Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-12 / 36. szám

Az Országos Béketanács ülése Szerdán a Parlamentben ülést tartott az Országos Béketanács. A tanácskozáson részt vett és az elnökségben foglalt helyet Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője is. Darvasi István, az Országos Béketanács alelnöke körvonalazta a nemzetközi politika legfontosabb jelenségeit, beszélt a nemzetközi helyzet alakulásáról, majd dr. Réczei László profeszszor. az Országos Béketanács elnökhelyettese terjesztette elő a beszámolót, amely taglalta a mozgalom újabb eredményeit és az ügyvezető elnökség javaslatát az idei békeakciókra. A beszámolót vita követte. Hazaérkezett Bolognából dr. Biczó György Dr. Biczó György, a Szeged m. j. városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke. a Testvérvárosok Világszövetsége végrehajtó bizottságának tagja részt vett a Testvérvárosok Világszövetségének végrehajtó bizottsági ülésén Bolognában. Dr. Biczó György tegnapelőtt este hazaérkezett olaszországi útjáról. Felavatták Szír és partizáncsoportja emlékmüvét Tervszerűség és önállóság Ünnepi zászlódíszt öltött szerdán a XIII. kerületi Szent István park, ahol Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából katonai tiszteletadás mellett avatták fel Szír és partizáncsoportjának emlékművét. Hantos János, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet: — Szoboravató ünnepségünkön azokra a hősökre emlékezünk, akik szembefordultak a fasiszta terrorral; akik valóságos érdekei felismerésére akarták rávezetni Budapest népét; akik hirdették a független, demokratikus Magyarország eszméjét és akik életük kockáztatásával. vagy feláldozásával végrehajtott partizánakciókkal fáklyaként világító példát adtak. — 1944. szeptemberétől több partizáncsoport harcolt Budapestért, a kommunista párt irányítása alatt. E csoportok egyikének vezetője volt Weinberger Dezső, akit ,.Szir"-nek ismert a mozgalom. A fasiszták megölték szüleit és öt testvérét. A keserűség és a fájdalom, az iszonyat és a gyűlölet adhatta kezébe a fegyvert, majd elvtársai segítségével tudatos kommunista harcossá nőtt. — Csoportja a városban élve. a járókelők között elvegyülve többnyire estefelé hajtotta végre akcióit. Ezek jellemzője német katonai gépkocsik kézigránátozása volt. A Szálasi-puccs után érzett keserűségük megsokszorozta erejüket. Eredményes kézigránátos támadást hajtottak végre a Forgách utcai nyilasszékház, az Andrássy úti nyilasház. a „Hűség háza" ellen, az antibolsevista ifjúsági tábor Üllői úti helyiségei ellen. A legnagyobb akciójuk talán a Metropolszálló robbantása volt. Itt lakott a német megszálló rendőrség és az SS-tisztek nagyobb csoportja. A robbantás 19 SStiszt halálát okozta. Nagy volt a visszhangja. — Hősök voltak! De nem hiszem, hogy tetteiket a hősiesség keresése indította. Azt hiszem, nem is tekintették önmagukat hősöknek. Ha e kérdésre kellett volna válaszolniok, talán azt mondták volna egyszerűen: azt tettük, amit meggyőződésünk és lelkiismeretünk parancsolt. Azt tették, amit a magyar munkásosztály, küzdelmes harcokban megedzeít pártja kért tőlük. Azt tették, amivel a nemzet becsületét segítették menteni a világ haladó, közvéleménye előtt. Valóságos hősök voltak, hősies pózok nélkül. — A Szír emlékének szentelt műalkotás nem Weinberger Dezső szobra. Kovács Ferenc szobrászművész helyesen iárt. el. amikor az ellenségtől önmagát védő. de ugyanakkor előrelépő és csapásra kész partizán általánosított típusát alkotta meg. A bensőséges ünnepség az Internacionáléval ért véget Tisza lll-as vízlépcső, Duna-Tisza-csatorna Tanácskozás Szegeden a vízgazdálkodás távlati fejlesztéséről Szegeden, a megyei tanács székházában tegnap a vízgazdálkodás távlati fejlesztéséről rendeztek tanácskozást a TIT Csongrád és Bács megyei szervezetének szakosztályai, valamint a Magyar Agrártudományi Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság helyi csoportjai. Dr. Paczuk István, a Csongrád megyei tanács vb elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket. Ezután Takács Ferenc, az Állami Gazdaságok Országos Központja Békés—Csongrád megyei főosztályának helyettes vezetője szólott arról, hogy ma már úgy kell ellátni vízzel a mezőgazdasági üzemeket, hogy minden évben magas termésátlagot érhessenek el. A régi, maradi esöváró szemléletet mindenütt felváltja a tervszerű öntözés. Ennek köszönhető, hogy amíg 1955ben a búza termésátlaga Csongrádban 9 mázsa volt, tavaly 16 mázsát takarítottak be holdanként. Az öntözési lehetőségek azonban mindinkább korlátozódnak és ez újból felveti a csongrádi Tisza III-as vízlépcső, illetve a Duna—Tisza-osatorna megvalósításának kérdését. Dr. Mészöly Gyula akadémikus, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója elmondotta, hogy a Duna—Tisza-csatorna megépítése már három évszázada foglalkoztatja hazánk műszaki és gazdasági szakembereit. A manapság készülő tervek a komplex hasznosítás jegyében születnek. A vízlépcső és a csatorna létrehozásával nemcsak a mezőgazdaság és a fejlődő ipar vízellátását oldanák meg. Ezzel párhuzamosan nagyszerű távlatok nyílnának a hajózás, az .üdülés. az idegenforgalom növelése, fejlesztése terén is. Ha a megvalósítás sokat késne, úgy belátható időn belül öntözővíz nélkül maradna hazánk csapadékban legszegényebb vidéke. Csongrád megye kiváló éghajlati adottságait ismertette dr. Fazekas Lajos, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője. Mint mondotta: korai a kitavaszodás, bőséges a napfény, de kevés és főleg kedvezőtlen a csapadékmegoszlás. A különböző növények a szükséges csapadékmennyiségnek legfeljebb 60—70 százalékát kapják meg és ezért kellett napirendre tűzni az öntözés fejlesztését. Az élelmiszeripari termékek termelésének növelése és minőségének javítása szorosan összefügg a mezőgazdasági növények optimális vízellátásával — erre mutatott rá felszólalásában dr. Antal József, a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatóhelyettese. A tanácskozás résztvevői határozatot fogadtak el, amelyben Csongrád és Bács megye a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz, az Országos Vízügyi Hivatalhoz és más illetékes szervekhez fordul. A határozatban kérik, hogy a távlati vízgazdálkodási tervekbe vegyék fel a csongrádi vízlépcső és a Duna—Tisza-csatorna megépítését. Tóth Béla K

ezdjük egy példával, vagy inkább példázódással: a kenderfeldolgozó iparvállalatoknak nem határoztak meg apró részletekre is kötelező tervmutatókat. Zsák. zsineg, kötél. ponyva, különféle szövetek, hálók, sőt egyre nagyobb választékban készülnek műanyagból is az előbb említett áruk natúrban és konfekcionálva. A kenderfeldolgozó ipar szegedi gyárai rendben eleget tesznek a belföldi és a külföldi megrenleléseknek. azoknak is. amelyeket államközi szerződések igényelnek tőlünk. Anélkül, hogy részletekbe menő tervlebontás történt volna. A két évvel ezelőtt bevezetett gazdasági metodika megszüntette a tervlebontást, önállóságot adott a termelő vállalatoknak. Lehet, hogy félreértés csupán, de sokan aggódnak is: ha nincs tervszerűség. akkor anarchia van. Hogyan képes egy vállalat olyan gazdálkodást folytatni — pláne, ha nincs előírás a számára —. hogy tevékenysége hajszálpontosan beleilleszkedjék a népgazdaság egészébe, a szocializmusra jellemző tervszerű gazdálkodás struktúrájába? De ki mondja azt, hogy nálunk nincsenek kötelező tervek, hogy nincs tervgazdálkodás? A gazdasági reform gyakorlati kivitele nem lehetséges központilag meghatározott terv nélkül. A gyeplőt — úgymond — nem dobták a lovak közé, hogy menjen a szekér, amerre akar. Az önállóság, a vállalatok szabadsága nem szabadosság. A

népgazdasági tervezésről érdemes elmondani, hogy milyen alapelveken nyugszik: először is alapelve, hogv a tervezett fejlődés hosszabb és rövidebb időszakainak egyeztetést nyújtson, amely viszont feltételezi a különböző időtartamú — hosszú távú. középtávú és éves — tervek egységes, összefüggő rendszerét. Másodszor alapelve, hogy biztosítsa a fejlesztés és az összehangolás érdekében a társadalmi újratermelés hatékony bővítését, hogy annak arányos egyensúlyát meg lehessen valósítani. S harmadszor az az alapelve, hogy a realitás és az aktív befolyásolás kifejeződjék a gazdasági életben, amely számoljon. s számol is, az objektív lehetőségekkel és a tervek aktivizáló, mozgósító szerepével. Viszont a szocialista tervgazdálkodás egyáltalán nem követeli meg azt, hogy a termelő vállalatok számára mindent meghatározzon. Volt rá példa, hogy egy nagyvállalatnak még azt is előírták, hogy hány darab seprűt vásárolhat. s azt a seprűt meddig használhatja. S ha nem kopott el annyi idő alatt? Vettek úiat. mert az előírás szerint újat kellett venniük. Tudom, hogv paradox ez a példa, de nem volt egyedi ritkaság. A gazdasági életet lehet direkt és indirekt módon irányítani. Nálunk korábban direkt típusú gazdaságirányítási rendszer volt honos. A gazdaság vezetésének olyan rendszere, amelyben az állam gazdaságpolitikai céljait a gazdasági egységeknek adott közvetlen és részletes utasítások útján igyekeztek megvalósítani. Ennek a rendszernek egyik jellemzője éppen az volt. hogy a vállalatokra lebontották a tervmutatókat. Ennek ellenkezője a jelenlegi irányítási rendszer, amelyet indirekt típusú gazdaságirányításnak nevezünk. A lényege az. hogy az állam gazdaságpolitikai céljait általában közvetlen, kötelező tervutasítások nélkül, olyan gazdasági feltételek, közgazdasági viszonyok, szabályozók megteremtésével valósítja meg. amelyeknek hatására a vállalatok önálló döntéseik alapián váltiák valóra a népgazdasági tervben előírt fő feladatokat. Ez a lényeg: valóra váltják a népgazdasági terveket! A tervszerű gazdálkodásnak egyáltalán nem kritériuma az. hogy központilag előírják egy vállalatnak, milyen fordulatszámmal járassa az esztergagépét. Az esztergapadon kenyeret sütni úgysem lehet, a szövőgépen pelig fonalat készíteni nem tudnak. A gazdálkodás miliőjében már akkor megvalósul a tervszerűség, ha a központi szabályozás a társadalom közakaratát, a gazdaságpolitika célkitűzéseit képes átvinni a gyakorlatba, a gazdasági valóságba, másrészt pedig visszajelzi a gazdasági valóság folyamatait a vezetés és a tervezés számára. A jelenleg érvényesülő gazdaságirányítási rendszer éppen tervek útján valósítja meg ezt a követelményt. Hosszabb, s rövidebb népgazdasági tervekben rögzítve. Sorolhatnánk most a közgazdasági terminológiákat, a központi szabályozás megvalósításának eszközeit, amikor az állam az áru- és pénzmechanizmusok beállításával gyakorolja az irányítást közvetett úton. vagy pedig amikor közvetlen úton lép fel. A közvetett szabályozási eszközök körében általában ismeretesek az árszabályozás, az ^adópolitika, a vámpolitika. a személyi jövedelmek képződésének, a vállalati jövedelmek felhasználásának szabályozásai. amortizáció előírása, hitelpolitika, a külkereskedelmi szubvenció stb. A közvetlen szabályozások nyilvánvalóan az aprólékosan meghatározott utasítások. V

égezetül talán csak annyit, hogy a közvetett irányítás nagyobb hatékonyságot tud biztosítani. de nagyobb felelősséget is követel a gazdasági vezetőktől. Manapság nem lehet csupán a számok mechanikus végrehajtójává válni, azzal előre iutni. hanem bizonyos „fantáziára" is szükség van. Minden valószínűség szerint ez nem okoz nehézséget. hiszen az emberek jobban szeretik, ha önálló gondolataikat, saiát énjüket is hozzáadhatják munkakörükhöz. tevékenységükhöz. S hogy mihez kell hozzáadni, azt egyáltalán nem a vak véletlen határozza meg. hanem szigorúan kidolgozott tervek, gazdasági életünknek az a légköre, amely pontosan meghatározott síneken fut mindnyájunk, a szocialista társadalom gyorsabb előrehaladása érdekében. Gazdagh István Eladó iskola — Mi lesz most belőled, tanyák iskolája? — Raktár, magtár, bomló gyümölcs biztos háza. — Homokhullám közepébe nem e szándék telepített. — Sötét tanyák csöndes népe bennem tanult ember lenni. Nemzedékek tőlem mérték szellemfények terjedését Betűország gyalogútján, ha elindult apró gyermek, rááldoztam minden percem, tudó legyen. az apjánál sokkal különb. Megmutattam a világot szegény ember sóhajtását tovább vittem, I ha vihettem. Padjaimban sívó homok mezítlábas parasztnépe megtanulta, hogy termeljen ízt. zamatot, kincsetérő gyümölcsöket. Fény voltam a sötétségben. — Eladóvá hogv lehettél ? — Kitágult a világ fala. kevés látszik ablakomból. Ki elindul. messzebbre jut. nagy iskolák akarata er.ősebb a szándékomnál. Nekem panasz, másnak öröm. de a célunk változatlan: minden gyerek tudjon többet, sokkal többet az apjánál. Versenyfutás közepében lassan jártam, lemaradtam. Betett sorsom. — Mi lehetnék ha lehetnél? — Nagyapáktól unokáig itt lakik még. kit neveltem. Minden este jöhetnének csendes szóra, pihenőre. Megmutatnám a világot. ha lehetne aggregátort, vagy telepes tévét kérnék, évekre csak. míg a villany eljut talán énhozzám is. Egyszem termem, vagy a lakás kis szobája elég lenne, ha meghagynák. Csák. hogy tudják. megvagyok még. Azért vagyok. hogy lássanak, eljöjjenek, ha hiányzom. Ha becsuknak, a környéken más e célra nem szolgálhat. Oktatástol népművelés nem eshetne oly távolra, hogy eldobnak, ha nem kellek kisiskolás kezét fogni. Kik döntenek. a tanyáról nem tudhatják mind a valót, mert ha tudnák. mást tennének. Felbecsülnek kőanyagra. tégláimat számba veszik. Ezt tennék egy istállóval, pajtával vagy rossz tanyával. Amit értem. kopott máz csak, majd megírják történetben. — Mit üzennél a világnak? — Egy mondatot, örök törvényt. Sötétség lesz. ahol a fényt bármi okból ködbe vonják. H„ a VETÖMAGVIZSGALAT. Ezerkilencszázhatvanhatban indult be a munka a VetőmagtermeUető és Értékesítő Országos Vállalat káli magtisztító telepén, mely azóta is hazánk legkorszerűbb ilyen létesítménye. Húszféle növénv sok-sok értékes fajtájának fémzárolt zsákokba csomagolt nemes vetőmagját — most a tavaszi vetési szezon beindulása előtt — javában szállítják ki a káli 9 emeletes telepről az ország ellátására ós külföldre. Képünkön: magvizsgálat és csírázóképesség-vizsgálat a laborban CSÜTÖRTÖK, 1970. FEBRUÁR 12. DÉLMAGYARORSZÁG