Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-06 / 283. szám

Évenként 20 milliárd forint a közlekedés fejlesztésére i « I Pénteken ülést tartott a szállításban. A vasútról a lesztésére, korszerűsítésére Közlekedési és Szállítási közútra terelik a forgalom fordítanak. A vízi köziekeDolgozók Szakszervezetének egy részét. Mintegy 1000 ki- dés alapvető tennivalója a Központi Vezetősége. Az lométer hosszúságú kis for- rentabilitás fokozása. A léülésen részt vett Somoskői galmú vasútvonalat, 220 ál- giközlekedésnél elsősorban a Gábor, a SZOT titkára. A lomást szüntetnek meg, ami repülésirányító berendezéseközponti vezetőséget Bajusz körülbelül 5 millió tonna ket fejlesztik, s tovább korIlezsó. a KPM főosztály- áru és 17 millió utas for- szerűsítik a budapesti nemvezetője tájékoztatta a köz- galmának közútra irányitá- zetközi légikikötőt, lekedés IV. ötéves tervének sát jelenti. A közúti közle- Az összes anyagi lehetősé koncepcióiról, a tervkészí- kedés fejlesztésére 1975-ig a tés helyzetéről, az ezzel ősz- tehergépkocsi-állományt szefüggő problémákról. mintegy negyvenezerrel A közlekedés negyedik öt- összesen 120 000-re — az éves tervének egyik legfon- autóbuszok számát pedig tosabb feladata a vasúti és 10 000-re növelik. Gyors fora közúti közlekedés közötti galmú út építésére a követegyüttműködés. A közúti kező tervidőszakban nem közlekedest fejlesztik erőtel- gondolnak; minden rendeljesebben; mind az árufuva- kezésre álló anyagi erőt rozásban, mind a személy- a meglevő úthálózat fej- re. Amiről Kovács Peti . nem mesél... Megrendezik a diákkörök konferenciáját A lehetőségek kapujában geket figyelembe véve a mostani tervidőszak évi 12 negyvenezerrel — milliárdjával szemben a IV. ötéves tervben évente csaknem 20 milliárd forintot fordítanak minisztériumi és tanácsi szinten a közlekedés fejlesztésére: beruházásra, fenntartásra, korszerűsitésKijőtt a cica, húzták, húz- Sok gyereket patronálnak tó néninek, mikor ták a répát, csak nem tud- brigádok — Balogh Dezső vele a saját kisfia. Szeretetták kihúzni. Kijött a kis- másodikosnak, ennek a jó- éhségük határtalan, egér is, megfogták és együtt eszű. félénk kisfiúnak a takihúzták a hatalmas répát! níttatására az olajkútfúrók — Csillogó szemmel és bot- egyik brigádja betétkönyvben ladozó nyelvvel. pö6ze be- gyűjti a pénzt. Van olyan széddel Kovács Peti meséli gyerek, akit patronálna egy az orosz népmesét Minap brigád — de nem akar veegy laktanyai műsoron volt lük elmenni még sétálni nagy sikere a kis mesemon- sem. Nem megy ki az intédónak, annyi csokit kapott zetből. nem szereti, ha bemaidnem beteg lett csukódik mögötte a kapu. s Az elsŐ6 kis Petitől min- ő akárcsak átmenetileg is kinnmarad. Csak itt érzi magát biztonságban. Két kisfiút vissza kellett hozni egy tanyáról, nevelőszülőktől — igaz. mint a lelencgyerekeként gyereket. libapásztornak a Londoni tartották őket Kolonc az előéletük. Igaz némelyiknél csak közvetve tapasztalható. V. Zoli (a pár év előtti. Pacsirta utcai borzalmas olyat? gyilkosság elkövetőjének fia) ijedős, érzékeny gyerek. Az anyja kiskorában késsel nekiesett, azóta Zoli az asztalon levő késtől is rémeket Kecskés Ántalné igazgatónő lát.^Kezdeten, ha^hang^an •^JST^M juttat. A szabó ktsz Szécliedent lehet kérdezni. csak apját-anvját nem. Tud róla, hogy valahol ők is vannak, de az távolibb számára, mint a mese. Az állam nőtt fel, mo6t körúti intézet növendéke. Otthonosság Közel száz gyerek otthona az idén poraiból újjáéledt intézmény. Körbejárjuk a csaknem egymillió forintért felújított épületet. bejött Mindenük meglegyen Az intézet 947 ezer forintból gazdálkodik évente. Ruhára — ágyneműtől cipőfűzőig — 146 ezer forint jut. Lassacskán azért mindnek lesz két télikabátja. meg „gálacipője" is. De némelyik egy szezon alatt négy szandált is szétrúg. És sok a régi ruha. amit nem szívesen adnak rájuk, mert ezek a gyerekek a Móra iskolába járnak, tanulásban jobbak, mint a többiek — nem szabad, hogy kisebbségi érzést okozhasson nekik a régi, elnyűtt pamutkardigán, mert ugyan ki hord már Sokan segítenek rajtuk. Gyakran kapnak ajándékba játékokat. A kenderfonó vállalat és a textilgyár karácsonyra küld ajándékot, a nyi téri szalonjának asszonyai társadalmi munkában ágyneműt, ágytakarót varrnak nekik. Nem győznénk sorolni a segítséget. Kell is nekik, mert van. amit semmi gondoskodás Mások szeretetére van szükségük. P. Szőke Mária kíséretében Szalka Lajossal, rászóltak, nem jutott el szea városi tanács gyámügyi Sény az illemhelyig. Jórafőelőadóiával. A megszépí- való. jó tanuló gyerek lett tett termekben a Petik. Annyira megszerették, hogy Jóskák, Lacik játszanak, ma is figyelemmel kísérik rajzolnak, tanulnák, most is sorsát, noha más intézetben — délután mennek majd is- van már. Kun Jancsit minkolába. Csak a hálótermek den hónapban be kell hozni üresek. Tisztaság, rend. ott- látogatóba Nagymágocsról. honosság mindenütt. A fa- különben elszökik. Most belakon kis faliszőnyegek, kísérik, jön körülnéz, sorba nem gyógyít be: hogy ők szalmaintarziás képek — a ölelgeti a tanárokat, gyere- j^ba várnak apát. anyát, nevelők készítették. keket. és megnyugodva Az állam otthona az ál- visszamegy, lam gyerekeinek. Szép és Osúri Sanyi írta Lantos jó — hosszú hasábok telné- 1&tván igazgatóhelyettesnek nek meg. milyen nevelóerő , , _ a rend. a rendszeresség, iveiében: „Már nagyon vámé* a közösség. Kérdezhet- rom. hogy el tetszik-e jőnjük róla a gyerekeket is, ni Csanádpalotáról. Mindende nekik ez természetes. kit csókolj nagyon csókolom Kecskés Antalnét". És a borítékra azt írta Sanyi: gyors választ! Ez a ház jelentette nekik a kisgyerekkort, az otthont. Csendes, szerény gyerekek. Az intézet életük kerete de féltékenyek és irigyek. ' — miiven az életük? Nem simogathatom meg Leírhatnám, hogy néhá- egyiket sem. mert „leverik" nyan zeneiskolába is járnak. ., , . ,,, , , . , ott is kiválóak. Másokat a ralta a ^vételezést. „Azt a tanárképző főiskola KISZ- fiyereket többet be ne hozesei néptáncokra tanítanak, za!" — mondták az igazgaA KISZ KB országos egyetemi és főiskolai tanácsa pénteken a Budapesti Műszaki Egyetemen tartotta ülését, amelyen Gombár József, a tanács főtitkára számolt be a szeptember 1-én bevezetett új ösztöndíj-rendszer eddigi tapasztalatairól. Hangsúlyozta, hogy az egyetemi ifjúság helyesli az új ösztöndíj-rendszerben foglalt alapelveket. Az egyetemi-főiskolai KISZ-munka időszerű kérdéseivel foglalkozva a beszámoló utalt arra, hogy a felsőoktatási intézmények alapszervezetei és a kari intézményei, KISZ-bizottságok 80 százalékát újjáválasztották, s a vezetőségbe a legaktívabb hallgatók és oktatók kerültek. A január 1-én bevezetésre kerülő uj működési- és szervezeti szabályzat kidolgozásához sok segítséget nyújtottak a kari KlSZ-szervezetek. Gombár József bejelentette, hogy a felszabadulás 25. évfordulója és a Lenincentenárium alkalmából a KISZ Központi Bizottsága tavasszal megrendezi a tudományos diákkörök orszá1 gos konferenciáját. Az or| szág egyetemein, főiskoláin 500 tudományos diákkör mintegy hétezer tagja készül erre az eseményre, s eddig mintegy kétezer dolgozat készült el. A legjobb pályamunkát, s a legkiválóbbakat jutalomban részesítik. A társadalomtudományi témakörben készült legjobb dolgozatok részt vesznek a komszomol központi bizottságának és a szovjetunió tudományos akadémiájának közös pályázatán. A Lenincentenárium alkalmából a Komszomol diákszemináriumot szervez, amelyre meghívták hazánk valamennyi felsőoktatási intézménye KISZ-szervezeténék titkárát. Az idei év munkáját értékelve Gombár József közölte, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók 1969-ben 480 000 óra fizikai és 320 000 óra szellemi-szakmai jellegű társadalmi munkát végeztek, amelynek összértéke meghaladja a 12 millió forintot. Ebben a munkában 22 ezer hallgató vett részt, vagyis az egyetemisták 40 százaléka. A beszámoló végül foglalkozott a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulásával. A

1 , mák az irodalomban, éppúgy találunk örök, vissza-vissza térő témákat az élet minden területén. Az iskolák végzősei, nyolcadikos diákok, az érettségiző fiatalok évről évre felteszik maguknak a kérdést: mi legyek? Felteszik szüleiknek, tanáraiknak, a szűkebb családon túl a társadalom nagy családjának is: mi legyek, mi lehetek? Ez a dilemma egy egész korosztályé, egy útra készülő fiatal gárdáé, akiknek döntése nem csak a papának és a mamának fontos, de egyben társadalmi ügy is. Akár úgy is fogalmazhatnánk-: a pályaválasztás társadalmi maganügy. Hiszen a legszemélyesebb volta mellett Igen sok kihatásában közérdekűnek is számít. Tudjuk, hogy évről évre kialakulnak bizonyos keretszámok. arra vonatkozólag: hol, milyen pályán, melyik szakmában mennyi fiatalt várnak. Ezek az adatok mutatják az irányt, s nyilván megbízhatóan, hisz a téma legjobb ismerői, a szükségletek tudói munkálják ki valamennyit. A pályaválasztás azonban korántsem egyszerű folyamat; mérhetetlen sok tényező motiválja azt, hogy a fenti szükségletekhez hogyan viszonyulnak a végzősök. E sok tényező közül tanulságos megvizsgálni például azt. hogvan gondolkodnak családi körben a pályaválasztásról. Milyen követelményeket támasztanak az életpályával szemben. milyen szakmában látnák legszívesebben a gyerekeket? E

gy mondatban meghatározva: ott. ahol a jövője biztosítottnak látszik. A szülők ebben a tekintetben igyekeznek minél reálisabban tájékozódni. Van életismeretük, s ez igen sokat ér. Jóllehet, egyikükmásikuk fejében még ma is tegnapi-tegnapelőtti értékítéletek zsongnak, a szülők tudnak reagálni a ma változásaira. gyerekük kedvéért megpróbálnak a holnap ködfüggönye mögé is bekémlelni: melvik területen szebbek a távlatok. Nyilván nem véletlen, hogy olvan sok a ielentkezés például a híradástechnikai ipar területeire. A szülők — s ebben egvformán gondolkodnak gyermeke'kkel — keresik a korszserű technikát. Ez alapjában véve természetes is. Értelmes, minden újra fogékony, mind sokoldalúbban képzett, nemMint Jancsinak a jó ebéd. pedig mikor hatéves korában behozták, nem ismert más ételt, mint a zsíroskenyeret Biz'onságiian A brigád örökbefogadta A szegedi szénhidrogen-medence egyik legkiválóbb olajbányász szocialista brigádja — Vad János főfúrómester 34 tagú munkacsapata — „örökbefogadta" a szegedi nevelőotthon egyik nyolcéves kis lakóját, Balogh Dezsőt. Vállalták, hogy a fiút kitaníttatják. Legszívesebben olajipar: technikumot végeztetnének vele, s ezért most próbálják megszerettetni vele a szakmájukat. Már a fúrótoronyhoz is kivitték. A kisfiút a szülei még soha nem keresték fel, annál gyakoribb látogatók most nála a brigád tagjai. A pénteki Télapó ünnepségen vitték neki az első nagyobb ajándékot: takarékkönyvet, amelynek betétjét tizennyolcéves koráig mindig gyarapítják. Sajtónapi ünnepség Szegeden A Vörös Üjsag megjelenésének 51. évfordulóján sajtónapi ünnepseget tartottak tegnap, pénteken délután a szegedi Sajtóház klubjában. Az ünnepség résztvevőit, köztük Győri Imrét, az MSZMP Központi Bizottsága tagját, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárát, Sipos Gézát, a Szeged városi pártbizottság első titkárát dr. Kelemen Miklóst a Csongrád megyei párt-végrehajtóbizottság tagját a Csongrád megyei rendőr-főkapitányság vezetőjét, továbbá Fodor Istvánt, a szegedi postaigazgatóság vezetőjét Vbncze Györgyöt a Szegedi Nyomda igazgatóját az ünnepség rés"!"evőit. F. Nagy István, a Délmagyarország főszerkesztője Köszöntötte. Dr. Ágoston József, a Csongrád megyei pártbizottság titkára mondott beszédet Hangsúlyozta: a SzegeCsongrád megyei Hírlap — vezetek Csongrád több mint 70 ezer példánya Tanacsanak vezető napról napra helyesen képviseli a párt politikáját Elismert és becsült tevékenységük akkor válik méginkább hatékonnyá — hangoztatta —, ha még több kezdeményező figyelmet fordítanak a munkásgoiidok megoldására. Dr. Ágoston megyei titkára ugyancsak alkotói díjat adott át a sajtónap alkalmából. Az SZMT díját — először — Nagy Pál, a Csongrád megyei Hírlap rovatvezetője kapta. A sajtónapi ünnepség befejezéseként Rácz Lajos, a Csongrád megyei Hírlap főJózsef, a megvei, valamint szerkesztője emlékezett meg a szegedi part- és állami a Hírlap elhunyt; rovatvezeszervek nevében köszöntötte tőjéről, Varga Ákosról. Köa sajtó minden munkását; szöntötte Földi Mihályt, a újságírókat, nyomdászokat, Sajtóház közmegbecsülésben lapterjesztőket, kiadóhivatali álló portását, nyugdíjba vodolgozókat. Valamennyiük nulása alkalmából. Végezeszámára újabb sikereket ki- tűi átadta a Csongrád mevánt. Hantos Mihály, a Csongrád megyei Tanács vb-elnökhelyettese, a tanács végrehajtó bizottsága által ala- , , . .„,„ . , pított díjat Szabó Endré- nak' akl "45-től dolgozik a gyei Hírlap — szintén most alapított —, emlékplakettjét Kovács Imre újságírónak, s lap legrégebbi munkatársé nek, a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztő-helyettesének adta át A most első ízben odaítélt díjat a jövőben den megjelenő két napilap minden évben kiosztják. — a Délmagyarország és a Juhász József, a Szakszerszerkesztőségben. SZOMBAT, 1969. DECEMBER «. zedék hagyja ei tanévről tanévre az „elbocsátó iskolapadokat", törvényszerű, hogy tagjai igényesebbek, hogy a korszerűtlen helyett a modernet, a múltra hasonlító helyett a jövendőre hasonlítót keresik. Sokan úgy érzik közülük, hogy a bonyolultabb alkotó feladatokban találhatják meg hivatásukat. Milyen hatások jelentkeznek még a családi körben? Az anyagiak, a futási" lehetőségek mind döntő motívumként kerülhetnek szóba, mikor a pálya kiválasztását latolgatják. — Kicsi a pénz. de adódik „maszekolasii" lehetőség — ervei az egyik. — Kaphat borravalót is — így a másik. — Igaz, hogy kétszázzal kevesebbet keres majd, mintha ide és ide menne — mondja a harmadik szülő — de legalább ilyen helyen dolgozhat, amelyik nem három műszakos. Vannak szakmák, amelyeknek nagy a tekintélye, s olyanok is, amelyek vesztettek presztízsükből, vagy — újak, ismeretlenek lévén — még meg sem szerezték azt. Márpedig az ilyen presztízsokok. elvárások sokféleképpen tud iák hangolni a pályaválasztókat. Szép számmal akadnak olyan érettségizettek, akik a sikertelen felsőfokú tanintézeti felvételi után makacsul várják az új próbálkozás lehetőségét Éveket áldoznak ilven várakozásra, s bizony sokuknak nem éri meg. Elsősorban nyilván az olyanok, akik nem az elhivatottság érzéséből, hanem családi „sugallatra" hozták meg a döntést, akiknek képessége nem áll arányban az ábrándokkal. Az igazán tehetségeseknek viszont érdemes ilven áron is törekedni a kitűzött életcél felé. Érdemes. mert minden tehetségre. minden kiművelt emberfőre nagv szüksége van társadalmunknak. M

mt a szegedi pályaválasztási tanács legutóbbi ülésén megállapították; tovább kell javítani a társadalmi törődést, együttműködést e fontos területen. Tanácsot adni a szülőknek, gyerekeknek, már az iskolában a beszélgetések, tájékoztatók során, s üzemlátogatások során is megismertetni. megszerettetni a munkát a holnap szakmunkásaival — igen sokrétű feladat. S ugyanakkor a vállalatokkal is beláttatni: legyenek ötletesek az ösztönzésben. tegyék kedvezőbbé a tanulók számára azokat a munkahelyeket, ahová nem kapnak elegendő utánpótlást. És még valamit: ne csak létszámfejlesztésben gondolkodlanak — a mostani tanévben megint messze meghalad ia a vállalati igény a szambajöhető tanulólétszámot — hanem műszaki fejlesztésben. termelékenységemelésben is! A társadalom érdeke, hogy ki-ki a neki legmegfelelőbb életpályára kerüljön, oda, ahol képességei maximumát tudja nyújtani. Tehát az egvetlen-egyet kell megtalálni? Ez számos kitűnő képességű gverekre valóban szó szerint ígv áll. Másoknál viszont két-három, vagy több olvan munkakör is elképzelhető. ahol adottságai alaoián közel egyforma teliesítményre képes. Megint csak a döntés nehézségeit, bonyolult voltáj. lehet hangsúlyozni. Sokat segíthetnek ezen az úgynevezett pszichológiai laboratóriumok:. Ilyenek már több helyütt eredményesen működnek hazánkban. a pálvaválasztási tanácsok mellett. A feilődás. hez Szegeden is elengedhetetlen. hogv megkezdie működését egy ilyen tanácsadó központ. Simái Mihály DÉLMAGYARORSZÁG 3