Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 33. szám

A SZAKMUNKASOK ÉS A MEZŐGAZDASÁG Napjainkban már kétségtelen, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom hazánkban és szűkebb pátriánkban is történelmi tény, nemzetközi sikert aratott Azokat a gyermekbetegségeket amelyekkel az alakulás idején s azóta néhány esztendőben küzdött, jócskán kinőtte. Egyazon földön Ha a fejlődés okait vizsgálgatjuk, mindjárt kezdhetjük ls a szakmával, a szakmai műveltséggel, a nagyüzemi intelligenciával, az új vezetőgárdával. Hiszen tudjuk azt valamennyien, a . , régi kisparaszti gazdálkodás idején egyazon földön hasonló termelőeszközökkel gazdálkodók is különböző eredményeket értek el Nem másnak köszönhették, mint a nagyobb tapasztalatnak, az ápáról fiúra szállt a családban őrzött, átöröklődött hagyományoknak, a föld „értésének". A felszabadulás után a szövetkezeti mozgalom kibontakozásáig, de napjainkban is tanúi vagyunk itt a homoki világban annak, hogy hasonló adottságokkal rendelkező területeken az egyik földműves i két-három holdból milliókat vesz ki, a másik meg szép lassacskán tönkre megy. Több oka van ennek ls, Iszákosság, gyenge munkaerő, nagy csa• Iád stb. De a döntő: nincs kellő szakismerete, nem ismeri eléggé a „mini-táj" gazdasági lehetőségeit, adottságait, a talaj szerkezetét, s nem tudja jól megválogatni a legjövedelmezőbb kultúrákat t így van ez e közős gazdaságokban ls. Hazánkban néhány éve az A

föld olyan, mint az élet A sövényházi napszámosok, cselédemberek sokáig nem ismerték az életet. A gróf úr földjén fáradoztak. robotoltak hajnaltól napestig, míg 1945. március 29-én. a hivatalos földosztáskor megkapták megérdemelt jussukat, gazdák lehettek. Emberek. Élni tanultak. Zsótér István ezt mondja a régi időkről: " " >'• * — Tavasz elején mezítlábas mértlökök mérték a földet. Magunk közül valók. Ügy mérték lábbal, a Karakástelepen, Mihály József és Szaszkó István, a Székelytelepen Mihály Sándor és Igács István. Semmitlen ,6zemély ember voltam, több családdal. Napszámos, béres, meg mindenféle munkás. Volt egy bérlő a Kovács-tanyán, s én azt a tanyát kaptam, mellette kilenc holdat. A „Puttyangóban" laktam a családommal, olyan négy karóra húzott épület, belül betapasztva Azelőtt több helyen is laktam, de mindig csak úgy ideiglenesen, kevés ideig, hamarcwan mennem kellett Az a föld meg. amit kimértek még a hivatalos földosztás előtt, jól jött nekem. A családom után összesen 15 holdat kaptam. Beköltöztünk a tanyába. De éjszaka nem aludhattam, mert a nagybérlő vissza akarta venni a tanyát meg a környező földet. A traktora is ott állt az udvaron. Később mindenáron szántani akart a traktorosokkal, de mi öszszefogtunk. és nem engedtük. A rendőrök is beavatkoztak, egyikük Bozó Jóskát odavágta a traktorhoz. Mi meg ásóval, kapával szembefordultunk velük, megvéd, tük. megtartottuk a földet magunknak. Ez már a hivatalos földosztás után volt. Később megkerült a lovam is. a Szellő. Nagy sora van annak, elvitték. Aztán egvszercsak Kisteleken járok, látom. a tanácsháza előtt ott áll a lovam. Perre mentem érte. Háromszor Szentesen, négyszer Szegeden tartottak tárgyalást. Két esztendeig tartott. Meg a Szellőt is bevezették a bíróság elé Szegedre. a Széchenyi térre. Aztán alakult a sorson), az elsők között léDtem be a szövetkezetbe, a Zójaba. Még mindig emlékszem, volt egyszer ránk olyan esztendő, hogy csak búzából 72 mázsát kaptam. Vincze Antal is az új földhözjuttatottak közé tartozott. — Nagy ünnepséget rendeztek akkor az Árpád-emlékműnél Jöttek Pestről meg Szegedről is a vezető emberek. Haladtunk kifelé az ünnenséc után a pusztaszeri major felé. Nekem ott mérték ki a földemet. Arra emlékszem. hogy a sándorfalvi Papp István, Bereczki Sándor, Korpa Sz. Lukács Imre MEZÍTLÁBAS MÉRNÖKÖK Sándor, Kiss Gábor ls ott kapott földet. Árpikor már az én 'mezsgyekarómat verték, ott volt a miniszter is. Elvette,a baltáit és ő verte le a karómat Mihály Sándor: — öt holdat kaptam a földosztáskor. Ennyi járt Törtem magam. Tudtam, hogy enyém ez a föld, az igazi jussom. Azelőtt részes napszámos voltam. Az isten háta mögül jártam a majorba, s még azon túlról is. Mi osztottunk először errefelé földet. Az öcsém. Tóth Gábor, Igács István és Barna János. Kié volt az első darab? Nem figyeltük akkor. Jószerivel, törvény nélkül csináltuk, csak később jöttek a nagy ünnepségre az Árpád-emlékműhöz. Ott az elsők között volt Bereczki Ferenc is. aki megkapta a jussát. Nem volt könnyű idő. Egyik hiteles tanú Zöldi Kovács Lajos, aki Pusztaszeren jelentős Szerepet játszott a munkásmozgalomban. a kommunista párt megalakításában és a helyi pártszervezet titkára lett. Ő így emlékszik vissza: — Az emlékműnél a következő felirat volt: „Megfogadjuk, hogy felszántjuk és bevetjük a magyar ugart". — Az asztalokat és a székeket közvetlenül a szobor teraszos részére helyezték. A szegedi munkásságot is többen képviselték, a budapestiek késtek Délután a főispán bejelentette, nem várunk továhb. kezdjük az - ünnepséget. Rövid beszédet mondott, aztán vonultunk ki a Pallavicini-bLrtokra. Zenekar kisért bennünket. Alig haladtunk néhány száz métert, megérkeztek a pestiek, az Ideiglenes Kormány földművelésügyi minisztere és Révai József. A kocsi éppen ott állt meg a tömeg előtt, ezért felment hát a miniszter az autó tetejére és ott tartotta meg ünnepi beszédét. Az Ideiglenes Kormány és a Magyar Kommunista Párt nevében sikeres munkát kívánt a földosztáshoz. Így született az" új történelem. Ez volt a második honfoglalás ezen a tájon. Idővel megalakultak a szövetkezetek: Zója. Szabadság, Petőfi. Béke — s jelenleg Árpád vezér Tsz néven boldogul a falu lakossága. A közelgő negyedszázados évforduló alkalmával nagy ünnepre készülődnek. 6zép jubileumra. állami birtokokon megalakultak a komplex brigádok. Bár ez a mozgalom nem terjedt el a mi vidékünkön — különösen hosszú időnek kell eljönnie, hogy megvalósulhasson —, lényegében azt jelenti, hogy egy-egy brigádra több száz, illetve több ezer hold területet bíznak. Minden munkáért felelnek, kezdve a vetéstől a talaj művelésig, az agrotechnikáig, a növényápolásig és a betakarításig. Az élet rácáfolt Dr. Erdei Ferenc akadémikus egyik kedvenc tétele: amikor a falu szocializálódásáról beszél, a város-falu közötti különbség fokozódó elmosódásáról, hogy idővel a városi üzemekben dolgozó munkások és a mezőgazdasági nagyüzemben dolgozó parasztok között csökkennek, sőt elmosódnak a különbségek, s ezt elsősorban szakmai téren érti. Mert ezzel jár természetszerűleg az életmód változása is. Számtalan példát lehetne sorolni ennek igazolására, hiszen a nagyüzemekben új és új szakmák születtek, napról napra nagyobbak az igények, ma már nem elég a kapát kézbe venni, és kétszer háromszor megkapálni a kukoricát. Egyes szakmáknak népesebb a tábora, más szakmáknak kevesebb, hiszen speciális jellegűek. Ilyenek például a hűtőtároló-kezelők, növényvédő szakmunkások, gépkocsivezetők, ne is beszéljünk a traktorosokról, állattenyésztőkről, akikről valaha úgy tartották a szövetkezeti mozgalom „veteránjai", minek azt tanulni, tudjuk anélkül is, a kapához nem kell diploma. Az élet rácáfolt erre. Vannak olyan szövetkezeti gazdák, akik három holdnyi szőlő-gyümölcsösét munkálnak. tehát megfelelő szakmai tudással rendelkeznek, növényvédőszerek, növényápolás stb., ugyanakkor gépkocsit vezetnek (másik szakmának is megfelel) s a szövetkezet vezetőségében is tevékenykednek, . ami mihamar szintén felér majd egy újabb szakmai képesítéssel Kétségtelen, napjainkban a nagyüzemeinkben nem, elég még a szakmai tudás, a szakma, a A kisbaba holmijára mindig nagyon ügyeljünk, hogy tiszta, ápolt legyen. Jó, ha külön helyen tartjuk kis főzőedényeit, külön vízben mosogatjuk, s lehetőleg az öblítés után nem ruhával töröljük szárazra, hanem hagyjuk megszáradni. Az orvosok szerint ez sokkal higiénikusabb. Nem könnyű viszont kimosni a cumis üveget. Legjobb külön erre a célra egy üvegmosót tartani, de készíthetünk magunk is műanyaghab-szivacsból ollóval megfelelő méretű hengert vágunk és egy felforrósított drótot vagy kötőtűt a hengerbe fúrunk. A megolvadt műanyag száradás után megtapad és így kész is van a nyeles üvegmosó. Ezzel aztán lehet az üveget súrolni, lényeg, hogy a szivacshengert mindig tisztán tartsuk. A műanyagszivacs forró vízben ls mosható. HAZTARTASI APRÓSÁGOK Teflon edényt sokan vettek már, de ezt a Nyugatról importált igen jó, új háztartási holmit megismertük-e már? A különleges anyaggal bélelt edényekben zsír nélkül sem ég le a hús, viszont — többen panaszolták — lassabban sül meg, de aki például a nagyobb formában süteményt is sütött, az bizony szidja az új edényt, mert nem sikerült a tészta. Pedig nincs különösebb titkuk ezeknek az edényeknek, csak kicsit hosszabb ideig kell bennük hagyni a húst, a süteményt, s mert ezek is, mint a jénai edénvek. tartiák a hőt. még tűzről levéve is tovább sül bennük az étel. A tésztákat pedig jobb 15 percig hűlni hagyni, mielőtt kivesszük a teflon edényből. szakemberek szeretete. Sok összetevője van ennek, kezdve a régi szemlélettől, s jó néhány helyen meg sem becsülik. De ha olyan gazdaságokra gondolunk, ahol például kiterjedt a segéd- és melléküzemági tevékenység, akkor könnyen megállapíthatjuk; akadnak szövetkezetek, ahol a tagságnak — beleértve az alkalmazottakat is — 35—40 százaléka szakmunkás. És nem növénytermesztési szakmunkás. Az elmúlt évtizedekben különben is nagy árat fizettünk a mezőgazdasági szakma, a mezőgazdasági ismeretek lebecsüléséért. A közelmúltban kesergett az egyik igen jó hírű termelőszövetkezet elnöke, aki a TOT-ban is tisztséget tölt be, hogy ha néhány évvel korábban ébredünk és jó szakembereket küldőnk ki külföldre, akkor igen sokmilliárdos beruházást takarítunk meg népgazdaságunknak. Olyan beton, vas komplexumokat, épületeket hoztunk létre a termelőszövetkezetekben, amiket máshol olcsóbban, gyorsabban felépítenek és hasznosítanak Ez is szakmai hiba volt. Szolgáljon tanulságul. Hit a jövőben A szakma magával vonja a fiatalodást is. Mennyit panaszkodtunk ezelőtt, hogy elöregedik a falu. És most visszaáramlanak a fiatalok, mert megfelelő megélhetés mellett megfelelő szakmát is választhatnak. És ez nem lényegtelen. Perspektívát látnak maguk előtt, szívesen vállalják a gépesített mezőgazdasági munkát. Anyagilag jobban járnak és hoszszú távon hinni mernek a nagyüzemben, illetve önmaguk boldogulásának előrehaladásában. Nyilvánvaló, éppen ahogy a Szocialista nagyipart nem tudjuk elképzelni kvalifikált, jól képzett szakmunkások v nélkül ugyanúgy a szocialista mezőgazdaságot sem lehet. Ehhez azonban elsősorban a szegedi táj körzetében megfelelő nagyüzemi kereteket kell teremteni, mert a miniüzemek hiába is erőlködnek, a lehetőségük kicsi, éppen ahhoz elegendő, hogy a mindennapi vegetálásnál többet mutassanak. A vállalatszerű, nagyüzemi önálló gazdálkodás éppen ezekben a kis közösségekben szenved leginkább csorbát. A két évtized nagy Időket, nagy változásokat hozott. A magántulajdontói indultak el az üzemek, s ma már a szövetkezeti gazdák új életformát alakítottak ki maguknak, amelyben örömüket lelik, boldogulásukat, s nem utolsósorban a jövő generáció is megleli az újtát. A tapasztalatok önmagukért beszélnek. Havas tetők Horváth Dezső felvétele