Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
Sz. Lukács • Imre BOLDOG « BÉKEIDŐK 0 •- -. ... rv .- : . ••• Régmúlt Mihály Sándort nem kényeztette el az élet Apja 1914-ben elesett, anyja három gyerekkel maradt az uradalmi birtokon, a napszámosok, béresek, cselédek világában. Nehezen éltek. Egy asszony, három gyerek. így aztán 9 éve« korában már hajkurászta mások libáit, hogy napköz, ben karéj kenyérhez jusson. Régi idők. Ma már ritkán emlékezünk, emlékeztetünk rá. sokan szégyellik, akikkel meeesett. Mihály Sándor nem szégyenlős ember. — 1935-ben nősültem meg, zint? r kfejjel. Siettem vele, >.ogy a feleségemmel együtt köny. nyebb életet teremtsünk magunknak. Nyugodalmas, emberi médhoz való életet szerettünk volna, de az nagyon sokáig váratott magára. Az esküvőt anyám nagyapjáéknál tartottuk, november 27-én. Ott éltem az öregeknél öt évig. Szegények voltak ők is, harmadnapra különkenyérre álltunk. Akkorra mór megépült az én kunyhóm. Ennek a története a következő: apám után örököltem Kömpöcön egy holdat Eladtam, vettem itten 1100 négyszögölet, arra építettem egy kunyhócskát. A testvériség segített a munkában, el is készült 1935 őszére. Kutyanyakon. Nem volt ez valami nagy, csodálatos palota, de a fala vályogból volt, az ajtaját magam csináltam, anyáméktól kaptam egy ablakot, s még egy konyhát is pászftottunk hozzá. De arra már ablak csak úgy sikeredett, hogy az üveget beletapasztottuk a falba. Nem pa naszkodom, esküvői ruhám is volt. — Napszámba jártam, földet fogtam az uradalomtól, harmadába. öt pengőt kerestem egy héten, s odaadtam a feleségemnek. Elszaladt vele a boltba, szalonnát, lisztet, zsírt vásárolt, dohányra már alig maradt, talán két paklival, ha futotta. Elfüstöltem egész héten, újságpapírba csavartam és szívtam. Aratáskor fogtam 10—12 holdat, utána mentem a géphez. Tavasztól őszig, ősztől télig, sohasem volt megállásom. Nagyon sok szomorúságot éltünk. Egy hold gabonát 40 kilóéit arattam, volt olyan hold, hogy feleségemmel együtt másfél napig arattuk, 15 kiló jutott egy napra. Hát én ezt senkinek sem kívánom, még a leggonoszabb ellenségemnek sem. Ha v«n ellenségem egyáltalán. Múlt A történelem. t»44 októbere utón Sövényházán tanácskozni kezdtek a szegény emberek. Először csak igács István házánál jötték össze Mihály Sándor, Mihály József és elbeszélték a tennivalókat. Igács 18-as kommunista volt Fél éjszakákat átbeszélgettek. Ügy határoztak, hogy 1945 januárjában szólnak néhány embernek és megkezdik a földosztást. — Magunk között beszélgettünk, s nemigen mentünk mi máshova tanácsért Ügy natároztunk, minden nincstelen család négy holdat kap, s minden gyerek után két holdat. így is kezdtük meg az osztást. Mértük a földeket. Lépéssel, öllel jártuk az uradalmi földet és parcelláztuk. Rácz Lajos is velünk volt, aki később a földosztó bizottság elnöke lett. Mi mar február elején felparcelláztuk a határt minél hamarább szabdaljuk szét a grófi birtokot. Eleget nélkülöztünk, eleget szenvedtünk. Most már elérkezett az idő. hogy jussoljunk. Igaz, sokan féltek. Még dörögtek az ágyúk hazánkban, nem ért véget a front, mi mégis békét hirdettünk, sürgettük a munkát Ránk kiabáltak: fogtok ti még ezért a fán lógni, ha visszajönnek az urak. Az is megesett, hogy egyik-másik nincstelen szegény ember, aki vi'ágéletében az uradalom keze-lába volt. nem mert eljönni nappal, hogy kimérjük a földjét, este zörgette rám az ajtót, akkor mutattam meg neki, ehun van-e, barátom, ez már a te földed. — A Székelytelepet a gróftól három ember bérelte, idős K. Kovács István, idős Paop Kálmán, idős Kása János. 460 holdat tesz ez kl, természetesen ezt is szétosztottuk. De ők berzenkedtek, vitatkoztak és szétírkálták a bérletet gyerekeikre, unokáikra, hogy ne legyen több egy-egv birtok 25 holdnál. Csakhogv ml sem hagytuk magunkat., felmentünk Pestre. Ott találkoztam Veres Péterrel, aki segítségemre állt. olvan rendet, csinált, hogy két frópén is ketyegett a részemre. Az írással hazajöttem és itt, Sövényházán, a kastélynál nagvgyűlést hívtunk össze. 156—200 ember is meghallgatta, felolvastam a papirt, ami megnyugtatott mindenkit, hogy a föld véglegesen a miénk. így is maradt. — Igaz, később a mérnökök kiigazították a mezsgyéket, kicsit összébb húztuk a parcellákat, mert a törvény szerint minden gyerek után csak I hold föld járt. A nagy ünnepséget márciusban tartottuk, 29-én. Temérdek nép jött össze a jelképes földosztásra, itt a Palla vicini-uradalomban, azon a földön, ahol Árpád apánkék a Szert tették. Képviseltette magét az ideiglenes kormány és a kommunista párt Utána bevonultunk a kastélyba, ettünk, ittunk, elszórakozott a nép. Nagy örömére volt a földosztás, a legnagyobb örömére. — 1947-ben Szentesre jártunk, az uradalmi majorokban levó épületeket felértékelték. így a pusztaszeri majort, a Székely-tanyát, a magtárakat, ólakat, istállókat lebontottuk és szétosztottuk egymás között. Az árat búzában fizettük. A Székely-tanyán jussoltam én is, a magtárt hárman kaptuk meg: Kismarton Ferenc. Laczkó Ferenc és én. Igazságosan elosztottuk, amikor mér leszedtük a cserepeket, a falakat ledönlögettük,, három részre osztottuk a vagyont. Nyilat húztunk rá. Aztán nekem volt egy lovam, Kismárton Ferenc apiának is, összefogtunk, hazaszállítottuk. A templomhoz közel, a juttatott földemen. amit én mértem magam-, nak, 1948-ban felépítettem a hajlékomat. Ott elek azóta is. Nagyon szép megértés volt itten azokban az időkben. Nekem is jöttek segíteni minden szó nélkül; ingyen, a rokonok, a testvérek, pénzt senkise kért, fizetni se tudtam volna, a főmester én lettem, raktuk, építettük a házat. Tíz és fél méter hosszú, két szoba, veranda, konyha, és ólak tartoznak hozzá. Meg a föld. amit kaptam, öt hold 1100 ölet. Ez volt az én nagy örömöm. Az első ősszel rozsot termesztettem, kukoricát és burgonyát vetettem tavasszal, hogy jól teljen, sikeres legyen az életem. Aztán 1954-ben már egy holdon szőlőre szántam magam, a borpince már vásárolta, s gondoltam, jobb pénzt veszek ki belőle. A forgatáshoz fogadtam két embert, és télig megforgattuk a földet. Áprilisban meg a feleségemmel ketten eltelepítettük a vesszőket. Hat-hét napig tartott. — Amikor a szőlőt is eltelepítettük, valahogyan eszembe jutott K. Kovács István, a hajdani bérlő, aki annyit háborúskodott velünk, a „történelem kezdetén". Azt mondta: hiába is építetek ide. úgyis visszakapjuk a földet és akkor a házatokból ól lesz nekünk. S látja, a házaink még mindig állnak. S most már így is maradnak. Legfeljebb szépülnek, csinosodnak. Jelen — Mini az életünk. Mert 1945ben én földet osztottam, nem fél. tem, sohasem bántam meg. De ha most kérnének, nem osztanám újra. Jobban látnám a szövetkezetet megalakítani. Sokan valljuk így, talán sikeresebb lett volna, könnyebb az életünk, ha mór akkor elkezdjük az Igazi közösködést. Az Árpád vezér jórft jött. A népnek azon Jár az esze, most ezt vegyen, most azt vegyen. Palotákat építenek, személykocsikat vesznek. Arra tör a nép. A munka jó, kevesebbet dolgozunk, 3— • hónapig a betakarításkor szoro. sabb a munkaidő, a többi hónapokban könnyebb. Panasz nem érheti az én számat sem. Brigád, vezető vagyok, jól élek. Aa ólam most különb, mint az a kunyhó, amiben 1935-ben laktam. Nem is tudom, akarhatnék-e az élettől többet. Ma Sövényházán felelevenednék a negyedszázados események, s emlékeznek a második honfoglalásra, a földosztásra. Mihály Sándor is ott lesz az ünneplők, az ünnepeltek között. A boldog békeidők, az igazi békeidő megteremtői jközött. Közreadunk egy összegezést, amelyet a KSH Csongrád megyei igazgatóságának legutóbbi jelentésében olvastunk. Röviden és tömören bemutatják az adatok és tények, hogyan is néz ki Szegeden és Csongrád megyében az állattenyésztés jelenleg." Talán érdemes böngészni és tanulságokat levonni belőle. Az állattenyésztési főágazat termelésvisszaesését elsősorban a kisgazdaságok nagymérvű állománycsökkentése okozta. Ezekben a gazdaságokban a szarvasmarha-állomány egy év alatt több mint 5 ezer darabbal, ezen belül a tehénállomány mintegy 2 ezerrel csökkent, amit a nagyüzemi állomány mérsékelt növekedése nem ellensúlyozott. Bár az. érvényben volt közgazdasági ösztönzők hatására több mint 1.5 ezer darabbal nőtt a termelőszövetkezetek tehénállománya, a válogatás nélküli tenyésztésbe állítás gyakran növekvő mértékű selejtezést vont maga után, s .így nem javult az anyaállomány minősége. A módosított szabályozók elsősorbán a kisgazdaságokat kívánják ösztönözni a szarvasmarha-tenyésztésre, de a jövedelmezőség jelentős -javulása várhatóan a nagyüzemekben ts fokozottabb szelekcióval, alkalmasabb tenyészüszók. beállításával jár majd, A megváltozott tenyésztői kédvre utal. hogy például: 1969. év végén 2 ézer darabbal több növendék- és. elahasi üsző,, illetve borjú volt a termelőszövetkezetekben, mint egy évvel korábban; nőtt a saját nevelésű tenyészállomóny aránya. Az elmúlt évben, az állománycsökkenés ..ellenére a megye mezőgazdasága mintegy 500 darabbal több vágómarhát és kb. 2 millió literrel több tejet "értékesített, mint 1968-ban. A sertéstenyésztés 1969. év végére. túljutott a ciklusos állományingadozás mélypontján, s az állomány megközelítette az előző év, illetve a korábbi ciklusok hasonló időpontjának azintjét. A' további feilődés szempontjából • rendkívül kedvező a fiatal-korösszetétel és' a magas kocaállomány.-•• A tákármányhelvzet, a' közgazdasági szabályozók szintén a Üvegház Horváth 1 Dezső VIZSGA ELŐTT gyors állománynövelésre ösztönöznek. Az állomány elmúlt évi, rendkívül nagymértékű csökké-" nőse azonban a lakosság ' húsel. látásában „már javaly is, de 1970 , első feleben várhatóan még fo-• kezottabban érezteti kedvezőtlen hatását. A törvényszerűen előrelálháló, háromévenként! ciklusos állománycsökkenés, megelőzésére, a kiegyensúlyozott hústermelés biztosítására még nem történnek időben intézkedések, pedig ma már a közgazdaságf ázabályozók rugalmas. ..alkalmazásával, -a nagyüzemek és . feldolgozó vállalatok tervszerű--kooperációjával erre minden lehetőség adva vari!'*'Az"' élmúTf eVben — amikor a kisgazdasági állomány-: csökkenés ellensúlyozására szükség lett volná a nagyüzemekben • a sértéstehyésztés fokozására — ezek is mintegy 30; ezer darabbgl Csökkentették állományúkat. A korszerű tartási technológiák elterjedése •. viszonylag. lassúbb ütemű.. nem csökkent a kívánatos mértékbér) a hizlalást idő, s így előreláthatóan 1070-ben az el-. múlt évinél kev'ésébb vágósertést termelnek. Sokat vicceltünk annak Idején az automatizálásról. Arról, hogy sokan így képzelik a korszerűsítést: bemegy a disznó, kijön a kolbász. Ha Tápén említem, nem azt mondják rá, hogy ez az utópia, annak is a cifrája, hanem azt, hogy maholnap idejétmúlt valami lesz ez is. A tömbösített sertéstelep névre hallgató új építmény a kutriéék, ólak kategóriájában mesebeli csodapalota is lehetne. Ebbe már be se megy a jószág, csak kijön a kolbász. — Hogyhogy? — Ügy, hogy ott is születik. Gépesített húsgyár lesz ez, de ember mégiscsak kell hozzá. A szövetkezet irodájának - emeleti termében hosszúra, nyújtóztatott asztalok egyik oldalán is, más^ köri is azok az emberele és asz-szonyok ülnek, akik a szerkezén teket működésben tartják majd. Legtöbbjük nagyapa, nagyanya már. Miért nem a fiatalok tanulnak itt? — Nincsenek a tsz-ékben fiatalok. Akik vannak, ázok csak á gépek körül vannak. Erre a szakraára hem jönnek. Röstellik, hogy az ilyen sertés... régen kanásznak mondták. — Ha most mondanók, hogy. kanász? — Mondják is. — Szégyelli ? ; — Nem sértődök én meg. Miért? ",..•• . • — Ha az újságba azt írnám, hogy kánászok iskolája, szóba állnának velem? — Az nem biztos. Csak sertésgondozó! A sertés nem sértés, csak a kanász az. Igaz persze, hogy a régi ostoros-bocskoros, kan ászkürtös ősök ha betévednének egy ilyen, új valamibe, azt hihetnék, hogy az ördög incselkedik'velük. Tény. hogy tanulni kell a szakmát. Akik erre a tudományra adták a fejüket, világéletükben a földben dolgoztak. rr 'Nem 'pok jijyője yah. nálunk 3 kerti munkariák. Az olajosok kertészkednek itt, ők ültetgetik a. fúrótornyokat Megpróbáljuk, hátha ez jobb lesz. —r Pénzben, vagy munkában? — Mind a két oldalát néznénk.. .Mégis van ' valami szenzáció abban., hogy az ötvennégy esztendős Iliá István, az ötvenéves •Molnár Pák Lele István, Márta Józsefné', íluszka Andrásné és a . többlek akik évről évre neveltek disznókat, rHogt t" iák'olában tanuljak, ugyanazt.'. Mégpedig . págy: szorgalommal." Voltak, akik egész éj jel ;a paprikás?árt tóban . dolgoztak, reggel •rriegm'öfcakod- • :itak' ésüjötíek tanulni a váltó mesterség fortélyait Csak a messziről jött ember hiszi, hogy ugyanazt tanulják. Az első órán még a ..deákok' is azt mondták.'mint a vadgalamb a fészekrakásnál: tudom, tudom. Most így beszélnek a vizsgák előtt néhány héttel: ' — Hozzá se mertünk volna fogni, ha nem tanuljuk, akkora nagy tudomány ez. Ml nem ilyen alapokon hizlaltuk a disznót. Árpa, kukorica, meg a nagykés. Azt ugyan sokszor nem értettük. miért rágja le a meszet a falró' némelyik hízó, de nem is soka: vergődtünk vele. Akik levizsgáznak, szakmunkás bizonyítványt kapnak. Beírják a személyi, igazolványba is. A munkahelyről még nem 6okat tudnak, asak maketten láttái; Az biztos, hogy almozni nem kell és önetető. -itató szolgálja ki az állatokat Lesz egv csomó gomb. csak szómon "kell ' tartani, melyik a soros most közülük, megnyomni, és kész. Persze azért szemmel is kell tartan-, hogy híznak-e rendesen. Ide pedig, ha őszintén belegondolunk, mindenképpen köpeny kell. Fehér vagy kék. de köpeny. — Legnagyobb munka itt a felelősség lesz. Ehhez kell a nagy tudomány. Tudni azt. hogy milyen hőmérsékleten Döndül legjobban . a malac, milyen kell a hízónak, hogyan kell szellőztetni., milyen összetételű takarmánykeverék jár a vemhes vagy á szoptatós kocáknak. A fajtákat ugyan nem ők választják, azt is csak sejtik, hogy hússertések lesznek, de amelyik állatnak négy lába ván, és röfög. azt vizsgára mind tudni kell. Iskolában eddig csak annyit tanultak! hogy a disznónak húsa van! zsírja van. 6zőre van és bőre van. szőréből ecsetet, bőréből, pedig .táskát csinálnak. Legalább öt percet kell most beszélni a sertéstenyésztés népgazdasági. tömegélelmezési jelentősegéről, azután jönnek a kérészt-kérdések. • •*.!•' v> Van pcrfcze izgalom.- ha ^vizsgára gondolnak, de látszik egyegy adag büszkeség is. Egy kis kitüntetés is van a dologban: az jöhetett ide. aki mindig, mindenhol megállta a helyét. Bizakodas is látszik rajtuk, pedig a rosszul értélmezett szóbeszéd szerint az újtól hivatalból idegenkedett állítólag a .magyar paraszt. I " — El sém tudom képzelni. hogy jó ne legyen. Ha ..ennyi , .pénzt , beleöltek, annak menni k^ll, Mi/nem akarunk néki hé' tat fordítani semmiképpen. — Mindenesetre, ha jó lesz. •jönnek akkor a fiatalok is.- Csak elvárják, hogy' az öregek próbálják ki először.