Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-17 / 14. szám

Háromezer tonna porcelán áru Hódmezővásárhelyen az Alföldi Porcelángyár tavaly elkészült új részlege, az edénygyár, az Idén már teljes kapacitással termel. A tervek szerint 1970-ben mintegy háromezer tonna árut adnak piacra. Étkészleteket, teás-, mokkás- és süteményeskészleteket készítenek. Gyártmányaik jelentős részére a vendéglátó ipar: a szállodák és éttermek tartanak igényt. Képeinken a nagy üzemcsarnok, illetve a porcelán tányérok kézi díszítése látható. Társadalom és társaság fl fegyverszünet 25 éve, 1945. január 20án a szovjet kormány és a debreceni ideiglenes magyar kormány képviselői aláírták a Szovjetunió és Magyarország közti hadiállapotot megszüntető fegyverszüneti egyezményt. Ez az aktus véget vetett annak a szégyenteljes helyzetnek, amelybe a Horthyrendszer országvesztő urai sodorták a magyar nemzetet: oly sok vérveszteség után végre kiléptünk a szovjetellenes háborúból, amelybe a Hitler kényétkedvét kereső magyar úri osztály sodorta hazánkat a világ első munkás-paraszt állama ellen. A történelmi hitelesség és teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy nem ez volt az első szovjet— magyar fegyverszüneti okmány. Három hónappal korábban, 1944. október 11-én Horthy személyes megbízottai Moszkvában aláirtak már egy ilyen tartalmú megállapodást, amelyet azonban magyar részről soha nem hajtottak végre, így az érvényét vesztette. Talán sok minden másként történt volna. ha ennek az első szerződésnek az aláírása után a magyar hadvezetés teljesítette volna a fegyverszüneti feltételeket. Hazánk akkor a háború további pusztításaitól megmenekülhetett volna. A magyar uralkodó osztály azonban sokkal jobban félt a háború után várható demokratikus fejlődés kilátásaitól, semhogy ténylegesen szakított volna korábbi politikájával. A fegyverszüneti egyezmény mindenekelőtt a katonai ellenségeskedések megszüntetését tartalmazta, de rendelkeznie kellett egész sor más kérdésről, igy a többi között a magyar hadsereg által Ukrajnában okozott károk megtérítéséről. A szovjet—magyar fegyverszüneti egyezmény a megújhodó Magyarország első jelentős nemzetközi aktusa volt, amely nemcsak a hadiállapotnak vetett véget, hanem annak elismerését is jelentette, hogy a szövetséges hatalmak az ideiglenes nemzetgyűlést és kormányt tekintik Magyarország kizárólagos képviselőjének. A fegyverszüneti egyezmény aláírásával megalapozott magyar—szovjet barátság az azóta eltelt 25 esztendő alatt kiteljesedett, bőséges gyümölcsöt hozott. Azóta vállvetve őrizzük azt a kincset, az emberiség egyetemes kincsét, amelyet nekünk 1945 hozott meg: a szabadságot, a békét. A párt nem nyugdíjazta őket Belefeledkeztünk a beszélgetésbe. Ök mondták, mert ráértek és meghallgatta valaki, jómagam meg sok érdekeset hallottam. Igaz, többnyire makrancoskodó szívükről, ki-kiújuló köszvényről, szót nem fogadó lábakról és gyorsan fáradó kezükről — ezekről a mindig rosszkor tornyosuló akadályokról, amik üzennek: lassabban, kevesebbet dolgozva kell már élniük... Bizony, nyugdíjas az újszegedi területi pártalapszervezet legtöbb tagja, de háziasszonyok is, meg néhány fiatal is akad köztük. Mégis: a munka ütemét az idősebbek ereje, kora határozza meg. Ha volna erő... — Futnék én, csak nem visz a lábam! — mondja Boros József, de 74 évét meghazudtoló energiával beszél arról, hogy többet szeretne tudni a világról, a politikáról és szűkebb környezete, a Blaha Lujza utca környék gondjairól. Na, azt tudja, hogy a szomszéd utcákban keservesen halad a gázvezeték építése, meg hogy nagyon szép házak épülnek erre. De ha volna ereje, mennyi mindent jobban szervezne, talán még leállna a munkásokkal beszélni is, hogy mi örömet okoz az olyan munka, amit csak ímmel-ámmal, félkézzel csinálnak? De hát — kesereg — tenni már nem tudja, így mondani se szereti. — Megszoktam, hogy egész életemben csináljak valamit, hát most sem ülök azért ölhetett kézzel. A járási tanácstól mentem nyugdíjba még 1957-ben. de úgy érzem, hogy nem vesztettem el a kapcsolatot az élettel: aktív párttag vagyok. Pártcsoportvezető az alapszervezetben. Különben 45-ös párttag vagyok, úgy vélem, tisztviselők között ez nem túl gyakori, de tudja, mint hadifogoly, ott voltam én is a szovjethatalom születésénél. Krasznojarszkban alakultak az én politikai nézeteim, diák voltam még akkor és ifjú. odakint „pirosodtam" én — mondja hévvel. Nem csoda, ha végül keserűen szól azokról, akik nyugdíj után úgy érzik, befejeződött a pártmunka is. Könnyű is, nehéz is Nitsinger Gyula, a 150 tagú alapszervezet titkára azt mondja, sokan a betegségük, öregségük miatt mondtak le tagságukról a tagkönyvcsere idején. De aki maradt, az ma is erőt képvisel a pártban. Nem testi erőt, munkaerőt — mondja —, hiszen őt is tüdőgyulladás tartja ágyban eppen. De az, hogy egy életen át hirdették az eszmét, s harcosai ma is — az erejét példázza a pártnak, az ügynek. — Ügy van, ahogy Boros elvtárs mondja: köti őket a mindennapi élethez. Látja, ezért könnyű is, meg nehéz is a mi munkánk. A közelmúltban 600 öreget kerestünk meg, hogy megkérdezzük véleményüket a világ dolgairól, a város gondjairól. Foglalkozni kell velük. — Nehéz-e a titkár dolga a területen? — Csak a módszert kell megtalálni. Ügy érzem, ennek lényege, hogy foglalkoztassuk a párttagokat. Egy munkásélet után lehetetlen munka nélkül élni. Magamról tudom: ez az idősebbek életeleme. Unokához és taggyűlésre Kársai Sóndorék is szívesen fogadnak, egy kis beszélgetés, véleménycsere jól esik. Kársai Sándor csak gyengébb egészsége, s nem kora miatt tette le a rendőrtiszti egyenruhát, s jött nyugdíjba. — Látná, hogy megyünk mi taggyűlésre! Várjuk már a hónap utolsó csütörtökjét, hogy találkozzunk. Olyan az, mint egy társasági esemény, baráti összejövetel. Mi sehova nem járunk, lányomékhoz csak, dajkálni az unokákat. meg a taggyűlésre. Jó hallgatni a titkárunk beszámolóit, meg egy kicsit irigyeljük is azt a lelkesedést, ahogy ő csinálja. Tudja, engem más fából faragtak, sokszor elkeseredek: itt van ez a sok aktív ember, aztán mit tudunk már a dolgokon lendíteni? Ilyenkor szeretnék keserűségemben jót káromkodni. Meg aztán az az érzés is bánt, hogy — lehet nincs igazam — mibennünk több volt a lelkesedés, mint ebben a mostani kényelemszerető generációban. Már elnézést, bántani senkit nem akarok. Mondják, most más a helyzet, az aprómunka nem olyan mutatós. De azért mi, itt az alapszervezetben tudjuk egymásról, mi lakik a szívünkben. És jó lenne ebből az elkötelezettségből, a rendszer önzetlen szeretetéből örökül hagyni. Mindegyikük élete egy-egy érdekes történet. A 25 év alatt, meg még előtte is, ott jártak az élcsapatban, a nehéz időkben is. És formálta őket a párt. Azt mondja Székely Mátyásné — aki mindig háziasszony volt —, akkor lépett be a pártba, még 1951ben, amikor gimnazista fia is párttag lett. Ide, a Gyapjas utcai házba, ha hazajön a család, akár „taggyűlést" is tarthatnak: a gyerekek, a vej és a menyek is párttagok. És ha csak ennyit köszönhetnénk — de mennyivel többet is kell — az öregeknek. az eszmei örökséget! Tisztelettel, megbecsüléssel beszélni munkájukról, róluk — több, mint kötelesség. P. Szőke Mária A változó, átalakuló társadalmi szokások az érintkezési formák falainak többségét is lebontották. Megmosolyogtató dolog lenne manapság a hölgy földre hulló keszkenőiét lesni, s azt fölemelve kiejteni az első. kapcsolatot teremtő szavakat. Ám a fordítottjának sincs semmi köze a modernséghez; a sziszegésnek. a szemtelen megjegyzésnek. a ..bírlak, bigém" stílusnak. S nemcsak a másik nemmel, de saját nemével is összekerül idegenként az ember: az étterem asztalánál, színházban. vasúti kupéban, az üdülő társalgójában, az uszodában, a könyvtárban. A munkahelyen, az üzleteken kívül sok időt töltünk idegenek között, vagy olyanok társaságában, akiket éppen csak látásból ismerünk. Ahány alkalom, annyi lehetőség. Jóra, rosszra. Az orvosi rendelőben szívesen panaszkodik mindenki a bajáról, de idegesítő. ha valaki tudálékoskodik, fölényeskedik. A labdarúgó-mérkőzésen is könynyű az ismeretség, de a ha_ rag is. Az éteremben jóleshet az evés közbeni csevegés. de terhes a puszipajtáskodás. a hátbaveregető stílus. Könyvek válogatásánál segíthet az okos tanács. de taszít a nagyképűség. a „maga miket akar olvasni?" típusú kioktatás. Az úgynevezett társaskapcsolatok létrehozásához, ápolásához nem elég a ió szándék. Érzék, a másik tisztelete is kell hozzá. Tudjunk különbséget tenni köz. vetlenség és bizalmaskodás. határozottság és fölényesség. segíteni akarás és sajnálkozó leereszkedés között. Az alapállás: ne viselkedjünk úgy. hogy feltűnést keltsünk. A hangoskodás. mások letorkolása. az erőszakosság visszataszító. Még akkor is. ha jót akarunk. Visszatetsző a fölény is, a színházi szünetben a szereplők magánéletét taglaló jólértesültség. az utcai útbaigazításnál a „maga hülyeségeket beszél" szavakkal kezdődő tanács. Mérlegeljük: lehet-e jó másoknak az, amit magunk nem viselünk el, amin fölháborodunk? Sajnos, legtöbbször éppen ezt. a mérlegelést mulasztjuk el. Vagy ha mégsem. akkor kétféle mérleggel mérünk. Magunknak jóval többet megengedhetünk. mint másoknak. Aki így él — rosszul él. Nem szerez igaz barátokat, az ismerősök, ha tehetik, az utca túloldalára menekülnek előle, az ebédlő asztalónál pechnek számít, ha ő a társ. Ügy hitte, közvetlenkedésével. idegesítő jópofáskodásával közszeretetre tesz szert, s csalódik, mert magára marad. Elkerülhetjük-e az ilyesfajta csalódásokat? El. bór ehhez néhányszor csalódni kell. Mert senki nem születik — vagy csak nagyon ritkán — a társaskapcsolatok alakításának finom érzékével. A gyermek még a maga természetességével mozog a világban, a felnőttre szokások. hagyományok. írott és íratlan morális szabályok hatnak. Bizonyos szokásokat, hagyományokat otthon, a családban is megismerhet. megjegyezhet az ifjú. Más írott és íratlan szabályok elsajátítása már nem megy így. Előre megfontolt szándékkal tanulni kell azokat újból és újból. Legalábbis kellene Mert azt természetesnek tartja mindenki, hogy kerékpározni. táncolni, úszni, olvasni, esztergálni tanulni kell. Viselkedni? Ki hallott ilyet?! Pedig maga a társadalom az az iskola, ahol mindenki tanuló és tanító. Formálódik maga. s alakít másokat. így tökéletesítve az emberi kapcsolatokat és a társadalmat. Hogyan? Hol az összefüggés az éttermek asztalai. s a társadalom egésze között? Mi köze egyiknek a másikhoz? Egymás tisztelete. az emberi méltóság nem létezhet társadalmi méretekben, ha hiányzik a társadalom tagjainak mindennapi apró cselekedeteiből. S az természetes, hogy mint minden építkezést, ezt az alapoknál kell kezdeni... M. O. i Szeged vezet a véradásban A községek közül Sándorfalva, Algyő, Pitvaros és Pusztamérges tűnt ki Egyezmény a FAO-va! Pénteken a MÉM-ben, F. Aquino, a FAO világélelmezési programjának vezérigazgatója és Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, a FAO magyar nemzeti bizottságónak elnöke halászatiélelmszerfejlesztési egyezményt írt alá. Az egyezmeny értelmében a világélelmezési program térítésmentesen mintegy 10 000 tonna takarmányárpát szállít hazánknak. A szállítmány értéke körülbelül 1,3 millió dollár. A beérkező takarmányt kedvezményes áron vásárolhatják meg a haltenyésztéssel foglalkozó gazdaságok; a takarmányárpa ellenértékét központi beruházási alapba utalják át és az igy képződő összegből Százhalombattán ivadéknevelö üzemet építenek. Az akció a halászati termelés nemzetközi •fejlesztését is elő6egiti. Elmúlt évi tevékenységét értékelte a napokban a Vöröskereszt megyei szervezetének elnöksége. Megállapította, hogy 1969-ben tevékenységi körüket jelentősen bővíteni tudták. A „Több és jobb munkával a Magyar Vöröskereszt III. kongreszszusa tiszteletére" jelszó jegyében tevékenykedett a megye 350 vöröskeresztes alapszervezete. A szervezet nemzetközi jellegéből következik, hogy fokozottan kell törekedni az internacionalista kapcsolatok további erősítésére. A Vöröskereszt keresőszolgálata több mint 40 esetben nyújtott segítséget ahhoz, hogy külföldön élő hozzátartozóikat megtalálják azok, akik valamiképpen messzire sodródtak egymástól. Sikerült előrelépni az egészségügyi felvilágosítás munkájában is. Nyolcszázhúsz előadást szerveztek, de az igények és a jó propagandamunka hatására 170 előadással többet tudtak megtartani. Az előadásokat — tiszteletre méltóan nagy szám! — 46 ezren hallgatták végig. Tanfolyamaikon 572 csoportban több mint l-l ezer hallgató vett részt. Jó ötletnek bizonyult, hogy a Szegedi Orvostudományi Egyetem végzős hallgatóit bevonták a tanyai területeken végzett felvilágosító munkába. Igy a legeldugottabb településekre is eljutott a babonákat és hiedelmeket eloszlató orvosi szó. A tisztasági mozgalom keretében tavaly a városi lakóházak 88. a községi lakóházak 83 százalékát vizsgálták meg. Megállapították, hogy a termelőszövetkezetekben is sokat javult az irodák, gazdasági épületek, tejházak és istállók egészségügyi rendje, de tennivalók akadnak még bőven, mert az érintett létesítményeknek csak fele felel meg a higiéniai követelményeknek. „A Tiszta iskola, egészséges ifjúság" mozgalmat 130 általános és 26 középiskolában, két szakmunkásképző intézetben és ugyanennyi diákotthonban szervezték meg. A gyógyítás számára oly fontos véradómozgalom tavaly kettős jubileumához SZOMBAT, 1970. JANUÁR H. érkezett. Húsz esztendővel ezelőtt hozta létre a kormány az Országos Vérellátó Szolgálatot, egy évtizeddel ezelőtt pedig a Magyar Vöröskereszt első kongresszusán indították el a térítésmentes véradási mozgalmat. A véradásban a városok közül Szeged tett ki legjobban magáért. A megyeszékhelyen 50 százalékkal több vért adtak a dolgozók a tervezettnél. A falvak közül Sándorfalva, Algyő, Pitvaros és Pusztamérges járt élen. összességében a megye 149 százalékkal teljesítette elmúlt évi véradási tervét —, s ez országosan is igen előkelő helyei biztosit számára. A tanácskozás az alkoholizmus elleni harc helyzetét is értékete. Tavaly 60 főt kellett kényszer elvonó-, 270-et pedig elvonókúrára javasolni. Utógondozásban 94 alkoholistát részesítettek. Az értekezleten megvitatták. majd egyhangúlag elfogadták a szervezet ez évi munkatervét. Petri Ferenc