Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

Horváth Dezső FINOM PISTA Börcsök Istvánt maga ne keressen, az annyi van itt, mint a tarka kutya. Ha Finom Pistát említ, egyenest ide küldik. — Miért lett maga Finom Pista? — Mert az vagyok. A munkatehetségem után neveztek el. Szakács, cukrász' vagy szép menyecskék csókos szájú bolondítója? Sírásó Domaszéken. Pontosabban: volt. — Nem olyan sokféle a fortélya a sírásásnak, csak egy van, de az nagyon fontos. Szeretni kell a munkát. — Lehet szeretni ezt is? — Lehet. Szíves szóval mondja, hogyan kezdett hozzá, hogyan végezte el, hogyan lett a gödör olyan remekmű, hogy azt megbámulhatta akárki — mert annak homokból is olyan falának kellett lenni, mint az én szobám fala vályogból. Ennél is nagyobb művészet a behantolás, a koszorúk elhelyezése pedig külön tudomány. — Öt van, tíz van, ötven vagy száz, akkor is úgy helyeztem én el, hogy amikor az utolsót rátettem, arra se több nem kellett, se kevesebb. Legkényesebb mégis a virágokra volt. — A feleségem egyszer elkezdi ültetni, csak úgy, puffra. — Mit csinálsz? — Ültetek. — Azt látom, hogy ültetsz, de hol van a mérőléc, meg a colostok? — Tán csak el tudom ültetni anélkül is. — Meg ne lássam többet! Ügy kell ott állni mindnek, ha innen nézed, akkor is sorban legyen, ha onnan, akkor is. Az ilyenféle mérnöki ambíciók hallása után becsületes sírásétól csak egyet szabad kérdezni: — Ho! volt katona? Utász volt. Az pedig a hadittudományoknak szerinte azért a koronája, mert itt nem elég, hogy elvágólag legyen minden mindennel, az ágydeszka a szalmazsák sarkával meg az ajtófélfával és a napos kukacos tekintetével, de mindezeken felül jónak is kell lennie mindennek. — Ott is kaptam én.annyi dicséretet, amennyit akartam. Az elismeréssel itt sem volt baj, puszta neve a bizonyíték rá. Mással volt. — Hiányok voltak a víz szempontjából. Láttam, hogy azt a munkát, amit én célul kitűztem, viz nélkül nem hajthatom végre, fölmondtam. Kértem a községtől, nem adtak. Mondtam, fúrjunk egy csőkutat, a többit bízzák rám. Legföljebb annyi dolguk lesz még, hogy mutogatni kell országnak-világnak, mert ilyen szépséges szép temető máshol úgy sincs. Hogy mivel húzom a vizet, attól ne fájjon a fejük. Villany nincs, de majd nézek én valamilyenszerű benzinmotort hozzá saját zsebből. Azt hiszi, adtak kutat? — Pista bácsi! Ez olyan dolog, hogy erre nincsen födözet. — Nincsen? Nem baj, kérem. Csak szándék legyen. Megajánlottam nekik, hogy én megcsináltatom a magam költségén, papírra tegyük, maguk meg fizetik ötforintonként, tízforintonként, ahogy tudják. Ahogy az adó engedi. Nem megyek én egyszer se a nyakukra, akár belevehetjük azt is az írásba. Ha egyik évben nem, megadják a másikban. A kút a fontos, nem a pénz. Azt mondták, ezt meg már ők nem fogadhatják el. Ha én annyit se érek nekik, hogy legalább az engedélyt megadják, akkor üsse meg őket a park Fölmondtam a szolgálatot. Rettenetes káromkodás %ez csendes szavú szájából. Le is higgad mindjárt, csendben folytatja, ahogy hajdani mestersége kívánta: — Mert, hogy néz ki egy temető víz nélkül? Kókadoznak, bólogatnak a virágok jobbrabalra. Ügy összesodródnak, aki mindennap látja őket, megfájul a szíve. Finom Pista! Simái Mihály A SZAKBARBÁR TERMÉSZETRAJZA ANNAK IDEJÉN vidám főiskolás korunkban sokszor elhangzott ugratásként ez a mondat: szakbarbár vagy, pajtikám, tipi-ku-san! Az ugratás széles körű volt: mi magyar szakosok „húztuk" vele a matematikusokat, a „lalások" (ének szakosok) a biológusokat — és vlceversa. Valami olyasfélét akart ez jelenteni, hogy mit képzelsz, a te szakod tartod a legtöbbre, azt hiszed még a miénknél is különb, holott... s következett a saját szak égigmagasztalása. Később, mikor elbocsátottak az iskolapadok, az életben ís szánkra jött néha a szakbarbár kifejezés. Már nem ugratásként, v inkább bosszankodva, hogy iksz vagy ipszilon saját munkája, szakmája körén túl semmi más iránt nem érdeklődik, s nem is hajlandó egyéb-' bel foglalkozni, törődni. Ügy is mondhatnám: nem látja a fától az erdőt. Nem képes vagy nem hajlandó észrevenni, hogy az ő tevékenysége csak egy fa abban a hatalmas világban, amelyet a társadalmi együttmunkálkodás jelent. Mostanában valahogy gyakrabban jut eszembe ez a szó, s ahogy elgondolkoztam raita, fogalmi horizontja ma sokkal tágabbnak tűnt számomra. Annyira. hogy osztályozásával is megpróbálkoztam. Induljunk ki abból, hogv a szakbarbároknak van egv ártalrratlanakh kotegóriáia. Ide sorolnám. aki jól meevan a maga kitanult mestaraö'vSvel. ereiéhez rpö-ron végzi a dolgát. S kiilön isabben senkinek se árt azzal, hogv ő begubózott — csak saját magának. M»rt nvilván enynyivel szegényebb lett. Nyugtalanítóbb, izgatóbb, boszrzantóbb a másik kategória. A nagyon szakbarbároké. Ez az árGYÉKÉNYSZÖVŐ Bajor Nagy Ernő FALU, MŰVELTSÉG, FIATALSÁG Nemcsak a XIX. század regényeiben fordultak elő romantikus fogadások. Adódik ilyen napjainkban is. Hallottam egyről nemrégiben. Két barátom egy kiló bábkávéba fogadott, hogy egyik napilapunk hírrovatában harminc napon belül arról jelenlk-e meg több hír, hogy fiatalkorií huligánok ellen indult eljárás, avagy a munkában, művészi tevékenységben, esetleg társadalmi cselekvésben kitűnt fiatalokkal foglalkozik szám osabb közlemény. Eleinte a huligán hírekre fogadó barátom tűnt esélyesebbnek. Hiába, egy sok vádlottas pör, melyben idegborzoló inlimitások tárulnak föl, még a szocialista sajtóban sem ugyanolyan szenzáció, mint a Tudományos Minősítő Bizottság közclménye a megvédendő kandidátusi disszertációkról. Aztán csöndes, konok gyakorisággal az ifjúság becsülni való tetteiről beszámoló hírek kerültek túlsúlyba. Ha lassan, ha kevésbé látványosan is, végül is derűlátó barátomat igazolta a hírek aránya s övé lett a kiló kávé is. Adatgyűjtés tanulságokkal talmasabb. Aki már nem törődik azzal sem, hogy mások is dolgoznak. Néha még létezésüket is figyelmen kívül hagyja. Ez a másik fajta azért ártalmas, mert útban van, mert kerülgetni kell, mert feldühíti az embereket. S azért is olyan széles a skálája. Belefér minden, amit a „foglalkozás körében elkövetett" címszó jelöl, de még nem tartozik a Btk. hatáskörébe. önzés, pökhendiség, nemtörődömség — mindez együtt alkotja a szakbarbár jellemét. Mit érdekli például némelyik szerelőt, hogy a festők már kimázolták az új lakást; mindent bele alapon hamar elvetik a gondját. Gyakran annyira, hogy jöhetnek újra a piktorok, r.etán kőművesek is, a leendő lakók nagy bosszúságára. Utánuk — úgymond — az özönvíz. Hogy mások is dolgoznak? hogy újabb munkát adnak nekik? — ez nem érdekli az ilyen típust. Bezzeg, ha velük történik ugyanez, mindenkinél jobban átélik a megsértett, megkárosított fél szerepét. S ez — az építőiparban sajnos elég gyakori eset — csak jelképe annak, amire az élet minden területén találni példát: az ilyen szakbarbár elzárkózásának. Elválasztja mindenki mástól az önzés. Nem tudja helyét a társadalmi munkafolyamatban, s mert nem is akarja tudni, gáttá, akadállyá változik. Nemcsak lendít, vissza is húz. MINDEN ILYEN EMBER lecke az adott közösségnek. Hogy birkóznak vele? Formálják, nevelik-e, próbálják-e megváltoztatni? Vagy legalább annyit mondanak-e neki néha: szakbarbár vagy, pajtikám! Ti-pi-kusanl Komolyra fordítva a szót: a munka és a sport, mellett a népművelés az a terület, melyen a fiatalok leginkább számot adhatnak önképzésük eredményeiről, ott bontakoztathatják ki a legszínesebben tehetségüket, a népművelés kínálta lehetőségek segítenek legjobban egyéniségük tudatos és harmonikus alakításában. Vajon, mennyire él ifjúságunk ezzel a lehetőségekkel? A Művelődésügyi Minisztérium a közelmúltban az ország két megyéjében és Budapest két kerületében megvizsgálta, milyen szerepük van a közművelődési intézményeknek az ifjúság — különösen a munkás- és parasztfiatalok — művelődésében, nevelésében. szabad idejük kulturált eltöltésében. Bár az adatgyűjtés során többnyire reprezentatív módszerek fölhasználására kellett szorítkozniok, a munka tanulságai jobbára országos érvényűnek tekinthetők, mivel a vizsgált területeken összesen 220 ezer fiatal él. a másfél millió KISZkorosztálvbeli fiú és leány jelentékeny hányada. Az adatgyűjtők első figyelmet keltő megállapítása, hogv a vizsgált művelőd/ási otthonok látogatóinak száma egy év alatt több mint 6 millió volt. s a látogatók tömegének kétharmada a fiatalok közül került ki. Az adatok analizálása azonban már nem éd Ilyen egyértelműen pozitív képet. Viszonylag kevés fiatal látogatja rendszeresen a művelődési otthonokat Háromnegyed részük főként a táncmulatságok résztvevőjeként javítja a statisztikát. Nem kevés az olyan fiatal, aki egyáltalán el sem jut e művelődési intézményekbe. A két megye ismeretterjesztő szakkörei, ben összesen 3500 KlSZ-korosztálybeli tevékenykedik, a két fővárosi kerület szakköreiben öszszesen 3000. Viszonylag kevés e területeken a műszaki-technikai szakkör. Öntevékenység Nem célom, hogy e vizsgálat adatainak mindegyikét megismertessem az olvasóval. Bár föltétlen figyelmet érdemelne az ifjúsági klubok mind sűrűbb hálózata, a fiatalok honismereti propaganda tevékenysége vagy az ifjúsági akadémiák vitái. Inkább néhány mondatat most már személyes tapasztalataim alapján az ifjúság művelődési tevékenységének egy-két vonásáról! Ügy tűnik: ahol nagyobb s szükség, ott nagyobb a buzgalom is. A városi élet több szórakozást, önművelés! lehetőséget biztosít, mint a falu jelen adottságai. Falun nagyobb igény van ifjúsági klubokra. Jártam a tanyavilágban olyan ifjúsági klubban, ahol egy tsz' iparosfiú vezetésével eleven szellemi élet alakult ki hanglemezbemutatókkal, helyismereti vetélkedőkkel, a tsz belső problémáinak megvitatásával, közös színházlátogatással, egészen az ifjúság sajátos kérdéseinek ankétszerű megtárgyalásáig. Általában kevésnek találom viszont azt a figyelmet és anyagi támogatást, amit a falvak gazdasági vezetői az ifjúság ilyenirányú törekvéseinek szentelnek. Isten tudja miért, de egy nyolcad, rangú labdarúgócsapat támogatására hamarabb megnyílik a legtöbb tsz kulturális alapja, mintsem egy falusi Ifjúsági klub berendezéséhez járulnának hozzá néhány ezer forinttal. Bár a teljes igazsághoz tartozik, hogy igazán jó, színes, sokakat vonzó klubmunkát többnyire ott találtam, ahol a klubhelyiség megteremtésétől a programok kialakulásáig elsősorban a fiatalok öntevékenysége volt az alap. Nehéz fiatalság Keserűen panaszolta nemrégiben egyik falusi művelődési otthon igazgatója: — Elment a kedvem az egésztől. Nekem még a tanács öreg hivatalsegédje is dirigálni akar. A téeszelnök mindig viccekkel üti el, ha a gindjainkról beszélek neki, s a végén a minap is azt mondta* anyádnak meg azt üzenem, hozza vissza . a hurkatöltőket. mert holnap nálunk is disznóölés lesz. A panasz gyökere: az igazgató mindössze huszonnégy éves. mindenkinek atyafia, a tsz-elnök az unokabátyja, a tanácsi hivatalsegéd a keresztapja, az egész falu csak Paja-ként emlegeti. Igen, falun még mindig nem könnyű a fiatal népművelők helyzete. A gazdasági és politikai vezetők nem kis hányada csak papíron fogadja el őket partnerül. Ebben a falusi hagyományoknak csakúgy része van. mint a helyi vezetés elöregedésének. A főiskoláról kikerült friss diplomás népművelőknek bizony sok időt kell eltölteniök egy helyen s nem kis eredményeket kell elémiök ahhoz, hogy a hajdani „rektor uram"-ék tekintélyéhezi hasonlót vívjanak kl maguknak. Bizonyosan ez a felismerés is szülte az intézkedést, hogy a népművelőknek pályájukat többnyire a megye vagy a járás székhelyén kell kezdeniök. Napjainkban a hivatásos népművelők egynegyede kerül kl a fiatalok közül. A falu ma sem jut annyi korszerűen képzett könyvtároshoz, művelődési otthon igazgatóhoz, mint ahányra szükség volna. Ebben az előbb említett ókon kívül az is szerepet játszik, hogy a népművelők megbecsülése az esetek tekintélyes részében csak a hivatalos beszédekre, és a kitüntetések ritka alkalmaira korlátozódik. Ki hinné például, hogy a falun megtelepedni óhajtó ifjú könyvtáros nem részesedhet abból a lakásépítési hitelkacióból, amely a pedagógusok ilyen gondjain nem lebecsülni való eredménnyel — enyhít Nem szívesség Egy levélből Idézek (szerzője S. I. tsz-adminisztrátor L.-ből): „Nálunk, ha az Ifjúság bármi problémája szóba jön, mindjárt azt mondja az elnökünk: már megint valami van a fiatalokkal. És aztán kirohan a foga tosokhoz, vagy átmegy a tanácshoz. Még az időt is sajnálja tőlünk. Pedig 6 már hatvankilenc éves ós a fiatalok között ott van, aki egyszer elnöke lesz a tsz-nek majd. Meg ott vannak azok, akik átveszik a munka a vezetés minden gondját és hatalmát. Hogy lehet az, hogy egy csikó felnövekedését annyi türelemmel és törődéssel kíséri, a ml fejlődésünk pedig csak annyi, hogy „már megint valami baj van?" A legutóbbi „valami" az volt, hogy a Röpülj páva megyei győzteseit szerettük volna meghívni a tszklubba. de nem jutott idő a dolog megbeszélésére..." Az ifjúság művelődésének kérdésével foglalkozni — egyetlen falusi vezető részéről sem szívesség.. Ugyanolyan fontos része a korszerű falu megteremtésére irányuló munkának, mint a bolthálózat kiépítése, az orvosi munka föltételeinek biztosítása, vagy a közművesítés. Talán nem is véletlen, hogy annyira hasonlít a két szó: közművesítés — közművelődés.,. ,