Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-24 / 46. szám

Pompidou az USA-ban Gromiko ma érkezik Berlinbe Gcorges Pompidou francia köztársasági elnök hétfőn elutazott Párizsból az Egyesüli Államokba, ahol Nixon elnök meghivasara kilencnapos hivatalos látogatasl tesz. Üt.iára elkísérte Mauricc Schumann külügyminiszter és az elnök mintegy húsz tanácsadója. Formailag a látogatás viszonzása Nixon 1969 elején tett párizsi- vizitjének. Politikailag azonban jóval többről van szó. Egy esztendővel ezelőtt Nixon Párizsból De Gaulle-ot hívta meg. a dolgok azonban úgy alakultak. hogy Pompidou utazott az Egyesült Államokba. Az utazás hivatalosan a kibékülés jegyében történik — írja a L'Humanité. Jelenleg Franciaország és az USA között vannak ugyan politikai ellentétek — jelentette ki Pompidou az U. S. Newsnek adott kizárólagos interjújában —. de neki az az érzése. hogy az alapérdekek, azok a kérdések, amelyekben egyetértenek, világszemléletük messzemenően ellensúlyozza a különbségeket. A francia elnök megjegyezte, hogy Franciaország azért van Líbiában, mert felkérték arra, hogy ott legyen, és nem csupán francia érdekeket kö. t etett. amikor odament. (Megjegyzését nyilvánvalóan a líbiai Mirage-repülőgépszállításokkal kapcsolatban 'tette: tudvalevő, hogy Washington nem jó szemmel nézi. hogy a francia kormány az USA örökségét foglalta el ezen a területen.) Interjújában Pompidou kijelentette, hogy a háborút Dél-Vietnamban be kell fejezni és azután semlegesíteni kell az egykori francia Indokína ösz. 6zes részállamát. Pompidou hangoztatta: manapság magától értetődő, hogy az Egyesült Államok ..bent van Európában", de ez nem lesz mindig szükségszerű. A francia elnök az európai biztonsági értekezlet mellett szállt síkra úgy. ahogy azt a Szovjetunió javasolta. Mindent egybevetve, nagv általánosságban megállapítható a Pompidou—Nixon tárgyalások küszöt>én, hogy Franciaország politikájában hangsúlyváltozások következtek be. Pompidou utazását azonban a francia—amerikai közeledés megnyilvánulásának tekinthetjük. M. T. • Berlin (ADN) Andre] Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere az NDK kormányának meghívására kedden hivatalos látogatásra a Német Demokratikus Köztársaság fővárosába. Berlinbe érkezik. NSZK—NDK technikai megbeszélés • Bonn (MTI) Mint Bonnban hétfőn hivatalosan közölték. Sahm kancellári hivatali osztályvezető és Schuessler. az NDK minisztertanácsi hivatalának helyettes vezetője telefonon megállapodott, hogy március 2-án találkoznak Berlinben, a minisztertanács épületében a Stoph—Brandt megbeszélés végleges időpontjának és az ezzel összefüggő technikai és protokolláris problémák tisztázására.' Bonnban közben kijelölték a Brandt vezette delegáció tagjait. A kancellárt Franké, a belnémet kapcsolatok ügyeinek minisztere és Dorn FDP-képviselő, a belügyminisztérium parlamenti államtitkára kísérné el Berlinbe. LENINCENTENÁRIUM Gyurkó Lászlá E

rw ro, Scheel beszámolója • Bonn (MTI) Walter Scheel bonni külügyminiszter hétlón beszámolt a sajtónak ázsiai körútjáról. Kiemelte, hogy mind útban India felé, mind viszszafelé, röviden megszakította útját Moszkvában, ahol vendégül látták a repülőtéren. Scheel ezt barátságos gesztusként értékelte. A Szemjonov külügyminiszterhelyettessel folytatott beszélgetés világossá tette számára — mondotta —r, milyen komoly jelentőséget tulajdonít a szovjet kormány az NSZK-val folyamatban levő tárgyalásoknak. A Szovjetunió határozottan érdekelt az NSZK-val való, szerződésileg biztosított viszony kialakításában — fűzte hozzá. Ázsiában — hangoztatta a külügyminiszter — részint informálni akarta a meglátogatott országok kormányát az NSZK európai politikájáról, részben képet akart kapni a „változó" ázsiai helyzetről. Természetesen szóba került az NSZK és az NDK viszonya is. Scheel hangoztatta, hogy a Hallstein-doktrina már régóta halott és, amikor ő ezt Ázsiában újból kijelentette, csupán a tényállást szögezte le. Kína és az NSZK kapcsolatairól szólva a külügyminiszter azt mondotta, Brandt még külügyminiszter korában tett bizonyos kezdeményezést a viszony normalizálására. de mivel erre Pekingből semmiféle visszhang sem érkezett, a dolog abbamaradt és Bonn újabb lépest nem szándékozik tenni. Abba Eban Bonnban • Bonn (MTI. TASZSZ) \hba Eban iziat-li külügyminiszter hétfőn Bonnban megkezdte tárgyalásait az NSZK és Izrael kaprsnlatairől. Klsft látogatását Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszternél tette, majd később találkozott Gusta\ Helnemann államelnökkel és Willy Brandt kancellárral. Az izraeli külügyminiszter bonni látogatása újabb lépés a nyugatnémet—izraeli együttműködés kibővítésében. — állapítja meg a TASZSZ kommentátora. Már az 1952. évi luxemburgi megállapodása után, Bonn hárommilliárd márka kölcsönt nyújtott Tel Avivnak: ez a kölcsön nagyban hozzájárult az izraeli hadi potenciál kiépítéséhez. Bonnban 1902-ben újabb megállapodást írtak alá, amelynek értelmében 320 millió márka értékű fegyvert* szállítanak Izraelbe. 1965—66-ban Izrael összesen 235 millió márka kölcsönt kapott az NSZK-tói. A bonni politika, amely gyakorlatilag j támogatta az arab országok ellen irányuló 1967-es izraeli agressziót, mégjobban kiélezte az arab világ es az NSZK viszonyát. Willy Brandt nyugatnémet kancellár teljesen „pártatlannak" próbálja beállítani az NSZK közel-keleti politikai irányvonalát. A tények azonban ennek az ellenkezőjéről beszélnek. Brandt a Maariv című izraeli lap hasábjain biztosította a Tel Aviv-i szélsőségeseket, hogy kormánya teljes mértékben Támogatja az izraeli állásfoglalást a közel-keleti válságot illetően. felkelést* Mi indokolta a Lenin így érvelt: Az erő. A bolsevikok a két. fővárosban, s jó néhány vidéki szovjetben megszerezték a többséget; a parasztok és a katonák a bolsevikokat fogják támogatni, mert tőlük kaphatnak földet és békét; Németországban, Csehországban, Olaszországban megmozdult a proletariátus. A veszély. A szövetségesek fegyverszünetet köthetnek Németországgal, hogy megfojtsák a világforradalmat: Kerenszkij megnyitja a frontot, s átadja Petrográdot a németeknek; a reakció újabb puccsot szervez; a nép belefásul, hogy senki sem cselekszik, s ha a bolsevikok sem szániák rá magukat a cselekvésre, belőlük is kiábrándul. Az ellenség gyengesége. A nép kiábrándult a kormányból, mely nem adott sem kenyeret, sem földet, sem békét; kiábrándult a szovjet vezetőiből is. mert nem vették át a hatalmat; a szociálforradalmárok és mensevikek körében egyre nagyobb a fejetlenség. Mit szólt a felkelés ellen? A felkelés ellenzői igy érveltek: Az erö. A bolsevikok napról napra erősebbek lesznek. Az ellenfél gyengesége. A kormány s a többi szocialista párt egyre inkább elveszti befolyását. A saját gyengeségünk. Igaz, hogy a bolsevikok a két fővárosban megszerezték a többséget, de ez még nem jelenti azt. hogy az országban is többségben vannak. Az ellenfél ereje. Igaz. hogv a nép kezd kiábrándulni a kormányból, de a legütőképesebb csapatok még Kerenszkijt támogatják. s ilyen erővel a bolsevikok nem rendelkeznek. A veszély. Ha a bolsevikok támadnak és leverik őket, végképp megsemmisítik a forradalmat. Lenin végkövetkeztetése az volt: mi erősek vagyunk, az ellenfél gyenge, tehát támadni kell. hogy megszerezzük a hatalmat. Ha nem támadunk, a forradalmat kockáztatjuk. A felkelés ellenzőinek végkövetkeztetése az volt: mi erősek vagyunk, az ellenfél gyenge, tehát minek támadni, a hatalom úgyis a miénk lesz. Ha támadunk, a forradalmat kockáztatjuk. Ugyanaz volt a céljuk, ugyanazokat a tényeket ismerték, ugyanazokat az érV. A. Szeröv Leninnel című festményének részlete veket használták, s mégis homlokegyenest ellenkező következtetésre jutottak. Kamenyev úgy gondolta: ha minden kötél szakad, ha sarokba szorítják őket. akkor harcolni kell. de addig semmi esetre sem. Lenin; akkor kell harcolni, amikor még nem szorították sarokba őket. Talán ez volt a legnagyobb különbség közöttük. Az erőszak maga a Rossz, mely a legjobb célt is megrontja. Ez az egyik véglet. A másik: az erőszak az egyetlen eszköz. mellyel célhoz lehet emi. Sem Lenin, sem Kamenyev nem tartozott egyik veglethez sern. De az óvatos, habozó Kamenyev ösztönösen azt kei-este, ami ellene szólt a cselekvesnek; elsősorban az akadályokra, a nehézségekre, a kudarc lehetőségeire gondolt. Lenin minden figyelmét a győzelemre összpontosította; a buktatókat számba vette, de mint nehézségeket, melveket le kell győzni. Elméletben nem volt alapvető különbség közöttük. Lenin azt mondta: most; Kamenyev: majd később. De a rendkívül kiélezett helyzetben az árnyalati különbség is alapvető lesz; a cselekvés kényszere a legkisebb különbségeket is végletesse teszi. 'h' Egyáltalán miért volt Szükség erőszakra? Ha a nép többsége a bolsevikokat támogatja. minek erőszakkal megszervezni a hatalmat? Ha pedig nem, jogosult-e a hatalomra tömi? Csakhogy mit jelent az: a nép többsége Megszavaztatni egy népet, óhait-e forradalmat. és ha igen. mikor: még gondolatnak is nevetséges. De még ha lehetséges is lenne: a forradalmak jellegzetessége, hogy az emberek maguk sem tudják pontosan. hogy mit akarnak S még kevésbe tudják, mit akarnak majd holnap. (Folytatjuk.) A svájci gép katasztrófájáról Békeeszkaláció • Kairó (MENA) A Béke-Vilégtanács es az Afro-azsial Szolidaritási Szervezet hétfőn közös nyilatkozatot adott ki, amely az 1970-es esztendőt a „békeeszkálció" évének nyilvánítja. A nyilatkozatot Komes Csandra, a BVT főtitkára (aki jelenleg hivátalos látogatáson tartózkodik Kairóban) és Szajed Jusszeí el Szebai, az, ASZSZ főtitkára irta ala. A nemzetközi közvéleményt továbbra is élénken foglalkoztatja a Tel-Aviv felé tartott svájci utasszállító gép katasztrófája. A szomorú ügy körül nagyon sok a tisztázatlan elem, egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a tragédia tovább élezte az amúgyis robbanásokkal terhes közel-keleti helyzetet. A svájci szövetségi kormány minisztertanácson foglalkozott az üggyel. Az ezzel kapcsolatos közlemény Is úgy fogalmaz, hogy a kabinet a szükséges lépésekről akkor hoz határozatot, ha kiderül, hogy „valóban szabotázs-cselekmény okozta a gép vesztét". A szövetségi hatóságok ötvenfőnyi, szakértőkből álló vizsgáló bizottságot bíztak meg a nyomozással. Ennek vezetője, dr. Kurt Lier kijelentette a sajtó képviselőinek. hogy pillanatnyilag nem lehet határozottan megállapítani a szabotázst. A nyugati sajtó azonban egyértelműen kesz ténynek veszi a szabotázst — nyilvánvaló politikai okokból. A felszíDÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1970. FEBRUÁR 24. tott arabellenes tömeghangulatra jellemző, hogy Párizsban az egyiptomi, Bécsben a libanoni légitársaság irodájának ablakait kővel betörték. A TASZSZ szovjet hírügynökség kommentárban foglalkozik a svájci gép tragédiájával és az azzal kapcsolatos nyugati politikával. A TASZSZ kommentátora rámutat, hogy a nyugati fővárosokban mindent elkövetnek az arabellenes hisztéria szítására, pedig a Palesztinai Felszabadítás! Front elhatárolta magát a Swissair-ügytől. Az egyiptomi lapok egyébként nem közölték le az egyik szakadár palesztinai ellenálló szervezet szombati, kérkedő nyilatkozatát, amely felelősséget vállalt a Swissair elleni „merényletért". A nyilatkozatot később visszavonták, a beiruti „szóvivőt" dezavuálták, de ez már későn jött ahhoz, hogy a nyilatkozat — amelyet Ammanban provokációsnak neveztek, s lapunk vasárnapi számában közöltük — ne jelenjék meg. Az El Fatab palesztinai ellenállási szervezet nyilatkozatot adott ki Genfben. A Reuter-iroda által ismertetett nyilatkozat elítéli a svájci Coronado gép elleni szabotázscselekményt, ha a vizsgálat bebizonyítaná, hogy csakugyan ez okozta a gép katasztrófáját. A nyilatkozat ugyancsak elítéli az osztrák Caravelle gép ellen elkövetett szabotázscselekményt is. Félbeszakított látogatás 0 Rangoon (AP, Reuter) U Thant váratlanul félbeszakította rangooni látogatását és úgy döntött, hogy viszszautazik New York-ba. Az ENSZ főtitkára szombaton érkezett hazájába, a burmai fővárosba egyhetes magánlátogatásra és már hétfőn este visszaindult az USA-ba. Rangooni megfigyelőik szerint a főtitkár valószínűleg az egyre súlyosbodó közel-keleti helyzet miatt tér vissza az ENSZ-székher ljwsa Lemondott a járdán belügyminiszter • Amman (AFP, Reuter) Közös közleménnyel zárult a palesztinai ellenállási szervezetek és a jordániai kormány tanácskozásai. Az ammani rádió által ismertetett közlemény szerint a tanácskozást a legteljesebb egyetértés légköre jellemezte: megállapodás született arra vonatkozóan, hogy a felek kölcsönösen elkerülnek minden olyan cselekményt, amely megzavarhatná a rendet és a biztonságot, árthatna a közös nemzeti érdekeknek és erőfeszítéseknek. A jordániai kormány belügyminisztere, Raszul Keilani benyújtotta lemondását Husszein királynak — közölték hivatalosan Ammanban. A király a lemondást elfogadta és Musza Abu Raghebet, a községi ügyek miniszterét nevezte ki belügyminiszternek. Ammanban a belügyminiszter lemondását semmivel sem indokolták. Nyugati hírügynökségek azonban Keilani távozását összefüggésbe hozzák a Jordániában nemrég életbe léptetett belbiztonsági intézkedésekkel, valamint az ezt követően a jordániai kormány és a palesztinai ellenállási szervezetek között támadt nézeteltérésekkel. A Palesztinai felszabadítás! Szervezet elnSke és az El Fatah vezetője, Yassir Araíat, a jordániai hatóságokkal lolj tátott tanácskozás után. I