Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

Gazdagh István HATAR, SOROMPÓ NÉLKÜL nm - -- -— - —•") MELEGEDŐ Horváth Dezső A SZAKKÖNYV MUNKAESZKÖZ Kontra Javában tartanak a zárszámadások. A gazdaközösségek tagjai nagy napra ülnek össze, meghallgatják az elmúlt évi eredményekről, hibákról szóló beszámolókat, tájékoztatókat A közgyűlések, a részközgyűlések hónapja a január és a február. Számok és számok hangzanak el, amelyek reprezentálják, ki-ki hogyan dolgozott tavaly, hogyan járult hozzá a kollektíva sikeréhez és saját boldogulásához, előmeneteléhez. Az évi fáradtság, a nyári munkák, a nyári örömök jutalma most mutatkozik meg igazán. Igaz, rég elmúlt az az idö, amikor a mezőgazdaságban egy évben egyszer, esetleg kétszer tudtak fizetni. Jó néhány megerősödött nagyüzemben évek óta divatos a készpénzfizetés, s hónap elején rendszeresen a pénztárhoz járulhatnak a tagok, megkapja mindenki végzett munkája után a járandóság nagy részét Mégis év végén külön hangulata van a zárszámadó közgyűléseknek és _a végsumma" kifizetésének. Akad néhány gazdaság, ahol Ilyenkor 20 millió forinton felül osztanak a tagoknak. Ezekben a napokban tartják a zárszámadási vásárokat is. A szegedi járásban 50 közös gazdaság, 10 szakszövetkezet, a városban pedig négy termelőszövetkezet készül az éves számadásra. Néhányan már megtartották ezt, de a többség még hátra van. Mindenesetre jó tanulságul szolgál az elmúlt esztendő tanulságainak levonása, mert egyegy ilyen ünnepi aktus nemcsak * számok egyeduralkodása, hanem egyben a gazdálkodási módszerek, az erkölcsi, közösségi tapasztalatok összegezés* la. Útmutatásul szolgál az idei áa aa elkövetkezendő esztendőkre. A szövetkezeti tagok tudják, kásáén jól ismerik saját tulajdonukat, hogy mi történt egész esztendőben a birtokon. Sejtik azt la, hogy mit várhatnak, hiszen ahol egész évben jól dolgoztak, becsülettel helytálltak, ott nincs lényegesebb kiesés, hacsak a jég, az aszály nem szomorította el a kedvüket, nem verte el a reményüket, a termés javát. Ott több a téli forint Szerencsére a legtöbb helyen nem is lesz probléma a zárszámadásokkal. Jól dolgoztak a közösségek és kevesebb lesz a mérleghiányos szövetkezetek száma, és kevesebb lesz a mérleghiány összege is. Évről évre lépegetnek, egyre eredményésebben Igaz, akadnak olyan falvak k. ahol a nyári napoi ''rontották r Ennél a határnál nincs sorompó, ez a megye határa. A betonút mellett tábla jelzi: Csongrád megye, A másik oldalon, valamivel távolabb pedig: Bács-Kiskun megye. Táblán innen, táblán túl Magyarország, az Alföld „tenger sík vidéke", A homoki tanyavilág népe gyakran felkeresi a megye legszélső házát, amelynek pontos címe. Pusztaszer. tanya 20. Egy fűszerüzlet van a házban, Sánta Ferenc vegyeskereskedése. Lássuk belülről. — Tizenegyes lámpaüveg kellene — mondom, hogy kérjek is valamit. — Jaj, nincsen cilinderünk — panaszolja Sántáné. — Azt nem kapunk, mi is úgy vesszük meg Kisteleken, s annyiért adjuk, amennyiért hozzuk. Legutóbb hatot vásároltam, de mire kihoztam, kettő összetörött, az volt ám a tiszta haszon. Egy bajszos bácsika tojást hoz, egész „garabollyal". Lemérik Százharminckilenc darab. 7,80 kilogramm. 226 forint 60 fillért kap érte. Kérdem a bácsit, menynyi tyúkjuk van? — Hatvanöt, meg a hozzávaló hét-nyolc kakas — mondja, majd kérdés nélkül folytatja, hogy bútavasz végi belvizekre, amikor hetekig, hónapokig elborították a határt Tiszasziget, Kübekháza térségében. Bizony elszomorodott szívvel, kedvetlenül jártak a szövetkezetiek szinte napokon át, nézegették, húzódik-e már lefelé, mikor szikkad a föld, mikor kerülhet földbe a mag. Későn tudtak több táblán vetni. Tiszaszigeten kiheverték az elemi csapást, s nem siratják, nem bánják most télen a jövedelmet, mert ahogy az már hozzájuk Illik, tisztességes bért keresnek a gazdák. Sajnos Kübekházán nem ilyen a helyzet, gallyra futottak, méghozzá alaposan. Sok ága-boga van ennek. Kezdve a szövetkezeti tagok munkához való viszonyától és a túlméretezett melléküzemági tevékenységtől. A legtragikusabb, hogy azt az eredményt, amit négy esztendő alatt szívósan, nagynagy igyekezettel építgettek, azt ismét lerombolták. A szanálási eljárás sem csodaszer — s elég nehéz lesz talpra állni a kübekházi közösségnek. Szomorú napok járnak Részkén Is, ax Aranykalász Tsz tagjaira. A szegedi járásban az elmúlt évi gazdálkodás „eredményeként", tehát a kübekházi Sarló és Kalapács, valamint a röszkei Aránykalász Tsz-t szanálják. Annál örvendetesebb, hogy az előzetes felmérések biztatóak és a közös gazdaságok további megszilárdulásáról adnak képet Ugyanis 1968-ban a szegedi járásban tíz szövetkezeit volt mérleghiányos, 11 millió 159 ezer forinttal Most a tavalyi gazdálkodás nyomán öt Következetnél várható mérleghiány (kettőt szanálnak, három •gyesül), ót ós Mi millió ferlná aaég ama árte al legfényesebb sikereit Hogy mi lem a sorsa a nagyüzemnek, hogyan segítik talpra állni, az a jövő s az illetékesek dolga. Mindenesetre, ha az elmúlt nyáron, nyár elején felelősségteljesebben gondolkoztak volna a kübekháziak, a sok szénát nem hagyták volna lerohadni, fuccsba menni stb.... stb...., akkor egészen biztosan a továbbiakban is jobban haladtak volna a dolgok és kevesebb gondja lenne most a közösségnek. A nyári munkák, a munka örömei most kifizetődnek. Ott, ahol önzetlenül, becsülettel, nap mint nap helytállt a közösség, most megnyugvással veheti tudómásul «s eredményt is, biztosan kezdhet tx 1970-es uteiaodánek, mcok a* zával, kukoricával, árpával és „kevéske" táppal etetik a tyúkokat, s nyers répát kevernek ószsze darával. — Víz helyett nagyon jó a répa. A tojásos ember neve után érdeklődöm. Rövid életrajzot kapok. — Kertész Sándornak hívnak, az apám kilencvenhat éves korában halt meg. Tizenöt évig volt másodbíró itt, Pusztaszeren. Én hetvenhárom esztendős vagyok,- Gajgonyáról jöttünk át ide, 1910-ben. Beszédes ember, mindenhez van egy-egy története, emléke. A boltost kérdezem, hogy narancs van-e az üzletében? — Nincs — mondja Sánta Ferenc, de Kertész Sándor folytatja: — Hej, de sok narancsot, fügét, meg gesztenyét megettünk annak idején Montenegróban. Akitora fügék voltak ott, mint a körte. Túlérett, leesett a fáról, aztán ellottyant. Kenyerünk nem volt, egyszer is harminc nap múlva érkezett csak meg hozzánk. de már „zöld 6zőre volt nekije". Közben be-betérnek mások is a boltba. Egy asszonyka babérlevelet keres. Az sincsen. De van helyette Kertész Sándornak egy újabb története, az hogy meleg kenyérrel, meg babérlevéllel hogyan lehet influenzát gyógyítani. Egy kucsmás férfi lép be, dicsértessék — köszön, és kér egy kisüveg pálinkát, ő avval gyógyítja az influenzáját. Nem valami hatásos, de még mindig jobb az ágyba fulladásnál. A betegségről, az életveszélyről jut eszébe Kertész Sándornak, hogyan mentette meg katonatársának, „annak a derék Dobos Sándor tüzérnek" az életét. — Nem harci cselekmény közepette — magyarázza —, hiszen az a derék ember az istállóban teljesített szolgálatot, lóápoló volt. Amikor az alomszalmát húzta a kazalból, rádült az egész boglya. Már alig kapott levegőt, amikor kihúztam alóla. Nagyon hálás volt. Nem tudom most mi lehet vele. él-e? Írnom kellene neki egy levelet, azt tudom, hogy nyíregyházi legény volt — Mikor látta utoljára? Akkor, ezerkilenaszázttzenhatban. Körülnézünk a megye szélső házában. Valamikor kocsma volt Itt Majd házibolt. Akkor jöttek Ide Sánta Ferencék. De a házibolt bedöglött, mert az előírások olyanok voltak. Tízezer forint készletet lehetett tartani és havonta húszezernél nem lehetett több a forgalom. Előfordult hatvanezres ls. Ezen folyt a vitá éveken át. A legkönnyebb megoldást választották, megszüntették a háziboltot. Később kapott Sánta Ferenc vegyeskereskedői engedélyt. Mit keresnek a környező 50— 60 tanya lakói? Általában: kenyeret, -lisztet, sót, cukrot, rizst, zsírt és petróleumot. Más is elkelne, de nincs minden. Néha még a só beszerzése is gondot okoz a „maszek boltosnak". Aztán nincs Hypo. nincs Biopon, „pedig hirdeti a rádió, az emberek meg keresik." — Nvitva tartás? — Hiába csukom be az ajtót, akkor körül jönnek. Ilyen a tanyai üzlet soma — mondja cseppet aem panaszosan Sántáné. Cikória kávét vásárol egy kfaMny. A kávé papírján figyelmeztetés: „Erős szagot árasztó anyagoktól távol, hűvös, száraz, szellős helyen tárolva évekig eláll. Szavatossági idő 1974. december 31." Meghallgatom még Kertész Sándor újabb történetét, hogvan vesztek el a Piavénái a vadonatűi 15-ös Schwer ágyúk, mivel az osztrák tisztek majd be... az iiieds^gtöl hogv valamit azért vásároljunk a Sántaféle verrveskereskedésben. kértem egv csomag zsi'ettoeneét. Most télen gvakori a lakodaiom és a disznótor a körnvéken. Forgalma is van a boltnak de h-» énnar a tapvni *onekar iáts7'k valahol atkor a legkisebb ssárta fútta a nisrfont esetiao riterál vagv dobol. „Mert olyan nenészféle jó a hallása és Nmdában % látszik." Rr, van errefelé A p* eálkülí kttáxazéten, Érdemes lenne ma, február 1-én egy kis rögtönzött zárszámadást szervezni. Ott ahol az igazi számadás már megtörtént, ott ia ahol megnyitották a következő gazdasági év nagykapuját Azt kellene axátmba venni, nem számokkal, hanem körülírással, alapos indoklással, hogy gyarapodott-e a mezőgazdaságban dolgozók: irányítók és gyalogmunkások, gépkezelők és növénytermesztőik, mjnden rendű és rangú emberek szakmai tudása. Ennek felméréséhez ugyan még nincsenek űrlapok, de könnyen elvégezhető, mert a dolgos hétköznapok egymás után teszik fel a fejlécek alapkérdéseit. A válasz nyilván mindenütt ez lenne: emelkedett • szakmai színvonal. Termelnek olyan cikkeket, olyan technikai eszközök igénybevételével. új eljárásokkal, vegyszerek alkalmazásával, amelyeknél kettőt aem tehet lépni a hozzáértfe kiegészítése néHcOL Ha az össae«í térnél úgy ia kérdeznénk, hogy milyen fliemfi a szakmai ismeretek behatolása a mindennapi gyakorlatba, és snw a kérdésre röviden, tömören akarnánk aa igazat válaszolni, akkor vitathatatlanul ezt kellene mondanunk, történhetne ez gyorsabban la. Nehéz persze kimondanunk, mert nem szépséghiba elsősorban, hanem szigorú értelemben vett termelési probléma. Azért éppen ma érdemes ezt a kérdést feszegetni, mert február hagyományosan a mezőgazdasági szakirodalom ünnepi hónapja. Minisztériumok, országos szövetségek egyesületek, kiadók, könyvterjesztők védnökségével indul a teljes hónapig tartó nagyszabású kampány azzal az egyedüli céllal, hogy meggyorsítsa a kutatási eredmények célhosjutá •át gyakorlattá válását. Ha alaptételként elfogadjuk a krn/ - rK/„j? ngyik fö gondolatát, azt nevezetesen, hogy a dolgozók szakmai tudásától közvetlenül függnek a termelési eredmények, akkor tovább szőhetjük belőle a következtetést is: nem lehet a szakirodalom beszerzése a mezőgazdaság munkásainak magánügye. Ahogy nem egyenként a tagoktól várják, hogy bővüljön a géppark, hogy beszerezzék a garantáltan jó minőségű vetőmagot, hanem intézményesen, együtt gondoskodnak róla, ugyanúgy szervezetten kellene gondoskodniok a termelőüzemek vezetőinek a szakkönyvek és szaklapok beszerzéséről is. A könyvhónap szervezőinek egyik lényeges javaslata, hogy az üzemek létesítsenek ugyan kérikönyvtárakat, de úgy hogy a könyvtárban elhelyezett példányokon kívül a dolgozók munkaeszközként kapják kézhez a munkakörük ellátását segítő szakmai irodalmat. A azakkönyvskmt ás szaklapokat mint a termelés bármelyik máa eszközé* tartós, vagy végleges használatra adják át a szakembereknek, a tagoknak, az üzem dolgozóinak. Javasolják azt ia. hogy a jelenlegi szokásoktól eltérően termelési költségként számolják el a kézikönyvtárak állorfiánybóvítését ne a kulturális'alap terhére vásárolják az új könyveket. Mindkét gondolat figyelemre méltó és követhető. Logikusan következik azonban belőlük, hogy a szakkönyveknek a termelés érdekében történő rendszeres használata, tanácsaik, ötleteik alkalmazása szintén termelési érdek. tehát meg is követelhető. A könyvhónap idei rendezvényein megyénkben a nagyüzemi gazdálkodásra, annak speciális ágazataira hívják fel a figyelmet Előadásokat, szakíró-olvasó találkozókat, ankétokat szerveznek, hogy élőszóval ls terjesszék a kutatások lt£friga«hte y«fanáj)ya| Sz. Lukács Imre TÉLI PÉNZ, NYÁRI ÖRÖMÖK i