Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-04 / 29. szám

Nagyobb önállóság, több hatáskör Farkas Istvánnak, a járási tanács vb elnökének nyilatkozata Az Idén köszöntjük a tanácsok két évtizedes jubileumát. Az elmúlt húsz esztendőben bizonyságát adták, hogy létrehozásuk helyes volt, beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, megoldották a lakosság problémáit. A szegedi járásban szinte a semmiből, a futóhomokból nőttek kl a falvak, s a tanácsi apparátus is „üres tarisznyával" kezdte meg a történelmi munkát. Munkatársunk felkereste Farkas Istvánt, a járási ta-. nács vb elnökét, hogy nyilatkozatot kérjen tőle a jelenlegi tanácsi munkáról, tapasztalatokról, a soron következő problémákról. — Milyenek a tapasztalatok a hatáskörök leadásával, a falvak nagyobb önállóságával és a nagyközségek létrehozásával kapcsolatos tanácsi munkáról? — Kétségtelen, hogy az elmúlt évek során mindenben nem tudtunk érdemben Intézkedni. A hatáskörök rendezése is igen sokáig elhúzódott, elég sok jogszabály kötötte meg a kezünket, aminek átlépése nem volt lehetséges. Ez lényegében sok formalitáshoz vezetett és végső soron az ügyek, akták elhúzódásához, el nem intézéséhez. Tudtuk ezt valamenynyien, a községi tanácsok, a járási tanácsok és a megyei tanács is. Éveken át több száz javaslatot tettünk, hogy a gyorsabb ügyintézést megvalósítsuk, és a saját munkánkat eredményesebbé tegyük. Ez sikerült is. — Régi szándékunk, hogy az ügyeket ott intézzük, ahol azokat a legjobban ismerik, a helyi tanácsoknál. Ez a lakosság érdeke. Ezt a községi hatáskörök bővítése segítette elő. Korábban az elsőfokú hatósáR többségében a járás volt, de az ügyek előterjesztésére, előkészítésére a község tette meg a javaslatot, csupán nem ott döntöttek, hanem a járás. Ezen változtattunk. A hatáskörök fogadásának azonban feltételei vannak, személyi és tárgyi feltételei. A községi tanácsoknál nagyobb felkészültségű dolgozók birkózhatnak meg g megnövek'edett feladatokkal. Ma már megszűnt a „kettős alárendeltség", ami azt jelenti, hogy a községi végrehajtó bizottság, mint az ágazati politikR megvalósításának felelőse, intézkedhet, figyelembe véve az ágazati politika célját és a megvalósítás legjobb formáit, lehetőségeit. A nagyobb szakértelmet kívánó területeken a felettes szervnek _ járási tanács —, szakmai Irányítása továbbra is fennáll, így művelődés* egészségügy, mezőgazdasági ellenőrzés területén. De a községi vb felelős az ágazati politika megvalósításáért, egységes szakigazgatási szervek útján valósíttatja azt meg, nem pedig a felettes járási szakigazgatási szervek irányítása alapján. — Ma már a legtöbb község képes ellátni a hatósági feladatokat, amelyeket eddig a járási szakigazgatási szervek láttak el. Javaslatunkhoz a megyei tanács vb hozzájárult, hogy több községben, fóleg nagyközségekben, a járás helyett ők lássák el az ipari, kereskedelmi és építési hatósági feladatokat. Ezzel tehát a hatáskörök leadása megkezdődött az elmúlt esztendőben, különösebb probléma nem adódott. Jelenleg a hatáskörök 50 százaléka már a községeknél van. Ahogy a falvak, nagyközségek felkészülnek a feladatra, ez a folyamat úgy tart tovább, s végeredményben eljutunk oda, hogy valamennyi ügyet helyben intéznek a tanácsok. Kiemelkedő, hogy Csongrád megyében 1970. január l-jével kilenc községet léptettek e ő nagyközségi rangra, közülük hetet a szegedi járásban: Algyőt. Mórahalmot, Kisteleket, Kiskundorozsmát Tápét, Szőreget és Sándorfalvát. Nyilvánvaló, mindenegyes helységnek különböző' problémái vannak, s ezeket nem lehet egyformán kezelni, megoldani. Más igénye van egy kétezer lélekszámú falucskának, mint egy 10 ezer lélekszámú nagyközségnek, s más annak a településnek, amely Szeged közvetlen szomszédságában terül el, más annak, amelyik távolabb, és sajátos vonzási körzete van. — Hogyan gazdálkodhatnak a fejlesztési, felújítási és a bérgazdálkodási alappal? — A jogkörök gyakorlásában az első lépéseket teszik és még tovább is sok segítségre van szükségük a községi tanácsoknak, hogy a céljukat megvalósítsák. A fejlesztési alap eddig is meg volt minden községben, de most mellé kapták a felújítási alapot községi felhasználásra és a tanácsi apparátus bérgazdálkodását is. Eddig a járás intézte ezeket, itt dőlt el. mit csináljanak a községekben és hogyan. A fejlesztési alapot a járás korábban többször felül is bírálta. Most tehát új lehetőség ez is. A saját elhatározásuktól függ a felújítási alap felhasználása, ami a nagyközségek esetében több millió forint, és náluk marad. A korábbi években létszámgazdálkodás folyt a tanácsi vonalon, most ezen is változtattunk, a járás önálló bérgazdálkodásra adott módot a községeknek. Mindegyik nagyközség külön béralapot kapott. A járás a két vezető bérét állapítja csak meg, azzal nem törődik, hogy a feladatukat hány emberrel oldják meg a területen. — Napjainkban jelentős szerepet játszanak a tárgyi feltételek. Evek óta törekednek arra a szegedi járás falvaiban, községeiben, hogy csinosítsák, kulturáltabbá tegyék a tanácsházakat. Komolyabb eredményeket is értek el; bár egy-két helyen a helyi vezetők nemtörődömségéből még mindig elég silány képet mutat a tanácsháza. Ezt semmiképpen sem lehet anyagi okokra hivatkozással magyarázni. A tapasztalat, ahol tiszták, kulturáltak a tanácsi Irodák, ott az ügyfelek is igényesebbek, nem taposnak sáros csizmával végig az irodákon, egyszóval esztétikai, nevelő hatása van a kulturált környezetnek. És ez megszabja a tanácsi ügyintézés kulturáltságát is. A GELKA értesíti kedves ügyfeleit, hogy a Kállai Ödön utcai részleg február 3-án és 4-én. a Püspök utcai részleg' február 5-én és 8-á~ miatt // HIBABEJELENTÉS a 12-493. illetve a 15-281 telefonszámokon. * — A lakosság igénye rohamosan nő, korszerű faluban, megfelelő kommunális és szociális ellátottságot követel, víz, villany, kutak, gáz stb. Hogyan szolgálhatná jobban ezeket az igényeket a tanács? Az állami, tanácsi építőipari vállalatok kisebb értékű beruházáshoz, munkához nem is szívesen fognak hozzá. A falvakban viszont nagy szükség van felújításokra, karbantartásokra, éppen ezért nagyon javasolnám a kisteleki példát, ahol helyileg oldják még ezeket a problémákat, mégpedig költségvetési üzem létrehozásával. Ez meggyorsítja és olcsóbbá teszi a munkát, önálló gazdálkodást folytat, nagyobb felelősséggel. Jó lenne, ha a kisteleki költségvetési üzem is nemcsak a nagyközség életében, hanem a környező falvak életében is szerepet játszana „közös vállalkozás" alapján és a kisebb munkáknál; utak fel-, újítása, parkosítás, lakóházak építése, rendszeres falucsinosítőkká válnának az üzem dolgozói. Ezt máshol is ajánljuk. — Általában a fejlesztésre 70—75 százalékban • állami segítséget kapunk. A többi pénz a lakosság községfejlesztési befizetéseiből adódik, ez éyente 7 millió 500 ezer forint. A lakosság saját érdekében önkéntes hozzájárulás alapján is támogatja a falvaK, nagyközségek csinosítását, így vízügyi társulások, tanyai villamosítási társulások. Nagyon örvendetes és elismerésre méltó, hogy az elmúlt esztendőben a társadalmi munka értéke csodálatos eredményt hozott, az egy tagra eső társadalmi munka értéke megközelíti a 150 forintot. Az idei esztendőben a harmadik ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően dolgozunk, gazdálkodunk. A következő tervidőszakra a falvak és a községek elképzeléseit már gyűjtögetjük, tárgyalgatjuk. Ez év második felére összeáll a negyedik ötéves tervre vonatkozó célkitűzés. Mindenesetre külön örömünkre szolgál, hogy a harmadik ötéves tervben 2 ezer sajáterős lakás építését terveztük, s ezt valóra tudjuk váltani. Annak ellenére, hogy tavaly és az Idén nem a legelőnyösebb az építendő házak „hitelrendszere". Sajnos, problémánk is akad, „Itt vagyunk az olaj közepén", de eddig nem sok községünk élvezte áldását. Öltésen van jelenleg vezetékes gáz és most a tápéiak birkóznak vele. Segítséggel, megértéssel több faluban, községben; így Sándorfalván, Kisteleken, Sövényházán, Algyőn is szolgálhatná a lakosságot a gázenergia. Sz. Ú I. történelmi eml lek ez tető 1945. február DEIMAGYARORSZAG A NAP HÍREI: MÁR CSAK 80 KILOMETERM! VAN A FRONT BERLINTŐL — HALÁLRA ÍTÉLTÉK ÉS KIVÉGEZTÉK A VOLT BOLGÁR KORMÁNYZÓTANÁCS HÁROM TAGJÁT — A FRANCIA CSAPAr TOK BEVONULTAK COLMARBA. Előrelátás — Ne izguljon, a nyomában vagyunk! Megrázó levél A Délmagyarország február 4-i száménak vezércikkéből: ,,Megrázó levél érkezett Budapestről Szegedre. A szegedi ifjúsághoz, a szegedi Nemzeti Segély tevékeny titkárságához szól, de meg kell Ismernie Szeged egész népének. Rosszabb minden rémhírnél. ami itt van. Az emberek nem képesek elbeszélni, hogy mi .volt Itt, hogy mit műveltek ezek a gyilkosok, hogyan gyilkolták halomra az ártatlan embereket. Még ma ls vannak házak, ahol rakásban fekszenek a hullák. A nyilasok gyilkolták le őket. Barátaim — folytatódik a levél — éheznek az ifjak Pesten, értitek, éheznek, nincs mit enniök. Éhesen végzik a munkát, szervezik az ifjúságot. Egész Magyarországnak meg kell tudnia, hogy a pesti ifjak hősök. Minden akadályt legyőzve már építik a fővárost, munkára szervezik az embereket. Ezért lesz magyar újjászületés." Munkásegység A Magyar Kommunista Párt szegedi szervezetének és a Szociáldemokrata Párt szegedi csoportjának vezetői 1945. február 1-én tartott közös értkezietén az alábbi egyhangú határozatot hozták: 1. Üdvözlik a Magyar Kommunista Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt központi vezetőségét abból az alkalomból, hogy azok a magyar proletáriátus érdekeinek megfelelően megalkották a régen várt és kívánt munkásegységet. 2. Alulírott két szegedi szervezet helyi vezetői központi bizottságaik határozatait mindenben magukévá teszik és építik. esetleRes támadással szemben védik a magyar proletáriátus egységét. 3. A szocialista pártok egysége megerősíti a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front egységét, meggyorsítja programja megvalósítását. 4. Központi mintára, helyi illetékességgel három-három tagból álló tanácskozó szervezetet létesítünk. A megtorlás órája A Délmagyarország részleteket közöl Ilja Ehrenburgnak a Pravdábart megjelent cikkéből. „Ütött a megtorlás órája! A háború hullámai nyugatnak zúdulnak. Nincs elég fantáziájuk a németeknek. v Miután vert seregeik elhagyták Oroszország területét, Hitler azt mondotta: nem ismertük eléggé az Idegen ország éghajlatát. Mást nem tudott mondani. Talán Poroszország éghajlatét sem ismerik eléggé? Ki előtt mentegetődzik? Katonái előtt? Azok nem gondolkoznak. A világ előtt? A világ csak egyre vár, hogy Berlinben lehulljon a horogkeresztes zászló. Előre Berlin felé! Berlin felé, amelynek népe szovjet asszonyokat megrugdosott, amelynek fiai orosz asszonyokat égettek el, és amint égtek ezek az asszonyok, röhögve jegyezték meg: -Ügy égnek ezek az asszonyok, mintha r^em is húsból, hanem szalmából lennének.-" Elérkezik az a nap, amikor a náci főváros lakói harci zajra ébrednek. Előre Berlinbe! Ennél érthetőbb szavak nincsenek számunkra. A szovjet nép látni fogja, hogy nem hiába hozott szörnyű áldozatokat. Meneküljenek a patkányok! Vergődjenek, üvöltsenek a haláltól való félelemben. Ütött a megtorlás órája." 4 DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1970. FEBRUÁR 4. O Először természetesen a németek jelentkeztek. Kutatási jogért, koncesszióért. A kasseli Wintershall A. G.-cég (olajon kívül kálisóval is foglalkozott) felfigyelve arra. hogy a magyar kincstár ÉszakMagyarországon, Mezőkövesd, Bükkszék környékén sikeresnek mutatkozó kutatásokat eszközölt, s az Alföldön is kutatnak olaj után — azt a nem szerény kívánságot terjesztette elő, hogy a Dunától keletre eső területeket 6 kaphassa meg. (A Dunántúl a Maort által „foglalt" volt.) Ezt a túlzott étvágyat a magyar kormány természetesen nem akarta kielégíteni, hiszen ő maga, az úgynevezett kincstári fúrások által is érdekelve volt az olajkutatásban. Hosszas alkudozások után meghúzták a határvonalat — métádig kapják a németek a kutatási és bányászati jogot. Az átengedett terület körülírása azt a képzetet költi az emberben, mintha valami demarkációs vonal meghúzását olvasná. Az átadandó terület a szerződés szerint; „nyugaton a Dunáig terjed, északot^ a határ egy Duna mellett fekvő Ordas községtől Kiskörösön át a csongrádi Maros-torkolatba húzható vonal és innen tovább a Maros, majd a Sebes-Körös vonala az országhatárig, keleten és délen az országhatár." Vagyis: Dél-Magyarország. Beléesett bizony Tápé is Aigyő is. Nincs most rá mód, hogy ismertessük, mekkora marakodás kezdődött a szövetségesek, németek, olaszok, magyarok közt a magyar olajmezőkért, hogyan szabdalták fel a később Magyarországhoz csatolt területeket is egymás közt — a kárpát-ukrajnai koncessziók például az olaszoknak jutottak! — most csak azt rögzítsük le, hogy a MANÁT német cég lett az évmilliók óta rejtőző tápéi és algyői olaj „tulajdonosa". A szerződést hosszú tárgyalások után 1940-ben, negyven évre kötötték meg, azzal, hogy további húsz esztendővel meghosszabbítható. Nos. ha minden úgy ment volna, ahogy a MANÁT-nál elképzelték, ebben az évszázadban mindvégig és kizárólag a németeknek ontották volna fekete aranyukat a tápai kutak. Meg az egész algyői olajmező. Egy percig sem lett az övék. Egészen egyszerűen: nem találták meg. Egészen biztosan rátaláltak volna — ha idejük engedi. Három évig keresték, de ez kevésnek bizonyult. Pedig három év — nagy idő. Hogy lehet, az, hogy a németek három év alatt nem találtak rá sehol az Alföldön arra az olajra, amelyet a mi kitűnő, hozzáértő geológusaink, kutatóink megtaláltak? Pedig a németek épp ott keresték, ahol mi később megtaláltuk. Nagy erővel vetették rá magukat az Alföldre. A Földtani Intézet egész apparátusát „kibérelték", s a geológiai vizsgálatok összes eddigi eredményeit is megkapták a magyar államtól. Ezek ismeretében már 1941-ben lefúrtak Tótkomlós környékén. Két kutat fúrtak, mindkettőből jött valami kicsi gáz, de olyan kevés, hogv nem volt érdemes a kutakat termelésre állítani. 'Megjegyzem, hógv ma Tótkomlós környékén van egyik legdúsabb gázmezőnk, távvezeték viszi innen a földgázt a borsodi iparvidékre, a diósgyőri, ózdi kohászati üzemekbe.) Ezt a két kutat még be sem. fejezték, megkezdték a fúrást Biharban is, először Kőrösszegapátiban. De lejöttek a déli határ környékére, Tápé közvetlen szomszédságába is. Ha a térképre rápillantunk, mindjárt világossá válik, miért borzong meg egy kissé az ember, ha arra gondol: ha két kilométerrel idébb jönnek, megtalálják! A MANÁT fúróberendezései Sándorfalva és Ferencszállás határában dübörögtek, ott mélyítették afe első itteni kutatófúrásokat. A két falut összekötő egyenes vonalnak majdnem pont a közepén ott van Tápé. Az algyői medence Ferencszállás és Sándorfalva közt terül el. Ha egy kicsit idébb állítják fel a fúrótornyot... A MANÁT kutatási tevékenysége teljes csődre vezetett, összesen 26 kutat fúrtak és csak a tótkomlósi határban, meg a bihari falvak határában mélvített kutakban találtak erőteljes gázjelentkezéseket, a többi tájakon fúrt kutakat meddőnek nyilvánították. Pedig a magyar geológusokon kívül Hannoverből és Berlinből is hoztak szeizmikus kutatóberendezéseket. bejárták az egész Alföldet. Bácskát, Baranyát, mértek, kutattak — és sehol semmi. Harmincmillió birodalmi márkát költöttek a magyarországi kutatásokra, s az eredmény: narf!, két.-három köbméter gazolin, amit a bihari és a tótkomlósi gázos kutaknál pároltak le. földgázból. Ez valóban kiábrándító eredmény. 1944 szeptemberében — persze. a háború, a front közeledtének fenyegetésére — felszedelőzködtek, a kutakat leszerelték, a csöveket,, fúróberendezéseket összecsomagolták, amit nem tudtak elvinni, tönkretettek. a folyókba dobálták, aztán elhagyták a kilátástalansággal csőddel megvert — számukra olajat nem ígérő kietlen magyar Alföldet. (Folytatjuk!