Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

ELŐZETES VAGY FŐMŰSOR? Simái Mihály BÉKALÁNYOK ÉS BÉKAFIÚK Övék a víz alatti birodalom. A különös, homályos, titokzatos vízivilág: a csend világa. Elindulnak a mélybe, összecsapódnak fölöttük a hullámok, sűrűsödnek a buborékgyöngyök. De a parton állónak nincs miért kiáltani: ők, a szegedi könnyűbúvárok otthonosak az idegen közegben is. Kiismerik fortélyait, gonosz indulatait, s nem hagyják magukat eltéríteni céljaiktól. Minden lemerülés kaland, minden felmerülés újabb győzelem. Az ember győzelme a természet fölött. És önmaga fölött is. Az MHSZ városi vfziklubjának könnyűbúvár-szakosztálya már nem egyszer hallatott magáról. Az 1965-ös árvízvédelemben is jeleskedtek a klub tagjai. Ott voltak a Mohács—országhatár Duna-szakaszon, e hasábokon is hírt adtunk hősies helytállásukról: Tánczos Gyula, « szakosztály vezetője akkor kapta meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Vele és Pethő Béla műszaki vezetővel beszélgetünk. Emlékekről, élményekről, az 1969es :év kiemelkedőbb eseményeiről. ,• r -f- -f •»-...»• Sok ága-boga van a szakoezr . tályban végzett munkának. Bú' várkiképzés, versenyék, különféle víz alatti munkák végzése, árvízvédelmi ügyelet — hogy csak a nagyját soroljuk. A 28 tag közül Jó néhányan veteránok már a búvársportban. Közülük kerülnek ki a búváriskola ..pedagógusai": a honvédelmi előképzés keretében Ók vezetik a sorköteles fiatalok búvártanfolyamát Azok a fiatalemberek, akiknek kedvük van hozzá — s akiket a repülősökéhez hasonlóan szigorú orvosi vizsgálat alkalmasnak talál erre, a bátrak sportjára — alapfokú könnyűbúvár-kiképzést kapnak. Az 1968 —69-es kiképzési évben 50 fiú vizsgázott, lényegében ennyi csaknem kész búvárt adtak a néphadseregnek. « Olyanokat,' akiknek a szó minden értelmében „szívük is van a vízhez". Mért a régiek lelkesedése a kezdőkre is átsugárzik. A bátorság is, biztosán. Nemrég — december 23-án — egy különösen merész tettet hajtottak végre a könnyűbúvárok Kiskörénél, a zajló Tisza vizében. A dologhoz hozzátartozik: a szakosztály afféle „víziszolgáltatásokat" is végez, sőt a jövőben mind többet vállal majd, azzal a céllal, hogy a bevételt versenyzésre, felszerelésre, a klubtagok képzésére fordítsák. Decemberben a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat kereste meg őket Kiskörénél egy holland kotrógép úgynevezett fődarabja — csekély 30 mázsa súlyú, 12 méter hosszúságú — Kevert a Tisza mélyén. „Azt kellene kiemelni!" Zord' idő; zajló jég a folyón. Elképzelni is dermesztői Tánczos Gyula a partöri öltözött be a zárt gumiruhába, s a sűrítettlevegős készülékkel — nö meg a nehezékekkel együtt — alámerült Derekán kötél, kezében ;v az úgynevezett vezetőkötéL — Nagy volt a sodrás, fel kellett jönnöm további súlyokért — emlékezik vissza. — Hosszas kutatás után — Ilyenkor bizony nem látni semmit, a búvár csak • kezére van utalva — megtaláltam, rákötöttem a kötelet Még egyet fordultam a drótkötéllel. Mikor az is rajta volt, nekirugaszkodott a lánctalpas. Kihúzta. — Milyen érzés volt? — Nyolc éve csinálom, de ez volt az első jeges vizsga, örültem, hogy sikerült. Baj? Á semmi, egy kis meghűléstől eltekintve. További részletekre is fény derül. Ilyenkor, mikor az embert a víz alatti bezártság, a magány érzése kíséri, szívesen hallja társai biztató szavát, kérdéseit, akár a szakállas vicceket is. A búváftelefonban — Pethő Béla konstruálta —' ezúttal is állandóan beszéltek: jobbra, balra, mehetsz még, hogy vagy stb., stb..., A parton pedig végig készenlétben állt Temesvári József, a másik gyakorlott békaember, hogy szükség esetén segítsen társártak. Erre azonban szerencsére', móst sem volt szükség. Á Rába Kupa búvárbajnokságon harmadik helyen végzett a csapat. Dr. Kertai György révén büszke címét hoztak az országosról is: ő .lett. ugyanis az országos bajnok összetett egyéniben. Kertai György, aki az edzői ' tisztet is betölti a szakosztályban, tagja a magyar könnyűbúvár-, válogatott keretnek, Egyébként a csapat többi, tagja is jól szerepelt az országoson, de — nem lárvái) "hői csapatuk — nem került sor a csapatteljesítmény hivatalos értékelésére. Jövőre lesz női csapat ls — mondják — . méghozzá nem ls akármilyen. Ezt arra alapozzák, hogy két búvárláijy igen jó eredményeket ért el már eddig is. A régiek, s az új fiatar Versenyzők együtt készülnek arra, hogy újabb sikerekkel öregbítsék a szegedi búvársport jó hírnevét Fölforrósodik a hangulat Zsombón, ha színházat emlegetnek. Elég beleolvasni levelükbe, máris süt. A levél szerint itt járt Szegedről a Nemzeti Színház. Ez a puszta tény örömmel töltötte el az embereket. mentek is szép számmal , a művelődési házba. Ki tudja, miért volt izgalmas a darab ígért címe — a Csacsifogat —, a lényeg az, hogy siettek megnézni. Utólag azt mondja a levélíró, bár ne siettek volna. Mert hiába siettek, nem láthatták, illetve mást láthattak. Előfordult már nagy színházban is, hogy valami miatt műsorcserére szorultak. Levélírónk — Balogh István — azt kéri csupán, hogy ha már játszik, játszszon tiszta lappal a színház. „Nem tartom feladatomnak az ígért és a kapott műsor összehasonlítását. megtette ezt helyettem az a néző, aki szerint úgy járt most a közönség, mint a vevő, aki a hentesnél húst kért, azért fizetett, és csontot kapott." Onnan Indult a zsombói háború, hogy elhúzták a függönyt, ült a közönség, és fürkésző szemmel figyelte, milyen is egy csacsifogat a huszadik század második felének színpadán. Amikor a Marica grófnő dallamai ütögették dobhártyájukat, gyanakodtak sokan, de azt hitték, ez csak előzetes, olyan, mint a híradó a moziban. Szünetben már sokan otthagyták, mondván: ez csak afféle öszszeszedett-vedett műsor. Kár volt elmenni a szünetben! Ojabb függönyhúzás előtt ugyanis bejelentették végre, hogy ne várjanak a Csacsifogatra, hallgassanak inkább operettrészleteket. A bejelentés nagyszerű élményétől fosztotta meg magát, aki elment • szünetben. ; . . Mindenesetre gavallérok voltak a színészek. Utólag megígérték, hogy januárban kijönnek, és teljesen ingyen bemutatják a Csacsifogatot. Még á hóakadály sem akadály, ez a fogat jön. Gyanús volt a bőkezű.„Ígéret Megkérdeztük a színház igazgatóját. Azt mondja, ő a zsombói vállalkozásról nem tud, az nem volt a színház előadása. Ilyen darabot nem is játszik a szegedi színház. Amikor azt kérdezzük elképzelhető-e, hogy januárban ingyen játsszák azt, amit decemberben pénzért nem sikerült, azt a választ kaptuk: nem képzelhető el. Kiderül tehát, hogy valakik ebbe a csacsifogatba a zsombói közönséget fogták be. Egyszer sikerült. őket bizonyára nem vigasztalja az a tudat, hogy a „kocsisok" kiléte után nyomozás indult Feltehetően a helybeli szakszövetkezet is nehezen nyeli le ezt a kocsis! tréfát, hiszen száz jegyet vásárolt tagjainak a közös pénzéből. Jó lenne úgy intézni a fogat sorsát, hogy játékos kiruccanásaival pihenjen meg végre. Ok a panaszra ilLTO — Na ISMI. a esókáéknat EGY VÁROS — EGY VICC Horváth Dezső AZ AUTÓS PARASZT AZ ELSŐ KOCSIT én vettem a parasztok között Azelőtt csak lenéztek, azóta irigyelnek. Ráadtam a fejemet, meg is vettem. De évekig nem jártam én «e moziba, se bálba, sehová se. Etettem a disznókat Egy öltöny ruhának tíz évig tartani kellett, hamarabb nem vettem újat Amikor tanultam a vezetést még igen megbámultak. Doktorok meg orvosnők jártak akkor csak. Nem dörgölőztem hozzájuk, én nem kezdhetek velük picsípacsit ők jöttek. Érdekes parasztnak találtak, komáztunk. Nem hoztam én a fajtámra szégyent ott se. Megvolt a papír, mentem Pestre a kocsiért. Vittem a pénzt is. Kocsi nincs, majd jövőre. Ha nincs, nincs. Majd lesz. Nézzük meg akkor, ami eddig volt. Azt mondják a mezőgazdasági múzeumban, tegvem le a táskám. — Nem játékszer van ebben. ' — Két fillér ára dolog nem veszett el még innen. — Több van benne Hatvanezer. "-i!ondnak néztek, kint maradtam. Amikor mégis megkaptam az autót, szikrázott előttem a világ. Nagy szenzáció lehettem, mert kihívták az újságírókat ls, hadd nézzék, hogyan veszem én a kocsit Hogy vennóra' Hoci-nesze Rádió bekapcsolva, jöttünk mi olyan komforttal, hogy a püspök se különben. Kecskeméten be a halászcsárdába, mint afféle úrinép. Nagyon ráéheztem én erre az előkelőségre. Itthon akkor csépeltek. Leállt • gép. nézte mindenki Ilyen még nem volt Parasztnak autó? Az orvos azt mondta, inert 6 kipróbálta azonnal, hogy epebántódása lesz ettől sok embernelt. Lett is. A piacon a szemembe kiabálták, hogy azért drága a tojás, mert én autóval járok. — A ézomszéd gyalog hozta, vegyenek attól. Jöjjön a tsz-be, ott mindenki autót kap. Olyan jó alakja van, biztosan sikere lenne. Majd én-beajánlom. Jön az Imre egyszer, hogy két jnőt kellene bevinni Szegedre. Disznótorba jöttek, .színházba mennének. Megvan a jegyük, de nem érnek be. Egye fene, menjünk. Mi lesz a fizetség? — kérdezíkí Mi lenne? Minden kilométer után jár egy csók. Legföljebb összerakjuk, de akkor kamatozik. Legény voltam, bolondoztam. Igen csinos, elvált asszonv volt az egyik, meg szép is. ö ült mellém. Mehetünk. A nyakatlan kereszt után azt mondja az Imre, most kezdjük bevasalni, mert bent otthagynak minket. Ok ott hátul hamar elszámoltak buszig, meyt esinyit tettünk meg egyszuszra. Nagy bajban voltam én. Meg kellett volna fognom nekeim is, de nem tudtam, honnan kezdjem. Nem volt még nővel dolgom soha. Olyan lehettem, mint a birka. Néztük egymást, pironkodtunk. Azt mondja, amikor megszólal, hogy bevihetném én szívességből is, fizetés nélkül. Jól van! Bekapcsolom a kocsit, de hátrafelé. Borzasztó rosszul lett Mindjárt kezdődik a színház! Meg adja ő szívesen. Elkapta a nyakamat, odahúzódott mellém, akár hiszi, akár nem. nem tudtam megszámolni, hány volt, de lehetett az ötven is. Az elején még zavart hogy jönnek-mennek a kocsik körülöttünk, de 6 nem bánta. Megizzadtam én, hallja, jobban mintha két hétig aratok. Nem lett volna ebből nagy baj, csak meg kellett volna szokni. Találkoztunk máskor is,, azt mondta, vegyem el feleségül. Mindig ilyen emberre gondolt, mint én vagyok. — Tudod-e galambom, hogy engem mindennap szájon törül latyakos farkával a tehén. Ebből lett a kocsi. Ha azt le tudod csókolni rólam, elveszlek. — Paraszt! OTTHAGYOTT. Megnősültem én azért rendesen. Nem kocsival, csak úgy, gyalogszerrel. PÁRIZS A szépen berendezett lakásban megszólal a telefon. Az asszony felveszi a kagylót, megértően bólogat, majd halkan megszólal: — Igen, igen, értettem, rendben van — s ezzel leteszi a kagylót. A férfi megkérdi: — Ki telefonált, szívecském? — A férjem — feleli a nő —, azt mondta, hogy ma később jön haza, mert veled van fontos megbeszélni valója... PRAGA Sápadt arcú férfi panaszkodik orvosának: — Doktor úr, tíz éve vagyunk házasok és mégsincs gyermekünk. Mindent megpróbáltunk és hiába. Az orvos elkomorodik: — Ha jól emlékszem, a múltkor a feleségének hathetes üdülést Javasoltam a Tátrába — dünnyögi. A férfi megadóan tárja szét karjait: — El is mentünk, pontosan hat hetet töltöttünk ott! A doktor arca felderül: — Pedig én ezt az üdülést csak a felségének ajánlottam ... MOSZKVA Cseng a telefon. A nagymama felveszi a hallgatót: — Az unokám nincs idehaza ... — Legyen szíves, írja fel akkor, hogy Malov kereste őt. — Nem értem, lelkecském ... — Betűzöm: Mihail, Alekszej, Leonyid1 Oleg, Vaszilij. Tetszett érteni? — Igen, lelkecském, a keresztnevét értettem, de most legyen szíves betűzni a vezetéknevét is... NEW YORK Két hajótörött csónakját dobálják a hullámok. Semmi mást nem tudtak megmenteni a hajóról, csak egy tranzisztoros rádiót.Háromnapi bányódás után végre egy kis szigetre vetődnek. A sziget kopár, lakatlan, sehol egy állat, amelyet elejthetnének, gyümölcs, amellyel csillapíthatnák kínzó éhségüket — Éh halálra vagyunk ítélve —• nyöszörgi az egyik, majd kimerülten mély álomba merül. Két óra múlva a társa felrázza: — Ébredj, Jlm! Meg vagyunk mentve! — Miért? Mentőhajó közeledik? — Nem. Egy New York-i vendéglő reklámját hallottam most a rádión: Ebédet vacsorát kívánságra házhoz szállítunk!... STOCKHOLM Műbíráló: — Ö, mester! Micsoda remekmű! ... Mennyi mondanivaló, milyen káprázatos színskála!... A festő: — Gondolja? Csakhogy ez nem festmény, hanem az a vászondarab. amelyen kipróbálom a színeket ... LIPCSE A Trabant hátsó ablakán hatalmas bernáthegyi kutya bámul kifelé. Körülötte tanakodnak a srácok: — Hű, de nagy kutya! Hogy került ez vajon a kocsiba? — Biztosan kölyök korában oda ültették és most nem tud kijönni ... MILANO A férj alaposan megkésve érkezik haza. — Hol voltál, Luigi? — támad rá a felesége. — Hát kérlek, Antonella... jövök az úton, egyszercsak észreveszem, hogy az irodában felejtettem az ernyőmet. Luigi nyugtalanul figyeli az asszonyt, aztán homlokát törölgetve: — Ha ismered, Antonella, szólj, hogy ne mondjam tovább...