba hat a nemzetközi gazdasági és politikai helyzet kialakulása, a szocialista és kapitalista világgazdaság közötti verseny is. A gazdaságilag fejlett tőkés országokban a tudományos-technikai forradalom előbb jelentkezett, mint nálunk. Igaz, hogy mozgatói, végrehajtói elsősorban a nagy tőkés monopóliumok. de a termelőerők fejlődése. a tudományostechnikai forradalom — többek között — itt is integrációs törekvésekhez vezetett. Végezetül: egész népgazdaságunk fejlődése szempontjából egyre nagyobb jelentőségűvé válik részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban. Kivitelünk ma már a termelt nemzeti jövedelem értékének közel 40 százalékát adja, és napjainkban az iparban nagyjából minden ötödik magyar munkás exportra termel. Pénzügyi együttműködésünk továbbfejlesztése számos intézkedést tesz szükségessé. így többek között időszerű közös bankunk, a nemzetközi együttműködési bank rövid és közép lejáratú hitelrendszerének megjavítása. Ezek az egymással összefüggő gazdasági és pénzügyi intézkedések teszik majd lehetővé egv szocialistá közös valuta létrehozását. Végül szeretném hangsúlyozni. hogv a KGST-tagállamok gazdasági integrációja nem jelent elzárkózást a világ többi térségétől, söt nyitottnak tekintjük gazdasági szövetségünket más államok előtt is. Bővítsük [pari együttműködésünket a szocialista országokkai Eddigi eredményeink és az űj követelmények Tiszteit Képviselőtársaim! Az elmúlt években valamennyi KGST-tagországban széles körű közgazdasági viták során elemezték gazdasági együttműködésünk eddigi eredményeit és a fejlődés új követelményeit. A KGST XXIII. (rendkívüli) tanácsülése körvonalaiban meghatározta a KGSTországok gazdasági integrációjának kialakításéval kapcsolatos feladatokat. Közel egy év telt el azóta. A KGST végrehajtó bizottságában, a különböző nemzetközi munkacsoportokban és az állandó bizottságokban széles körű munka indult meg az integrációs lehetőségek felniérésére. egy olyan komplex távlati együttműködési program elkeszítésére, amelyet későbbi időpontban a KGST-ben részvevő kormányok vagy mint egyezményt, vagy mint államközi szerződest hagyhatnak jóvá. Jelenleg széles körű munka folyik a végrehajtó bizottságban a tagországok által kidolgozott integrációs javaslatok összegezésére. Itt igen sokrétű kérdésről van szó. őszintén meg kell mondanom. hogy az integrációval kapcsolatos javaslatok sokoldalú kimunkálása nem könnyű feladat. Sokszor még egy országon belül is nehéz összhangot teremteni a különböző gazdasági szervek között, nyolc ország esetében pedig még nehezebb — többek között —, azért is, mert a KGST-ben részt vevő országok gazdasági fejlettségi szintje eltérő. Mindannyiunkat az a közös szándék vezet, hogy az integráció létrehozásával új erőforrásokat tárjunk fel és jobban használjuk ki a szocialista társadalmi rendszerből fakadó előnyöket, illetve lehetőségeket. Hangsúlyozni szeretném, hogy az a sokirányú gazdasági elemző munka, amelyet most a KGST szerveiben és az -országokban folyik, egyaránt szolgálja az egyes országok nemzeti, s az egész közösség nemzeti érdekeit. Az előkészületben levő szocialista integrációban a szocializmus termelőerőinek és termelőviszonyainak alapvető formájaként az országok önálló népgazdaságát tekintjük. Ebből következik, hogy az integrációban érdekelt országoknak a kapcsolatok olyan formáját kell kialakítaniuk, amelyek keretében az együttműködés bizonyos — arra érett, — funkcióit integrálják, de természetesen fenntartják a népgazdaságok nemzeti irányítását. Megítélésünk szerint úgy kell kiépíteni kapcsolatainkat az integráció keretében, hogy az együttműködés egyszerre fejlődjék: kormányszinten, a különböző ágazatok vonalán és a vállalatok között. Tervgazdálkodás és tervkoordináció Tisztelt Országgyűlés! Mi a KGST-országok gazdasági integrációjának továbbfejlesztését két úton kívánjuk elérni. Egyrészt az alapvető fontosságú kérdéseket magában foglalp mind hatékonyabb tervkoordináció, másrészt az áru- és pénzviszonyok széles körű kibontakoztatása útján. Mint szocialista tervgazdálkodást folytató ország, a jövőben is alapvető kérdésnek tekintjük országaink között a népgazdasági tervek nemzetközi koordinációjának továbbfejlesztését. A tervkoordináció során mindenekelőtt két kérdésnek az eddiginél hatékonyabb megoldására törekszünk. Az egyik: a KGSTországok, illetve népgazdaságunk nyersanyag-szükségletének teljesebb kielégítése, a nyersanyag-kitermelési lelietőségek racionálisabb kihasználása. A másik kérdés: a technikai fejlődésben elen járó agazatok fejlesztési programjának tervszerű öszszehangolása országaink között. Különös figyelmet érdemel olyan ágazatok fejlesztésének jobb összehangolása és egy szélesebb körű. hatékony gyártásszakosítás, illetve kooperáció kialakítása, mint például a szerSÍ,ámgépipar, a járműipar, a számítógépgyártás, egyes híradástechnikai termékek előállítása, az atomtechnikai ipar és más hasonló területek. Közvetlen célunk a jelenlegi kétoldalú fizetési mérleg kiegyensúlyozás feloldása. a sokoldalú elszámolási rendszer tényleges megvalósítása. Mi kezdettől fogva azon a véleményen vagyunk, hogy országaink között a szorosabb gazdasági együttműködés létrehozása olyan komplex, sokoldalú feladat, amely feltételezi az integráció lényeges követelményeinek egyidőben való megvalósítását. Tisztelt Országgyűlés! Az 1970-es esztendő — ahogy erre Fock elvtárs beszámolójában utalt — a jelenlegi terv periódus befejező és a következő ötéves tervciklus előkészítő éve, ami különösen sok feladatot jelent. A szocialista országokkal az 1966—70-es évekre megkötött hosszúlejáratú megállapodásaink ez év végén lejárnak. Az 1971—75. évekre vonatkozó tervkoordinációt az egyes KGST-országokkal úgy kívánjuk elvégezni, hogv az — nemzetközileg megalapozza IV. ötéves tervünket; — tegye lehetővé hatékonyabb bekapcsolódásunkat a nemzetközi együttműködésbe és járuljon hozzá a szocialista gazdasági integráció fokozatos kibontakozásához; — segítse elő népgazdaságunk kedvezőbb ágazati struktúrájának kialakítását és gazdálkodásunk hatékonyságának növelését. Az elmúlt időszakban az egyes szocialista országokkal számos tervkoordinációs tárgyalást folytattunk és ez év közepére be kell fejeznünk az ezzel kapcsolatos munkákat, hogv megköthessük az új. 1971—75. évi árucsereforgalmi egyezményeket. Ezzel összefüggésben szeretném a következőket hangsúlyozni : Először: tervkoordinációs tárgyalásainkon nagy figyelmet fordítunk a Szovjetunióval kialakított gazdasági kapcsolataink továbbfejlesztésére. Gazdasági együttműködésünkben a Szovjetunió a legfontosabb, hisz teljes külkereskedelmi forgalmunkból csaknem 38 százalékkal részesedik. Á magyar népgazdaság számára az 1971—75. években növekvő mennyiségben szükséges nyersanyagok behozatala, gépipari termékeink forgalmának kölcsönös bővítése, de mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkeink hosszú távon történő biztos elhelyezése is csak a Szovjetunióval való együttműködés keretében oldható meg. Másodszor: arra kell törekednünk. hogy minél több területen hozzunk létre ágazati hosszúlejáratú államközi szerződéseket a következő tervidőszakra. Olyan államközi megállapodásokra gondolunk, mint a magvar— szovjet timföld-alumínium egyezmény, az autóbuszegyezmény. a magyar—lengyel kén-egyezmény — hogy csak ezeket említsem az ipar területéről, vagy a magyar—szovjet zöldség-gyümölcs egyezmény, amely mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk számára nagyon fontos. Harmadszor: anyagszükségleteink kielégítő biztosítása mellett kiemelt figyelmet kell fordítapiok a minisztériumoknak és az üzemeknek a különféle gépek és berendezések kölcsönös szállításának további bővítésére, az ipari kooperációs és szakosítási lehetőségek feltárására. A gépipari termékek kölcsönös forgalmánál mi abból indulunk ki. hogy ezen a területen olvan jelentős és tartós együttműködés kialakítására kell törekednünk. amely megalapozza az egyes szocialista országokkal gépforgalmunk egészséges továbbfejlődését. A magyar vállalatok exporttörekvései jelenleg lényegesen meghaladják a gépimportot és az összforgalom által „behatárolt" volument. Ezzel kapcsolatban felhívom különösen a vállalati vezetők figyelmét, hogy jobban ismerjék meg a szocialista azszágok. flép kínálatát. Ha a tőkés és a szocialista beszerzési piacok között választhatnak. akkor azonos technikai színvonalú gépek esetében mindenképpen a szocialista piacot részesítsék előnyben —. sőt, ha megközelítően azonos a gépek technikai szintje, már akkor is ajánlatos a szocialista piac preferálása. Az elmúlt időszakban számos, eredményes kezdeményezés történt annak érdekében. hogy bővítsük ipari együttműködésünket az egves szocialista országokkal. Utalok csupán teherautó és autóbusziparunkra. Több szocialista országgal olyan alkatrész- és részegység-kooperációt építettünk, illetve építünk ki, amelynek eredményeképpen jelentősen növelhető a termelés gazdaságossága. Hangsúlyozni szeretném: a közgazdasági szabályozók fo. kozottabb. hatékonyabb érvényesítése a tervgazdálkodás továbbfejlesztését jelenti. amely magában foglalja garanciánkat nemzetközt kötelezettségeink teljesítéséén. Ahogy Fock elvtárs erre utalt: számunkra a népgazdasági terv a gazdasági munka fő céljainak, elveinek és eszközeinek, valamint a központi intézkedések összefüggő rendszerei jelenti. A terv végrehajtása a kormány, illetve a gazdaságirányító szervek számara kötelező. Ma már megallapn,hato, hogy az 1966—70-es évekre a szocialista országokkal kötött hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásokat — és más nemzetközi egyezményeket is — teljesítjük. Az elmúlt időszakban jelentősen szélesítettük gazdasági kapcsolatainkat a nem szocialista országokkal is. Megállapítható: külkereskedelmi szabályozó rendszerünk, ezen belül különösen az új vámrendszer jó alapot szolgáltatott arra, hogy kereskedelempolitikánkat hatékony módszerekkel, illetve eszközökkel támasszuk alá. Tovább növeljük tevékenységünket a KGST-n kívüli nemzetközi gazdasági szervezetekben is. Ezt a célt szolgálják az általános kereskedelmi és vámtarifa-egyezményhez — a GATT-hoz — való csatlakozásunkra irányuló tárgyalásaink. Részvételünk a nemzetközi gazdasági szervezetek tevékenységében azt a célt is szolgálja, hogy a világgazdaság fejlődéséből eredő tapasztalatokat népgazdaságunk megfelelő ütemű és korszerű fejlesztéséhez minél jobban tudjuk hasznosítani. Ugyanakkor szerény eredményeink alapján mi is hozzá kívánunk járulni e nemzetközi szervezetek sikeres tevékenységéhez. Mint Szeged város képviselője és mint a kormány tagja, egvetértek a miniszterelnök elvtárs beszámolójával és javaslom, hogy fogadjuk el továbi munkánk alapjául — mondotta befejezésül Apró Antal. fi miniszterelnök váSasza Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke a vitában elhangzottakra válaszolva bevezetőjében hangsúlyozta, hogy Péter János külügyminiszter felszólalása — amelyben a nemzetközi helyzetről, külpolitikai tevékenységünkről adott képet — a kormány beszámolójának része volt. Apró Antal és Ilku Pál beszéde, amelyben a kormányzati munka két fontos területén egészítették ki a miniszterelnöki expozét, a képviselők — helyesen — szintén a kormány véleményeként hallgatták, ertékelték. Szolt Fock Jenő arról is, hogy ha a felszólalások mindegyikére ezúttal nem is tér ki. a kialakult gyakorlatnak megfelelően a kormány az országgyűlés plénuma előtt elhangzottakat a közeljövőben megtárgyalja megfelelő döntéseket hoz. s azokról az érintett képviselőket tájékoztatja. — Eddigi kormányzati tevékenységünkkel kapcsolatban — mondotta egyebek között — ugyan kritikai észrevételek is elhangzottak —, s ezeket természetesen megszívleljük —, munkánk egészében véve a felszólalt képviselők helyeslésével találkozott. Ezzel összefüggésben külön megemlítem a kormányzati munkastílust, hiszen az is előfordulhat, hogy a munka, s annak eredménye egyetértésre talál, a munkastílus mégis ellenvéleményt vált ki. A felszólalt képviselőtársak véleményéből az a tanulság vonható le, hogy átlalában egyetértés van a kormány munkastílusával. Ha esetleg a kormányzati szervek magatartása csorbítja a képviselői tekintélyt, ha a kormányzati munka közben esetleg megfeledkezünk arról, hogy a képviselők nem — vagy legalábbis nemcsak és nem ' elsősorban — magánvéleményt képviselnek, helyes, ha figyelmeztetnek bennünket arra: a képviselő és az országgyűlés a dolgozó népet képviseli. Emlékeztetett a Minisztertanács elnöke arra, hogy expozéjában szólt a negyedik ötéves tervről, annak előkészítéséről, a munka jelenlegi stádiumáról. Mint megállapította, a képviselők helyesen értelmezték az ezzel kapcsolatos tájékoztatást, azt információnak tekintették, nem pedig olyan témának, amelyet most az országgyűlés megtárgyal. A negyedik ötéves terv ugyanis a későbbiekben az országgyűlés elé kerül, s akkor mód és lehetőség lesz részletes megtárgyalására. — Ha egy mondatban akarunk válaszolni arra a kérdésre, hogy miért nincs az utóbbi 13 évben a mi életünkben, ezen belül a gazdasági életben cikcakkpolitika — mondotta a miniszterelnök — a válasz így hangozhat: azért, mert öszszehangoltan fejlesztjük a mezőgazdaságot az iparral, és mindig figyelünk arra, hogy a munkás-paraszt szövetség erősödjék, mert ez a figyelem pártunk politikájának alapvonásai közé tartozik. Hozzászólás helyett Már az ülés megkezdése előtt benépesült a Parlament folyosója. Képviselők üdvözölték egymást, az ország vezetőit. A csengő berregő hangja az ülésterembe szólította a képviselőket — tanácskozik az országgyűlés. Gondolatokat ébresztő, tettekre késztető kormányelnöki expozé hangzott el. A szünetben erről beszéltünk Csongrád megyei, szegedi képviselőkkel. Mondhatnánk ugy is: hozzászólás helyett adjuk közre nyilatkozatukat — Szerencsésen koncentráltnak találtam Fock Jenőnek, a kormány elnökének expozéját, mert életünk legaktuálisabb kérdéseire mutatott rá — vélekedett dr. Petri Gábor szegedi képviselő, az Elnöki Tanács tagja. — Mindenekelőtt arra irányította a figyelmet, hogy napjainkban a gazdasági munka hatékonyságának fokozása az egyik legnagyobb feladat. Az a leplezetlenül őszinte hang, az a nyíltság, mellyel a nehézségeket is feltárta az expozé, világosan utal arra, hogy a gazdasági életben a hatékonyság fokozása nem kizárólag kormányzati kérdés, és csak akkor valósulhat meg, ha abban az állampolgárok — Péter János szavait Idézve — „szent akarattal" részt vesznek. Bódi László szegedi képviselőt, mint vállalatvezetőt elsősorban a szakmunkásképzés problémáiról elhangzott szavak késztették véleménynyilvánításra. — Nagyon igaz, hogy e területen a vállalatokra vár még sok tennivaló — állapította meg. De szólt arról is, hogy késik Szegeden az iparitanuló-intézet felépítése. Két évvel ezelőtt sürgette a szakmunkásképzés problémáinak megoldását, a fiatalok nehéz tanulási körülményeinek megjavítását. Azóta terv is van, pénz is van, de a kijelölt megyei tanácsi építőipari vállalat eddig még nem kezdett hozzá az építkezéshez. Vajon az idén hozzákezd? Vásárhely országgyűlési képviselői is nyilatkoztak. Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára a következokeppen nyilatkozom — Változatlanul gondot jelent — ez az expozéból" is kitűnt —, hogy a termelékenység 1968-ban egy százalékkal emelkedett, 1969-ben pedig egyáltalán nem nőtt. Mindebből következik a feladat: mozgósítsunk a társadalom igazságszerető többségével együtt a fegyelmezetlenség ellen! Erre ösztönzi a kormány expozéja a vállalatvezetőket, a szakszervezetet, de tennivalójuk van e területen a pártszervezeteknek is. Világos, hogy ha a jövőben nem tudjuk elérni a törzsgárda megbecsülését, s ezzel együtt az anyagi megbecsülés érvényesülését — akkor a termelékenység stagnálásán nem tudunk változtatni. Elgondolkozhatunk tehát azon: megéri-e eltűrni a lógósok fegyelmezetlenségét, vagy pedig vállalni kell — s szükséges vállalni — eltávolításuk következményeit, azaz a létszám csökkentését. Egy adott üzemben kevesebben lesznek ugyan, de a megmaradók erkölcsi és anyagi megbecsülésével a termelés, s mindenekelőtt a termelékenység növekedni fog. Dr. Dömötör János a következőket mondotta: — A miniszterelnöki beszámolóban két dolog ragadott meg különösen. Az egyik az, hogy a kormány mennyire fontosnak tartja a legégetőbb társadalmi kérdés, a lakásprobléma mielőbbi megoldását, még olyan áron is, hogy ez az egyéb beruházások ütemének mérséklésével valósuljon meg. A következő ötéves terv időszakában az évenként felépülő 80 ezer lakás — mely a jelenleginél megközelítőleg egyharmaddal lesz több — azt jelenti, hogy a tervidőszak végére, ha nem is szünteti még meg teljesen, de igen lecsökkenti ilyen természetű gondjainkat azzal, hogy mintegy másfél millió állampolgár részére nyújt egészséges, kulturált életfeltételt. A másik gondolat, ami megragadott, az az objektív és szubjektív feltételeket egyaránt figyelembe vevő, körültekintő és következetes előrehaladás, amelyet a szocialista demokratizmus további kiterjesztése érdekében tenni akarunk. Lantos Anna