Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-10 / 286. szám

íztcatos nélkül is! Kerámiamúzeum i Bizonyos listákat nézegetve sokan elkeserednek tanévvégeken. A listák, amelyek rossz perceket okoznak, azok neveit tartalmazza, akik építőtáborba jelentkeztek; pontosabban: azon kevesek neveit. Sajnos, „azon kevesekét", hiszen — nincs mit szépíteni rajta, köztudott — egyre alacsonyabb a jókedvvel, s első szóra munkába indulók száma; mind többször, s mind hangosabban kell a fülükbe mondani a hívogató szót. Hogy a nyári építőtáborok iránt csappanőban van az érdeklődés, azt többen és többféleképpen magyarázzák. Egyesek „deromantizáló" korunkra hivatkoznak, mondván: mi izgalmas van abban a két hétig tartó sétorlakásban, lapátemelgetésben; mások pedig a sátorlakásra, lapátemelgetésekre „alkalmas" ifjak általános érdektelenségét emlegetik, mondván: nem mennek, mint ahogy a közösen eltölthető órák egyéb színhelyei sem vonzzák őket. Magyarázgatni sokféleképpen lehet. S hogy mi is beálljunk a feleletkeresők sorába, hadd mondjuk el. hogy nem a „deromantizáló" korral, de nem is az általános érdektelenséggel van baj, hanem a közös munkák „jellegével" — legalábbis véleményünk szerint. Azzal, hogy hiába szúrja a földbe ásóját tizenkét munkanapon át az a diák. tucatnyi napos igyekezetének nem sok látszata marad. Egy általa kimélyített gödör, egy karjai által megemelt dombocska — ez minden. S éppígy a kukoricacimerező lányok is! Végigbaktatnak n hosszú sorokon, megbillentik a nyurga szara); hegyét, aztán kapják a csomagjukat, és hazaautóznak a legvégső billentés után. Arról, hogy tulajdonkép- | pen mi szükség is volt annak a bizonyos ároknak a kiásására, meg, hogy milyen termést készített elő az a gondos — vagy félgondos — eimezerés. már egyik tábor- i lakó sem értesül. Mert ők, a nyárról nyárra közös munkába indulók csak kicsi, elenyésző ideig foglalkoztatott részei a hatalmas, gátépítő, j meg kukoricalermeszt.ő gé- | pezetnek. Parányi csavarok, könnyen helyettesíthető alkatrészek. S tulajdonképpen a mind 1 nehezebben lelkesíthető diákok „csavarlétóről" szeretnénk most szólni. Nevezetesen arról, hogyha valamiben. hát éppen ebben a „könnyen helyettesíthetőségben" rejlik az egyre kurtább táborlistuk magyarázata. Lesz az. én munkámnak valami latszata? — kérdezik évről évre számosabban, s a kérdésre mind többször csóvál nemet a sok gondolkodó diákfej. Igen, ez. »a látszat, ez. a minden munka végén lemérhető eredmény, ez hiányzik a kéthetes — és nemcsak a kéthetes — együtlétek végéről; az, hogy ügyeskedésének, szorgoskodásának végén magáénak érezhesse a teljesített feladat egy jól körülhatárolható részét minden táborlako. Ilyen közös munkákat kellene tehát szervezni, az. ilyen eredményt felmutató akciók számára kellene toborozni híveket! Örömmel hangoztatjuk, ideillő példáért sem kell a szomszédba menni. Az egyik „hivatkoznivaló": a József Attila Tudományegyetem TTK-s hallgatóinak mozgalma a hátrányos helyzetű tanulók megsegítéséért. Még tavaly kezdődött ez a mozgulom, s elindítói azt a célt tűzték ki, hogy „felvételi-képessé" tegyék a kisvárosi, falusi gimnáziumok minél több. nehéz körülmények között élő diákját. A matematika—fizika szakos egyetemisták szombatonként szállnak vonatra, ülnek autóbuszra, s nem egyszer hosszú órák múlva érkeznek meg ahhoz az iskolához, ahol már nyitott könyvvel, füzettel várják őket a segítségre szorulók. A segítségre szorulók, akiknek korrepetálásáért ugyan egyetlen fillér sem „jár", de akik bővülő ismereteikkel, átvett, s feldolgozott tudásukkal nagyon is megfizetnek minden rájuk fordított óráért. Olyan ez az önként vállalt munka, hogy nemcsak a tanítottak érzik a hasznát, de maguk a tanítók is hétről hétre lemérhetik elvégzett munkájuk eredményét. Rendszeresen szemükbe tűnik az a nagyon szükséges — látszat. A másik „hivatkoznivaló" ugyancsak szegedi: a Tömörkény Gimnázium és Szakközépiskola néhány diákja meg a Szegedi Tervező Vállalat két belsőépítésze — Sági József és Szekeres Mihály — vállalkozott nemrégiben arra. hogy szebbé tegye a Szegedi Orvostudományi Egyetem Eötvös utcai klubját. Jó két héten át tartott ez az önkéntes díszítés, amelynek végén freskókkal, lámpákkal, függönyökkel gazdagodott az SiklÓ6 ősi várában rendealagsori helviség. Nem sok tik be a modern európai kelt jvetkeztetés kell i\ozzá: rúmiaművészet hazai múzenúnden bizonnyal a freskók- urnát. A Baranya megyei és tan. lámpákban. függönyökben „megvalósuló" — tehál kézzel fogható eredményként is előtűnő — cél biztatott munkára minden ollónyitogatót és kalapácsemelgetőt. Ezek a rövidebb idő alctt megvalósuló és személyes sia siklósi járási tanács kerámiai alkotótábort állított frí Siklóson, amely nyaranta öt hétig működik, hazai és külföldi művészek részvételével. A műhelyeket a vár tövében levő, XVI. századi volt kolostorban rendezték be. Évente tíz magyar és tíz külföldi ország fiatal művészét látják történelmi emlékeztető DEIMAGYARORSZAG 1M4. december 11. kert okozó feladatok vonzzák mostanában a fiatalo- l vendégül Siklóson kat, s ha ezek vonzzák, hát A keramikusok ingven velehetőleg ilyenekkel kell I hetik igenvbe az alkotótábort. cserében, itt készült munkáik egy részét a tanács A NAP HÍREI: FELSZABADULT VAC ÉS RAKOSLIGET — MALINOVSZKIJ ÉS TOLBUHIN SEREGEI BUDAPEST ALATT EGYESÜLTEK — MOSZKVÁBAN ALÁÍRTÁK AZ OROSZ—FRANCIA SZÖVETSÉGI SZER. ZÖDÉST Veszélyben Zsilinszky ját szükségletükön túlmenően takarítanak be terményeket. amit azután a piacon forgalomba hoznának. A lényeg az. hogv ne maradjanak kint télire ezek az igen fontos termények. őket megbízni — a tanévvégeken is, máskor is. Ahogy az a régi jó szólás mondja: „ Szervezés kérdése az egész.. Akácz László rendelkezésére bocsátják i Évek során — az alkotótá i bor működése nyomán Európa modern kerámiamű vé6zetét repre7.entáló. gazdag I gyűjtemény jön létre. Egertől Siklósig Lapszemlénk anyagát a Heves megyei Népújságból, a Vas Népiéből, az ÉszakMagyarországból és a Dunántúli Naplóból állítottuk össze. Tallózás a megyei lapokban Egri víz 1877 Régen 82 fokos szesztartalommal tizenhat féle fűből főzték az „egri vizet". Több évtizede ez az Itóka feledésbe ment. Nemrégen felmerült az a gondolat, hogy az idegenforgalmi érdekességnek is beillő szeszes italt ismét gyártsák. A régi recept alapján előreláthatólag a jövő év elején kezdik meg sorozatgyártását, s majd fél decis üvegekben kerül az üzletekbe. A Heves megyei Szeszipari Vállalat egyelőre 13 fűből főzi, de a Herbária ígérete szerint hamarosan beszerzik Indiából és a csendes-óceáni szigetekről a hiányzó három füfajtát. A „nullszériát" mér lefőzték és a KERMI a minőségét jónak találta. Ewután már csupán az egészségügyi minisztérium engedélyére várnak. Az új egri viz jelenleg 70 fokos szesztartalommal készül. A neve: Egri víz 1877. A szegedi GELKÁ is... „Az elmúlt napokban érdekes bejelentésről kaptunk hírt Az egri GELKA-szerviz 12 tagú Dobó Istvánról elnevezett szocialista brigádja a jövőben vállalja, hogy tődi Eszterházy kastély versailles-i pompájának köszönhető. Aránylag nagy idegenforgalom miatt mintegy 10 millió forintért múzeumvasutat is építenek, amely a Széchenyi kastély udvarából fog indulni, A hét és fél kilométer hosszú körpályán korabeli, muzeális értékű mozdonyok pöfékelnek maid és vontatnak ugyancsak több évtizede nyitott kocsikat A kastély udvarán régi váltóberendezések, jelzők és öreg gőzmozdonyok idézik a századforduló hangulatát. A munkálatok első szakaszával 1970. május elsejére készülnek el. Háromezer éves edény A miskolci Hermann Ottó múzeumban mintegy ezer, ásatások során előkerült tárgyat restauráltak. Számtalan cseréptörmelékből öszszeraktak az ónódi ásatáskor előkerült háromezer éves gabonatároló edényt. A csaknem egv méter magas cserépedényben két. mázsa gabonát raktározhatott a bronzkor embere. polgármester Szálasi vészbírósága kötél általi halálra ítélte és kivégeztette Kiss János nyugalmazott altábornagyot. Nagy . . , Jenő vezérkari ezredest és /\Z UtOlSÓ Karsay Vilmos századost. f ' Nem szolgálták Szálasi ha- yO lűSZtOtt ' 1 zaáruló politikáját, nem fedezték nemzetrontó gaztetteit. életüket áldozták inkább. Szálasi kopói most BajcsyZsilinszky Endrét, a magyar függetlenségi mozgalom ismert harcosát hajszolják. Budapesti jelentések arról számolnak be, hogy Szálasi bandáiénak tábornokokból összeállított vészbírósága Bajcsy-Zsilinszky Endrét is ki akarja végezni. Szabad betakarítás A polgármester rendeletet adott ki az elhagyott birtokok 6zámba vétele és a termés betakarítása tárgyában. A' rendelet szerint a város, a környező helyeken a község szegény, ellátatlan lakosai között a termésterületeket felosztatja úgy, hogy azok a termést elvigyék saját részükre díjmentesen. Csupán a szántóföldön levő kukoricaszárat kötelesek levágni és azt kúpokba rakni. Még az sem lesz baj, ha saPálfy József dr.. Szeged nyugalmazott polgármestere 71 éves korában elköltözött az élők sorából... Állandó harcban állott a kormány szélsőséges képviselőjével: Tukats Sándor főispánnal, s az, hogy hamarább, mint ez év márciusa, nem küldhették nyugdíjba, annak volt köszönhető, hogy az ország legtekintélyesebb polgármesterei közé tartozott... Nem kevesebb, mint 47 éven keresztül szolgálta Szeged városát és tíz esztendővel ezelőtt: 1934-ben lett a város polgármestere... A német megszállók bejövetele után, egyetlen szó, köszönet nélkül, azonnali hatállyal nyugalomba helyezték. Szívbaja ekkor hatalmasodott el rajta, s egészségi állapota ervra romlott, mígnem szombatrol vasárnapra virradó éjjel fél 11 órakor elhunyt. 48. Kilépnek gyorsan, ne húzzuk az, időt, és egyszer legalább elébe vágok Desónek (ha már hagyja): közben azt gondolom, de persze csak gondolom, hogy nem mindig az a legalkalmasabb, aki legftirgébben jelentkezik. — ön hadnagy? — Igen. — Megbízom önt a megalakítandó magyar század parancsnoki teendöiEger város és az. egri járás nek el látásával. Ismerkedjék meg Baáltalános iskoláiban felszerelt é,s működő televíziókat havonta ellenőrzi, és az esetleges meghibásodásokat soron kívül megjavítja". Ahhoz, hogy az Iskoláknak ajándékozott televíziók megyénkben is hibátlanul műkódjenek. a szegedi GELKA is követhetné az egriek példáját! Á századfordulót idézik A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium határozatot hozott, miszerint Nagycenken Széchenyi egykori kastélyát felújítják. A következő két év alatt a kastély középső részén — az emeleti teremben Szechenvi munkásságát dokumentáló kiállítást nyitnak, a földszinten pedig a reformkort ismertető tárlatanvagok kapnak helyet. Az épület szárnyrészeiben szállodái, éttermet, valamint presszót rendeznek be. Gazdasági épületeket is az. eredeti formájukban állítják helyre. Ide lovasiskola költözik. Nagycenket az idén több mint 25 ezer vendég keresi fel. Ez ré6zben a közeli ferDELMAUYARÜRS/AU SZERDA, t9«9. DECEMBER 10. luh kapitánnyal, a további rendelkezéseket és felvilágosításokat tőle fogja megkapni. Helyettesére, a szakaszparancsnokra, a szolgálatvezetői beosztásokra nézve maid neki legyen személyi javaslatokat. Egyúttal kérem, vegye tudomásul, hogy a 6zázadhoz ezt az elvtársat... — Fesüs Járó! — Igen. ezt az elvtársat neveztem ki politikai tisztnek. Gallai ezen annyira elcsodálkozik, hogy füttyent egvet. holott ilyesmit parancskiadás közben nem szokás mívelni. — Na mi az? — kérdi, míg kifelé igyekszünk a parancsnok szobájából. — Te is belecsapsz? Azt hittem, csak dumálni tudsz. Mindenki megkönnyebbült. Döntöttünk. Sorki elröhinti magát. — Ez — mondja. Fésűs Járóra mutatva — minden kilométert kétszer tesz meg. A gacsos lábával nemcsak lép, hanem kaszál is. Fésűs Járó is nevet, nem sértődik meg. Des>ö azonban rászól Sorkira. — Ha elfeledted volna, figyelmeztetlek: Fésűs Járó mostantól fogva katonai elöljáród, engedelmességgel és tiszteletadással tartozol neki. Sorki köp egyet. Desőről a/, újdonsült politikai tisztre bámul. Homloka dudora mögött nyikorogva elindul a gépezet, s lassan, módszeresen feldolgozza azt a tényt, a belőle eredő következtetésekkel együtt, hogy Fésűs Járó zsidónak gyanított, ám annak idején szabályszerűen keresztvíz alá tartott, bujkáló munkaszolgálatos egyik pillanatról a másikra tisztté változott. Kint a folyosón egyszercsak odapatlan melléje, s a szokottnál kissé éneklőbbre nyújtott, illedelmes érdeklődést rejtő hangon lejelenlkezik, — Politikai tiszt úr. Sorki törzsőrmester alazatosan jelentkezem. Gallai zsírosan vigyorog. Ezt a gazember Sorkit miután a fogságtól megmenekedett legfőként az érdekli, vajon, meghagyják-e a törzsörmesteri sarzsijában. vagy afféle kutyaütőként kell elölről kezdenie a katonai pálya, futást. Fésűs Járó azonban nagyobb dolgokkal foglalatoskodik, ügyet sem vet a hangsúlyra, annál inkább a megszervezendő egység demokratizálására. — Ez így nem lesz jó — feleli. — Először is. elvtárs vagyok, nem úr. Másodszor, hogy alázatosan, ez nincs, ez meghalt. Jelentkezem, kész. Sorki megpróbálja eképpen. az elvtárs. azonban herseg a foga közt mint az éretlen egres. El is savanyodik tóle a képe. Két órával később karszalaggal, igazolvánnyal, csiüagos sapkával felszerelve lépünk ki a parancsnokság kapuján. Fél négy. Szürkül. Reggelig eltávozást kaptunk, becsületszóra, hazamentünk. csak reggel kezdődik a munka, az első itteni magyar egység megszervezése. A front messze lökődött. távoli moraját alig hallani. A Cseresznyés felől másféle lárma közelít: kocsizörgés, kiabálás. Binetok fuvai'06 ereszkedik le a főtérre stráfkocsival. orosz katonák és ámuldozó civilek kísérik. A fuvaros öklét rázza. erősen kiabáL Végre megértjük, mit. — Én, magam! Senki se segített! Beléjük! Hadd kiabáljon, gverünk. úgy is kevés az időnk. Gallai azonban megáll, visszafog bennünket. Elkeseredetten káromkodik. — A rabló istenit oda nézzetek: ellopta a hulláinkat. Binetok fuvaroson, ahogy hadonászik, jobbra-balra leng foltozott bőrkabátja. őszes üstöke kitüremlik a kucsmája alól. hangja olyan rekedt, mintha egy jó. hosszú lakodalmat kidanolt volna. Mögötte a stráfkocsi fenékdeszkáján ügyesen kiterítve a nyilas meg a két csendőr, szinte többnek látszanak, mint ahányan vannak. Ez a Binetok kirakatrendezőnek is megtenné. A hullák lábáról már hiányzik a csizma, fejük alatt azonban gondosan elhelyezett venyige köteg. — Én magam! — recsegi Binetok. — Senki se segített! Beléjük! Sorki haragra lobban, süppedt szeme zölden világol. Erkölcsi felháborodása csaknem olyan heves lehet, mint a lepipált szakmabeli bosszúvágyó dühe. Hullát még nem lopott. — Adok én neki egy olyan pofont, az anyjába hemperedik vissza. Hát ekkora disznót is megbír a föld? — Itt maradsz — inti le Deső. Raita nem latszik semmi felindulás. Inkább valami messzenező. öreges derű. — Fogadni mernék — mondja elgondolkodva —. senki se kérdezte meg. mivel durrantott beléjük. Így aztán, ha nem jön közbe semmi, negyed óra múlva Binetok Demeter nemzeti hős. Ha elhiszik neki... miért ne? — Én magam! — hörgí a fuvaros. — Senki ac segített... A stráfkocsi. publikummal kórillvéve, odakanyarodik, ahonnan mi kijöttünk, be a parancsnokságra. Fésűs Járó sötéten bámul utána. — Na, én azért — fogadkozik — holnap maid betűtök ennek a piszoknak, csak most, már nem akarok visz, ezamenni. — Hirtelen elneveti magét. — De hát tetemet lopni, hogy is juthatott eszébe? Az Aj fái alatt elválunk. — Reggel hétkor, de pontosan — mondja Deső. aztán fejét rázza. hoezám fordul. — Bocsáss meg. erről le kell szoknom: ez már a te dolgod. Látom a szemén, ez nem annyira feledékenység, mint inkább figyelmeztetés: még mindig nem szóltam egy kukkot sem. hogy Golovkin irodájában miért vállaltam olyan gyorsan. s a többiek megkérdezése nélkül. a századparancsnokságot. Vajon, gyanitja-e a teljes igazságot? — hogy egyszer már fölébe kellett kerekednem? Gallai is rám mereszti dülledt szemét. Hiába bámulsz, ezt úgysem lehet szavakkal elintézni, vagy igazol engem az idő, vagy hiába is magyarázkodnék. — Attól tartottam — hadarom, és közben szégyellem magam —. hogv az őrnagy félreérti a te vonakodásodat. Különben is remélem, számíthatok a tanácsaidra. Fésűs Járó bólint. Kezét nyújtja, itt tér le az öregvárosi útra. — Az a fő — mondja elégedetten —, hogv a dolgok mégis megoldódtak valahogy. Deső elfordul. A téren lomhán szétterül a homály. — Nem — mondja halkan —, semmi sem oldódott meg. Abban igaza van az őrnagynak, hogy vagy innen lehet oda lőni. vagy onnan ide. Ennél többet azonban nem tudok... Miért ez történt velünk, ami történt, és mi történik majd a háború után? Jó lenne megérni, hogv az ember végre ne gázoljon a maga szennvében: de ha csak kimondom is ezt a kívánságot, inkább misszionáriusnak érzem magam, mint katonának. Gyorsan búcsúzik. — Jó estét mindnyájatoknak, reggel találkozunk. És hát élünk, reménykedünk: ez végül is nem olyan kevés. Az Ái kavicsai ropognak a talpam alatt, Elünk, reménykedünk. Ez valóban nem kevés. Üjra lehet kezdeni mindent. TÍOE