Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám

Szombati nyitvatartás pénteken Újból szabályozták az üzleti zárórákat A Szeged városi tanács a múlt esztendőben úgy fog­lalt állást, hogy időszerű fe­lülvizsgálni az üzletek nyit­vatartási rendjét, olyan szempontból, hogy megfelel-e a lakosság érdekeinek. A ta­nács kereskedelmi osztálya a megbízásnak eleget tett és a végrehajtó bizottság elé terjesztette az új nyitvatar­tási rendet, amely bizonyos változásokat tartalmaz az 1965-ben megállapítotthoz képest. Az élelmiszer üzle­tekben bővítették a nyitva­tartási időt: számos bolt ko­rábban nyit, illetve később zár. A vendéglátásban az az újdonság, hogy több ven­déglő pénteken szombati zár­órát tart, minthogy a sza­bad szombatok miatt pénte­ken is több a szórakozni vá­gyó ember. Az 1965-ben meghatározott nyitvatartási rendhez képest bővült a ru­házati és vegyesiparcikk üzletek árusítási ideje ls. Az új nyitvatartási rend 1970. február 15-én lép élet­be. A lényegesebb változá­sok, illetve megjegyezni va­lók a következők: a 14. szá­mú, Petőfi sugárút 69. szám alatti élelmiszer bolt szer­dánként 7—16 óra között; a Petőfi sugárút 9. szám alatti üzlet szerdánként 6—13 óra között; a Tolbuhin sugárút 30. szám alatti bolt hétfőn 7-12, illetve 15—16 óra kö­zött tart nyitva. Vasárnapon­ként a következő élelmiszer boltok árusítanak: Széchenyi tér 6 (7—10 óra), Marx tér 6. (nyáron 5,30—0.30, télen 6,30 —10,30 óra). Kárász utca 15. (évenként váltakozva 9—13, Illetve 16—20 óra), Szilién sgt. 32. (nyáron 6—9, télen 7—10 óra), Mikszáth K. utca 26. (nyáron 5,30—9,30, télen 7—11 óra). Az áfész üzletei közül a Szent István tér 1. szám alatti (6—10 óra), a Szent István téri pavilon (6—11 óra), a Marx téri pa­vilon (6—10 óra), a Párizsi körút 45. szám alatti üzlet (6-10 óra), a Marx téri zöld­ségpavilon (6—10 óra). A piacokon működő pavi­lonok általában a régi nyit­vatartási időt követik. Zenei naptár Szimfónia és versenymű Jó nevű zongoraművé­szünk, Gabos Gábor vendég­szereplése ígért csemegét a filharmónia vasárnapi szín­házi matinéján. A pianistát hosszú évekkel ezelőtt hal­lottuk utoljára Szegeden, hí­rét több nemzetközi verseny előkelő trófeája hozta el az újságot hasábjain: innen kö­vethettük útját, külföldi fellépéseinek sikerét. Annak idején temperamentumos, szenvedélyes zongoristának ismertük, aki szorgalmas műhelymunkával szinte száműzi koncertjeiről a technikai akadályokat, hogy a fellépés ihletett hangula­tában csak a muzsikára, a zene szépségeinek kibontásá­ra figyelhessen, összponto­sítson. Különös, hogy hiányérze­tünk — az emlékek hal­vány képein át — éppen erről fakadt: zongorázásá­ban nem éreztük az érett muzsikus felszabadultságát, a zene rejtett titkai felfe­detlenek maradtak játéká­ban. Mostani vendégjátéka már műsorválasztásában sem ígért komolyabb revelációt. Chopin f-moll koncertje a zeneirodalom népszerű ver­senyműveinél kevesebb lehe­tőséget ad az elmélyült, tar­talmi interpretációt igény­lő muzsikálásra. Gabos Gá­bor ezt a kevés lehetőséget is csupán a középrész lar­ghettójában fedezte fel — a két szélső tételt megszokott erényeivel, látványosan le­zongorázta. A ráadásként hallott Chopin-darabok már jobban sikerültek, kivált­képp az E-dúr etűd, ami úgy látszik elmaradhatatlan tar­tozéka a Chopin-koncertek közönségszámainak. A matiné nagy felfedezé­se szünet utánra maradt. A szegedi szimfonikusok Sza­latsy István vezetésével Schumann IV. szimfóniáját játszották a romantikára és a műre jellemző sodró len­dülettel, magas hőfokon. Szalatsy István ezúttal el­szakadt a partitúrától, fejből vezényelte a művet, s olyan felszabadultan, oldott moz­gáskultúrával dirigált, mint talán még soha. A belépő­hangszerekre figyelő aprólé­kos gondja (ami eddig is erényei közé tartozott) ter­mészetes harmóniára lelt a zenei gondolatok nagyvona­lú újrateremtésében, dirigá­lása egyszerre volt cizellált és koncentrált, az elemző és összefoglaló művész nyugodt, üzembiztos megnyilatkozá­sa. A karmester dicsérete a zenekaré is. Az együttes hangzásának magvas, kiegyenlített tónu­sa bizonyítja, lassan felszá­molják az állományfejlesz­téssel óhatatlanul bekövet­kezett „hézagokat": a hang­szercsoportok felzárkóznak egymáshoz, ütőképes nagy feladatok megoldására al­kalmas társulattá forrnak össze. S. I. A Zavarban a medve — Javult a tüzelöelláiás Hétfőn érkezett el a ..me­teorológus" medvék nagy napja, válasz! kellett volna adniok arra a kérdésre, mit tartogat még számunkra az idei tél —. kezdte tájékoz­tatását hétfőn délután dr. Tardos Béla. a Központi Me­teorológiai Intézet tudomá­nyos főmunkatársa. — Az idén azonban a medve társa­dalom igen nagy zavarba került ebben a minőségé­ben. Például nálunk az or­szág keleti és déli megyéi­ben többhelyütt hullott a hó. a Dunántúl nagy részé­ben viszont verőfényes, fel­hőtlen égboltról sütött a nap. Még nagyobb nehézségek elé kerültek volna a med­vék, amennyiben hatáskörük egész Európára kiterjedne. Franciaországban ugyanis az enyhe óceáni levegő borult időt okozott, többfelé ónos szi tálassal és fagypont fe­letti hőmérséklettel. Jugo­szlávia északi részén. Romá­niában pedig havazások vol­tak. amelyeket azonban Ro­mánia déli területein és Görögországban. valamint Bulgáriában már esőzés váltott fe! Ugyanakkor Európa közepén még tartolt a hideg. Januárban felszabadultak az erdei utak a hóakadályok aló! a fakitermelö-helvekről a tűzifát folyamatosan szál­lították a vasútállomásokra. Az erdőgazdaságok az el­múlt hónapban 56 000 tonna tűzifát adtak, többnyire ab­ból a 200 ezer tonnás kész­letből. amelyet már hetekkel előbb kivágtak, az erdei tá­rolóhelyeken összegyűjtöttek, de a hótorlaszok miatt so­— Nyugodt lehet, még jól bírom. Képernyő Jó héWége SAJTÖKABARÉ II. Kom­lós János szombaton este is­mét főszerkesztő lett. Ahogy egy héttel korábban, úgy ezen a hét végén is vállaira vette a Más lapra tartozik című időszaki kiadvány ösz­szeállítasának gondjait. Igye­kezete több felfedezésre adott alkalmat. A nézők végképp megbizonyosodhat­tak róla, hogy a magyar új­ságírók is milyen szelleme­sek tudnak lenni, ha nagyon szorongatják őket. A szer­kesztők rájöhettek, hogy mennyivel többet ér néhány, egyéb műfajokban jeles toll­forgató pár oldalas kézira­ta, mint az úgynevezett hu­moristák kötetekre menő po­énkergetése. A rendezők pe­dig azt a tanulságot vonhat­ták le, amelyet akár több­hetes tanfolyamokon is le­hetne velük elemeztetni, hogy tudniillik, nem az ilyen és olvan hátterek, a kame­rák bravúros váltása meg a sokféle képkivágás teszi iz­galmassá, szellemessé egy műsort, hanem inkább az, amit elmondanak benne. A sajtókabaré második előadásán tehát remekül szó­rakozunk. Biztosak va­gyunk benne, hogy pesti kollégáinknak lesz még ha­sonlóképp nyilvános és ugyanilyen szellemes vetél­kedője. Azt viszont semmiképp sem értjük, hogy napilap­társai között miért nem képviseltette magát a Ma­gyar Nemzet? Akármilyen aprócska is volt az a bizo­nyos pódium, egy újabb táb ­Iának azért akadt volna még helye. A SZÉLNÉL SEBESEBBEN. A vasárnap este befejeződött angol krimi is kétrészes veit — akárcsak a sajtókabaré. És a maga műfajában nem is sokkal rosszabb. Meséje fordulatos volt — talán tú­lontúl is az —; szereplői­ről el tudtuk hinni, hogy emberek; a sovány képű mesterdetektív meg kifeje­zetten rokonszenves figura volt: híjával némely pálya­társa — hogy azt ne mond­juk, Angyal — nagyképű­ségének. Ami a tévé műsorát ille­ti: sose legyen rosszabb hét végónk! A. L. A színház megszolgálja hivatását Beszélgetés Az írás ördöge ősbemutatójáról Maga Németh László val­lott egyik „kiadatlan tanul­mányában" azokról a saj­kódi estékről, melyeket „a vidék egyetlen, csak prózát játszó színházának" vezető­jével töltött. A beszélgeté­sek végeredménye a Nagy család bemutatója lett Veszprémben; a rendező­színigazgató pedig, aki a saj­kódi estékről később a Csap­dát is elvitte immár Mis­kolcra — Lendvay Ferenc volt. Innen a hétesztendős ismeretség Németh László­val. s innen a magyarázat, hogy Lendvay Ferenc új színháza, a szegedi is, Né­meth László-ősbemutatót ját­szik. Az írás ördögét hiába keressük a szerző publiká­ciójában, most hangzik el először: pénteken Hódmező­vásárhelyen, szombaton Sze­geden tartják a premiert. — Másfél éve Semmel­u>eís-jubíleum volt — mondja a darab születésé­ről Lendvay Ferenc, az elő­adás rendezője. — Az év­fordulóra Németh László ta­nulmányt írt a hírneves szü­lész-professzorról, s már akkor emlegette, hogy Sem­melweis. az orvos-író milyen közel áll hozzá. (Köztudo­mású ugyanis, Németh Lász­ló pályáját iskolaorvosként kezdte.) A tervből valóság, dráma készült, s a szerző elküldte. Mondanom sem kel! az ügy iránti lelkese­déssel készülünk a premier­re, melyet az íróval szem­beni tiszteletből először Hód­mezővásárhelyen, az Égető Eszter szülővárosában tar­tunk.. A drámával együtt levél is érkezett Lendvay Ferenc cí­mére. melyből nem haszon­talan ideidézni Németh Lász­ló ars poétikának hangzó vallomását: ..Lehet, hogy az emberiség ma óriási ve­szély. az úgynevezett Nagy Esemény árnyékában é! de a szellemnek nem az a dol­ga, hogy a veszélyt, mint rossz közérzetet: bénaságót költöztesse belénk, hanem, hogy feladatokra bontsa és kiossza... Az én drámáim­ra például joggal mondták, hogy hőseimre nemcsak képtelen nehéz vállalkozá­sokat mértem, de öregséggel, betegséggel, idegbajjal is gúzsba kötöttem őket; de mit tegyek, ha csak így ér­zékeltethettem a feladatvál­lalás, s lehetőségek valódi viszonyát korunkban. A fö, hogy a dráma, s vele a színház: az élet, a nemzet, az emberiség pártjára álljon, s reálisan súlyos feltételek­kel. de a feladatvállalás er­kölcsét próbálja tanítani". — Pontosan ez az, amire épül a mi színhazunk prog­ramja is — fűzi hozzá Lendvay Ferenc. — Ezért hirdetem Németh László müveit, búr őszintén be kell vallanom, nem könnyű szín­padra állítani azokat. Bizo­nyos vagyok benne, ha egy színház ősbemutatót rendez­het Németh Lászlónak, úgy érezheti, megszolgálta dol­gát, hivatását. — Miről szól a darab? — Mint mondottam, Sem­melweis Ignácról, aki gon­dolataiban, eszméiben, az író más, közismert dráma­hőséhez hasonlóan helyet szorít Németh László szá­mára is. A darab Semmel­weis működésének azt a kor­szakát ragadja meg, amikor írásra adta fejét: s ez ki­tűnő alkalom a szerzőnek hogy kifejtse véleményét az írás természetéről, lélekta­náról. Nem korhű Semmel­weis-darabról van szó, ben­ne ráismerni a nagy Németh László-hősök: Galilei, A két Bolyai, Petőfi, ' Görgey. Gandhi, Széchenyi és mások harcaira. Ennek szellemében készültek a Kőszegen élő festőművész, Barta László díszletei. A címszerepet Nagy Attila játssza, Sem­melweisné az idei évadban Szegeden bemutatkozó Lő­rinczy Éva lesz. A további fontos szerepeket Bicskey Károly, Bángyörgyi Károly, Mentes József, Miklós. Klá­ra, Kormos Lajos kapta. A pénteki vásárhelyi és a szombati szegedi premierre Németh Lászlót is várják. L N. káig nem tudtak megközelí­teni. A hónap első húsz nap­jában még akadozott a szál­lítás, mindössze 23 ezer ton­na tűzifát indítottak útnak a telepekre, később azonban javult a helyzet: a rákövet­kező hét napon összesen 20 ezer. a hónap utolsó négy napján pedig 15 ezer tonna tűzifát továbbítottak a pá­lvaudvarokra. ahonnan a MÁV gyorsított szerelvényei vitték a tüzelőt az ország különböző vidékeire. A hó­naD utolsó 3—4 napjában a budaoesti TÜKER-telepek 4500 tonna tűzifát vettek át. Az erdei szállítások meg­gyorsításánál sokat segített, hogy a gazdaságok jármű­parkját 200 terepjáró teher­autóval sikerült kiegészíteni. Száz teherautó február első hetében is az erdőgazdasá­gok területén marad és meg­szakítás nélkül fuvarozza a tűzifát. Így remény van ar­ra. hogy ebben a hónapban már lényegesen több. össze­sen 90 ezer tonna tűzifa ke­rül a belkereskedelmi háló­zatba. Az elmúlt napokban a bel­kereskedelem és a MÉM il­letékes vezetői több esetben tárgyaltak egymással és egyeztették a terveket. Az ellátás — mint megállapítot­ták — sokkal kiegyensúlyo­zottabb. mint decemberben vol! mindamellett az or­szágban továbbra is vannak kevésbé ellátott vidékek. Megállapodtak, hogy a hiá­nyos készlettel rendelkező telepekre az ország más vi­dékeiről pótszállítmányokat Indítanak. Ehhez azonban arra is szükség van. hogy azokon a telepeken, ahol megfelelőek a készletek, ide­iglenesen lemondjanak a legközelebbi átvételről és át­engedjék a szállítmányt azoknak a telepeknek, ahol nagyobb szükség van rá. A tételeket átadó TÜZÉP-köz­pontokat még februárban kárpótolják az erdőgazdasá­gok. $zeqed szobrai Bolyai János Bolyai Farkas (1802-1860) (1775—1856) (163—164.) A két matematikus-zseni szobra a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kara Rer­Heh Béla téri központi épületének előcsarnokában áll. <4 bronzból készült alkotások Kiss István szobrászművész munkáját dicsérik. KEDD, 1970. FEBRUÁR 3.

Next

/
Thumbnails
Contents