Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-31 / 26. szám

Nincs több demi-gros bolt A Hamarabb jutna áruhoz a vásárló Nincs' sok túlzás benne, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor a BÚTORÉRT saját kezelésű Széchenyi téri üz­lete megnyílt, hozsannával fogadtuk. S igazunk volt. Azelőtt rossz volt a város bútorellátása, azóta olyan, vagy valamivel jobb is, mint az országos átlag. A baj te­hát más, az, hogy az első fecskét nem követte máso­dik. a bútoráruház továbbra is Szeged egyetlen olyan boltja, melyben a nagykeres­kedelem a közvetlen kiske­reskedelmi eladó. A demi­gros — ez ennek a szakneve — nem tudott gyökeret ver­ni a városba. Nem új találmány Közbevetőleg: a demi-gros nem új találmány, a múlt rendszerben nálunk is, a tő­kés országokban jelenleg is bevett módszer. A mi körül­ményeink között manapság például a TÜZÉP, az OFO­TÉRT tartozik ebbe a kategó­riába. (Ilyen értelemben te­hát a BÚTORÉRT sem az egyetlen Szegeden.) A demi­gros kereskedelem hapznos a vásárlónak, mert egyszerűb­ben — a kiskereskedelem ki­hagyásával — jut el hozzá az áru, s jó lehet a nagyke­reskedelemnek is, mert álta­la eszközt és költséget taka­rít meg. A demi-grosra az új gazdasági mechanizmusban a korábbinál nagyobb az igény és a lehetőség is. Akkor va­jon miért nem terjed el Sze­geden is? Feltehetően két. egymással összefüggő oka van ennek. Az egyik, hogy az itt műkö­dő nagykereskedelmi vállala­toknak nincs meg az anyagi erejük üzletek nyitására. Szeged ilyen tekintetben is tempóveszteségben van a többi nagyobb vidéki város­sal szemben. A régi mecha­nizmusban Pécs vagy Deb­recen nagykereskedelme köz­ponti, állami beruházásból építhette fel nélkülözhetetlen nagy raktárait. Szegeden ilyen szerencsésnek mondható helyzetbe csak a Vídia ju­tott. A DÉLTEX, a Cipő­nagyker, a RÖVIKÖT, az Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi most sa­ját erőből próbál majd rak­tárakat építeni, s ez egyelő­re leköti minden erejét. Hiánycikk az üzlet A másik ok: az említett cégek jelenlegi raktárai mind a Belváros kellős kö­zepén vannak. (A DÉLTEX­szé a Kállay Ödön és a Ke­lemen utcában, a Cipőnagy­keré a Dugonics téren.) Hoz­závetőlegesen összesen 2500 négyzetméter területű üzlet­helyiséget foglalnak el, még­pedig egyenként is meglehe­tősen nagyméretűket. S köz­ben Szegeden ..hiánycikk'' az üzlethelyiség. Csak emlékez­tetőül : a régi, nagy kiterjedé, sű Szegednek 133 ezer lakosa volt, a mostanié 126 ezer. de nyilvánvaló, hogy továbbra is gondoskodni köteles a sze­gedi járás mintegy 120 ezer lakosáról. Tehát több a vá­sárló, mint volt a felszaba­dulás előtt, de kisebb az üz­leti negyedekben működő boltok szama. Az elmondottakból egyene­sen következik, hogy csupán a Vídia Vas- és Müszakiáru Nagykereskedelmi Vállalat jelentette be eddig abbeli szándékát a tanácsnál, hogy a következő ötéves terv ide­jén demi-gros üzletet nyitna. Nem is egyet, kettőt, de ter­mészetesen csak akkor, ha ki tudnak számára jelölni üzlet­helyiségeket. A Papir- és Író­szer Értékesítő is jelentkezett először, de aztán úgy dön­tött, hogy az úi boltot majd átadja a Delta Kiskereskedel­mi Vállalatnak. Egyenlőtlen indulás Sokat segíthet a laKosság áruellátásán, ha a termelő­üzemek is üzleteket nyitnak. Erre is tulajdonképpen csak egy példa van Szegeden, a Minőségi Cipőgyár Mino­boltja. A többi (a Tisza és a Duna Cipőgyáré, a kender­iparé, a Budalakké és a Vi­deotoné) a Komplett, illetve a Delta Kiskereskedelmi Vál­lalat kezelésében működik. Tudjuk jól, hogy nem mind­egyik váltotta be a hozzáfű­zött reményeket, mégis öröm­mel vennénk újabbakat is. Az Országos Gumiipari Vál­lalat és a Herendi Porcelán­gyár .mutatott eddig ebben némi érdeklődést. Kérdés, hogy az üzlethelyiség-hiány nem fogja-e zátonyra juttat­ni a már megkezdett tárgya­lásokat? Elképzelhető és szükséges volna, ha a Szegedi Ruhagyár is boltot nyitna a városban. Az egyenlőtlen indulás — legalábbis átmenetileg — egyenlőtlen fejlődésre vezet. A Belkereskedelmi Miniszté­rium annak idején komplex tervet dolgozott, illetve dol­goztatott ki a szegedi nagy­kereskedelem raktárainak fel­építésére — azután visszalé­pett tőle. A terv papíron ma­radt. A minisztérium most már csak irányító, elemző szerepkört köteles betölteni, s nekünk — úgy látszik — el kell fogadni a tényeket, úgy. ahogy vannak ... Fehér Kálmán közlekedés teendői A Közlekedési- és Szállítá­si Dolgozók Szakszervezeté­nek központi vezetősége pén­teki ülésén a közlekedési vállalatok múlt évi munkáját értékelte, s tárgyalt a közle­kedés idei legfontosabb ten­nivalóiról. A közlekedés ál­talában teljesítette a célul tűzött feladatokat, örvende­tesen növekedett az autóköz­lekedés, a Hungarocamion. a légi közlekedés forgalma, tel­jesítménye. Az új közleke­déspolitikai koncepció köve­telményeinek azonban nem I tudtak minden területen ér­vényt szerezni. A központi vezetőség az idei főbb feladatokkal kap­csolatban hangsúlyozta: na­gyobb gondot kell fordítani a közönség jobb kiszolgálásá­ra, amihez a szállítóeszközök kapacitásának növelésére van szükség. Teljesíteni kell a közhasználatú autóközle­kedésnél jelentkező fuvaro­zási igényeket, ehhez megfe­lelő, üzemi- és forgalombiz­tos járműparkot kell kiala­kítani. Elsősorban a MÁVAUT személyszállítási ágazatában, a kapacitások jobb kihaszná­lásáért szükségesnek tartja a ; megyei határok szabta kor­j látok feloldását. Verseny és világpiac Intézkedések az emberért Dr. Varga Dezső pártnapi előadása A több cementért A DCM 4. Klinker égető forgókemencéje az eredeti tervek szerint 1970. június 30-ra készült volna el. Tekin­tettel a cementhiányra a munkával hamarabb elkészülnek, s februárban már termel a forgókemence. Képünkön: A rövidesen üzembe lépő Klinger-égető forgókemence. M Milliomos" vállalás A Szegedi Gyufagyár dol­gozói. is jelentős felajánlá­sokkal készülnek a nagy ju­bileumra: felszabadulásunk 25. évfordulójára. Többek közt az a szándé­kuk, hogy — jobb szervezes­sél, a munkaidő teljesebb ki­használásával, gazdaságo­sabb. termelékenyebb mun­kával — 160 millió doboz gyufával gvártanak többet az első negyedevben. A Postás Művelődési Ott­honban tegnap, pénteken nyilvános pártnapot rende­zett a szegedi postás párt­szervezet. Ebből az alkalom­ból dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának titkára és Prágai Tibor, a városi pártbizottság ipari osztályának mb. veze­tője látogatott el a postás dolgozók körébe. Miután a vendégek megis­merkedtek a posta munkájá­val, helyzetével, a művelődé­si otthon padsorait megtöltő dolgozók előtt dr. Varga De­zső tartott előadást gazdasá­gi életünkről, az új mecha­nizmus tapasztalatairól, élet­színvonalunkról. A pártnap szónoka mindenekelőtt elis­meréssel emlékezett meg a postások áldozatkészségéről. Köszönetet mondott vala­mennyi alkalmazottnak, a szocialista brigádok tagjai­nak, a postán szolglálatot teljesítő kommunistáknak. Ezután az 1968—69-es gazda­dasági évben megtett fejlő­désről beszélt. Külön hang­súlyozta az új irányítási rendszer előnyeit, az embe­rek érdekében született in­tézkedéseket. Az általános hazai tapasztalatok mellett dr. Varga Dezső elmondta, hogy a szegediek is érezhetik a párt kiegyensúlyozott poli­tikájának jó hatását: a vá­rosfejlesztésből származó előnyöket. Szemtanúi lehettünk — és lehetünk — annak, hogy év­ről évre több lakást építünk és adunk a rászoruló csalá­doknak — mondotta. Míg 1968-ban 426, 1969-ben 971 lakást adtak át, addig 1970­ben 1200 új, állami eszkö­zökkel épített lakás kulcsát vehetik át a boldog tulajdo­nosok. Tovább fejlődik Sze­ged közlekedése, szolgáltató ipara, s ami a postát illeti, felépül a dolgozók számára jobb körülményeket biztosító központ is. A világhírű francia pub­licista, Servan-Schrei­ber irta néhány éve azt a gazdasági, történeti ta­nulmányt, amely voltakép­pen a fejlett ipari országok versenyének drámai tudósí­tásaként fogható fel. A könyv, amely Az amerikai kihívás címmel jelent meg, arról a mind hevesebb konf­liktusról rajzol valósághű képet, amely az amerikai, illetve a nyugat-eruópai tő­kés országok gazdasági pár­viadalából következik. Jólle­het, a tanulmány mindenek­előtt Franciaország és az Egyesült Államok versenyé­ről tudósít, bizonyos áttéte­lekkel van mondanivalója számunkra is. A tanulmány ugyanis a kétezredik esz­tendőhöz közeledő világ fej­lődési erővonalairól, az ipa­ri társadalmak növekedési erőfeszítéseiről, végered­ményben korunk gazdasági versenyfutásáról fest drámai tablót. A tanulságok természete­sen nem adaptálhatók gépi­es áttétellel a mi viszonya­inkra. Nemcsak a társadalmi rendszerek különbözősége színezi sajátossá a képet, ha­nem az is, ami a kis orszá­gokat jellegzetesen megkülön­bözteti az ipari nagyhatal­mak lehetőségeitől és ver­senypozícióitól. A világgaz­daság modern tendenciái azt bizonyítják, hogy az iparilag fejlett kis országok — Svájc­tól Hollandiáig, Belgiumtól Magyarországig — csak meg­határozott feltételek teljesí-t tésével vehetnek részt a vi­lágméretű versenyben. I lyen feltétel minde­nekelőtt a fejlesztési tőke erőteljes kon­centrálása néhány verseny­képes termékre és iparágra, másszóval: a termékskála szűkítése olyan körre, amely lehetővé teszi a korunkban kötelező dinamikus korszerű­sítést. További tanulság, hogy ezt — különösképp a kis országok — csak inten­zív nemzetközi munkameg­osztással a nemzetgazdaságok regionális tömörülésével, fo­kozatos integrálásával telje­síthetik. Ami a legfontosabb ténye­zőt, a gyártmányok szédüle­tes ütemű korszerűsítését, illetve cserélődését illeti, szemléltetésül egyetlen tény­sort idézünk Servan-Schrei­ber művéből. A publicista korunk jellegzetes vonása­ként emeli ki, hogy a kon­centrált beruházások nyo­mán nemcsak szakadatlanul nő a tudományos felfedezé­sek száma, de rendkívüli se­bességgel rövidül a tudomá­nyos felfedezéstől az ipari hasznosításig vezető út. A feltalálástól az ipari haszno­Minden forint számít Házunk előtt egy ősz hajú ember söprögeti az utcát. A lányának segít, aki házfel­ügyelő. Lörincz bácsi ráér, nyugdíjas. Szabadságra ment a gépkocsivezetőnk. Skerlecz Feri bácsi ült a volán mellé. A korzón sétálva nyugdíjas ismerőseimnek emelek kala­pot. A szerkesztőségből sem tudok úgy hazatérni, hogy ne valamelyik nyugdíjastól kö­szönjek el, ők a délutáni por­tások, havi ötszázért. Benkő Pista bácsit kérde­zem, mit szól a nyugdíjak ki­egészítéséhez. — Nem tudom, hogy ne­kem mennyi jár? Elmagyarázom, hogy neki havonta hatvan forinttal emelik a nyugdíját március elsejétől. — Az is valami. Két kiló hús ára. Így is lehet számolni, úgy is. A hatvan forint fedezi a havi kenyér árát Húsból tényleg keveset adnak érte. Aztán megtoldja egy kurta mondattal: — Még egy forint is pénz. Beszélgettem egy idős em­berrel. aki sokáig szomszé­dom volt. A nyugdíját még ötvenkettőben állapították s azóta akarhogyan is rendezgették, mindössze 679 forintra emelkedett. Életük sora valahogy úgy alakult, hogy a felesége nem lett nyugdijképes. Abból a pénz­ből éldegélnek. Szűkösen. So­kat panaszkodott tavaly. Most 134 forinttal javítják a havi penzumot. Megértően és örömmel nyugtázza: — Belátja az ember, hogy az államnak nagyobb gond­jai is vannak, mint a törpe­nyugdíjasok helyzete. Az ak­tív dolgozók és a fiatalok ügye fontosabb, végered­ményben azok tartanak el minket is. De élni csak ne­künk is kell. Sokat jelent ez a kiegészítés. Aztán beszélgetünk még az árakról, meg a nyugdíjakról. Szerény ember, nem irigyke­dik azokra, akiknek kétezer körül visz a postás. „Csak egészség legyen" — mondo­gatja. Tudom, hogy arra cé­loz, amíg dolgozni bír, meg­keresi az ötszáz forintot, meg akad néha egy kis „bütykölni" való is. De med­dig? Hatvan felett nemigen legénykedhet az ember. A villamosan mellettem áll két idősebb asszony, ök is a nyugdíjuk kiegészítésé­ről beszelgetnek. Praktiku­sak. mert számolgatnak. So­hase hittem volna, hogy 40, vagy 60 forintot milyen sok­féleképpen be lehet osztani. S mennyire nagylelkűek ezek az öregek, a nagymamák és nagypapák, mert az egyik néni még az unokáját sem hagyta ki tervezgetéséből. Néhány forintjából jut egy tábla csokoládéra is. Tudom, hogy nem nagy összeg az a hatvan forint, de a számolgatásokat hallván azt is megértem, hogy mégis segítség az 1600 forinton alu­li nyugdíjasoknak. Használ­ják fel jó egészséggel sokáig még nyugdíjukat. S ne vegyék ünneprontásnak a velem egy­korúak, de rajtunk, közép­korúakon és a még fiatalab­bakon is múlik, hogy mikor és mennyivel tudjuk javitani a munkában már megfáradt idősebbek anyagi helyzetét. Most csak ennyire futotta. De ha nem futnak az árak felfelé, többet és olcsóbban termelünk, az a kis pénz is többet ér. G. I. sitásig a fényképezésnek 112 évre, a telefonnak 56 évre, a rádiónak 45, a radarnak 15, a televíziónak 12, az atom­bombának 6, a tranzisztor­nak 5, az integrált áramkör­nek pedig mindössze három évre volt szüksége. Ilyen körülmények között aligha szorul bizonyításra, hogy az ezredfordulóhoz közeledő vi­lág gigantikus versenyében olyan kis ország mint a mi­énk, csak az imént említett két feltétellel — erőforrása­ink koncentrálásával és nem­zetközi összefogással — vál­hat a világpiac aktív ténye­zőjévé. Kétségkívül nem ma kez­dünk hozzá e feltételek tel­jesítéséhez. Az elmúlt két évtized iparosítási, korszerű­sítési tendenciái nemzeti ver­senyképességünk alapjait is szélesítették. Elég ezzel kap­csolatban talán csak arra utalni, hogy három évtizede még jobbára élelmiszerekkel, mezőgazdasági cikkekkel, például búzával jelentünk meg az exportpiacokon; olyan termékekkel, amelyek roppant érzékenyek voltak a világpiaci áringadozásokra, és általában a fejletlen or­szágok exportszerkezetének jegyeit viselték. Kétségtelen viszont az is. hogy iparosítá­sunk a kelleténél szélesebb terepen nyomult előre, más­szóval sokkal több termék gyártását kezdtük el, mint amennyinek állandó korsze­rűsítéséhez feltételeink, lene­töségeink lettek volna. Az új gazdáságiránvítás ebből a szempontból is válto­zásokat ígér, jóllehet ilyen méretű átalakulás nem kö­vetkezhet be egyik évről r> másikra. Annyi azonban mégis bizonyos, hogy a re­form egész sor tényezője, — az iparvállalatok nyereségér­dekeltségétől a külső piacok és a hazai termelők közvet­lenebb kapcsolatáig — segíti gazdaságszerkezetünk kor­szerűsítését, versenyképessé­günk erősítését. Körvonala­zódtak már a következő öu éves terv strukturális vona­sai. Két alapvonásként emel­hető ki a vegyipar gyors fej­lesztése és a korszerű számí­tástechnika térhódítása. Mindkettő olyan lehetősége­ket ígér. amelyek közvetlen összefüggésben vannak ver­senyképességünkkel, világ­piaci szerepünkkel. A mint a gazdaságszerke­zet átalakítása nem valósítható meg egyik évről a másikra, éppen úgy hosszabb érlelési idő szüksé­ges az imént másodikként emiitett feltétel: az integrá­ció teljes kibontakozása szá­mára is. Ismeretes, hogy a KGST-országok hozzákezdtek az integráció elvi alapjainak kidolgozásához, köztudomá­sú az is, hogy a lehetőségek és az érdekek egyeztetése bonyolult, sokéves munka. Hiba lenne azonban mindezt úgy felfognunk, hogy a nem­zetközi munkamegosztásban csak akkor, vagyis évek múl­va bekövetkező döntés után vehetünk intenzivebben részt, amikor az integráció teljességében megvalósul. Sok jel mutatja, hogy addig is hasznosíthatjuk lehetősé­geinket, kiépíthetjük a szo­cialista országok vállalatközi együttműködését, mind sike­resebben élhetünk a koope­ráció, a nemzetközi munka­megosztás gazdasági előnyei­vel. A • nemzetközi versenypá­lya nem hasonlítható a sport­pályához; itt nem lehet szó hirtelen kiugrásokról, előretö­résekről, csak megalapozott és egyenletes fejlődésrőL Az új gazdaságirányítás ennek feltételeit is megteremtette. Tábori András SZOMBAT, mo. JANUÁR 31, DELMAGYARORSZÁG

Next

/
Thumbnails
Contents