Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-05 / 30. szám

Szeged helyett Heteken "át cikkeztünk. Rakosgattuk egymás után a mondatokat, újabb és újabb ötleteket dobtunk fel, hogy így meg úgy kellene megren­dezni a néprazi filmek II. szemléjét, amely előbb 1969 őszére, majd az 1970-es évre balasztódott. Rendezőket to­boroztunk, pénzért könyö­rögtünk ezeken a hasábokon, s mindezt azért, hogy le­gyen folytatása az 1968 nya­rán életrehívott vetítéssoro­zatnak, amely külsőségeiben ugyan szegényes volt, de — volt, s amely sokak hite sze­rint a folklórfilmek egyet­len. nemzetközi minősítő fó­rumává nőhetett volna. Aztán — visszhang, „fel­sőbb" biztatás híján — vé­geszakadt a hozzászólás-soro­zatnak. A néprajzi filmfeszti­vál újrarendezésének ötlete oda került a kivitelezhetet­len gondolatok sorába. Nincs pénz, nincs fesztivál — jobb híján így summáztak a szem­le nekikeseredett hívei. Mármint azok, akik annyi­ra hittek a szegedi kezde­ményezés szegedi folytatásá­ban. — Mert mások — neveze­tesen a szekszárdiak — egy idő után egyéb terveket kezdtek melengetni. Nem kell Szegednek a náluk élet­rehívott, s mindjárt először sikerre vitt fesztivál — gon­dolhatták —, sehogy sem akarnak megnyílni bizonyos pénztárcák? Ha ott nem kell, majd megcsináljuk itt! És aki a Népszabadság 1970. január 29-i számát ala­posabban átböngészte, már hivatalos értesítést is kapha­tott arról, hogy az átplántá­lás ötlete augusztus 5. és 13. között valósággá válik. Hogy, hogy nem, Tolna me­gye fővárosában sebesen összegyűltek a néprajzi film­szemle megrendezéséhez szükséges forintok, s olyan hatalmas mennyiségben gyűltek össze, hogy nem egy néhány napos, de egy hosszú héten át tartó vetítéssoro­zatra is elegendőnek mutat­koznak. Sőt, még arra is futja belőlük, hogy a népraj­zi filmezés hazai mesterein kívül határainkon túli szak­mabelieket is vendégül lás­sanak Szekszárdon, s a leg­jobb munkák készítőit illen­dő díjakkal jutalmazzák. Hogy az ötletadó, s az első szemlét megrendező szegedi­ek hogyan fogadták szellemi gyermekük elvesztését? Ahogy a mesebeli király vi­selkedett valamikor: az egyik szemük sírt a másik meg ne­vetett. Keseregtek a Tisza­parti kezdeményezés gyors és keserű halálán, de örvendez­tek a váratlan folytatás fö­lött. Sőt még a tanácsadó szerepét is vállalták: bőven ellátták a rendezés szükséges tudnivalóival a konzultáció­ra idezarándokolt tolnaiakat. Ily kancsal véget ért tehát az érdektelenségbe fulladt helyi polémia, s így váratlan kanyart vett a néprajzi film­szemle ösvénye. Ügy látszik, még holmi celluloidszalagok pergetésé­nek útjai is kifürkészhetetle­nek... Akácz László Magyar—angol kereskedelmi tárgyalások Antalpéter Tibornak, a Kül- ség utazik Londonba, az an­kereskedelmi Minisztérium t f6városban február 9.én foosztalvvezeto-helyettesenek ,. ,. , vezetésével csütörtökön ma- kezdődő kereskedelmi ve­gyar kereskedelmi küldött- gyesbizottsági tárgyalásokra. Csehszlovák kereskedelmi delegáció Tordai Jenő külkereskedel­mi miniszterhelyettes meghí­vására február 4-én cseh­szlovák kereskedelmi delegá­ció érkezett hazánkba. A de­legáció vezetője Alexej Be­nedek. a Szlovák Szocialista Köztársaság külkereskedelmi hivatalának megbízott veze­tője. A delegációk eszmecse­rét folytatnak a magyar— csehszlovák árucsere-forga­lom egyes kérdéseiről. NSZK-politikusok látogatása Hans-Jürgen Wischnewski, j a Német Szociáldemokrata j Párt országos • ügyvezetője, parlamenti képviselő és Eu­gen Selbmann, a szociálde­mokrata párt parlamenti frakciójának külpolitikai ta­nácsadója 1970. február 1—4. között nem hivatalos látoga­tást tett Budapesten. A Szociáldemokrata Párt képviselői a magyar Ország­házban találkoztak Komó­csin Zoltánnal, az országgyű­lés külügyi bizottsága elnö­kével, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjával, és esz­mecserét folytattak nemzet­közi kérdésekről. A német szociáldemokrata párt kép­| viselőit fogadta Péter János külügyminiszter. Hans-Jür­gen Wischnewski és Eugen Selbmann látogatást tettek a Külkereskedelmi Minisztéri­! umban is. A bonni államtitkár hazautazott Dr. KLaus Dieter Arndt, az NSZK gazdasági minisztéri­I urnának államtitkára, aki a | Német Gépipari Egyesülés I budapesti műszaki hete al­; kalmából látogatott hazánk­I ba, szerdán elutazott Buda­l pestről. Nincs ok panaszra A címet úgy is fogalmaz­hattam volna, hogy Magyarország nem pa­naszkodhat az elmúlt esz­tendőre. Eredményes évet hagytunk magunk mögött — globálisan. A főbb számada­tokat a tegnapi lapok köz­zétették. s ezek között érde­mes tallózni. A kérdések ön­maguktól adódnak: mivel gyarapodtunk, előbbre lép­tünk-e az új gazdasági me­chanizmus milliőjében, ho­gyan valósulnak meg azok az elképzelések, amelyeket a nemzet elhatározott, új tár­sadalmunk, a szocializmus építésének útján. Űjból azzal kezdeném, hospr nincs okunk panasz­ra, hiszen a munkát kereső emberek biztos kenyérkere­j seti lehetőséghez juthattak, I sőt népgazdaságunk igénye meghaladja az ajánlkozók számát. A munkaerő iránti igényeket elsősorban azáltal lehetett kielégíteni, hogy a i múlt esztendőben jóval több fiatal érte el a munkaképes kort és vállalt munkát, mint korábban. Az idei első mun­kanapon 5,1 millió ember tartozott az aktív keresők soraiba. 400 ezerrel több. mint tíz évvel ezelőtt. Ezek a számok, ha kicsinyítve is. de érvénvesek szűkebb pát­riánkra. Szegedre és környé­kére is. A gyarapodás szemmel lát­ható szülőföldünkön. A szá­mok rideg tények; 7—8 szá­zalékkal többet költöttünk beruházásokra, mint a meg­előző évben. A központi je­lentés felsorolja a legfonto­sabbakat. Tiszamenti Vegyi­művek. Nyíregyházi Gumi­gyár. Debreceni Konzerv­gyár és így tovább. És néz­zünk csak körül Szegeden, itt is láthatiuk a gyarapo­dást! Bővült az EMERGÉ Gumigyár, felépült egy új tejüzem, elkészült a Patyo­lat korszerű telepe, s talán elegendő megemlíteni, hogy a szegedi olajmedencében ke­reken 6 milliárd forintot használnak fel üzemi létesít, ményekre és lakások felépí­tésére. Persze, nem minden ment zökkenők nélkül. íey a beru­házások frontjón is van né­mi ellentmondás. A kereslet messze meghaladja a kíná­latot. Az építőipar a terme­• 11 cs q gödröké Szép városunk a napfény, a szobrok és a — gödrök városa. A bennszülöttek jól ismerik valamennyit. Ki járművel közle­kedik. jól tudja, egy-egy jól fejlett, kiadós gödör mennyire próbára teszi a gépkocsi futóművét, a kerékpárosoknak, motorosok­nak pedig a ... aaa ...; 6zóval próbára teszi. Felkerestünk néhány dekoratív, város­képi szempontból is jelentősebb „gödör­kompozíciót", hogy bemutassuk olvasóink­nak. Első az Oskola utcai fröccsentő. Játékos kedvű gépjárművezetők szórakozását szol­gálja. Kellő sebességgel kell belehajtani, így biztos az eredmény. Minden gyalo­gosra jut belőle valamennyi. Második az Arany János utcai halastó. Könnyűbúvárok kutatják mélyét, mert egy ember állítólag eltűnt benne kocsistól, lo­vastól. Harmadik a Hunyadi János sugárúti ár­kok. Sokan felkeresik, mert a szakértők véleménye szerint a rugókat, teleszkópo­kat jól bejáratják. Ügy helyezkednek el az útburkolatban, hogy minden kerékre jusson belőlük egy. Negyedik a Lenin körúti lankák. Kelle­mesen hullámzik, ha utaznak rajta. Néhá­nyan ugyan kifogásolták, hogy helyenként még látható ép útrész, de illetékesek meg­nyugtattak bennünket: hamarosan fel­bontják majd. így majd egységesen hul­lámzik a Kiskörút. lés jelentős növelése mellett sem tudja kielégíteni a be­ruházások fizetőképes keres­letét. Szegeden sem és Csong­rád megyében sem. Tavaly mégis 62 ezer lakást építet­tek fel hazánkban, s ezzel a harmadik ötéves terv folya­mán 247 ezer úi otthont ad­tak ót. többet, mint ameny­nyire számítottunk. A sze­gedi Tarján városrészben ezernél több lakás készült el a tavalyi év folyamán, amely ha nem is elégíti ki az igé­nyeket. de mégis több. mint a korábbi évek produktuma. Megnyugtató, hogy erre az évrp még többet ígér építő­iparunk. Az ipari termelésben a nö­vekedés 3 százalékos volt ta­valy. A főbb ágazatok közül elsősorban a műtrágya ter­melése emelkedett jelentő­sen. 17 százalékkal, míg a kőolaifeldolgozó ipar terme­lése 12 'százalékos volt. Az adatok is szemléltetően tük­rözik. hogy inkább a terme­lékenység javulásával volt probléma. A létszám növe­kedése éppen akkora volt ta­valy. mint a termelés meny­nyiségének emelkedése, tehát az egy foglalkoztatottra jutó termelés stagnált Az igaz. hogy az egy munkás által teljesített órák száma csök­kent (a 44 órás munkahétre való áttérés folytán), s ha így vizsgáljuk a tényadato­kat. akkor kiderül, hogy az egy teljesített munkásórára jutó termelés több mint 5' százalékkal meghaladja az előző évi színvonalat. Nem panaszkodhatunk a tavalyi esztendőre — mond­juk, de ne felejtsük el, hogy ebben meghatározó szerepet játszott a mezőgazdaság ter­melése. elsősorban a növény­termesztésben elért siker. Megértük, hogy a hazai bú­zatermés nem csupán a mi kenyerünket biztosítja, ha­nem eladhatunk belőle kül­földre is. Kár, hogy az állat­tenyésztésről nem lehet ugyanazt elmondani, mint a növénytermelésről. A sertés­állomány például december 31-én nemcsak az 1968-as évinél volt kisebb, hanem a három évvel korábbinál is. A mi népgazdaságunk egyensúlyát mindig megha­tározta a külkereskedelem mérlege, örvendetes, hogy sok év után a tavalyi voit az első. amelyet nagymérté­kű kiviteli többlettel zár­tunk. A külkereskedelmi mérleg javulása elsősorban a szocialista országokkal lebo­nyolított forgalomból adó­dott, de 1969-ben — évek óta első ízben — a nem szocia­lista országokkal is aktív külkereskedelmi egyenleg ala­kult ki. Amikor az egyszerű ember véleményt formál, általában a saját pénztárcáját veszi szemügyre, nem pedig a sta­tisztikai kimutatásokat. Ami az igazat illeti, ebben a te­kintetben az átlagok valóban átlagok csupán, s nehezen fejezik ki egy-egy család va­lós helyzetének alakulását. Viszont kifejezik az egész nemzet életnívóiának szint­jét, emelkedését vagy csök­kenését. S még egv szubjek­tív megjegyzést a számok elé: valljuk- be őszintén, ha egy kicsikét emelkedik is életszínvonalunk, hajlamosak vagyunk arra. hogy nem mondjuk hangosan, nem ver­jük dobra, inkább „sírdogá­lunk". hátha emelnek a gá­zsin valamelyest, hátha még feljebb tornáztathatjuk a mércét. Tessék a számadat: tavaly az egv főre jutó reáljövede­lem 6—7 százalékkal maga­sabb volt, mint 1968-ban. A kifizetett munkabérösszeg a műit évben 8 százalékkal emelkedett. E növekedés úgy jött létre, hogy a foglalkoz­tatottak száma 3.5 százalék­kal. az átlagkeresetek pedig 4 százalékkal voltak nagyob­bak az előző évinél. Tagad­hatatlan. hogy a nominális pénzbevételek reálértékét a fogyasztói árak emelkedése valamelyest mérsékelte. A keresők és az eltartottak arányának változása az egyes családokat eltérően érintette, s ez a családonkénti jöve­delmeket befolyásolta, de ta­godhatatlan. hogy az átlagot mégsem lehet így széthúzni. Egy másik adat az egy la­kosra jutó fogyasztásról ad számot: amíg az 1961—1965­ös években az egy lakosra jutó fogyasztás mértéke át­lagban 3.4 százalékkal emel­kedett évenként, addig az 1966—1969-es esztendőkben 5,1 százalékkal javult. S ér­demes megjegyezni, hogy a mennyiségi fejlődésen túl­menően kedvező irányban változott a fogyasztás szer­kezete. Az élelmiszer-fo­gyasztas aránya évről évre csökkent, az iparcikkeké pe­dig nőtt. A tavalyi számvetés nem takarja el a fogyatékosságo­kat sem. A jelentős forga­lomnövekedés mellett egyes cikkekből időnként hiányok voltak. A kora nvári idő­szakban például kevés és drága volt a zöldség és a gyümölcs. Az év második felében nem volt mindig za­vartalan a hús-, zsír- és ét­kezésiszalonna-. a tüzelő- és a cementellátás. Hiányos volt több esetben a ruházati cik­kek kínálata is. S ummázva mégis el­mondhatjuk. hogy új gazdaságirányítási rendszerünk jól és eredmé­nyesen kezd működni. S az adatok azt is igazolják, hogy az új gazdasági mechaniz­mus teljes kibontakozásához és zavartalan érvényesülésé­hez hosszabb idő szükséges. Több év kell ahhoz i6. hogy a termelés szerkezete jelen­tősen változzék, hogy a még meglevő feszültségek a fo­gyasztói és a beruházási pia­con enyhüljenek, illetve ké­sőbb megszűnjenek. Befejez­ve azzal, ahogyan kezdtük, nincs okunk panaszra, ered­ményes esztendőt hagytunk magunk mögött, s bízunk benne, hoey a nemrégen el­kezdett év sem hoz a tava­lyinál gvengébbet. GAZDAGH ISTVÁN Olajipari fiatalok klubja Tegnap, szerdán délután a Hazafias Népfront székházá­ban KISZ-taggyűlés kereté­ben megalakult a Nagyalföl­di Kőolaj, és Földgáztermelő Vállalat száztagú KlSZ-szer­vezetének ifjúsági klubja. A | KISZ-fiatalok ezek után rendszeresen találkoznak a i aéofront klubhelyiségében, politikai tanfolyamokat ren­deznek. s közösen szórakoz­nak. A klubalakulón megjelent és az olajbányász fiatalokat köszöntötte Zoltánfi Zoltán, a KISZ Központi Bizottságé, nak szervezője. valamint Vincze János, a KISZ Sze­red városi bizottságának zervező titkára. Üj lap: az Autósélet A 16 oldalas lap 60 ezres induló példányszámával nem kerül utcai terjesztésre, mert csak az Autóklub tagjai kap­ják. A havonta megjelenő lappal kívánnak folyamatos kapcsolatot teremteni az egyre növekvő társadalmi szervezet fővárosi. 19 me­gyei. 9 megyei jogú és közel 100 vidéki, helyi szervezeté­ben tömörült tagsággal. Az AUTÓSÉLET első szá­mában jelenti be a klub. hogy az idei turisztikai idényben már 2500 kilomé­teres útvonalon közlekednek az országúti segélyszolgálat népszerű sárga angyalai, korszerű műszaki, diagnosz­tikai állomás kezdi meg üze­mét Budapesten. Irta es iénykepezte Somogyi Károiyné. CSÜTÖRTÖK, 1970. FEBRUÁR 3. DÉLMAGYARORSZAG

Next

/
Thumbnails
Contents