Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-16 / 13. szám

Fegyverletéfeli megállapodás „A Biafrai Köztársaság nincs többé" ? ) Lagos (AP, AFF, Reuter) iafrai fegyverszüneti kül­döttség érkezett csütörtökön hajnalban Lúgosba egy Fok­ker-Friendship különrepülő­«éppel, amoiy Port Harcourt­bói szállt fel. Biafra öt fő­nyi bizottsága csütörtökön tagosban megkezdte a ka­pituláció formai végrehajtá­sára vonatkozó tárgyalásalt Gowon kormányfővel, A biafrai küldöttséget sir Louia MbanefQ, Biafra volt főbí­rája vezeti. A biafrai dele­gáció, amelyet Effiong tá­bornok jelölt ki, az Afrikai Egységszervezet határozatá­nak alapján tárgyal. Isme­reten, hogv az ENSZ az egy­séges Nigéria és a tárgyalások mellett foglalt állást. Három nappal a biafrai csapatok rádión bejelentett kapitulációja után. csütörtö­kön Lagcsban első ízben ta­lálkozott a tárgyalóasztalnál Gowon tábornok. nigériai államfő a fegyverletétel! megállapodás aláírása vé­gett a nigériai fővárosija ér­kezett biafrai küldöttséggel. Egyórás tárgyalás után Effiong tábornok, a biafrai csapatok főparancsnoka ki­jelentette: „A Biafrai Köz­társaság nincs többé. Elfo­gadjuk Nigéria jelenlegi ál­lamszövetségi szerkezetét". Gowon nigériai államfő Az 50. párizsi ülés . A nixoni szószegés egy éve Nyiivános vizsgéiat tesz az USA vietnami potitikáiáréi # Párizs (MTI) A Vietnammal foglalkozó párizsi négyes konferencia csütörtökön megtartott 50. teljes ülése is alacsonyabb színvonalon, a teljes felha­reteit, amelyeknek alapján pedig elnöknek megválasz­tották. a valóság az, hogy a Nixon-kormányzat működé­sének egy esztendeje alatt sohasem, egyetlen pillanat­talmazással rendelkező kül- ban sem akarta békésen döttségvezetők távollétében zajlott le. Az ülésen az ame­rikai küldöttség ideiglenes vezetője, Philip C. Habib nagykövet újra a csapatok „kölcsönös" visszavonásának javaslatát emlegette, majd a hadifogoly amerikai piló­ták problémájával hozako­dott elő és megismételte azt a múlt héten már előadott indítványát, hogy az ülése rendezni a vietnami problé­mát a vjetnami nép alapvető nemzeti jogainak megfele­lően. • Az értekezlet csütörtöki ülése több mint öt óra hosz­szat tartott. A DIFK kül­döttsége az értekezlettel egyidőben nyilvánosságra hozta a My Lal térségében az amerikai katonák által 1968. március 16-án meg­ket ezután szűkebb körben gyilkolt vietnamiak első név­közölte a biafrai küldött­séggel, hogy a központi kor­mány gondoskodni fog Ni­géria ibo lakosságának jólé­téről és biztonságáról. A Brandf-beszéd visszhangja A világsajtó behatóan elemzi Willy Brandt nyu­gatnémet kancellár parla­menti beszédét. A kommen­tárokra általában az a meg­győződés a jellemző, hogy a kormányfői beszédben nem volt igazán új elem. Így vé­lekedik az ADN, az NDK hírügynöksége is. A beszéd­ben ugyan tükröződött az a mély benyomás, amelyet a Walter Ulbricht által Hei­nemannhoz írt levélben fog­lalt javaslatok világszerte keltettek, a kancellár azon­ban mégiscsak egyértelműen elutasította a két német ál­lam közötti nemzetközi jogi érvényű kapcsolatok meg­teremtését — mutat rá a hírügynökség, majd meg­jegyzi: A kancellár egyáltalán nem beszélt olyan fontos kérdésekről, mint a meg­levő ha tó r ok elismerése, va­lamint a mindennemű re­vanspoiitikáról, az atom­fegyverek feletti rendelke­zésről, a vegyi és bakterio­lógiai fegyverek tárolásáról és előállításáról való le­mondás. A Brandt-beszéd igazi örömet hidegháborús körök­ben szerzett, mindenekelőtt az NDK elismerésének is­mételt megtagadásával. A Dajly Telegraph című jobb­oldali angol lap például va­lósággal ujjongó vezércikk­ben üdvözli a kancellári be­széd negatívumait. Rendkívül plasztikusan foglalta össze a beszéd lé­nyegét lapja vezércikké­ben Yves Moreau. Az NSZK kancellárja — hang­zik Moreau cikke az Hu­manitében — az el nem is­merés indokolásául arra hi­vatkozik, hogy mindkét ál­lam német. Tény, hogy az Odera és a Rajna között az emberek ugyanazon a nyelven be­szélnek, de az is tény, hogy húsz év óta ez a két állam ellenkező irányban fejlő­dött és újraegyesítésük be­látható időn belül nem le­hetséges. Két szuverén ál­lamról lévén szó — miért ne létesíthetnénk egymás­sal normális diplomáciai kapcsolatokat? Erre a kér­désre — állapítja meg, mintegy összegezésül Moreau — Brandt nem adott kielé­gítő magyarázatot. Vita a Bundestagban % Bonn (MTI) Csütörtökön délelőtt a Bundestag megkezdte a vi­tát Brandt kancellárnak a „nemzet helyzetéről" szó­lé szerdai beszámolója fö­lött. A CDU—CSU vezérszóno­ka, Kiesinger volt kancel­lár „bárdolatlannak" és „félrevezetőnek" nevezte azokat a megállapításokat, amelyeket a Brandt beszé­déhez fűzött melléklet tar­talmaz. Különösen kifogá­solhatónak minősítettek — egyebek között —, hogy Brandt csak a nemzeti egy­séget és egyúttal nem az állami egységet is hangsú­lyozta. Az FDP nevében Wolf­A szegedi Építő Ktsz Siegeü. Brüsszeli krt. 8., címfestő, üveges, villany­szerelő. parkettás, szoha­lestó-mázoló ós vtz-, gáz­szerelő munkát vállal gang Mischnick kijelentet­te, hogy pártja teljes mér­tékben támogatja Brandt politikáját, mert az „nem­csak a tényekre van tekin­tettel, hanem a jövendő fej­lődésre is nyújt támponto­kat". Az spd nevében Herbert Wehner is teljes támogatá­sáról biztosította a kancel­lár politikáját. A bonni kor­mány — mondotta — nem tart igényt kizárólagosság­ra, amikor majd megküldi javaslatát az NDK kor­mányfőjének. Elhárít azon­ban minden kísérletet arra, hogy „megzavarják akcióit". A délutáni vitában Egon Francke, a belnémet kap­csolatok minisztere, hangoz­tatta, hogy „akár körömmel is igyekszik kikaparni ered­ményeket — a legkisebb eredményeket is — a két német állam viszonyának megjavítása terén". Franz Josef Strauss, a CSU elnöke a vártnál ke­vésbé élesen támadta Brandt beszédét. Altalánosságokra szorítkozott, s hangoztatta: a kancellár több kérdést hagyott nyitva, mint ameny­nyit megválaszolt. EHSfflSB^lI PÉNTEK, 1970. JANUÁR 16. Háromórás tanácskozás után aláírták a fegyverleté­teli megállapodást. amely hivatalosan véget vet az Ojukwu által 1967. május 30-án kikiáltott Biafrai Köz­társaságnak. A lagosi tárgyalásokkal egyidőben Genfben nyilvá­nosságra hozták az ismeret­len helyen tartózkodó Ojuk­wu tábornok üzenetét, amely többek között hangoztatja: „Amíg én élek. Biafra is élni fog. Véleményünk, hogy a háborút nem vesztettük el. csupán csatateret kell vál­toztatnunk". A csapatait magukra hagy­va Biafrából elmenekült Ojukwut egyébként az or­szágban visszamaradt társai azzal vádolják, hogy jelen­tős pénzösszegeket vitt ma­gával. Genfi amerikai kö­rök szerint a tábornok, aki hihetetlenül nagy számú úti­poggyászon kívül egy Mer­cedes személygépkocsit is magával vitt. a CIA ame­rikai hírszerző szolgálat ál­tal rendelkezésére bocsátott repülőgépen menekült el Biafrából. Biafra kapitulációjával kapcsolatban az afrikai ál­lamfők közül legújabban Sékou Touré guineai és Jo­mo Kenyatta kenyai elnök fejezte ki szerencsekívána­tait Gowon nigériai állam­főnek. tartsák és a felszólalásokat ne hozzák nyilvánosságra. Dinh Ba Thi, a vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány küldöttségének helyet­tes vezetője, az amerikai kül­döttnek válaszolva, rámuta­tott; amit az amerikaiak 15 év alatt nem tudtak kihar­colni a harcmezőkön, azt most a tárgyalóasztalnál sze­retnék elérni. Ez az a „köl­csönösség" amelyet az Egye­sült Államok követel. Ezt a kölcsönösséget azonban a vietnami nép kereken el­utasítja. Néhány nap múlva lesz egy esztendeje — mondotta Ha Van Lau nagykövet, a VDK küldöttségének helyet­tes vezetője —. hogy Nixon beköltözött a Fehér Házba. Eljött az ideje, hogy számot adjon az amerikai népnek arról, miként szegte meg a háború befejezésére tett ígé­sorát. A 240 név között 80 tizennégy évesnél fiatalabb gyerek, 38 hatvan éven fe­lüli öreg — ez utóbbiak kö­zött 22 nő neve szerepel. • Washington (MTI, AFP) Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága William Fulbright elnökletével feb­ruár elején kezdi meg több­ször is elhalasztott új nyil­vános vizsgálatát az Egye­sült Államok vietnami poli­tikájáról. McCarthy amerikai de­motkratapérti szenátor Moszkvában majd Párizsban tett látogatása befejeztével visszaérkezett Washington­ba. McCarthy csütörtökön beszámolt a külügyminiszté­rium vezetőinek moszkvai megbeszéléseiről és a Viet­nammal foglalkozó párizsi tárgyalások küldöttségeivel folytatott eszmecserékről. Zöld szavazólapok # Párizs (MTI) igazgatóság és a kieebbsé­Vitathatatlan sikert ért get képviselő többi szak­éi a CGT a francia elekt- szervezet által aláírt két­rornos és gázművek dolgo­zói körében szerdán tar­tott „népszavazáson". A csak egyedül a CGT ál­tal szervezett konzultáció­ban a többi szakszervezet heves ellenpropagandája közepette (amelyet a rádió, a televízió és az egész burzsoá sajtó támogatott) a vállalat csaknem 130 000 dolgozójának több mint 60 százaléka adta le szavaza­tát és óriási többségük a CGT javaslatának megfe­lelőn a zöld szavazólapot választotta, azaz jelenlegi formájában elvetette az éves bérszerződést. Mint ismeretes, a CGT azért szervezte ezt a sza­vazást, mert december kö­zepén a dolgozók kisebb­ségét képviselő négy má­sik szakszervezet az egész vállalatra érvényes mó­don kétéves bérszerző­dést írt alá az igazgató­sággal. Mint most kiderült, a szerződést a dolgozók többsége nem tartja kielé­gítőnek sem a bérek tekin­tetében, sem pedig azért, mert a sztrájkjogot korlá­tozó intézkedéseket foglal magában. Izraeli támadások meghiúsítása • Kairó (MENA, AP) Három izraeli támadást hiúsított meg csütörtökön az Egyesült Arab Köztár­saság légvédelme. A MENA hírügynökség je­lentése szerint izraeli bom­bázók a délelőtti órákban két ízben kíséreltek meg tá­madást egyiptomi célpontok ellen, de az EAK vadász­gépei a támadókat elűzték. A harmadik támadás az Izmailiában létesített állá­sok ellen irányult. Egy kai­rói szóvivő közlése szerint az EAK légvédelmi ütegei az izraeli bombázókat me­nekülésre kónyszerítették. Kíng-évfortfulő # Washington (MTI) A polgárjogi szervezetek kezdeményezésére csütörtö­kön az Egyesült Államokban országszerte megemlékeztek a néger mozgalom nagy mártírja, Martin Luther King születésének 41. évfor­dulójáról. New Yorkban, Baltimoreban és Philadel­phiában csütörtökön zárva maradtak az iskolák és a vá­rosi hivatalok, másutt meg­emlékezéseket tartottak a Nobel-békelíjjal kitüntetett polgárjogi vezetőről, akit 1968 tavaszán gyilkoltak meg Memphisben. A King-emléknap ünnep­ségeibe bekapcsolódtak a kü­lönböző háborúellenes cso­portosulások is, amelyek csütörtökön tartották meg a vietnami moratórium januá­ri megmozdulásainak egész sorát A georgiai Atlanta vá­rosban, egykori lakóhelyén, az évfordulót megelőzően új síremléket állítottak Martin Luther Kingnek. A városban nagyszabású megemlékezést rendeztek, s ennek keretében országos mozgalmat indítot­tak, hogy Atlantában létre­hozzák a Martin Luther King alapítvány központját, a polgárjogi küzdelem elő­mozdítására. New Yorkban, a Central Parkban rendezett emlékün­nepségen felszólalt King utó­da Ralph Abernathy lelkész, valamint John Lindsay, a metropolis polgármestere. Az amerikai fővárosban, Was­hingtonban ugyancsak a pol­gármester, Walter Washing­ton mondott beszédet az em­lékünnepségen. -I, Szocialista aa 1969 Az 1969. év már lezárult, de a szo­cialista országokban a statisztikai hi­vatalok, meg a tervező szervek láza­san dolgoznak az év gazdasági ered­ményeinek felmérésén, a gazdaság helyzetének értékelésén. Nem kis fel­adat, ha meggondoljuk, hogy a szo­cialista országok ma a világ egész ipa­ri termelésének egyharmadát szolgál­tatják, ami szinte mérhetetlenül nagy mennyiség. S mégis meg kell mérni, pontosan, márcsak azért is, hogy a következő év várható eredményeit felbecsülhessék és megtervezhessék. Most, hogy egy rövid cikkben fel kí­vánjuk villantani a gazdasági helyzet néhány jellemző vonását, teljességre el nem törekedhetünk, de a végleges adatok sem állnak rendelkezésünkre. Ezért a kép nagyonis vázlatos és té­nyei csupán nagyságrendeket, irány­zatokat tükröznek és nem végleges adatokat. A szocialista országok tavaly is ma­gas ütemben fejlődtek. Ezen belül azonban az egész gazdaság növeke­dési üteme némileg csökkent az elő­ző évhez mérten. Természetesen szó sincs valamilyen abszolút csökkenés­ről, hanem csupán az ütem bizonyos­fokú mérséklődéséről, ami azt jelenti, pl., hogy az ipari termelés 1968. évi mintegy 9—10 százalékos növekedésé­vel szemben 1969-ben várhatóan 8, esetleg 9 százalékkal lett több a'ter­melés értéke. Ennek lényegében két oka van. Az egyik, hogy a legtöbb or­szágban a mezőgazdaság termelése — a kedvezőtlen időjárás miatt — rosz­szabb volt, ami különösen Lengyelor­szágban és Bulgáriában érezhető. A másik ok, hogy a legtöbb szocialista országban a tervhivatalok eleve ki­sebb növekedési ütemet terveztek, or­szágonként eltérő okokból. így példá­ul Csehszlovákiában a? ismert gazda­sági nehézségek miatt, másutt a beru­házások túlfeszítettségének enyhítése miatt stb. Az ipari termelés növekedésének némi mérséklődése mellett viszont a kiemelt iparágak — a gép- és a vegy­ipar — termelésének emelkedése je­lentékenyen meghaladta az ipar egé­szének átlagát. S ez rendkívül érté­kes eredmény, hiszen jelzi, hogy az ipari szerkezet átalakítása, vagy még pontosabban: a korszerű ipari struk­túra kialakítása jó úton halad és sza­bad utat kapott továbbra is az egész iparon belül. Az ipari termelés növekedési üteme általában azokban az országokban volt a legmagasabb, ahol a termelésbővü­lést új munkaerők munkába állítása is elősegítette (Románia, Bulgária, Lengyelország, s részben Jugoszlávia). Az NDK, a Szovjetunió és Csehszlo­vákia ipari termelésének növekedésé­ben pedig a termelékenység javulása játszotta a döntő tényezőt. Az életszínvonal minden szocialista országban az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedett. Ennek oka egyrészt a szociális juttatások (nyug­díj, családi pótlék stb.) javulása, más­részt a foglalkoztatottak számának nö­vekedése. Egyes szocialista országok­ban (Csehszlovákiában, Magyarorszá­gon és Jugoszláviában) az életszín­vonal alakulását kedvezően befolyá­solta a munkaidő-csökkentés széle­sebb körű bevezetése. Az eredmények talán a legjelentő­sebbek a külkereskedelemben. A szo­cialista országok éveken át sok intéz­kedést hoztak külkereskedelmi-, de különösen fizetési mérlegeik hiányá­nak felszámolására. Ennek kedvező eredményei tavaly mutatkoztak meg. A legfontosabb ezen belül, hogy a tő­kés országokkal a kereskedelmi mér­legek feszültsége enyhült. A problé­ma azonban az, hogy — Magyarország kivételével — a mérlegek egyensúlya nem az export növeléséből, hanem az import korlátozásából eredt. Ez a tény azonban sok esetben kedvezőtle­nül befolyásolta a beruházási progra­mok megvalósítását. Nem bizonyos azonban, hogy e kdvező külkereske­delmi eredményeket 1970-ben is meg lehet ismételni. Tavaly ugyanis a tő­kés országokkal való külkereskedelem növekedését előmozdította a tőkés or­szágok viszonylag kedvező konjunktú­rája és a világpiaci áremelkedések is. Ezek azonban bizonytalan tényezők. Viszont a szocialista országok egy­más közötti kereskedelmének bővíté­sére újabb lehetőségek nyílnak, a töb­bi között azért, mert ezekben az or­szágokban a beruházási cikkek utáni kereslet, nő, s ezt a régión belüli for­rásokból fogják nagyobb részben ki­elégíteni. Anélkül tehát, hogy nagyon a rész­letekbe mentünk volna, a nagy vona­lakból is látható, hogy a szocialista országok a gazdasági tevéknység sok területén kedvező eredményeket könyvelhetnek el. Gazdasági fejlődé­sük egésze is kielégítő, mivel nem a bizonytalansági tényezők uralkodtak bennük, hanem a következetes terve­zés és a gazdasági irányítás hatékony­sága. Gy. L

Next

/
Thumbnails
Contents