Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-12 / 36. szám

Nem vámelható Mindannyian vártunk már külföldi útról hazatérő Is­merőst, rokont, munkatársat. Az üdvözlések után pedig kérdeztük az érkezőtől: „Mit hoztál?" Szegénység erre a kérdésre azt válaszolni: semmit. Akinek megadatott, hogy hosszabb-rövidebb ideig forgolódjon a világ valamelyik zugában, attól joggal várjuk el, hogy minél több mindent hozzon magával. Elsősorban persze nem az olyan mulan­dó dolgokból, mint nylon fehérnemű, zsilett és zsebrádió hanem a nem vámolható tudásból, a ió. a hasznos, az emberséget és látókört növelő ismeretekből. Szomorú, hogy néha még hivatalaink is többre tart­ják a vámköteles árukat, mint amelyek a fejekben lépik át a határt. Egyetemi adjunktus barátom itthon kevesek által művelt, de nagy jövő előtt álló tudományterületen dolgozik. Eredményei alapján megérdemelten kapott 8 hónapos ösztöndíjat a tudományág legjobb európai mű­velője, egy svéd professzor mellé. Ismerősöm e rövid idő alatt hat szakcikket írt külföldi folyóiratokba a világhí­rű tudóssal együtt. Inkább robot volt ez az út. mint luxusüdüles. De vitathatatlanul megérte. A svéd profesz­szor véleményét sejteti, hogv hosszas utánjárással elintéz­te. a magvar ösztöndíj után még egv féléves svéd ösztön­díjat is kapjon honfitársunk. Ennyi idő kellett volna még ahhoz, hogy teljesen „behozza" a nagy tudású profesz­szort, hogv ismeretei elérjék a „világszintet", hogy per­fektté váljon a svéd nyelvben. Bármennyire is meglepő, de nem engedték elfogadni az ösztöndíjat. Egy miniszté­riumi főelőadó, aki bizonyára nyloningokben méri a ta­nulmányutakat. közölte is az „okot" a befejezetlen tudás­sal hazatérő egyetemi oktatóval: „Így is többet kapott, mir.t az átlag. Más is szeretne kiutazni. Kérje meg in­kább a professzort, hogy másnak ajánlják fel az ösztön­díjat. „Másnak? Miért?" De a szakismeretek helyett szóljunk csupán a nyelv­tanulásról. Mindenfelé látható, hogy mekkora erőfeszíté­sek, anyagi és idöáldozatok árán próbálnak amúgy is fá­radt vezetők, mérnökök, munkások felnőtt fejjel nyelv­ismeretet szerezni. Irigylésre méltók fiataljaink, akik 1—2 év után nyelvtudorként térnek meg az NDK-beli mun­káról. Örömteli az a hír is. hogy a KISZ megalakítja a Fiatal Utazók Klubját, hogy az OTP kölcsönt ad a ba­ráti országokba utazáshoz, még az is, hogy üzemek nyelv­tanárakat fizetnek a dolgozóiknak. Legyünk hat elege­dettek? Nem nem. A szomszédék Lacija a múlt nyáron a Szovjetunióban volt építőtáborban és most érettségi előt; a legjobb oroszossá vált az osztályban. Nem lehetne ezt a mozgalmat erőteljesebben terjeszteni, segíteni? Más anyanyelvű térsaságban dolgozó gyermekünk nemcsak a csákány súlyóval ismerkedhetne meg, hanem a táguló vi­lágnak megfelelően tágulna kobakja is. És hány felnőtt vállalna néhány hónapra szinte bármilyen létfenntartó munkát, hogy tetőt húzhasson nyelvismerete fölé? A kü­lönböző társadalmi, politikai, szakmai szervezeteknek kellene nagvobb figyelmet fordítania erre az igényre, az országnak is hasznára váló szükségletre. Nap mint nap olvashatjuk az újságokban: „N. N. sportoló (zenész, technikus, kisiparos stb.). kilátszva a vámelőírásokat, behozott (kivitt)..Oda kívánkozik már az ilyesfajta hírek mellé egyszer: N. N. a termőtalajok gyors helyszíni vizsgálatára Bulgáriában látott módszert javasolt. A fiatal mezőgazdász állandóan figyelemmel kí­séri a bolgár, a szovjet szakirodalmat és ennek is kö­szönhető. hogy a gazdaságban öt év alatt kétszeresére nőtt az egy hektárra jutó jövedelem." PÜNKÖSTI ÁRPÁD Először az orszáqban: K ISZ-védnóhsés* iskolaépítésben Országosan is egyedülálló kezdeményezés szülelett az újszegedi Rózsa Ferenc Gim­názium és Szakközépiskolá­ban: az intézet diákjait és a szomszédos Ady Kollégium lakói védnökséget vállaltak az iskola bővítésében. Mint arról korábban már beszá­moltunk, a Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépis­kola nagy fejlődés előtt áll. A Művelődésügyi Miniszté­rium döntése értelmében Itt fogják képezni azokat a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyei diákokat, akik a jövő közlekedésgépé­szeti szakemberei lesznek. A szakoktatás kiszélesíté­sének két fontos előfeltétele van. Az egyik egy korszerű szerelőcsarnok, ahol a gya­korlati oktatás folyik, a má­sik pedig egy 306 fős kollé­gium, amely a vidéki dió­koknak ad otthont. A két épület tető alá hozásához már korábban összegyűltek a szükséges forintok, s mint azt Horváth Ferenc igazgató elmondotta, csupán építőipa­ri kapacitást kellett szerezni. Hogy a 18 millió forintos kollégium, valajnint az 5 milliói forintos műhely ala­pozását a Csongrád megyei Építőipari Vállalat minél hamarabb megkezdhesse, az iskola diákjai — a KlSZ-hi­zottság kezdeményezésére felajánlották: egyénenként 15 óra társadalmi munkát végeznek a kívánt időben és helyen. Az 576 középiskolás összesen 8640 óra munkát vállalt, ami 5 forintos óra­bérben számolva 43 ezer 200 forintot tesz ki. Az Ady kollégium 170 lakójának fel­ajánlása 2250 óra. azaz — ugyancsak 5 forintos órabér­ben számolva — 12 ezer 750 forint. A védnökségvállalás az említetteken túl azért ls na­gyon értékes, mert nemcsak a segédmunkákkal eltöltött időt tartalmazza, hanem ígé­retet tesz villanyszerelői munkák elvégzésére is. Tajti Anna, az iskola KISZ-bizott­ságának titkára szerint a 89 villanyszerelő tanuló össze­sen 1355 óra társadalmi munkát vállalt,'-járni — 6 fo­rintos órabérben számolva — újabb 8010 forintot jelent. (Ilyenformán a felajánlás telies összege 63 ezer 960 fo­rint.) A Csongrád megyei Építő­ipari Vállalat természetesen megértéssel fogadta az újsze. gedei diákok kezdeményezé­sét, s vezetői ígéretet tettek, hogy az oktatásügy szem­pontjóból rendkívül fontos építkezés még az idén, 1970­ben elkezdődik, A vállalat KISZ-istái külön is csatla­koznak majd a diókok válla­lásához. A szép kezdeményezés ért­hetően nagy visszhangot vál­tott ki az újszegedi középis­kolában. Valamennyi diák sajátkezű aláírásával igazol­ta, hogy bármikor kész ásni, lapátolni, rakodni, illetőleg villanyt szerelni, amely mun­kák elvégzésére köztudottan igen kevés az építőipari vál­lalat által mozgósítható em­ber. [Latin amerikai acta A József Attila Tudo­mányegyetem történeti tan­! székének legutóbbi actájá­ban Wittman Tibor tanszék­vezető egyetemi tanár két dolgozatát publikálja. Az egyik Potosi pénzügyeinek 18. századvégi átszervezésé­ről, a gyarmati kor pénzgaz­dálkodási rendszerének fel­bomlásóról szól — a potosi Casa de Moneda levéltárá­nak eddig kiadatlan adatai tükrében, A másik gazda­sági adatokat közöl La Paz­ból, a függetlenségi háború előestéjén. A két idegen­nyelvű tanulmány a szegedi egyetemen folyó latin-ame­rikai kutatásokat reprezen­tálja. A bútoripar növeli termelését Öt gyárból közel 1,2 milliárd forint értékű bútor kerül az üzletekbe Szerelem. 1970 Érzelmeink korhoz kötöt­tek. Ügy szeretünk, ragasz­kodunk valakihez, és úgy is próbálunk megszabadulni terhessé váló kapcsolataink­tól, ahogy azt az éppen élt évek engedik. Másként ra­jongott uszályos ruhákban sikló ideáljáért a lovagkor páncélos vitéze, mint egy mai húszéves, és VIII. Hen­rik, a legendás asszonypusz­tító is más módon szabadult meg feleségeitől, mint az a férfi, aki manapság ad be válókeresetet. Érzelmeink korhoz kötöttek, s hogy a szenvedélyeink kiélését tény­leg mennyire befolyásolják az adott társadalmi körül­mények, azt a televízió re­mek sorozatónak, a Család és társadalomnak kedd esti adása, a Szerelem, 1970 fé­nyesen bizonyította. Három pár — egy házas­ság előtt álló, egy éppen párosan, gyerekekkel élő és egy válással tetézett krízis utón új életet kezdő ember- ­kettős — mondta el véle­ményét a tartósabb együtt­élés mostani lehetőségeiről, s próbálta megfogalmazni azo­kat az íratlan törvényeket, amelyek betartása ma fel­tétlenül szükséges. Hogy mit félt egy házasulandó? Szabadságát, a függetlenség­gel járó lehetőségeket. Fél­ti a barátait, s retteg attól, hogy emberi kibontakozásá­ban meggátolják a páros­élet „szürke hétköznapjai". Igen, főképp az eletritmus lelassulásától, az önművelés, a karrlercsinálás útjainak elzáródásától félnek a „ha­jadon lányok, nőtlen férfi­ak". S hogy mégis, mi késztet annyi húszon innenit, hú­szon túlit arra, hogy házas­ságra lépjen? A társkeresés örök vágya, a gyermek­óhajtás, meg az, hogy a má­sik nem egy jól kiválasztott tagjával tartósabb szellemi közösséget alkosson. Ha össze akarnánk fog­lalni a mai szerelem lé­nyegét, akkor mindenképpen ezt a szellemi közösséget, a megteremtett és a mostaná­ban alakuló kapcsolatoknak legbiztosabb tartószálát kel­lene első helyen említeni. Jól mondta a fizikus-tanár házaspár egyik tagja, hogy számukra milyen sokat je­lent a kölcsönös „menedzse­lés". Vagyis az, hogy szel­lemi munkájában, ismeret­bővítésében, általános előre­haladásában milyen sok se­gítséget adhat az egyik há­zasfélnek a másik, s hogy milyen erős kapcsot jelent­het ez a szakadatlan segí­tés. Tulajdonképpen a modern házasságnak ezeket a titka­it kutatta az adásban első­ként megszólaltatott fiú és lány, s ezekre a titkokra nem lelt még rá legvégül be­mutatott, egyszer elvált, majd újraházasodó kettős. A Család és társadalom­sorozat Szerelem, 197Ö cí­mű műsorát Vámos Judit, annyi remekbe készült do­kumentumfilm készítője for­gatta. Ahogy a többi mun­káját, úgy ezt is két fő sa­játosság jellemezte. Az egyik: ellentétben jó néhány pályatársával, ő a legtöbb esetben képes olyan hangu­latot teremteni, amelyDen lehetséges az Igazán őszinte vallomás. A másik: ugyan­csak ellentétben jó néhány pályatársával, ő hosszabb kalandozásokat is mer tenni az emberi arcokon, becser­készve, felleltározva azokat. Egyszóval, tudja, hogy mi­től jó igazán egy jár doku­mentumfilm: az emberként bemutatott emberektől. Akacz László A Gazdasági Bizottság a közelmúltban fogadta el a bútoripar fejlesztésének irányelveit, s a lakosság igé­nyeinek jobb kielégítésééi-/ elhatározta, hogy a követ­kező öt év alatt s termelést 40—45 százalékkal kell emelni, elsősorban új gyárak létrehozásával s a meglevő üzemek rekonstrukciójával. Addig is, amíg az ágazat következő ötéves programja realizálódik és első eredmé­nyei jelentkeznek, szükséges­nek bizonyul a most ren­delkezésre álló termelőbe­rendezések, a korábbi re-. konstrukciók során beszer­zett gépek jobb kihasználá­sa, a műszaki szervezéssel elérhető többlettermelés rea­lizálása. Ezt a törekvést tük­rözik a Könnyűipari Mi­niszteri umban most összesí­tett 1970. évi vállalati prog­ramok. A Könnyflipari Miniszté­riumhoz tartozó öt nagyvál­lalat — amely az ágazat ter­melésének 40 százalékát adja — a tavalyi egvmilliárd 436 millió forint értékű termék­kel szemben 1 milliárd 551 millió forint értékű gyárt­mányt bocsát ki. Ebből a Kevesebb büntető, több polgári ügy A bíróságok tavalyi ügy­forgalmának alakulásáról adott tájékoztatást az Igaz­ságügy-minisztérium. A járásbíróságokhoz és a megyei bíróságokhoz — be­leértve a városi, városi ke­rületi bíróságokat és a fő­városi bíróságot — 2 086 000 ügy érkezett, 9,4 százalékkal több. mint az előző évben és 12,3 százalékkal több, mint 1967-ben. A növeke­dés a polgári peres és nem peres, valamint a közjegy­zői és a telekkönyvi ügy­forgalom emelkedésével függ össze. Csökkent viszont a büntető ügyek és a végrehaj­tási ügyek száma. A kétmilliót meghaladó ügytömeg természetesen kü­lönböző minőségű, de tény azonban, hogy fokozott fel­adatokat rótt a bírósági dol­gozókra. A tapasztalatok egyöntetűen azt mutatják, hogy az igazságügyi szerve­zet a megnövekedett köve­telményeknek sikerrel tett eleget. Ami a megoszlást illeti: el­sőfokú büntetőügy csaknem 95 000, fellebbezett bünte­tőügy több mint 22 000 ér­kezett tavaly a bíróságok­hoz. Az elsőfokú polgári pe­rek száma több mint 183 000. a fellebbezettekké mintegy 30 000 volt. Elsőfokú polgári nem peres ügy csaknem 156 000. fellebbezett pedig több mint 4000 érkezett a bíróságokhoz. A közjegyzői ügyek száma csaknem 385 ezret, a telekkönyvi ügyeké csaknem 940 ezret, a polgá­ri végrehajtási ügyeké pe­dig mintegy 235 000 tett ki Az ügyforgalom érdekessé­ge. hogy a büntetőügyek szá ­mának általános csökkené­sén belül az ügyészi vád­irattal indult, úgynevezeti közvádas ügyek száma né­mi emelkedést mutat, míg a magánvád alapján indított ügyek számának évek óta megfigyelhető apadása 1969­ben is folytatódott. Egy má­sik tapasztalat: az ügyfor­galom nem az egyszerűbb, hanem a munkaigényes, jo­gi szempontból bonyolult vagy hosszabb pertartalmú ügycsoportok körében nőtt. belkereskedelemnek 1 milli­árd 194 millió forint értékű árut adnak át, 100 millió értékűvel többet, mint a n.últ évben. Fokozottabban ielentkezik ez évben a Tisza Bútorgyár­nál mintegy 60 millió forin­tos beruházással korábban végrehajtott rekonstrukció, valamint a Szék- és Kárpi­tosárugyár központi üzemé­ben most folyó rekonstruk­ció ha'ása. A gyártmányfej­lesztés főként a meglevő bú­tortípussk minőségének ja­vítására. s olyan apró módo­sításokra Irányul, amelyek a lakberendezési tárgyak használhatóságát fokozzák. Idén nem elsődleges cél az újabb bútortípusok egész so­rának bet ezetése. a műszaki erőforrásokat inkább H ta­valy bemutatott és kisebb sorozatban már forgalomba hozott termékek nagyüzemi gyártásának megvalósítására fordítják. A Tisza Bútorgyár a ház­gyárakkal együttműködve kikísérletezett és felkészült több funkciójú kislakásokba Illő berendezési egységek gyártására. Ilyen például a nvermekszoba egy sarkába elhelyezhető kombináció, amelvhez szekrény. íróasztal és fekvőhely tartozik. A bútoripari szakemberek véleménye szerint a hiányok nem annyira a szoba-, mint inkább a konyhaberendezé­seknél jelentkeznek. Várha­tóan importálni is kell majd konyhabútort. (MTI) Görgey-emlékek A Hadtörténeti Levéltáron és Múzeumon kívül a vár­palotai vegyészeti múzeum is gyűjti Görgey Arthúr em­lékeit. A hadvezér Görgev vegyészeti és iparfejlesztési tevékenysége kevésbé is­mert, pedig számos adat bi­zonyítja, hogy e téren is .eredményesen munkálkodott. A várpalotai vegyészeti múzemban több Görgey-le­velet és könyvet őriznek. A gyűjtemény egyik legértéke­sebb darabja az a könyv, amelyben Görgey a kókusz­és pálmaolaj vizsgálati mód­szereiről írt. Levelezéseiben a pesti Kőszénbánya és Tég­lagyári Társulat munkájával is foglalkozik. (MT» Szeged szobrai Díszkút (171.) Neobarokk stílusbun készült az az öntöttvas dísz­kút. amely az újszegedi li­getben áll. A hatszögű me­dence közepén kiemelkedő korsós leányalak, valamint a két gyermekfigura, egy is­meretlen francia mester munkáját dicséri. CSÜTÖRTÖK. 1970. FEBRUÁR *2. DÉLMAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents