Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám

A tanácsi 1 ipar termelése A tanácsok felügyelete alatt mintegy 200 állami vállalat működik. Ezek csaknem 100 ezer embert foglalkoztatnak, és évi termelési értékük megközelíti a 11 milliárd forintot. A tanácsi ipar jelentősége azonban túlnő a helyi kereteken, azonkívül, hogy az üzemek számottevő részt vállalnak a szolgáltatásokból, részt vesznek a lakosság áruellátásában is. A tanácsi vállalatok többsége — mintegy 120 — a könnyűipari ágazathoz tartozik. A Könnyűipari Minisztérium vezetői évente értekezleten tájékoztatják a megye és megyei jogú városi tanácsok ipari vezetőit, a végrehajtó bizottságok elnökhelyetteseit az ágazat tevékenységéről. Ilyen értekezletet hívtak össze csütörtökön a Könnyűipari Minisztériumba, ezúttal azonban részt vettek a megbeszélésen a kohó- és gépipar és a nehézipar képviselői is. Ott volt Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese és dr. Papp Lajos, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője. Dr. Móré András, a Könynyűipari Minisztérium főosztály-vezetője bevezető előadásában a népgazdaság helyzetéről, az ipari fejlődés általános tendenciáiról, az űj gazdasági mechanizmus tapasztalatairól, a lakosság áruellátásának és a termelékenység növelésének feladatairól, az ösztönzési módszerek várható módosításáról, az iparfejlesztési koncepcióról szólt. Ezt követően dr. Korányi György, a Nehézipari Minisztérium főosztály-vezetője. Littvai István, a Kohó- és Gépipari Minisztérium főosztály-vezetője, majd Hámori Sándor, a Könyűipari Minisztérium osztályvezetője számolt be az ágazat munkájáról, s ezen belül a tanácsi vállalatok jelentőségéről, feladatköréről. A tanácsok vezetői felszólalásaikban a tanácsi üzemek jelenlegi munkáján kívül ismertették azokat a problémákat is, amelyek megoldásában az eddiginél fokozottabban igénylik az ágazati vezetők közreműködését ŰJ ÉRCELÖKÉSZÍTÖ. Észak-Magyarország nagy létesítménye, a Sajókeresztúr határában megépült Borsodi Ércelőkészítőmű 1969. szeptember 1-től, a próbaüzem befejezése óta az év végéig 300 ezer tonna zsugorított ércet produkált. Az üzem folyamatosan termel. Képünkön: a mű látképe a koksz és mészkőtároló bunker felől nézve Javult a tartásra szoruló öregek helyzete A végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki a termelőszövetkezeteknek és társadalmi szervezeteknek eddig végzett munkájukért, tohona. Ingyen vagy csekély vábbra is közös összefogásra térítés ellenében ebédet kéri őket a békés, nyugodt kapnak itt a rászorulók. De öregkor biztosítása érdekétalán ennél is fontosabb, ben. hogy reggeltől estig tiszta, Napirenden szerepelt még telen _ jol futhető helyiség- az aigyői Napsugár Tsz felszámolási mérlege. Tájékoztatták a vb tagjait a községek téli tüzelőellátásáról és a népszámlálás áldozatos A szegedi járási tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtti ülésén az igazgatási osztály jelentése alapján foglalkozott a járásban támogatásra szoruló öregek problémáival. Megállapítja ben pihennek, beszélgetnek, a jelentés, hogy a tartási, szórakoznak, könyvtár, ráéletjáradéki és öröklési szer- dió, televízió szolgáltatásai ződésekre vonatkozó jogsza- között választva tölthetik el bályok megjelenése és alkal- napjaikat. Hasonló intézmazása kedvezően befolyá- mény létrehozására lenne munkájáról Köszönetét tolsolta a szerződő ügyfelek, szükség az igényfelmérés ta- mácsolta a vb a szeszélyes elsosorban az öregek hely- nusaga szerint Algyon, Bor- ... . . zetét. Már a szerződések dányban, Domaszéken, Mó- ldo,aras,eIlenere 18 Példásan megkötéséhez is szükséges a rahalmon, Röszkén. Sándor- helytálló. pontos munkát hatóságok jóváhagyása, de falván és Tiszaszigeten is. végző számlálóbiztosoknak, rendszeresen ellenőrzik is a községi szakigazgatási szervek a szerződések mindkét oldalú pontos betartását. A felmerülő nézeteltérések rendezésére sokszor elegendő volt a félreértések, vitás kérdések tisztázása, a „békéltetési eljárások" legtöbb esetben eredményhez vezettek. Durva szerződésszegés esetében — ilyenre is volt példa Sándorfalván és Röszkén — a bíróság bontja fel a szerződést. Kisteleken egy éve működik az öregek napközi ottA külváros olaja A tavaly decemberi tanácstag-beszámolokon igen sokan fölpanaszolták a külső városrészekben, hogy „befürödtek" az olajtüzeléssel. A nagy reklámmal beharangozott házhoz szállítás a tél első problémáin megbukott, a belvárosi tüzelőolaj-kutaknál pedig szinte mindennapos a sorban állás. Így nemhogy élvezhetnék az emberek az olajfűtés előnyeit, inkább szenvednek az azzal járó kálváriától. Ezért javasolta lapunk a közelmúltban az ÁFORnak, hogy próbálkozzék meg tankkocsis árusítással. Ehhez azonban először elegendő speciális kocsi kellene, másodszor pedig olyan óraszerkezet, amely regisztrálja, hogy mennyi olajat engedtek ki a tankból. Mind a kettő hiánycikk ... A gond enyhítéséről azonban akkor sem lehet lemondani. Nemrégiben tárgyalta a városi tanács végrehajtó bizottsága Szeged üzemanyag-ellátásának problémáit, az AFOR szegedi hálózatfejlesztési tervét, s az ülésen részt vett az AFOR igazgatója is. A nagy kérdések mellett ilyen is elhangzott: hogyan lehetne megoldani a külváros tüzelőolaj-ellátását? És Ternyák Benő igazgató elfogadható és gazdaságos megoldást kínált fel. Olajkutak telepítése végtelenül költséges lenne, s a fogyasztás talán sohasem fizetné vissza a befektetést. De ki lehetne építeni olyan viszonteladói hálózatot, olyan bizományosi rendszert, amely közelebb vinné a külvárosiakhoz a fűtőolajat. Az ÁFOR hajlandó lenne szerződni mint viszonteladóval a TÜZEPpel, a földművesszövetkezetekkel, de magánosokkal is. Tárolóedényekről és azok cseréjéről a vállalat gondoskodna, a megfelelő telephelyeket a kerületi tanácsoknak kellene kijelölniük. Bizonyára akadnának olyan bizományos vállalkozók, akik a tisztességes haszon fejében portát is tudnának felajánlani a raktározáshoz meg a kiméréshez és vállalkoznának a viszonteladásra is. Gyorsan megvalósíthatónak ígérkezik az elgondolás. A városi tanács végrehajtó bizottsága utasította is a kerületi tanácsok vezető testületeit, hogy keressék meg a megoldás lehetőségeit. Így ha az idén még nehéz telük lesz is a külvárosi olajkályhásoknak, az űj télre talán már jobb reményekkel gondolhatnak. Sz. S. I. Válaszol az illetékes Hóért nem, csak viharért Olvasóink írják rovatunk- házak tetejéről lecsúszott hóban adtuk közre özv. Schei- tömeg teszi tönkre, kártéríbel Jenőné panaszát arról, tést nem adnak. Ezt a köthogy bár általános háztartá- vény feltételei nem biztosi biztosítást kötött, a biz- sítják. Ha havazással együtt tosító nem csináltatja meg nagy erősségű szél, vagyis tévéantennáját, melyet a hó vihar van. és ez okoz sérüleszakított a tetőről. lést a tetőszerkezetben, akkor Az Állami Biztosító Csöng- benyújtható a kártérítési rád megyei igazgatóságától igény. Ha a hótól vagy jégkapott értesítés szerint csak tői sjkos utak következtében U^Skw^t: US- valakit baleset ér és az illető vízióantennát a hónyomás az Állami Biztosító ügyfele, vagy a hófogó rács nélküli kérésére, kártérítést kap. Csökken a zsúfoltság Kis állomás, nagy bosszúság címmel foglalkoztunk a közelmúltban az újszegedi vasútállomás zsúfoltságával. A szegedi vasútigazgatóság vezetőjének helyettese, Elek György válaszolt. Az újszegedi állomás felvételi épülete régi, s nem felel meg a mai követeimé-1 nyeknek. A jegykiszolgáló ablakok előtti térség olyan kisméretű, hogy 25—30 utas ott-tartózkodása már zsúfoltságot és tolongást okoz. Az épület megnagyobbítására egyelőre nincs mód. A pénztárhelyiségben egyszerre csak egy pénztáros tud menetjegyet adni, a másik ablak az állomásfőnök irodájából nyílik. Ez szintén olyan kicsi, hogy abban pénztárt elhelyezni nem lehet. A nagyobb utasforgalom idején a forgalmi szolgálattevő is ad jegyet oly módon, hogy a pénztárostól átvesz egy bizonyos mennyiségű jegyet azokból, amelyek a legkelendőbbek. Ezeket az állomásfőnöki irodából árusítják. Az állomás vezetőjét utasították, hogy az irodájából nyíló ablak előtt helyeztessen el hirdetményt az utazóközönség tájékoztatására, amely azt is tartalmazza, hogy itt mely állomásokra váltható menetjegy. A zsúfoltságon az utazóközönség is enyhíthet, többek közt azzal, hogy a havi és félhavi jeggyel utazók még jegyük lejárta előtt s nem az utolsó napon váltják meg az újat, s lehetőleg akkor, amikor a közvetlenül induló vonathoz jegykiadás nincs. Nagyra nőttek M

egnőttek a szegedi kisipari szövetkezetek. Nagyra nőttek, s most — mint ifjúvá serdült legénykén a ruha — csakúgy feszül rajtuk minden, ami korábban jónak látszott, s az is volt. Ez a feszülő valami: a régi gazdálkodás. Ruhaproblémák esetén pedig egyedüli megoldás: vegyen a legény olyan inget, kabátot, amilyenben kényelmesen tud mozogni, van helye az izmok feszülésére. A szűk „kisszövetkezett" gazdálkodást éppígy fel kell váltani a ktsz-ekben. ezekben a huszonéves, megerősödött szervezetekben, a nekik megfelelő gazdálkodási formával. Hogy még jobban beletalálják magukat, korábban meghatározott szerepükbe, s az új gazdasági mechanizmus lehetőségeibe, feladatrendszerébe. Hogy még többre teljen az erejükből. I Több szövetkezetben már eddig is megérezték, sőt megszenvedték ezt a gondot a közósműhelyi dolgozók. Ott. ahol a néhány milliós egykori termelési értékről 30 —50 milliósra növekedett a munka, nyilván nem lehet, s nem is szabad a régi módon gondolkodni, dolgozni. Különösképp meg kell azt érteni a gazdasági reform körülményei között, hisz ha minden változatlan maradt volna, akkor is új gazdálkodást, nagyobb önállóságot, körültekintést, szervezettséget igényelne a szövetkezetiektől. Igy azonban, hogy a két tényező együtt jelentkezett, még hangosabb az idők követelménye: átértékelni, módosítani a ktsz-ek belső, olykor igen-igen akadozó mechanizmusát. S ha az állami vállalatok esetében újra meg újra szóba kerül, mennyire fontos a belső mechanizmus megreformálása. idomulása az újhoz, az is bizonyos, hogy a szövetkezeteknél ez még sürgetőbb. Most hát — új esztendőben új felbuzdulással — fokozottan kell törekedni arra. hogy ne csak a nagyranőtt jelzőt, hanem a felnőtt minősítést is kiérdemeljék. A szónak abban az értelmében, hogy felnőnek a nagy, s mind nagyobb feladatokhoz. Termelésben, exportban és belföldi ellátásban, hiányzó cikkek, apró cikkek gyártásában, s különösképpen a szolgáltatásokban, ahol nagy a szövetkezetek adóssága. De hogyan? Elsősorban a hibákból, a múlt évi tapasztalatokból okulva. A saját kárukon vagy a másén, aszerint, kinek-kinek hogyan sikerült a tavalyi esztendő. A gazdálkodás komplex voltáról, a teljesség nagy leckéjéről például még mindig megfeledkeztek egves vezetők. Csak a termelésre koncentráltak, nem gyűjtöttek információkat a piacról, nem mérték fel. vagv legalábbis nem eléggé a keresletet stb. Igv aztán a közelmúltban tartott közgyűléseken nem egy helyütt ennek következményeiről is szólt az elnöki beszámoló. Nagy baj. ha csak hónapok múltán derül ki valamilyen termékről — nem gazdaságos. Ennek eldöntése már a tervezés, előkészítés stádiumában feladat, még pedig minél alaposabb mérlegelés alapján. Súlyos hiba. ha rossz üzletbe fektetik a közösség pénzét, ha a munkálkodást nem koronázza siker. S ilyenkor bizony kapkodás következik. menteni, ami menthető — meg magyarázkodás: mentegetni, ami még mentegethető alapon. „Futok a pénzem utón" — szálióige is. sláger is már. Nos, az információk hiányában vagy eppen hibás információk alapján nem lehet eredményt elérni. A megoldás: nem a pénz után, amikor már késő. hanem elébe kell futni, minél ügyesebben, gyorsabban. Vagyis olyan szakmailag jól felkészült, tehetséges előkészítő apparátusra van szükség, amely nemcsak a munkát osztja szét a tagok között, hanem felkészültsége révén garantálhatja — a kockázati tényezők mellett is — a biztos árueladást. így a nyereséget. Az előkészítés után egy másik hibaforrás: a végrehajtás, vagyis maga a termelés szervezetlensége. Kismillió apró vétség, ami együtt nagyra dagad. Rossz méretre vágnak munkadarabot, drága anyagot pazarolnak, az exportárut nem készítik el időben, minőségi hibát vétenek, váratják-hitegetik a szolgáltatást igénylőket — és így tovább, sajnos elég sok hiba szerepel a múlt évi példatárban is. Mindez meghatározza: nem elég az előkészítés, szükség van mindenütt a ió végrehajtásra is. Ezer ága-boga van még ennek a kérdésnek, de ennyiből is kitűnik — indokolt s halaszthatatlan a vállalatszerű szervezeti felépítés a nagyranőtt ktsz-ekben. Voltak olyan hangok is. minek most duzzasztani a vezetölétszámot. úgyis „sokan vannak". Tárgyilagosan mérlegelve épp az ellenkezője bizonyosodik be. Kevés a a vezető, a szó számbeli értelmében is. S nyilván képzettség dolgára is vonatkoztatható a kevés. úgy. hogv további tanulásra, más esetekben minőségi cserékre is szükség van. S természetesen arra. hogy az újak. akikkel a szövetkezet a vállalatszerű szervezést teljessé akarja tenni, minőségben is az újat, a jobbat képviseljék. T

avaly több szövetkezetnél termelékenvségcsökkenés volt, visszaélésekre derült fény. súlyos gazdálkodási hibákat vétettek. Van mit javítani a bizonyítványon. s ki-ki megvizsgálhatja, miből gyengébb, mi a legsürgetőbb teendője. A szövetkezeti mozgalomnak Szegeden szép hagyományai, sikerei vannak, kívánjuk, hogy ezek folytatását hozza meg az idei esztendő. Nem önzetlen ez a kívánság, hiszen a város lakosságának nagy szüksége van a szövetkezetiek egyre jobb munkájára. Simái Mihály Hűsárban zsírt adtak i Koszorúzás a vevőknek Az ÁKF vizsgálata Szegeden Rendszeresen ismétlődő próbavásárlásokat tartottak a Csongrád megyei húsboltokban az Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrei. Szeged. Szentes, Hódmezővásárhely, Mindszent, és más helységek sok vizsgált üzletében tapasztalták, hogy a daráithúst az előírtnál olcsóbb. nagyobb zsírtartalmú áruból készítik. Az élelmiszer ipartól kapott hús bontásakor a drágább fajtákhoz hozzávágják az olcsóbb, kevésbé értékes részeket is. Egy-egy kilogramm áru vásárlásakor így gyakran 1— 1,5 forinttal karosodnak a vevők. Éves viszonylatban — becslések szerint — százezer forintjóba került a megyében a becsapott vásárlóknak ez a manipuláció. A több hónapig tartott vizsgálat tapasztalatait öszszegezve a Csongrád megyei Á. K. F. több javaslatot tett az illetékeseknek. Szorgalmazzák például, hogy a vágóhidakról ne félsertéseket, hanem a szabványnak megfelelően felbontott húsárukat szállítsanak az üzletekbe. Huszonöt esztendővel ezelőtt 48 antifasisztát szabadítottak ki a nyilasok fogságából a bátor újpesti partizánok, s ennek az akciónak nyomán vesztette életét Bán Tibor. Erre emlékeztek csütörtökön délután Újpesten. A Bán Tiborról e'nevezett utca 40. számú házának falán elhelyezett, emléktábla előtt rendezett kegyeletes ünnepségen Andrásfi Gyula nyugalmazott nagykövet, az újpesti partizánok egykori vezetője méltatta Bán Tibor tevékenységét, majd koszorúkat helyeztek emléktábla alá. PÉNTEK, 1970. JANUÁR 9. DÉLMAGYARORSZÁG 3 I