Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

BŐ ESZTENDŐK, SZŰK ESZTENDŐK... Az elmúlt 25 évben igen érdekes kép alakult ki hazánkban a rizstermesztésről és az öntözésről. Erről beszélgettünk Szarvason az öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetben Hartyányi László igazgatóhelyettessel és Simonné dr. Kiss Ibolya kandidátussal, az intézet tudományos osztályvezetőjével. Nyilvánvaló, hogy az öntözéses rizstermesztést, az öntözéses gazdálkodást csak bizonyos adottságok mellett lehet megvalósítani. Elsősorban víz kell hozzá: a Tisza, a Körös szolgál ezzel, így aztán Csongrádban, Békésben, Szolnok megyében és az északi tájakon is alkalmasak a területek risztermesztésre. Az éghajlati feltételek meleg és napfényes időt követelnek, például északon hiába a Tisza, ha már a tenyészidő, a napfényes órák száma nem elegendő. A talajadottságok is meghatározók, ugyanis kötött-talajokon érdemes ezt a kultúrát meghonosítani, hogy megtartható legyen a vízborítás. A felszabadulás után Magyarországon boldog, bodogtalan rizst termelt Jól fizetett pár évig. Megkezdődött a termelőszövetkezetek szervezése, s olyan koncepció alakult ki, hogy a rizsterületek növelésével a szövetkezetek megerősödnek és a népgazdaság is jól jár, mert rengeteget tud exportálni. így aztán 1955ben 87 ezer holdnyi területet árasztottak el és vetettek be rizzsel. Nagy tételeket kötöttek le exportra. Akkoriban a Dungham Shali divatozott és beütött a betegség, a „bruzone". A közös gazdaságok sem fejtettek ki különösebb energiát, nem rendelkeztek tapasztalatokkal, nem bírtak boldogulni és különösebb gondot nem fordítottak a növényre. Országosan 4,5 mázsás átlagtermést értfihk" eL Ekkor kezdődött a visszafejlődés szakasza. A szövetkezetek sem akarták termeszteni, mert nem volt biztonságos, a Dimghan Shali az időjárási viszonyoktól függően 80—90 százalékos terméskárokat is okozott Megkezdődött az útkeresés, külföldről, a Szovjetunióból és Romániából hoztak be újabb fajtákat, így az Uz-Roszt és Dubovszkijt. Szarvason az ÖRKI intenzívebben bekapcsolódott a nemesítésbe, aminek objektív és szubjektív okai is vannak. Korábban itt a szegedi tájban, a Délalföldi Kísérleti Kutató Intézetben foglalkoztak a rizsfajtákkal, néhai dr. Obermayer Ernő és Somorjai Ferenc éppen a Dunghan Shali fajtánál szerzett érdemeket. Elsősorban olyan talajokon javasolták a termesztését, ahol gyenge a termőképesség és más növények nem adnak jó pénzt. Szarvason már tradíciói voltak a rizstermesztépnek és a nemesítők is nagy kedvvel láttak munkához. Annál inkább szükség volt erre, hiszen a 60-as évek elejére 30 ezer holdra csökkent a rizsterület országosan, ami azért elgondolkoztató, mert évről évre behozatalra szorulunk, 2— 3 millió dollárt fizetünk, az összszükségletünk 60 százalékát hozzuk be. A nemesítés eredménynyel járt; elsősorban agrotechnikai, növényvédelmi, betakarítási kérdéseket komplex módon vizsgáltak és oldottak meg. 1964-ben jelentkezett az első eredmény, a Kákái 203-as fajta elismerésével, aztán a Kákái 162-es és a Szarvasi korai. Mindhárom fajtát dr. Lajtos János kutató állította elő. Ezek jó szemminőségűek, a küliöldi éttermekben is keresettek. Tehát nagyobb a választék, az agrotechnikában ls sokat léptünk előre az elmúlt években, műtrágyát használnak, világviszonylatban és nálunk is megoldódott a rizsgyom, kakaslábfű szerekkel való irtása. Nem sokára, a Tisza II. belépésével 524 ezer hold lesz vízzel ellátható, így aztán a feltételek megteremtődnek, a rizstermesztés fejlesztésére és a területileg a növelésére 1973-ban körülbelül 46 ezer holdon termesztenek majd a gazdaságok fehér aranyat Ss. b. t tt Atjy'tt T7" I'U V Algyőn, az ágaskodó fúrótornyok, emberderéknyi csővezetékek U J Ür U JLJC/1 E/J\. társaságóban új, korszerű épületek emelkednek. A több milliárdos olajipari beruházás keretében 1969-ben, 1970 elején nagy ütemben épültek a Nagy-alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat ipartelepének végleges munkahelyei szociális létesítménvei. Képeinken a tavaszra alakot öltő új központi ebédlőről és szociális házról számolunk be. Á központi ebédlő (bal oldalon) előregyártott vasbeton elemekből es a helyszínen alakított betonalkatrészekből készült. A napokban már az ablakok és ajtók beiliesztesén dolgoztak a munkások. Az új épület tetején készül (jobb oldalon) a szigeteles es a szellozoberendezés. Sz. Lukács Imre ÖREG GAZDA, ÖREG LÓ HAJDANÁN, fiatalabb korában Gonda Mihály sokat járt a Pallavicini birtokra. Elszegődött, s kilenc évben aratott a Károlyi, meg az Irma majorban. Felvállalt 14 hold búzát, két hold lucernát. Hatvanfilléres napszámot keresett. A gabonát tizedén vágták. Tavasztól őszig munkát adott a nagybirtok, csak éppen tisztességes, becsületes megélhetést nem. Hajtották egymást. Később a feleségével aratában naponta 40— 45 keresztet „produkáltak". Egyegy majorban 10—11 banda volt, iparkodott mindenki, senki ne maradjon el, mert könnyen a kenyerébe kerülhetett volna. A harmincas évek elején volt, a rozsdásvilág. Ekkor ette a rozsda a búzát, összeszáradt, betegség támadta meg, nem is kötötték, csak zölden vágták le. Emlékezetes nyár volt az nagyon. Az emberek Sokszor jegyeztek már belépést és távozást Szávai Sándor munkakönyvébe, mégsem illik rá a vándormadár jelző. Kilenc gyermeke van; oda ment mindig, ahol nagyobb kenyeret adhatott nekik. Tagja volt a dóci szövetkezetnek is, de elment 19 hónapra az olajosokhoz mocsárjáró hatalmas traktort kormányozni. Bárhova került, a traktorhoz mindig ragaszkodott. Aztán visszajött újra Dócra. — Megtért? — Nem én változtam, azt hiszem, hanem a szövetkezet. Az előző elnök befaragtatta a téeszt, eladósította, mire várhattam volna. Ha éhes a gyerek, nem mondhatom neki, várjon még egy-két évet, majdcsak lábraáll a mi gazdaságunk is. Nem is hittem, hogy lábraáll. Visszatérése a változás jele. — Ha úgy láttam volna, hogy nem találom meg a számításomat, nem jövök vissza. Most nyugodtabban mondom, hogy meg lehet élni. Azt külön kalkulálta, hogy nőnek a gyerekek, jó lenne őket is biztos helyre vinni. Nagyobbik lánya most lépett be tagnak. — Kimarad a gyerek is az iskolából. iderántom magam mellé a traktorra. Vezetni már régóta tud, a kombájnt is ismeri tövéről hegyére, szereti is legalább úgy. mint az apia. hadd iöiiön. A kisebbek, akik ide még nem jöhetnek. otthon a jószággal bajlódhatnak. Döntő szempont volt a visszatérésnél a jószágtartás, itthon lehet, az iparban nem lehet. * _ Bozó Jánost nem sokat agitálták annakidején. Belépett, amikor hívták. Akkor sem agitálták, hogy maradjon, amikor vette a kalapját. — Sok víz lefolyt a Tiszán, de ez a mi szövetkezetünk csak nem akart előre lódulni. Elmentem az erdészetbe. Mások is elmentek. A végén aztán valami viszálya támadt az elnöknek a tagsággal, csinált valami csalafintaságot, rákerült a sor, neki kellettelmenni. Utána már jönnek vissza az emberek egymás után, de sok a teljesen új is. , — Hívták vissza? — Nem hívott engem senki. Ügy láttam, csak jobb lesz itt. Jószágot nem tarthat az ember az erdészetben. Van otthon most négy marhaféle. két süldő, hatot fialt a koca. Nehezen, dc talán meg lehet élni. — A régi elnök keze alatt visszalőtt volna? — Nem hiszem. — Mi lesz a gyerekekből? — A nagyobbik csak bejön ide. Mondom neki, bognár vagy kovács le?ven. A gyalogmunkára nem erőltetem, kicsi a földterület t-Uori n°m tudnak munkát adni. N*rn volna bolondsá". ha csipáir>-*i«k T">óeon is egv naevobb szövetkezetet, hogv munkaalkalmat adnának, a népeknek. * A hazatérés csak jelképes Gáspár Lásznónál. Maszekoskodott, százalékos művelésre vállalt kukoricát a téesztől is, a szúnyogo81 gazdaságtól is, a végén mégiscsak belépett. — Hívták? — Jöttem. — Jobb így? — Gondolom, jobb, — Nem muszáj ám csak szépeket mondani! — Jobb. Belefáradtam abba, hogy messzire járjak a tanyától. Volt, hogy 14 kilométert karikáztam, mire megfoghattam a kapa végét. Korán keltem, későn értem haza. — Ha nem ide, hóva ment volna? — Fontolgattam Szegedet. Gyárba, a magasépitőkhöz vagy a vízügyhöz. Kikötöttem' mégis a téesznél. Azt mondja, a régi elnök idejében hívhatták volna. — Láttam, hogy van egy rendes feje a szövetkezetnek, azért jöttem be. Döntő érvként itt is szóbakerül a házkörüli állat: — Nem szólnak bele, tarthatok, amennyit akarok. * Három ember egybehangzó szavából akár következtetéseket is vonhatunk le. Hazatérésüknek egyik • indítéka az elnökváltozás. Nem zengenek hőskölteményeket az úi elnökről, csak bíznak benne. Mágnesként említi mindhárom a7 otthoni állattartás lehetőségét Tanulinnav a n°ldábói más szövetkezetek is. Számomra azonben az roondía a legtöbbet a dóci Virágzóról. hoev a három megkérdezettből kettő gyermeke! jövőiét is ebben látja. Pedig még csak bimbójában van meg a virág. izzadtak, rájuk szállt a rozsdaette por, Gonda Mihály messzire aratott a falutól, Sóndorfalvától, kint hált vele a felesége. Volt egy nagy ládájuk, abba rakták a szalonnát, kenyeret, estére meg főzött az asszony. Leginkább krumplistarhonyát. A világosságra odabátorodtak .a tücskök, belepotyogtak a vacsorába. Mondta is a komájuk: benne hagytad a szalonnának a bőrét, s ropogott a foga alatt. 1944 őszén érkezett el hozzájuk a legnagyobb öröm, a föld. Azelőtt mindig azt hajtogatták; csak egyszer odáig jússanak, hogy nékik elegendő földjük legyen. — Két lovam volt, a Linka meg a Vihar. Féltettem a jószágokat nagyon", nehogy elvigyék. Kimentünk a határba, az uradalmi birtokra. Mert az a2 Igazság, hogy előtte már megjártuk Algyői Kovács Mihály barátommal, a lovakkal és szekerekkel. De onnan leléptünk és Sörkében bújtunk meg. Üzentünk a családnak, hozhatja az ennivalót. Az Irma majorból szereztünk egy nagy ekét és hozzákezdtünk a bérelt földeken négy lóval a munkához. Aztán vetni kezdtük a földet, a Pallavicini földjét, őszi magokkal, de sajátmagunknak. Egyszer jött a hír, menjünk haza a faluba és jelentkezzünk a községházán. Kérdem a lányomat; „hát édesanyád? Bevitték a községházára. Amíg maga nem jelentkezik, ott lesz." Gonda Mihály akkor is a lovait féltette. De azokat nem kellett vinnie. Jelentkezett hát, majd Szegedre hozták őket, a hídmunkákhoz, köveket hordtak egy hétig. Utána ismét kimentek a földre, a Károlyi majorba és újra mérték a földet, 10 —12 holdjával családonként. Este összeültek egy páran és elosztották a földet, értesítették a gazdákat, reggel kimentek, felmérték a határt Később a törvény módosította. Aki szerette a földet, bele akart markolni, s kevés lett a sándorfalvl határ. Űjra mérték. Ö a négy hold haszonbérlet mellé tíz holdat szerzett. Boldog ember volt. A földosztó bizottság elnöke, Marton Ferenc, tagjai Dékány Mátyás, Kovács Mihály. Nagy István, Körösi István, Körösi Ferenc, Tartóczkl István, Deák István, Gonda Mihály a többi között. — A Szokony dűlőben volt a bérelt földem. Ott kaptam.mellé az újat Egy kicsit vfzjórta föld volt, majdhogy felében szikes is, de nem volt az rossz-szándékú föld. Kalászost, lent, cukorrépát, kendert is termesztettem. 1945 nyarán sok búzám termett, az árpa se lett hitvány. 60—70 mázsa szemet takarítottam be. A gyerekek nőttek, segítettek. Aztán összébb húzták a mezsgyéket, nekem is összesen nyolc holdam maradt. Gazdálkodtam, szerettem a jószágokat, voltak csikóim, hízóim. Nem maradtam el sohasem a, beszolgáltatással, az adóval. Egyszer kitüntettek, s egy drága paplant adtak. Akkoriban nehéz volt az élet. Gonda Mihályt megbűvölte a föld. A hajdani nincstelenség, később az új birtok. A számok is mindig vibráltak előtte, s tíz holdat nagyon szeretett volna. 1954 telén eladó föld lett a faluban, a Kelemen Istváné, öt hold. Hárman osztoztak rajta. Nagy János, Nagy Mihály és Gonda Mihály. Akkor bevetette herével, sok szép takarmányt hazahozott onnan. Mégiscsak ott volt már a tízholdas birtoknál. 1960 januárjában alakult meg az Aranykalász Tsz, ami később az Űj Élet Tsz-szel egyesült. Gonda Mihály öt esztendeig brigádvezetősködött. Az egyesülés után már nem vállalta, mert a tüdején kikezdte az élet. Megoperálták. — Még mindig eldolgozgatok a szövetkezetben. Résziből fogok területet, besegít a családom, így a kötelező munkaegységeket teljesítem. Így jár a háztáji és a többi kedvezmény. Itthon meg jószágokat tartok, most is három üszőm, tehenem, borjam, malacaim vannak az ólban. A háztájimat zárt kertben mérték ki. jó kis föld, művelem, s nem sajnálja a termést. Egy hold, de megadja az nekem a húsz mázsa árpát és a 36 zsák tarlókrumplit. Kővágóban van. A családjaimnak is van földje, háztáji meg részes, s a fiam vett egy lovat, azt itt tartjuk nálam, a KacérL öreg ló már a Kacér. De jó erőben van, ha az öreg gazda a gumikerekű kocsi elé fogja, elkocorászik vígan az úton. Gonda Mihálynak boldogság, élet. Adhatnák a legszebb személyautót, neki akkor is a Kacér kellene. — Jószívű, jóindulatú ló, szeret ez engem. Így aztán jól megvagyunk. A házból nem hiányzik semmi, megtalálni itt mindent. IIÜTŐSZEKRÉNY, mosógép, háztartási gépek, sőt, kevesen dicsekedhetnek Sándorfalván, hogy már az udvarukon folyik a víz. Gonda Mihály igen. A napokban meg lekerült a padlásról a bojler, a fürdőkád. Beszereltette, s most már kész a fürdőszoba ls. összkomfort az Iskola út 74. szám alatt. Mondogatják is többen: az öreg Gonda megelőzte a családját. Oda még későbben jut el a víz, a fürdőszoba. — Azért dolgozik az ember. Senki sem viszi el a feje alatt. Az öreg gazdának igaza van.