Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-21 / 17. szám

Tej és hangnem Régi megállapítás, hogy a hibák szeretnek az ártatlanság színében tündökölni. Ugyancsak megállapítható, hogy egyes esetekben a — bármily szerény — bírá­lat is valami sajátos reakciót vált ki: müfel­háborodásra késztet. Azok ellen, akik a hiá­nyosságot szóvátették. Mindez a tegnapi tej­gondok kapcsán jut az eszembe. Tö^b sze­gedi üzletbe érkezett vásárlói panasz: össze­ment, megsavanyodott a tej. Ritka dolog ilyen hidegben. Az egyik áru­davezelőnő is csodálkoz­va hallotta a hamarjá­ban visszatérő vevőtől. Próbaforralás egy má­sik kékcimkés palack­ból; ez is igazolta az állítást. Mi sem termé­szetesebb: nyomban le­állították a palackos tej árusítását. Bezzeg, amikor tele­fonhívásuk nyomán a tejüzemből kiszállt a helyszínre a laboráns, nem találta ilyen ter­mészetesnek a dolgot. A fent említett ártatlanság színében óhajtván tün­dökölni. az illető nem valami udvarias sza­vakkal helytelenítette a boltiak magától értető­dő eljárását. Nem keve­sebbel. mint hogy nem az s aznapi tejet adják el, az összemenés ódiu­mát tehát nekik kell vi­selni. Ez lenne a vádak summázata. Könnyű ezek után most már vi­szontvádolni a tej­ipart. hisz — mint teg­nap délben telefonon megtudtuk — igen is volt panasz a tejre több szegedi üzletben is. Az üzemvezető úgy tájékoz­tatott. vizsgálják a hi­bák okát, mert hirtele­nében maguk sem tud­ják mire vélni, mi okoz­hatta a bajt. A magunk részéről arra is kíváncsiak len­nénk. ml okozhatta, hogy a vevők érdekeit jogosan képviselő ke­reskedővel szemben ilyen furcsa hangot ütött meg a tejüzem képviselője. Meggyőző­désünk. hogy nem mű­felháborodásra. hanem az előforduló hibák gvors kijavítására van szükség. 3. M. SZÍNHÁZI esték Gellérthegyi álmok Az előadás ágyúdörgéssel, íegyverropogással kezdődik. Még nincs fönn a függöny, amikor a harci zaj fülsér­tő lármája jelzi a nézők­nek, hogy a darab, amelyet látni fognak, a háború ide­jén játszódik. Aztán amikor felmegy a függöny, kide­rül, 1944 decemberében va­gyunk, illetőleg vannak a dráma hősei, két fiatalem­ber, egy szökött katona és egy bujkáló zsidólány. A színhely egy lakatlan gellért­hegyi villa nappalija, s a cselekmény a két fiatal tör­ténete. Története? Konvencionális értelemben aligha. ..Igazi" hagyományos értelemben drámának felfogható cselek­ményt nem látunk Karinthy Ferenc űj darabjában. A két fiatal ugyanis nem drá­mát csinál, hanem játszani kezd, pontosabban a játékba menekül szorongatott hely­zetéből. Eljátsszák múltju­kat, eljátsszák jövőjüket, s ebben a valóságot, képzele­tet összeolvassztó játékban » szerelem születik közöttük. Játékról van szó, s nem álmokról, mint a darab címe ígéri. Még az sem álom, amit ez a két fiatal a jövő­ről elképzel. Nem arról van szó ugvanis a darabban, hogy a fiú és a lány vala­miféle patétikusan felvá­zolt jövőről ábrándozik. El­lenkezőleg, az a sajátossága játékaiknak, hogy a jövőt, amelv számunkra, azaz a nézők számára, jelen, szin­te jobban ismerik, mint mi. Patetikus hangú álmok he­lyett szatirikus játékok kai ábrázolja-álmodja a jövőt a Karinthy-darab két fiatal­ja. Vagyis pontosan úgy, ahogyan akkor nyilvánvaló­an senki sem képzelhette. De hát játékról van szó, s ezek a szatirikus etűdök nem valami zavaró betétek a játékban, hanem szinte a legfrissebb részei a darab­nak. Hogy például, hogyan is állunk majd ebben a várva-várt jövőben — vagy­is a mában — teszem iazt a munkafegyelemmel —,' ez a kérdés az egyikr, ilven e^űd tárgya. S a válasz? Kétiem — mondja a mérnökfiú az igazgatólánynak — a mi gyárunkban senki sem dol­gozik. Vagyis a játék nemcsak téma, tárgy és keret ebben a szombat este a Madách Kamara ban bemutatott új darabban, hanem lényeg is. Játék nélkül nincs Karinthy­darab. De a szerző játékai nem egyformák. A Gellért­hegyi álmokban nincs benne a Gőz súlyossága; ez köny nvedébb játék, s ha az filo­zofikus volt, ez lírai. A darabnak mindössze két szereplője van: a fiú és a lánv. Huszti Péter játssza a fiút; bevallom őszintén, meglepődve vettem észre, milyen kitűnő színész ez p sokat sztárolt fiatalember. Mindent ngeg tud csinálni, s mindent világosan, közért­hetően. Almási Éva egvszí­nűbbnek tűnt. Az előadást Ádám Ottó ^rendezte, a da­rab mindenféle modernke­dést kerülő rokonszenves stílusában. Karinthy darabja a fel­szabadulás 25. évfordulójá­ra készült. Lehet így is em­lékezni. S végül még any­nyit, hogy mivel a szerző a mi színházunk drama­turgja. ennyiben a produk­ció szegedi érdekű is. 0. L. / 4 Orülési jelene11970-ben Donizetti-bemutatóra készül a színház A tegnapi főpróbán már premierkészen állt az ope­ra. Az öltözőfolyosón jele­nésre várók bólogattak elis­merően a felkészülés pedáns szervezéséről, fegyelméről, a ragyogó díszletekről, melyek között péntek este eljátsszák majd a legendás lammermoo­ri nász történetét. A tenor­szerepet éneklő Réti Csaba szellemesen jegyezte meg: „ezután csak sötétben me­részkedik az utcára, olyan hódító lovagot maszkíroztak belőlem, hogy a civil való­ság csalódásalt nehéz lesz zsebrevágni". A Lammermoori Lucia szö­vegkönyvét Walter Scott nyomán a neves librettista, Salvatore Cammarano készí­tette Donizetti számára. A komponista látványos sike­rei tetőpontján, a múlt szá­zad első felében írta operá­ját, mely azóta is a világ dalszínházainak állandó da­rabja. Szegeden viszont 1945 óta nem ment. A bemutató karmestere, Szalatsy István bizakodó: — Énekesi gárdánknak a bő Verdi-, a teljes Puccini­repertoáron át Donizetti, Rossini és Bellini műveivel sikerült elsajátítania az olasz bel canto stílust, így nyu­godtan vállalkozhattunk a Lammermoori Luciára is. Dramaturgiai buktatóin a ma emberének friss szemléleté­vel igyekeztünk átjutni, több szövegmódosítással érthetőb­bé tenni, közelebb hozni a Újvári László idézése Váltig állítom: sokkal több a mi szegedi szellemi örök­ségünk, mint amennyiről közkeletűen tudunk. Nem­csak klasszikusokban va­gyunk gazdagok, de a kitl­túra és a tudomány második frontvonalának derék harco­sai is szép számmal kerül­tek ki ebből a városból. Ha lenne illendő publikációs le­hetőség — helyi könyvki­adás, szegedi helyismereti szemle — gazdagon tárhat­nánk föl a szegedi szüle­tésű vagy szegedi ihletésű életműveket. Ám elégedjünk meg most is a hírlapi kere­tek engedte figyelemfö.hí­vással. Az Újváriakra szeretnék egy-két ifjú kutatót, egyete­mi vagy főiskolai szakdolgo­zat-készítőt rátájolni: egyen­ként is megérdemelnének külön tanulmányt. Az apa is. Újvári Péter (1869—1931), aki a századforduló Szeged­jének újságírásában töltött be tisztes szerepet, a Szegedi Híradó, majd az ekkor in­duló Szeged és Vidéke mun­katársa, szerkesztője, sőt: az első — rövid életű — sze­gedi irodalmi folyóiratnak, az 1899. október 15-től 1900. január 7-ig megjelent „szép­irodalmi, művészeti és tár­sadalmi heti szemlének", a Magyar Szónak alapítója, szerkesztője, kiadója. (Csak érdekességként: Ady-vers is van benne, melyről nem tud a kritikai kiadás.) 1907-től pesti újságíró lett, 19-ben ott a neve az írói szakszer­vezet névsorában, s abban a jegyzékben, mely a Ta­nácsköztársaságtól kapott honoráriumelőlegek kimuta­tása szerepel: mint a Buda­pesti Újságírók Egyesülete titkára röpiratért és cikkért 400 koronát vett föl az írói direktóriumtól. Érthető, ha a fehérterror elől menekülnie kell, Bécsben, Kolozsvárt, Érsekűjvárott, Pozsonyban, Kassán élt és szerkesztett. 1926-ban térhetett haza. Fiai — mind a kettő Sze­geden született — vele tar­tottak. Újvári László (1900— 1940) és Újvári Imre (1902— 1962) Bécsben lettek a kom­munista párt harcosai. Együtt küzdöttek Romániá­ban és Csehszlovákiában, majd hazatérve Magyaror­szágra, itthon is az illegá­lis mozgalomban. Imre meg­érte a fölszabadulást, a Szabad Nép, majd a Rádió munkatársa volt. jeles film­kritikus. 1957-től a Magyar Újságíró Szövetség egyik ve­zetője volt. Újvári László is 1926-ban tért haza az emigrációból. Itthon is folytatta eddig még föl nem mért elméleti és kritikusi munkásságát. Mint a Társadalmi Szemle és a kolozsvári Korunk munka­társa állandóan szemmel tar­totta és bírálóan elemezte a magyar szellemi élet je­lenségeit. polemikus hangú tanulmányokban vizsgálta a kortársi irodalom alkotásait, irányzatait. Neve föl-föltű­nik Fábry Zoltán tanul­mányköteteinek névmutatói­ban, de szerepel A magyar irodalom története 6. köteté­ben is néhány maradandó értékű kritikájával, elsősor­ban az Üj Szellemi Frontot és a népi írók mozgalmát boncolgató, mérlegre tevő esszéivel. Az illegális moz­galomban való részvétele miatt a letartóztatás várt rá, ezért 1939-ben ismét emig­rálnia kellett. Ceylonba ment; hamarosan Colombó­ban, január 24-én harminc éve éppen, ^úlyos betegsége következtében meghalt. Megérné a fáradságot, hogy az erdélyi és fölvidé­ki, valamint budapesti fo­lyóiratok hasábjairól össze­gyűjtsük tanulmányait, kri­tikáit legalább egy bibliog­ráfia erejéig, de még in­kább egy gyűjteményes kö­tetben való megjelentetésre. A szegedi kritikai eletnek or­szágosan jó a híre. Érdemes lenne ezt a kritikai hagyo­mányok föltárásával, a pél­dák közkinccsé tételével még öregbíteni. Péter László jellemeket. Számomra sze­rencsés választás a címsze­replő Lehoczky Éva színes, megragadó egyénisége és a rendező Angyal Mária sze­mélye, akivel másodszor dolgozom, s tökéletesen meg­értjük egymást. Hasonlóan nyilatkozott An­gyal Mária is, aki a zene és színpad ellentmondásainak feloldásáról, feloldásénak kí­sérleteiről elmondta: a mu­zsika dinamikusabb felveze­tésével, markáns, életszagú figurákkal akarnak hitele­sebb színházat játszani. Vo­natkozik ez elsősorban Lu­ciára, aki nem csupán ha­talmi eszköz, gyenge, ájuló széplélek, hanem önálló tar­tású, akaratú szopránhősnő lesz. Persze amennyire a darab természete engedi. Mert az őrülési jelenetet és még néhány szituációt nehéz lenne színpadilag-zeneileg megmagyarázni. Ez kizárólag a muzsikára marad. Mit tehetünk hozzá? A próbái előjelek igen-igen biztatóak. Premier: péntek este. N. I. Rengeteg levél érkezeti * héten .szerkesztőségünkbe, nagyon sok olyan panasszal, ami alaposabb utánjárást igényel. Ezért előre is elné­zést kériink. hogy nem min­denki láthatja viszont azon­nal ezeken a hasábokon köz­érdekű bejelentéseit, pana­szait. Mindennapi bosszúságaink Nagy baj, ha naponta mérgelődni kell azon. ami a házban, vaey a közvetlen környékén történik. A Püs­pök utca 9. számú ház la­kói például több aláírással küldték azt a panaszt, hogy házuk környezete annyira piszkos, hogy mielőtt az ud­varba lépnének, legjobb len­ne ..gólyalábakat'', ^.felcsatol­ni. mert az udvaron a sok szemétben csak úgy nyüzsög­nek a patkányok. A lépcső­ház sem nyújt vigasztalóbb képet, mert ott meg régóta nem ég már a villany. Gon­doljuk. a házkezelőségnek nem ártana kivizsgálni eze­ket a körülményeket. Ugyan­csak a lakóházra panaszkod­nak a Gogol u. 31. számú ház lakói, akiknek nevében Kiss András leírja, hogy hi­ába fordultak panasszal a házkezelőséghez, hogy az épületen levő csatornázás plyan állapotban van már. hogy alatta a , közlekedés életveszélyes, mert bárme­lyik pillanatban a fejükre eshet a csatorna. A lefolyó esővíz az épület falát mossa, s a lakásukban rQinden pe­nészes a nedvességtől. A téli időszakban a függőfolyosón és a lépcsőn életveszélyes járkálni, mert ráfagy a víz. Vajon csak akkor fognak rajtuk segíteni, ha valaki a nyakát töri? Felháborodva számol be arról Hajász Bertalan (Szan_ panos u. 3.), hogy gázcső­fektetés miatt felbontották az utcájukat még október eleién, de a cső lefektetését akkor nem kezdték el. Arról nem is beszélve, hogy a föld­hánvással jó néhány garázs bejáratát eltorlaszolták. a lakóknak még komolyabb kárt is okoztak: karácsony előtt kialudt a lakásokban a gáz, főzési és tisztálkodási, fűtési lehetőség nélkül maradtak. Január eleién hozzáfogtak végre a cső lefektetéséhez, s jelenleg az új vezeték már kész. temetik vissza az ár­kokat. de az ő házukat nem kötötték be az új vezetékbe. Panaszok — ételügyben Nagy Éva egyetemista, a Semmelweis kollégium la­kója panaszkodik, hogy az Aradi vértanúk terén levő élelmiszer-üzletben töpör­tyűt kért. s csak otthon vet­te észre, hogy bőrt kapott a gusztusos töpörtyű helyett. Ez bizony egy vékonypénzű egyetemistának nagy csaló­dás. Viszont mit tehetünk mi? Nem nézhettük meg pa­naszosunk helyett, hogy mit csomagoltak be az üzletben, másrészt: kár. hogy ennek a panasznak a panaszkönyv­ben nincs nyoma! — Ugyan, csak nem tudunk igazságot tenni a dr. Boro6 József (Blaha Lujza u. 17.) olvasónk által leírt ügyben. Azt pa­naszolja ugyanis, hogy a KÖJÁL elrendelte, hogy a ..Fasor kisvendéglőben csak 50 előfizetőre főzhetnek ebé­det". Szigorú rendeletek ír­ják elő, hogy milyen körül­mények között, hány sze­mélyre főzhetnek egy-egy étterem konyháján. És ez ép. pen a fogyasztókat védi. $zeí$ed szobrai Wmmm Öntözővíz a Tisza Il-tő Kilencvenezer hold Békés megyei föld kap néhány év múlva öntözővizet az épülő Tisza II. vízlépcsőtől. A vidék mezőgazdasági üzemei jó előre felkészülnek az ön­tözővíz fogadására, haszno­sítására. Az ezzel összefüg­gő nagyszabású munkába a fiatalok is bekapcsolódnak. Kedden Szarvason több­oldalú szocialista együttmű­ködési szerződést írtak alá ilyen céllal. A szerződés alá­írói — a Szarvasi Öntözési­és Rizstermesztési Kutatóin­tézet, a Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, a Körösvidéki Vízügyi Igazga­tóság és az érintett termelő üzemek KISZ-titkárai — védnökséget vállaltak a víz­hasznosítási program előké­szítése, megvalósítása felett. Mátyás-emlékmű (752 ) Az alsóvárosi templom oldalán helyezték el a bautzeni Mátyás-emlékmű másolatát. Az 1930-ban fel­állított emlékművet Stróbl Alajos növendékei faragták. SZERDA, 1970. JANUÁR 21.

Next

/
Thumbnails
Contents