Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

Háztáji gazdaságok Az MSZMP Központi Birottságának legutóbbi ülésén (november 26—28-án) szó esett a népgazdaság helyzetéről, az idei tervek teljesítéséről és a jövő évi népgazdasági feladatokról. Megállapították többek között, hogy „... gondoskodni kell arról, hogy a termelőszövetkezetek, közös és háztáji gazdaságok termelése együttesen jobban növekedjék a jelenleginél. A nagyüzemi állattartás kapacitását bővíteni kell, a nem nagyüzemi (háztáji stb.) állattartás lehetőségeinek jobb hasznosítását pedig különböző intézkedésekkel elő kell segíteni." Meglehet, hogy némelyek „ellentmondásosnak" találják e fenti megállapítást A mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodás a rentábilis, s abban, csakis abban kell olyan termelési, tenyésztési átlagokat kialakítani, hogy fedezzen mindenféle szükségletet, a belső fogyasztás bőséges kielégítését és az exportlehetőségeket is. Ez így igaz, hiszen a piacon a nagyobb szortimentek a versenyképesek, legyen ipari, vagy mezőgazdasági termelésről szó. Persze tovább mehetünk: az iparvállalatok sem kizárólag a nagyvállalatok produktumaira alapozzák az ipari termékek forgalmazásának egyedüli jogát, hanem az ellátásban ma is, de a jövőben is jelentős szerep jut a kisiparnak, főképp a szolgáltatásban, A mezőgazdaság, az élelmiszer- és a húsellátás területén a „kisiparnak", a háztájinak, a kisebb volumenű gazdaságoknak jelenleg, de a jövőben éppen úgy, igen fontos szerep jut A háztáji gazdaságok lehetnek ebben a legprominensebbek, mivel olyan dologi bázissal rendelkeznek, amely adott: istállóik, sertésólak, s egyéb gazdasági épületek. Ezek a ma is meglevő, sok esetben jó állapotban levő gazdasági épületek nagy része kihasználatlanul, üresen tátong a falusi porták udvaraiban. Sajnos, statisztikai adatok bizonyítják, hogy a háztáji gazdaságokban egyre kevesebb a sertés és a szarvasmarha. Ez nagy kár, hátrány azoknak a családoknak, akik üresen hagyják a meglevő gazdasági épületeiket és kár az egész nemzetgazdaságnak, mivel adott lehetőségek vesznek el, mennek végzendőbe. Hajdanában sokkal jobban alapoztak a csaladok a háztáji adottságaira, az abból eredő jövedelemre is. Kettős szerepet is látszott a falusi porta: ellátta a családot és a közvetlen környezetet (rokonságot, ismerősöket, szomszédokat, stb.), esetleg a városi piacra is domináló volt terméke, állatállománya. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni az önellátó szerepét sem. Az udvar hússal, a kert zöldségfélékkel fedezte a család fogyasztását. Jelen helyzetben a valamikori önellátókból teljes igényű fogyasztók váltak. Nem hogy önmaguk szükségleteit nem fedezik, de úgy jelentkeztek a piacon, mint bárki más, porta, kert nélküi családok. Nehéz volna számadatokat keresgélni, talán nincsenek is ilyen adatok, de a gyorsan jött keresletet egyelőre nehéz kielégíteni. Sokat ont már a nagyüzem, de még korántsem annyit, hogy korlátlanul legyen minden (elsősorban a húsféleségekre gondolok), hogy nélkülözni lehessen a háztáji gazdaságok adta lehetőségeket Persze a háztáji kihasználásának lehetősége nem lehet csupán óhaj, kívánalom. Ebben a gazdálkodási státuszban is érvényes az a szabály, hogy kifizetődő legyen az állattartás vagy bármilyen más gazdálkodási ágazat. Az anyagi ösztönzésről sok szó esik úgy a nagyüzemi keretek között, mint a kisüzemi gazdálkodás kebelében. A Központi Bizottság ülésén megállapították, hogy: „A mezőgazdasági termelés összességében, különösen a növénytermesztésben, jelentősen emelkedett viszont az állattenyésztési eredmények, az áilat: termékek termelése elmarad a népgazdaság és a lakosság szükségleteitől. A háztáji állatállomány gazdaságpolitikai céljainkkal ellentétben jelentősen csökken." Tehát érdemes keresni azokat az utakat és módokat, hogy ne sorvadjon a háztáji, hanem a közgazdasági ösztönzők, az egyszerűbb piaci mechanizmus segítségével tovább virágozzék. Ha így történik, kettős érdekek előnyére válik: az egyéni gazdaságok, a családok jobblétét és ezzel mindanyiunk igényéinek jobb kielégítését segítheti elő. G. L FAK Horváth Dezső felvétele Lánc, lánc, eszl-erlánc... Szezon közepén felhívom egyik vállalatunk kereskedelmi osztályvezetőjét inter júügy ben. Mondom, hogy szeretném meglátogatni hivatalában. ha ráér. Kedves választ kapok, szívesen lát bármikor, de tájékoztatást nem adhat, az náluk a vállalat igazgatójának szuverén joga. Az igazgató éppen nincs itthon, külföldön van, az interjú elmarad. Elmaradt volna akkor is. ha éppen itthon van. Végiggondoltam a dolgot. Ha az igazgatóval beszélnék először telefonon, magához kéretné a kereskedelmi osztály vezetőjét — ha éppen az ő munkája érdekel — adatokat, helyzetjelentést, statisztikát kér, összehasonlítást az előző év szezonjának közepéről, és ámbár, mégis — szíves szóval tájékoztat Nem biztos, hogy igazam van, de nem bizt06, hogy jól van ez így. Egy osztályvezető mégsem akárki. öntözési riport előtt fölhívom az egyik üzem főagronómusát kérdezem, hol öntöznek, illetve öntöznek-e egyáltalán. Kedves szóval igazít el, szaval nyomán térképet is rajzolhatok magamnak, biztosan megtalálom őket sajnálja, hogy nem kísérhet el. De van egy kívánsága a drót túlsó végének. Mielőtt a cikk megjelenne, szeretné azt látni. Hagyomány és vacsora Valahol a honfoglalás nagy eseményei között említi Anonymus: és tettek pogány szokás szerint áldumás-t" Tőle tudjuk, hogy ez nagy áldomás volt, ünnepi eledelként a ló szerepelt. jó kövéren. Egészségükre! Nehé^ lenne kikutatni. őseink honnan vették darabról darabra az áldozati lovat meddig hizlalták. Legalább ekkora rejtély most is a zárszámadásnak nevezett áldomás. Főkönyvelők akasztják vállukra a Jasszóh hogv kifogjanak a forintok fickándozó méneséből néhányat erre a nemes célra. Aki belekóstol, csak azt mondhatja, érdemes volt Egészségünkre. De mégse! Illetve másként. Nem akarom én kivenni senki szájából a falatot ha megnyerte, hadd vigye. megdolgozott érte. miért ne ehetné. A főkönyvelőket. se bántanám szívem szerint, mert ha megvan az a ménes, csak foglanak ki belőle bátran. Nyomtató lónak amú§ysem kötik be a száját " > Szövetkezeteink költségvetésében külön hányadot követel a törvény kulturális alao címén. Szükség van ra? Ho-vne volna! Akkora lépésváltás történik most a mezőgazdaságban, hogy az örökölt paraszti bölcsessea kevés az üdvösséghez. Lépésváltás. hogy lépést tarthassunk saját századunkkal Szerencsére pénzünk is volna rá. Nem 6ok, de elég. Sajnos, csak volna. Valljuk be őszintén, szívják a fogukat a szövetkezetek vezetői, ha valaki azt szorgalmazza, hogy a kulturális alap valóban a művelődés alapi a legyen. Szőröstől bőröstől. Be kell látnunk, fölösleges az ősi hagyomány ellen hadakoznunk. Ha eredményes évet zárt a szövetkezet, ne sírjon a végén a tagság, örüljön, mulasson kedve szerint. Huncut, aki bánja! De ne legyenek anynyira „vallásosak" a főkönyvelők. Igaz. hogy a régi áldozati ló a legkülönb volt, hogy az istenek is többre tartsák. Ügy látszik, ez a szerppont is hagyományozódik korról korra. A lasszó mindig a jövő csikóinak a nyakában akad meg. Azok a forintok alakulnak át ínycsiklandozó pörköltté és nyomlatéknak való itallá, amelyek a holnap tudományát hozhatnák gyors-vágtában a 'szellemiekre iá' éhes emberi feiekbe. Meg a pihentető szórakozás naponkénti lehetőségét is. Mi lehet a megoldás? Korszakalkotó ötletem van. Egyszerű, mint minden nagy ötlet. Hagyjuk meg az áldomást. valliuk be, hogy mi ünnepi alkalmakkor ünnepi vacsorát rendezünk. Nem lopiuk rá a pénzt, a magunkét esszük. Az lenne az ötlet magva, hogy szervezzünk eav főkönyvelőknek .való külön ménest, hizlaljuk olyan kövérre, amennyire a lehetőségeink engedik, de semmivel se kövérebbre annál, amit az egészséges életmód orvosi szabályai előírnak, — és ezt-a ménest soha ne keresztezzük a kulturális alappal. Korcs utódok születnének úgyis belőle' D. H. — Miért? Hogy szakmai tévedés ne legyen benne. Megérthetem, mennyire kellemetlen volna ez — rá nézve. Meglep, hogy rögtön tévedést jósol, pedig soha nem láttuk egymást, meg az is, hogy az én kilátásba helyezett tévedésem átkát máris magára veszi. Vígasztalom, hogy nem tudományos dolgozatot akarok írni az öntözés jelenéről mint társadalmi jólétünk fontos emeltyűjéről, csupán riportot: ki az, aki öntöz, hogy él, mennyit dolgozik, a bablevest szereti-e füstölt csülökkel jobban, vagy a máko6tésztát? Ilyeneket. Ragaszkodik a bemutatáshoz. A bemutató ezúttal elmaradt, A riport természetesen nem. Óvatosak vagyunk, vagy csak fontoskodunk? Kitüntetett pedagógusról akarok írni. Szépet, jót. munkája dicséretét Kedvesen fogad, de kéri, menjünk az igazgatóhoz. Mert ugye, 6 egy tantestületnek a tagja. annak pedig az igazgató a vezetője. Csak az ő jelenlétében nyilatkozhat iskolai dolgokról. A saját kitüntetett munkájáról is. Lánc, lánc, eszterláne... A váltófutásnak az a lényege, hogy elindul valaki a bottal, szalad vele egy darabig ha határidőre érkezik, várja egy másik, átadja neki az is szalad, harmadik is, negyedik is. Ha elsők lesznek, együtt állhatnak dobogóra, egyforma érmet is kapnak. Az is. aki indult, az is, aki beérkezett. Nem jól tanultunk ettől a sporttóL Van, aki elindul, és van, aki föláll a dobogóra. Ha ez a dobogó éppen az újságban való megjelenés kétes értékű pódiuma is csupán. Játékot csináltunk a sportból. Szívetpezsdítő szép gyermekjátékot: Lánc. lánc, eszterláne.,. II. D. Zákányszéki tervek A zákányszéki művelődési ház munkájára évekkel ezelőtt kezdtek fölfigyelni a népművelés irányítói. Mit lehet ebben a kis faluban olyan figyelemreméltót Csinálni? A község valóban nem nagy, tanyavilága azonban annál nagyobb. Dicsekedhet a többi hasonló adottságú községgel szentben, hogy itt tanyai művelődési centrumok kezdenek kialakulni. A Május 1. Szakszövetkezet tanyát bérelt a kultúrának, a Homokkultúra pedig saját épületében biztosított külön helyet erre a célra. A vágói, bogárzól és zákányszék-alsói iskolák szintúgy naponkénti alkalmat kínálnak a művelődésre. A művelődési ház igazgatója a közelmúltban (Kiszegezte a tanyai területek téli ismeretterjesztő, illetve ismeretszerző igényét. Jellemző számként elég azt említenünk, hogy egyetlen csonka hónapban 21 előadást terveznek. Szerepel a listán az iskola és a szülői ház kapcsolata, a szocialista erkölcs, a népköltészet,' József Attila. író és olvasó találkozók csakúgy, mint a tej higiénikus kezelése, a szakszövetkezetek jövője, vagy olyan összejövetelek, amikor az orvos vagy jogász válaszol a feltett kérdésekre. Az ismeretterjesztő előadások legfőbb szervezői az asszonyok, a nőbizottságota tagiaL Sok a pálinka TAKARÉKSZÖVETKEZET, a takarékbetétek ugyan titkosak de beszél helyettük a takarékszövetkezet új háza Sándorfalván Azt ..mondja", hogy anyagilag erősödik a körzet lakossága. Ki házra, bútorra vagy háztartási gép re ki autóra gyűjti a pénzét. Bár csupa ablak a ház ele je, biztonságban vannak azért az ide került forintok Darázs Ferenc, a balástyai Móra Tsz szeszfőzője harminc esztendeje csurgatja üvegbe a „réz elejét" is, meg a végét is. Azt mondja, ennyit még nem főzött életében, mint amennyire az idén számíthat. — Jobb a termés, rossz a piac, pálinka lesz a gyümölcsbőL Sok gyümölcsből sok pálinka. Bodrogi Mihály jön először érdeklődni, mikor kerül rá a sor. Nem sok, csak 400 liter cefréje van, szilvából. Az is csak azért, mert nem tudta eladni, pedig eladásra termelte, nem pálinkának. Hatvan fillért sem adtak érte az átvevők. Vetró István az almára panaszkodik. Ami termett, mind raktáron van. A szomszédék kivitték az átvevőhöz, de vissza is hozták. Majd szólnak, ha jöhetnek — ezt mondták neki. Gombos Pál 18 hektó pálinkának való egyáltalán nem boldog tulajdonosa azt mondja: — Amikor a barack hozzáfogott érni, mire átvették volna, cefre lett belőle. Volt olyan is, amivel bejártam Pestet, vissza is hoztam, oda került az is. Nem kellett senkinek. Ez van most az almával is. Mindenki panaszkodik, hogy nem tudja hová tenni, az meg csak romlik, megy pálinkának. Érdeklődöm, hogyan érinti a nyári kudarcsorozat a termelőket. — Van aki telepít azért, mert a parasztnak benne van a vérében, hogy telepítsen. — Tudok olyanról is, aki a termő fát vágja kt. Minek teremjen, ha nein kel! senkinek5? Már héba öltöztette a tél a hafá'rt, miüis vissza kell kanyarodnunk az idei nyárhoz. A nyár mellett is a kefeskedelérhtíbz. Talán soha nem termett annyi gyümölcsünk, mint az idén. Kénytelenek volta* elismerni mégis a kereskedelem irányítói, hegy kis országunknak sem juthatott el minden részébe. A gyümölcstermő területek közvetlen közelében, megyénk „passzív" területein sem tudta a kereskedelem kielégíteni az igényeket. Vagonszámra maradt a fán — illetve a fa alatt — a barack, mert leszedni sem volt érdemes. Sokan nem bánják persze, ha a jó zamat.ú, friss gyümölcs most pálinkává párólodik. A szeszfőzdében összegyűlt emberek is csak azért panaszkodnak, hogy most meg m pálinkára nincs vevő. — Mit érdekel engem, hányan lennének részegek, ha leejtené az állam a pálinka árát. A motorosokat úgy sem engedik inni, a gyalogos meg majd felkel, ha belebukik az árokba — tálalja elő a bölcsességet Gombos Pál —, aki tizennyolc hektó cefrét szeretne kifőzetni. A többiek óvatosabb véleményen vannak, de nem bánnák azért, ha olcsóbb lenne a pálinka, hogy több fogyjon belőle. Nem hiszem, hogy ezt a kérdést csupán közgazdasági szemlélettel lehet intézni. Jobb lett volna, ha a gyümölcsöt adtuk volna olcsóbban, csak azért, hogy több fogyjon belőle. Ha már gyümölcstermelő ország lettünk, lépnünk kellene egy lépést: legyünk gyümölcsfogyasztó ország is. A gyümölcs egészségesebb, sokkal egészségesebb, mint a pálinka. Túl nagy erőfeszítésünkbe nem is kerülne, azt kellene csak ennünk, ami megtermett. Kereskedők mondták a nyáron, az a baj, hogy a hazai piac még nincs felderítve. Az orvosok szerint, ha ismerjük egy baj okozóját, közel vagyunk, hogy orvosolni is tudjuk. Igaz, hogy a népi gyógymód sokszor tekinti gyógyszernek a pálinkát, de gyümölcsterrrtelésünk gondjainak nem lehet egyedüli orvossága, hogy a hamvas és égőpiros, egészséges és egészséget adó finom gyümölcsből kényszermegoldásként most pálinka ..tcem". Sokkal több, mint kellene. Horváth Dezső VASÁRNAP, 1969. DECEMBER 7. DÉLMAGYARORStiG « •