Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

VASÁRNAPI Sz. Lukács Petri Ferenc Imre ARANYFILLÉREK KERESZTÚT MAGAZIN Horváth Dezső TÉL •''•vé'Wy'í.''-:, Paprika Tanya H

a cipőm talpára ragadna a homok, akkor se kaparnám le onnan, így mondják a homoki emberek. Baj, vesződség vele az élet, évszázadok óta a verejték, a szalma, az imádság és az emberi szenvedés kötötte meg, hogy ha szél porzik fel a határban ne vigye el, ne vándoroljon el a birtokról. A múlt vigasztalan. Kint a szállásokon, a bérleti földeken, a földbevájt kunyhókban, a kun pusztákon, vagy a grófi birtokokon a földművelő ember küzdelmét nem fizette meg a homoki föld, nem honorálta az élet. Pedig mindig nehezebb volt ezen a tájon a boldogulás, a megélhetés. Jól példázza az alábbi Jelentés: Szegedi kerületi Rendőr-'őkapitány ságnak! Jelentem, hogy f. hó 2S-án, körülbelül 9 óra tájban délelőtt megérkeztünk Szentmihálytelekre, ahol a Hajdú-féle kocsma és a Szántó-féle malom környékén vasvillával, botokkal és ásókkal felkészült tömeget összegyűlve találtam, akik megérkezésünkkor durva szidalmakkal és fenyegetésekkel fogadtak bennünket mire a közönség közé mentem, őket többször felkértem, hogy menjenek haza, oszoljanak széjjel, de ennek daeára a most már lázadó tömeg nem oszlott fel, hanem az úton felállt rendőröket szidalmazták és fenyegették. Erre sortüzet vezényeltem, amit a rendőrök élnek kirendelt mintegy 20 főnyi csapata azonnal teljesített —, de a rendőröket előzőleg figyelmeztettem, hogy az első lövésre mindjárt az emberekben kárt ne tegyenek, és ezután mintegy IS—-20 lövés leadatott, a tüzet azonnal beszüntettem, de a tömeg még mindig nem oszlott, mrie elrendeltem, hogy szuronynyal, fegyverrel zavarják széjjel. A lövés alkalmával egy ember keze át lett lőve, Horváth Antal 6S éves, mivel Bánfy Sándor II. oszt. rendőrt egy vasvillával le akarta ütni, védelmezéskor lába törött eL Huszonöt kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek, valamennyit bekísértük Szegedre, s közülük csupán kettő maradt gyógykezelésre a kórházban vissza. A lázadást Szántó Lajos és Szántó József szentmihályteleki lakosok idézték elő." Az összetűzés „paprika ügyben" történt. S végeredmény 23 termelöt bevittek a rendőrségre, őket véresre verték, köztük sok férfit, asszonyt és gyereket As aranyhomok a felszabadulás előtt nem termette meg az aranyfilléreket. A földművelők nem élvezhették munkájuk gyümölcsét, pedig a táj híres kultúrált évszázadokról évszázadokra átmentették a családok, finomították, tökéletesítették. Az elmúlt két és fél évtized nemcsak új bűbájos homoki falvakat teremtett, hanem felvirágoztatta a Szeged környéki homokot. Fizetgetett és fizetget Jónéhány terményre konjunktura Jár. Ebben az időma ls. És megszülettek a nagyüzemek; ma már 20, vagy tízesztendős múltra tekintenek vissza. A történelem igazolta, helyes út, egyedül! Járható út ez a magyar mezőgazdaság számára. Am az évszázados lemaradást a nagyüzemekben sem tudták pótólnl egyik napról a másikra. Lényegében a születésük pillanatától kezdve magukba viselik a táj ellentmondásait és a legtöbb csupán „kézi manufaktúrákra jellemző", az egyszerű újratermelésre sem képes üzem. A közgazdasági adottságok, tényezők következtében állami támogatás nélkül nem boldogultak volna, s nem boldogulnának. Az eltelt években e táj közös gazdaságaiban ls növekedett a termelés volumene és a gazdálkodás színvonala javult. Az eredményeket azonban kedvezőtlen jelenség is kísérte, az üzemek differenciálódásának a folyamata. Igen nagyok az eltérések a megyei szövetkezetek, sót a homokon gazdálkodó szövetkezetek között. A megye termelőszövetkezeteinek közel egyharmada gyenge szövetkezetek kategóriájába tartozik, az új besorolási ismérvek szerint a gyengének minősülő 36 szövetkezet közül 35 a szegedi járásban működik. A viszonylag alacsony gazdálkodási színvonal ellenére is a termelési szakban virágzott ki a kisemberek alkotó kedve, energiája, álvolumenük nagyságánál fogva figyelemre méltó és jelentős helyet foglalnak el ezek a gazdaságok, hiszen a közös terület több mint egyötödén gazdálkodnak és néhány fontosabb kultúra, így elsősorban szőlő-, gyümölcsültetvények, zöldségfélék, találhatók területükön. Vagyis a növekvő társadalmi szükségletek kielégítéséhez e területek termelésére is szüksége van a népgazdaságnak. Az elműlt években jelentősen javult ezekben a gyenge tsz-ekben is az egy dolgozó tagra jutó részesedés. 1965-ben 7591, 1968ban pedig 11176 forint volt. A szegedi tsz-eknél 1965-ben 14 564 forint, 1963-ban pedig 18 812 foforlnt. Nem túlzunk tehát akkor, ha megállapítjuk, hogy a megyében a szövetkezeti parasztság közösből származó jövedelme a szegedi járásban a legalacsonyabb. Nemcsak az iparban dolgozókétól marad el, de az állami gazdaságban dolgozók keresetét sem éri el. Ugyanakkor a járáson belül is jelentősen differenciálódott a jövedelem, a gyenge adottságú tsz-ek és a jobb gazdaságok között Nem vitás, kell az állami támogatás. Az ország legszegényebb szövetkezetei élnek, „vegetálnak" itt s ahhoz, hogy előlépjenek, semmiképpen sem tudnak saját erőből megfelelő alapot teremteni. Mindenesetre egy nagyon figyelemre méltó ellentmondás tapasztalható a homoki falvakban. Gyenge s jónéhány tehetetlen szövetkezet boldogul, gazdálkodik, ugyanakkor a termelőszövetkezeti tagok egyre-másra gazdagodnak. Épülnek a csodaházak. Hatalmas, palatetős épületek, fürdőszobával, garázzsal, gyümölcstárolóval. A falvak soha, de soha a történelem folyamán ennyire nem jutottak, ennyire nem boldogultak és ennyi ellenszolgáltatást egyetlenegy társadalom sem tudott volna adni, nem adott, mint a szocializmus, a földművelőknek. Azért csalóka a kép; mert mondhatnánk mindjárt, a szomorú sorsú üllési Kossuth Tsz esetét — amíg a Forráskúti Haladás Tsz hóna alá nem vette — ugyanis minden egyes forint jövedelemből 82—83 fillért az állam fizetett Tehát, ha az állami dotációt szükségesnek tartjuk, kérjük is, olyan megkötéssel, hogy a nagyüzem a szövetkezet erősödését szolgálja. A legfontosabb; hogy a szegedi táj népe váltsa fel az arany filléreket, aranyforintokra. Megteheti. Vitathatatlan ma már, ahhoz az állam valamennyi pénze kevés lenne, hogy ezeket a mini-üzemeket egy olyan gazdasági színvonalra emelje fel, mint a szegedi Felszabadulás Tsz, a tiszaszigeti Búzakalász Tsz, vagy szóregi Egyetértés Tsz. Ez lehetetlen. Ugyanis elavultak már ezek a mlnl-formák, mini-keretek. Az idő tovább halad felettük. Gyakran az az érzésem, a szegedi tájban, jónéhány közös gazdaság, adós maradt a történelemnek egy lépéssel. Van erre klasszikus példa is, Jónéhány éve igen silány, rosszhírű gazdaság volt a szentesi Űj Barázda Tsz. Aztán egyesülgettek. Akik csatlakoztak, szentesi tsz-ek, majd később a cserebökényi Népszabadság Tsz, egyik sem tartozott a legjobb gazdaságok közé. Sőt. Tetemes mérleghiánnyal futott gallyra a cserebökényi Népszabadság is. Mammut nagyüzem alakult, ma már stabil, valóban magas színvonalú gazdálkodással produkál az egyesített tsz, szentesi Termál Tsz néven és az egy tagra jutó évi átlagos jövedelme 27—28 ezer forint E

z nem csoda. Törvényszerű. Hozzá kívánkozik, hogy a szentesi táj is előbb lépett. Az átszervezés után közvetlenül Makó vitte el a pálmát mostanára ez is megváltozott A szegedi tál, a szegedi kultúra évszázados hagyományokra nyúlik vissza, lehetőségekben nagyon gazdag. De valahányszor ezekre a kicsi üzemekre gondolok, egy falu, sok nóta, ügy érzem, csak stagnálnak, éppen-éppen mozdulgatnak. Pedig a lehetőség itt a legnagyobb. Valóban aranyhomok. Kár, hogy az emberek, a szorgalmas homokiak csak az aranyfilléreikkel törődnek, meglehet • gazdagabb jövót az aranyforintokat sokára, egy kicsit elkésve veszik észre. Lovicsek Béla VASÁRNAP DÉLELŐTT Felberregett a csengő, a férfi ajtót nyitott. Felesége állt a küszöb előtt könnyű, nyári kiskoitztűmben, fekete kézitáskával a karján. — Szervusz — mondta fakó hangon az asszony. — Szervusz, kedves. Vártalak már... Gyere! — Előzékenyen kitárta előtte a szobaajtót odébb mozdította a fotelt — Tessék, foglalj helyet... — Iszol valamit? — Köszönöm, nem kérek! — Cigarettát? — Azt esetleg. Rágyújtottak. A férfi állva maradt, az ablakhoz sétált 6 a könnyű függönyön át lenézett az emeletről. Rendkívül nyugodtnak látszott. Felesége körülnézett az ismerős lakásban. Ma tíz éve költöztek ide, s tegnap múlt hat hete, hogy utoljára itt járt Feszültsége lassanként felengedett. A férfi is leült a feleségével szemben, és hosszan az arcába nézett Az asszony csodálkozott miért nem bírja elviselni a férfi tekintetét. Zavartan matatott a táskájában. — A kislány? — Jól van. Anyura hagytam.™ — Elhozhattad volna, — Minek,..? Feleslegen — Igazad van. Jobb, hogy nem hoztad magaddal — mondta a férfi és felállt — Mégiscsak öntök egy kis italt Jó konyakom van. A kedvenced! — Töltött — Szervusz! — Köszönöm, nem kérek! — Ugyan már, ne kínál tasd magad! Szervusz! Ittak. Fenékig ürítették a poharat Ujabb cigarettára gyújtottak. Halványkék füst szállt felfelé. Az asszony tekintete a füst után kalandozott — Tudod miért hívattalak? — Tudom — felelte az asszony. — Helyes. Gondoltam, ne menjünk oda készületlenül. Szépen megbeszéljük a dolgainkat, megegyezünk, megosztozunk. Azt hiszem. neked is. nekem is kényelmesebb így, mint a bíróság előtt... — Igen ... hogyne... természetesen .. — Minden, ami a lakásban van, közös szerzemény. Az asszony bólintott. — Megadom neked azt a lehetőséget és előnyt hogy kiválaszd és elvidd, amit akarsz — mondta a férfi, és újra töltötte a két kispofaarat, az egyik út a tüskebokroson a másik út a lápon át sebesedel lobosodol szögek a tenyeredben tüskök a körmeid alatt messziről látod az életedet egy meg hat »z hét hét meg hat az tizenhárom az alkohol beszél a kezeidhez kihamvadnak a szemeid kigyulladnak a lámpák Boda István NINCS MÁS MEGOLDÁS Építem tisztaságaimból oltalmamat végváramat Korunk százezer voltja csendben lelkem huzalán áthalad. Magányos hőerőmű-álom dolgozik, termel. A világ észre se veszi míg fogyasztja e különös energiát Nem sajnálom, hisz érte ég el együtt az egész ós a rész. atomjaira széthasadva ax öröm és a szenvedés. tudva, hogy a mindenség roppant tőrvénye erre is felel: hogy. ami van az van és többé nem tűnhet és nem veszhet eL Nem hiúság és nem is kókler számítás, ami áldozik Az anyagmegmaradás elvén igen. az is átváltozik a vágy. n jóra tiszta szándék, a mindig volt a kezdeti öröm. hogy az emberiséget mocskából úgy emelje kt mint méhe gyümölcsét a rángó s vonagló boldog fájdalom. Ezek vagyunk. Nincs más [megoldani Mit tegyek? Én is vállalom... — Köszönöm — mosolyodott ed az asszony. — Nagylelkű vagy, Pista! — Nagylelkű ... Nem, nem az vagyak. Mindig szerettelek, ennyi az egész. Fél órán belül elosztottak. Közben felengedett köztük * feszültség. Az asszony néha-néha már fel is kacagott mint var 1 amikor régen. A férfi ls úgy beszélt mintha már semminek se volna jelentősége. — En art hiszem, kedves, most már igazán mindegy, őszinték lehetünk egymáshoz. Igaz...? Tudod, nekem az a gyanúm, hogy te sose szerettél engem — mondta és nevetett, játékos ízt adva a beszélgetésnek. — Valóban nem — mosolygott az asszony is. — Tudod, Pista, az úgy volt hogy egész fiatalon beleszerettem egy fiúba, de a szüleim hallani sem akartak róla. Mi azonban titkon rendszeresen találkoztunk ... Aztán jöttél te. illett/e az a májusi mulatság. Felkértél táncolni... Én átnéztem rajtad, mint az üvegen. Nem vetted észre, talán nem ls akartad, újra meg újra felkértél, artán... — Hazakísértelek. — Anvukám behívott, s egyből odalett érted. Ez igen. ez a férfi! Jó áPása van ügyes, talpraesett! Közben apám is rá-rákontrázott, s mi lett a vége? Az asszony elővette a zsebkendőjét. e belekuneogott. — Tudod, hogy a lakodalmunk