Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

Oxigénkoktél „Egészség" — ez a neve annak a berendezésnek, amely oxigénkoktélt állít elő. A gép sorozatgyártása már megindult Szverdlovszkban, a bányamentő berendezések és készülékek gyáróban. Nyomásszabályozón és adagolóberendezésen keresztül a ballonból az oxigén bekerül egy habzó folyadékot (például vízzel oldott tojásfehérjét) tartalmazó edénybe. Az így nyert koktél 150 köbcentiméter oxigént tartalmaz poharanként. Különleges gyógyhatású lehet, ha az italt vitaminos sziruppal, vagy gyógynövények kivonatával dúsítják. Az oxikénkoktél — amint ezt a klinikai vizsgálatok kimutatták — hasznos eszköz bizonyos betegségek gyógyítására. (MTI) Maga a népszavazás A Pen-kongresszus óta, hogy a könyvnyomtatásra, az ábécére épült civilizáció százados értékeinek veszélyét vélték felismerni a televízióban, hogy az írásos kultúra és az audlóvizuális eszközök térhódítása egymást kiszorító tendenciaként került vltaasztalra — újra napirenden a kérdés. Hol áll a televízió, milyen feladatot, tölt be a kultúra szolgáltatóinak nagy kórusában? Mennyire meghatározó és mennyire megosztó szerepű a népművelésben? A tévé rendkívül Sokat fejlődött az elmúlt évtizedben, s noha müsorpolitikája naponta kerül vádak kereszttüzébe, a nézők több mint 8 milliárd forintot költöttek el készülékekre, s ugyancsak több milliárdot előfizetési díjakra. Tévé-berkekben úgy hivatkoznak erre a tömegstatisztikára: maga a népszavazás. De maradjunk a számoknál. Vajon kisaiátítja-e a tévé a művészetek, a szórakoztatás és a tömegkommunikáció más formáinak közönségét? A mozik visszaeső Serény kézzel családra a szó. A falon sorakozó fényképekről unokák, dédunokák mosolya sugárzik. Elárulva valamit abból is: mitől ilyen kiegyensúlyozott egyéniség az idős asszony. S a család szeretetéhez — a dolgozótársak szeretete is társul. Megmutatja a kitüntetést, amit az elmúlt hetekben kapott a háziipari szövetkezettől. A Szövetkezet Kiváló Dolgozója címmel, s a vele járó jutalommal is kifejezték iránta érzett megbecsülésüket a közösség tagjai. Ugyanazzal a fiatalos kedvességgel búcsúzik, s aztdr. folytatódik megint a munka, formálódnak a színes, tetszetős minták. Örökifjú kedvvel, serény kézzel kötöget Margita néni. Simái Mihály forgalmához kétségtelenül köze van: filmszínházaink tíz éve száznegyvenmilliós nézőátlaggal működtek, tavaly csak 96 millióval. Más kérdés, hogy a mozik elnéptelenedésének oka mennyiben a tévé filmszolgálata — és mennyiben a filmszínházak hiányos, korszerűtlen felszerelése, műsorpolitikája. Mindenesetre tény, a lakosság 31 százaléka régen sem járt, ma sem ül be a moziba! Megcsappant a különféle — zömében tanácsi, szakszervezeti — műsoros rendezvények közönsége is: országos adatok szerint 1958ban 14,1 millióan látogatták az ilyen programokat, ez a szám 1966-ra majdnem a felére apadt (kivétel csupán az ORI-műsorok). Változatlan a színházbarátok tábora, pedig Thália szentélyének publikumát joggal féltették a kényelmesebb képernyőszínház félelmetesnek látszó kpnkurrenciájától: az ország színházaiban hosszú évek óta közel 6 millió nézőt számolnak. S ha hozzávesszük a képernyő színház-szolgáltatásait, helyszíni közvetítéseit, vagy speciális tévészínházait, könnyű belátni, a televízió nem elvonókúrája, kedvező pozícióival inkább hálás szervezője lehet a kőszínháznak. A könyvforgalom tíz esztendő alatt csaknem megkétszereződött: 1958-ban 381 millió, 1966ban 788 millió forintért adtak el könyveket, s a napi sajtó, az újságok, a folyóiratok olvasótábora sem csökkent — a példányszámok emelkednek, az ország lakosságának több mint fele rendszeres újságolvasó. A vázlatos adatok elemzése persze nem könnyű, mert a tévé megjelenése és térhódítása kétségtelenül módosította, átalakította a népművelési tervek naprakész szemléletét. Annyi azonban bizonyos, a képernyő jelenléte lakásokban, művelődési házakban, vállalatok, üzemek irodáiban, ebédlőkben, presszókban, klubokban, a közösségi élet hétköznapjainak megannyi színterén — 'emberek időtöltésének formáját szabta meg. S ezt be kell számítani a szabadidő kulturált eltöltésének mikéntjét „hivatalból tervező" népművelésnek. Axióma: a technika fejlődésével, az automatizáció terjedésével párhuzamosan nő az emberek szabadideje. Ugyanakkor tán sohasem vált ennyire közüggyé az alaptudományok, különféle új elméletek praktikus terjesztése, az autodidakta önművelésnek és képzésnek az a kényelmes formája, amihez nem kell könyvtárakban cédulázni, előadásokat végigülni, esti vagy levelező tagozatokra beiratkozni — ha valakinek nincs annyi kedve, szüksége, energiája rá. (Persze csak akkor, ha ösztönös érdeklődését akarja kielégíteni, s nem foglalkozásának, munkaköri beosztásának, akár terveinek, vágyainak kényszere hajtja a legújabb ismeretek megszerzésére.) Erdey-Grúz Tibor szerint a földön valaha is tudománynyal foglalkozók 90 százaléka napjainkban él, s az utóbbi félszázadban a tudomány sokkal többet produkált. mint előző összes korszakban. Magyarországon száz munkásnak majdnem a fele szakmunkás, több mint egyharmada betanított, kevesebb mint egyharmada segédmunkás. Világos: több technikusra, mérnökre, tudósra van szükség, a tudomány közvetlen termelőerővé válik. A tévé szerepe — s most csupán a természettudományos, technikai, biológiai és más információs műsorokra gondolunk — talán itt a legfontosabb. Ebbeli funkciója, túlzás nélküli állíthatjuk, pótolha/tatlan. Nem véletlen, ha ezeket az adásokat tervezik legszorosabb kontaktusban a nézővel, ahol legkiválóbb szakemberek reflektálnak telefonkérdésekre, s ahol a leveleket (ha szóban — időben nem is tudják a helyszínen —), írásban, folyóiratok hasábjain feltétlenül megválaszolják. Lehet, a tévé helyéről, rendeltetéséről még sok vita elhangzik pro és kontra. A korszerű ismeretterjesztésben, a természettudományos információszolgáltatásában azonban szerepe vitathatatlan. Nikolényi István történelmi DÉIMAGYARORSZÁG 1945. március 38. A NAP HÍREI: HARCOK FRANKFURTBAN ÉS DANZIGBAN — FELSZABADULT PÁPA, BESZTERCEBANYA ÉS DEVECSER — A SZÖVETSÉGESEK ESSEN ÉS WIESBADEN ELŐTT. Áttörés a Vértesben A II. Ukrán Arcvonal csapatai a Kárpátok nehéz, erdős, hegyes terepién előnyomulva, elfoglalták Besztercebányát, a németek fontos közlekedési csomópontját és védelmi állását, valamint 50 más helységet és több ezer foglyot ejtettek. A II. Fehérorosz Hadsereg a Vértes hegységben áttörte a német védelmi vonalat. Esztergom körzetében szétzúzták a német ellenállást, és 45 kilométert haladtak előre. Ebben a körzetben 200-nál több helységet foglaltak ej. köztük Tokodot, Tatatóvarost, Bánhidát. Dunaalmást, Városlődöt, Bakonykoppányt, Tótvázsonyt és Balatonfüredet. 147 német harckocsit és 63 repülőgépet semmisítettek meg az ütközetben. Mallnovszkij csapatai a Dunától délre haladnak előre és Győr felé tartanak. A 3. Ukrán Arcvonal csapatai egy nap alatt 180 német páncélkocsit és 37 repülőgépet semmisítettek meg. Megmozdult a folu nincstelen népe. Eljutott már mindenüvé az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a nagybirtokok megszüntetéséről szóló rendelete és ennek szellemében meg is alakultak már a földigénylő bizottságok — írja a Délmagyarország 25 évvel ezelőtti számának vezércikke. Az idén már a maguk földjén fognak aratni és ez a tudat mozgásba hozza a paraszti izmokat. Bakstszőlő földmunkásai felszántották és bevetették már falu juk egész határát. Kevés igával, több kapával és ásóval. Üj földdarabokat hódítanak a faluhoz kapával és ásóval. Tele van a falu határába e6ő Pallavicini uradalom ásó és kapáló dolgozókkal, alig két iga emelkedik ki a két kézzel dolgozók tömegéből. Tudják. hogy az őrgróf birtokán, Pusztaszeren az Arpádszobornál napiokon belül új honfoglalás indul útjára, kisbirtokokat cövekelő karókkal. A cserevilág Az apróhirdetések rovatában egyre sokasodik a cserehirdetések száma. Néhány, a korra jellemző apróhirdetés: Szénért, fáért sonkát, szalonnát, vadpnatúj 42—43-as férficipőt, alsónadrágot adok, délelőtt 8—10-ig, Kazinczy u. 6. sz. I. 5. — JÓ állapotban levő. különféle nagyságú gyermekcipőket elcserélek mézért. Dannerné, Tisza Lajos körút 12. — Cukorért selyemharisnyát cserélnék, fáért zsínszódát adok. Csongrádi sugárút 23/b. — 110-es és 105-ös villanykörtét cserélek lisztért vagy krumpliért. Sebők Jánosné, Délibáb utca 36. — Szirupot adok terpentinért. Szilléri sugárút 56. Szelgrádné. — Egy jól kijavított tűz^elv választási malacért elcserélhető. Felhő utca 6.. lakatosnál. — Sőt cserélnék háziszappanért. Szécsi u. 18. Alsóváros. — Vetőkölest adunk zabért bükkönyért. Szivárvány útra 4/a. — Egy tulaezüst Anker zsebórát cserélek 43-as bürgercsizmáért. Érd, Alföldi utca 28. Ácsai. — Teljesen u.1 bfclkllbelső-gu^it cserélek zsírért vagy sonkáért. Sebők Jánosné. Délibáb utca 38. — Cserélek kékkőért élő baromfit. Rohonczi utca 20. Huszárlaktanya mögött — Gyönyörű női tavaszikabát férfiöltönyért. 40-es férfi divatcipő 4l-esért elcserélhető. Érd. Oroszlán u. 4. I. em„ délután 3-tól. Az idős néni olyan friss mozdulatokkal, olyan fiatalosan fogad, mintha nem érezné az évek súlyát. Pedig ennyi év nem csekély teher az ember vállán; özvegy Margita Viktorné 84 esztendős. Otthonában kerestem fel, azaz „műhelyében" •- mert a kedvesen mosolygó, őszhajú néni akkor is szorgoskodott. Mint a Szegedi Háziipari Szövetkezet bedolgozója, Immár 18 esztendeje munkálkodik odahaza. Serény kézzel kötöget: szépmintájú, divatos pulóverek, norvég kesztyűk kerülnek ki a keze alól, s kelnek útra. Előbb a szövetkezetbe kerülnek, majd messze a határokon is túlra. Ezek ugyanis exporttermékek. A szövetkezet hírnevét öregbítik a kontinens jó néhány országában. Ami pedig az anyagi vonatkozásokat illeti: a 480 forint nyugdíjöszszeghez jo kiegészítést jelent az így szerzett kereset. — Mindig szerettem kötni, szívesen csinálom. Azelőtt ls sokat dolgoztam, saját magamnak ... magyarázza, s a lánya sietve hozzáteszi. — Meg nekünk, a gyerekeinek. — Így terelődik a Siklós János: Végig az úton M

A városházán — az ellenforradalom egyik főhadiszállásán — a kapuőrség megállított. Ellentmondást nem tűrő hangon jelentettem ki. hogy a szakszervezetektől jövünk a bizottmány vezetőivel sorra kerülő megbeszélésre. Szó nélkül beengedtek. Keresztülmentünk néhány szobán, míg elérkeztünk a fő helyre. Apósom egv karosszékben ült. belegörnyedve a vizes nagykabátba. Bizonyára valamelyik főember lehetett, aki az igazolványokat kérte. Mire én igazolvány helyett apósomra mutattam és közöltem, hogy érte jöttünk, mert innét telefonáltak. Nehéz volt elfogadhatóvá tenni azt a néhány percet, amit ott töltöttünk, mert a viszontlátás fölötti öröm olyan drámai kitárulkozást teremtett, amire nem voltam fölkészülve. Az apósom meglátta a lányát, sírva fakadt és azt mondta: „Nem gondoltam, hogy életben talállak benneteket". S fordítva ugyanez történt. S az öregember folytatta, mintha csak hárman lennénk. A Dénes Leó titkárságán azt mondták: hiába keresnek bennünket, folyton azt a választ kapták Pestről, hogy eltűntünk. Azért kelt útra a hatvannyolc esztendős ember (utazott egy teherautó tetején három napig), hogy legalább az unokáját megkeresse és megmentse. Most pedig itt áll előtte a lánya Ez volt az az emlékezetes nap. amelynek eseményei alapján közvetlen környezetemről újabb értékítéleteket alakítottam ki. Saját bőrömön megtapasztaltam: az ember a bajban ismeri meg egymást. Ez a gyötrelmes éjszaka ls belejátszott abba. hogy — elvi alapon ugyan, de — ha csak tudom, vallom és gyakorlom azt az elvet: ha a másik emberen segíteni nem is tudok. de neki ártani semmiképpen nem akarok. Próbálom megismerni az embert belülről és azután ítélem meg kívülről. Valószínű, hogy egy piciny érzelmi gyökér Innen hajtott, hogy a későbbi években a párt szövetségi politikája nemcsak ésszel fölfogható szinten jelentkezett nálam. érzelmileg is teljes mértékben azonosulni tudtam. Belső tüzet élesztgető tanulságokat hozó éjszaka maradt mögöttünk, amely az önismerethez is adott valamit. Annyit mindenesetre, hogy jobban észrevegyem: az élet a nagy és nem én vagyok a nagy. Mint a legtöbb fölismerésnek. ennek is megvannak a konzekvens gyakorlati tanulságai. Még a döbbenet hatása alatt álltunk, reggel újra csörgött a telefon. Ifjú Komócsin Mihály jelentkezett, fontos ügyben szeretne beszélni velünk. November 2-a volt. A beszélgetésen az MSZMP újjászervezése került szóba. Komócsin az Ideiglenes Központi Bizottság megbízólevelével jött és a XII. kerületben elkezdtük a bártszervező munkát. Az ellenforradalom dühöngésének e jellegzetes tűzfészkében csudáltam azt a bátorságot, ahogyan közlekedett, tárgyalt, például a Magyar Optikai Művek akkori vezetőivel és más emberekkel. Számomra meglepetésként hatott, hogy Levendel László doktor — különböző okoknál fogva pártonkívüli —. a volt szegedi egyetemi Ifjúság vezetője egy alakuló pártbizottsági ülés megrendezésére felajánlotta a lakását. Jóleső érzéssel töltött el az a korrekt magatartás, amelyet Böszörményi professzor, a Korányi tbc-szanatórium igazgatója — • tanúsított Levendelék lakásán ezen az előkészítő megbeszélésen. Az alakuló ülés időpontját eltolta november 4-e, amikor a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kérésére szovjet segítség érkezett, s kezdetét vette az ellenforradalom katonai letörése. November végén, december elején ism^-ősök kerestek meg. Kelemen Miklós — jelenleg a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság vezetője — pesti lakásán betegen feküdt a felesége, se orvos, se gyógyszer nem volt. Mit lehet tenni ebben a zűrzavarban, hogy orvoshoz, gyógyszerhez jusson? Több barátomnak levelet írtam. Szabó Dénes dr.. a szegedi sebész is kapott egy levelet, amelyben megkérdeztem, hogy ez a nagy nemzeti megrázkódtatás változtatott-e korábbi meggyőződésén? Válasz nem érkezett. Egyszer aztán irodám romos utcai frontja felől három ember evickélt be a fedett folyosóra és végül egyik beszélni akart velem, aki Szegedről érkezett. Szabó Dénes volt. Majdnem kikaptam, amiért én egyáltalán olyasmit mertem föltételezni ... Ott nyomban helyreállt közöttünk a békesség. A munkásőrség volt szegedi parancsnokával. Kelemen Sándorral is jól végződött az első találkozás. Budapesten kaptam egy olyan engedélyt. amely a főváros területére szólóan éjjelnappali közlekedésre jogosított. 1957 január elelén Szegeden valamelyik rokonomnál eltereferéltük az időt éjjel egy óráig, s azután Indultam haza anyámékhoz Petőfitelepre. Kicsit virágos hangulatban szedtem a lábam a korzón, és lehetséges, hogy kedélyes-füttyös taktust raktam a talpam alá. Egy vastag törzsű platán mögül egyszercsak rámkiáltottak: „Állj! Kezeket fel!" Senki nem iárt a környéken. Gondoltam, ezek valamiféle útonállók és kapkodni kezdtem a pisztolyom után. De amikor azt kiabálták, hogy „Ne mozdulj, mert lövünk!" — égnek emeltem a kezemet. Kelemen Sándor lépett elő. Megismertem, s mondtam, hogy ne hülyéskedjenek velem, mire Kelemen figyelmeztetett, hogy vigyázzak, itt nem babra megy a játék. Megörültünk egymásnak és továbbmentem az utamon. Eljutottam a Radnóti Miklós Gimnáziumig. Ott újra megállítottak. Kedélyeskedtem volna, de ez a járőr keményen viselkedett. Előhúztam a papíromat, miszerint saját felelősségemre jogom van éjszaka is közlekedni. (Folytatjuk.)