Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-30 / 301. szám

Péter János hazaérkezett a Szovjetunióból # Moszkva (MTI) Péter János, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere, aki szovjetunióbeli körútján Kijevben tartózko­dott. hétfőn délelőtt látoga­tást tett Vlagyimir Scser­bickijnél, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság mi­niszterelnökénél. A csaknem egyórás szí­vélyes, baráti hangulatú be­szélgetés során Vlagyimir Scserbickij szemléletes képet adott Ukraina gazdasági és kulturális fejlődésének leg­lényegesebb vonásairól. Péter János hazánk gaz­dasági helyzetét ismertette. A beszélgetések érintették a fejlődő magyar—ukrán gazdasági kapcsolatok témá­ját. valamint a nemrég meg­nyílt kijevi magyar főkon­zulátus tevékenységét. A beszélgetésen jelen vol­tak Dmitrij Belokolosz uk­rán külügyminiszter. Kocsis Vilmos kijevi magyar fő­konzul, valamint már ma­gyar és ukrán hivatalos sze­mélyek. Még a délelőtt folyamán Péter János külügyminisz­ter és kísérete látogatást tett a mesterséges gyémántot előállító kijevi intézetben. Péter János, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere, aki a szovjet kor­mány meghívására egyhetes hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban, hétfőn. a kora délutáni órákban külön­repülőgépen Kijevből haza­indult. A magyar, ukrán és szovjet zászlókkal feldíszített kijevi repülőtéren Péter Já­nost és kíséretét Andrej Szmirnov. a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese, Dmitrij Belokolosz ukrán külügvminiszter, valamint más hivatalos személyiségek búcsúztatták. A repülőtérre kikísérte Péter Jánost Kocsis Péter János külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívásá­ra hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban, hétfőn hazaér­kezett. Képünk érkezésekor a Ferihegyi repülőtéren készült, ahol fogadására megjelent Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese A Magyar Népköztársaság kormánya nevében Péter János külügyminiszter hiva­talos magyarországi látoga­tásra hívta meg A. A. Gro­mikot, a Szovjetunió kül­ügyminiszterét. A. A. Gro­miko a meghívást köszönet­tel elfogadta. A látogatás időpontját később egyezte­tik. Vilmos kijevi magyar fő­konzul. Fjodor Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, aki elkísérte Péter Jánost országjáró kör­útjára. és a magyar szemé­lyiségekkel együtt érkezett Budapestre. Péter János szovjetunió­beli látogatásáról közleményt adtak ki. Kötelékben vonulnak a „cherbourgi" hajók # Párizs (MTI) A francia lapok hétfői számukban bőségesen kom­mentálják az izraeli rende­lésre készült öt hadihajó ka­landos megszökését a cher­bourgi kikötőből. Az esemé­nyek legérdekesebb magya­rázatát a Figaro adja. A lap vezércikkében Yves Cuau azt írja, hogy semmi rejtély sincs a cherbourgi ágyúna­szádok eltűnésének ügyében. Szó sincs arról, hogy az iz­raeli titkos szervezetek rend­kívüli módon ügyesnek bizo­nyultak volna. A dolog sok­kal egyszerűbb. A francia külpolitika belső ellentmon­dásairól van pusztán szó. Pompidou köztársasági elnök ugyanis néhány hónappal ez­előtt kilátásba helyezte, hogy az izraeli fegyverszállítások­ra kimondott embergót „sze­lektívebbé" teszik. — Meg kell állapítarri — írja vezércikkében a Combat —, hogy Izrael kijátszotta és nevetségessé tette a francia kormányt, amely előtt pedig nem idegenek az ilyen „ál­társaságok", hiszen maga is ilyet vesz igénybe biafrai fegyverszállításaihoz. Min­denesetre, rendkívüli köny­nyelműséggel jártak eL A nevetésnek azonban nincs helye, az ügy következtében ugyanis a kapcsolat, amely amúgy sem volt a legjobb, mélységesen meg fog romla­ni Párizd és Jeruzsálem kö­zött — feltételezi a lap. Egy olasz halászhajó le­génysége hétfőn reggel látta az izraeli megrendelésre ké­szült öt francia gyártmányú hadihajót — írják a nyuga­ti hírügynökségek az ANSA jelentésére hivatkozva. A hajók kötelékben vonul­tak el Szicília nyugati part­jainál, több izraeli hajó — köztük két tengeralattjáró — kíséretében. A libanoni sajtó hétfőn ve­zető helyen foglalkozik a Cherbourg kikötőjéből kifu­tott öt hadihajó ügyével. Illetékes libanoni forrásból származó értesülés szerint egyébként hétfőn este ösz­szeült a libanoni miniszter­tanács. amely a Cherbourg­bol elrabolt haaa&kal kap-. csolatos legújabb feljemé­nyek alapján megvizsgálja majd a francia—arab kap­csolatokat.­Az Al-Hayat egyébként erőteljesen elitéli az öt hajó ellopását, amit „izreli kalóz­cselekedetnek" minősít. A lap szerint Izraelnek három konkrét célja volt a hajók elrablásával: 1. az Izraelbe irányuló francia fegyver­szállítmányok embargójának megtörése; 2. a francia—arab kapcsolatok megromlásának kiprovokálása; 3. annak be­bizonyítása a külföldi orszá­gok előtt, hogy Tel Aviv meg tudja törni ezen or­szágok mindennemű embar­góját, amelyet esetleg Izra­ellel szemben, az arab álla­mok érdekében foganatosíta­nának. Szovjet—kínai tárgyalások # Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban hétfőn Dzsermen Grisiani, a Tudo­mányos és Műszaki Állami Bizottság elnökhelyettese sajtóértekezletet tartott a Szovjetunió és a külföldi or­szágok tudományos együtt­működéséről, A sajtóértekez­letet a Szovjetunió külügy­minisztériumának sajtóosz­tálya rendezte. Leonyid Zamjatyin, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője a j tudósítók kérdéseire vála­szolva közölte, hogy Pe­kingben folytatódnak a szovjet—kínai tárgyalások. Vaszilij Kuznyecov, a szov­jet kormányküldöttség veze­tője a napokban repülőgé­pen Pekingbe utazik. Változik a részesedési alap elosztásának formája, jellege A gazdasági életben az ösztönzésre hivatott szabályozásnak nem­csak objektíve kell megfelel­nie az érintettek érdekeinek, hanem szubjektíve is. Ezt az alapigazságot figyelembe vé­ve hozott határozatot a kor­mány; módosította a része­sedési alap felosztásának formáját és jellegét. A re­form első két évében szer­zett tapasztalatok alapján több szabályzót finomítanak, de egyetlen egy sem váltott ki olyan érdeklődést, mint a részesedési alap elosztását módosító — hiszen, ami 1968. január elseje óta ér­vényben volt, az pszicholó­giai, hangulatalakító hatá­sát tekintve rosszul vizs­gázott. A kormányhatározat meg­jelenése óta a Csongrád me­gyei üzemekben is mind több szó esik arról, hogy mit várhatnak a munkások, műszakiak, alkalmazottak a gazdasági élet parancsnokai az új nyereségelosztási rendszertől, a felosztás új módszerétől? Az maris meg­állapítható, hogy a katego­rizálás, a csoportmaximu­mok megszüntetését — hoz­zátehetjük visszamenőleges megszüntetését — kedvezően fogadták. Természetesen vannak még tisztázásra vá­ró kérdések, hiszen a tájé­koztatást a szakszervezetek is éppen, hogy elkezdték. Az információt elősegíti az az egészséges kritikai lég­kör, mely megnyilvánult a korábbi elosztási rendszer bírálatában és bizonyos mér­tékig az új fogadtatásában is. Á nyereség elosztására vonatkozó korábbi szabályok a bírálók megjegyzései sze­rint merevek voltak, alig adtak lehetőséget arra, hogy az átlagosnál nagyobb telje­sítményt nyújtó, kiválóan dolgozó munkásokat, alkal­mazottakat, műszakiakat magasabb kategóriába sorol­juk. Az önállóság jegyében a „kategória korlátaitól" akartak szabadulni azok a vállalatok, amelyek úgyne­vezett „alkategóriákat" hoz­tak létre. Ezzel valamelyest sikerült is az anyagi ösz­tönzést egészségesebben dií­ferenciálniok. Ez az „útkeresés" azonban a stabil béreknél megállt, a munkások bérezésében már nem érződött, pedig a jövedelmek 90—92 százalé­kát éppen a bérek teszik ki. A nyereségelosztás szabályo­zásának módosításától jog­gal várhatjuk, hogy hatás­sal legyen a személyi jöve­delemre, tehát a bérekre is. • • Ö rvendetes dolog, hogy máris számos párt-, szakszervezeti, gaz­dasági vezető felfigyelt a helyetelen egyenlösdi külön­böző megjelenési formáira — és vizsgálja-kutatja, mi Napirenden: A munkaerő-gazdálkodás Hétfőn ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége és a többi között a munkaerő­gazdálkodással kapcsolatos szakszervezeti feladatokról tárgyalt. Az elnökség, megállapítot­ta. hogy a harmadik ötéves terv időszakában a terve­zett 210 000 helyett előre­láthatólag 330 000-rel emel­kedik hazánkban a foglal­koztatottak száma. Ez to­vább szilárdítja a létbizton­ságot, javítja a lakosság élet­körülményeit. Az ipari ter­melés növelésének üteme azonban nem tartott lépést a létszám emelkedésével, így a termelékenység alakulása nem kielégítő. Jelentősen nőtt a munkaerővándorlás, a fluktuáció a vállalatok nagy részénél a törzsgárda­tagságra is kiterjedt. E je­lenséget a rossz és egészség,­teien munkákor ulmeayuk javításával, hatékonyabb munkaszervezéssel, a mun­kafegyelem szilárdításával, az anyagi ösztönzés differen­ciálásával kell megállítani. A kollektív szerződések na­pirenden levő módosítása lehetővé teszi, hogy a szak­szervezetek következeteseb­ben érvényt szerezzenek a differenciált bérezés elvé­nek. a törzsgárdatagok fo­kozott megbecsülésének, s közreműködjenek a béren kívüli juttatásoknál tapasz­talható egyenlösdi megszün­tetésében. Az elnökség a nők és a fiatalok elhelyezkedési lehe­tőségeit vizsgálva megálla­pította, hogy mindkét kate­góriában lényegesen nőtt a munkaerő iránti kereslet. A fiatalok munkába állítása a demográfiai csúcs ellenére sem okozott problémákat. Az elnökség áttekintette a gyermekgondozási segély el­terjedését, megállapítva, hogy e kedvezményt a se­gélyre jogosult dolgozó nők­nek mintegy 80—90 százalé­ka vette igénybe. Nagy több­ségük a fizikai munkásnők és az alacsonyabb bérű ad­minisztratív alkalmazottak köréből került ki. A gyer­mekgondozási segélyt igény­be vevők mintegy 70—80 százalékát új munkaerővel pótolják. Ennél jóval kisebb azonban az arány a főváros textiliparában, a kereskede­lemben és az ország egész­ségügyi hálózatában, ahol nehéz az utánpótlás. Az elnökség a továbbiak­ban megállapította, hogy a termetekenység növelése és az emberekről való fokozott gondoskodás érdekében to­vább kell fejleszteni a mun­kaerő gazdálkodást, s ebben a szakszervezeteknek is na­gyobb feladatokat kell vál­iaiiuoki hozza létre az olyan szem­léletet különböző munkahe­lyeken, amely egyenlőségje­let tesz a szakképzett és szakképzetlen, a lelkiisme­retes és lelkiismeretlen munka között. Az ilyen „egyenlőség" nem felel meg az igazságos társadalmi el­osztásnak. Mindebből követ­kezik, hogy az elosztás ko­rábbi rendszerének bírálata éreztette hatását a szabályo­zómódositásban. Elismeri a többi között azt, hogy jogos ellenérzést keltett az üze­mek. gyárak kollektíváin be­lüli kategorizálás, a csoport­maximumok felállítása, iiyen formán a munkások, alkal­mazottak és vezetők megkü­lönböztetése. Ugyanakkor hangsúlyozzuk: azok, akik az elosztás régi rendszerét az egyenlösdi követelésének alapjáról bírálták, most sem kaptak semmiféle iga­zolást. Nyereségrészesedési rendszerünk további finomí­tása a szocialista elosztás el­vének érvényesülését szol­gálja. Olyan elosztásét, amelyben testet ölt a vég­zett munka mennyiségének, minőségének, hatékonyságá­nak, a munkások, műszakiak és gazdasági vezetők felelős­ségének anyagi és erkölcsi elismerése. Ez az új része­sedési rendszer alapvonása. Ami változik: lényegében a részesedési alap elosztásá­nak formája, technikája, jel­lege. Hisszük, hogy az új formák mellett elkerülhető­vé válik a vállalatokon be­lül számos feszültség. Megyénkben viszonylag sok az országos nagyválla­lati szervezetben dolgozó gyáregység, üzemegység. A múltban gyakran hallottunk panaszokat, hogy gyáraink, üzemeink a nagyvállalati szervezetben nem kapták meg az őket megillető nye­reséget. Az új szabályozó ezt a panaszt orvosolja, mert kimondja: a gyárak telje­sítményük arányában része­sülnek a nyereségből. Az úgynevezett „kategó­riavita" most lezárult azzal, hogy a kategóriák megszűn­tek, s vele együtt a csoport­maximumok is. Részesedés­ként a bérek 25 százalékát, az eddigi csoportmaximu­mok súlyozott átlagát lehet majd maximálisan kifizetni. Az elosztás mértéke pedig á bér lesz. Másszóval: min­denki, aki munkaviszonyban áll és jogosult részesedésre, bérarányosán kap a nyere­ségből. Ettől való eltérés ugyan lehetséges a munka­viszony és a munkakörül­mények alapján. Arról van szó, hogy a vállalatok le­hetőséget kapnak a törzs­gárda nagyobb anyagi meg­becsülésére, és az egyes — főleg egészségre ártalmas, nehéz fizikai erőkifejtést igénylő — munkák nagyobb arányú figyelembevételére, A személyi kifizetésre kerülő vállalati nyere­ség elosztása alapvető­en bérarányosán történik, s ebben érvényesül a szocia­lista elosztás elve: aki töb­bet ad a társadalomnak, az többet kap bérben és nyere­ségben is. Világosan látható tehát, hogy a nyereségelosz­tás új szabályozása feltéte­lezi a szocialista anyagi ösz­tönzés elvének következetes érvényesítését a bérezésben, az egész jövedelempolitiká­ban. Éppen ezért mindnyá­junk érdeke, hogy szakít­sunk az egyenlösdivel, amely fékként tapad további fej­lődésünkre. A végzett mun­ka arányában differenciált személyi jövedelem lehet csak ösztönző a termelés, a termelékenység növelésére. Nem kétséges, hogy a nyere­ségrészesedés újbóli szabá­lyozása a munka termelé­kenységének emelését szol­gálja, mert a jobb, lelkiis­meretesebb, gazdaságilag hatékonyabb munkára ösz­tönöz. A szabályozd ugyanis lehetővé teszi, hogy a ki­emelkedő eredményt elérő munkások, rrűs-o'rink. v->"v akár egész kolleV'vák H"ön nyereségprémiumban és ju­talomban részesüljenek. Re­méljük, hogy ezt az anyagi és erkölcsi elismerést, mód­szert alkalmazzák a legki­válóbb szocialista munkás­kollektívákra, brigádokra, kiváló dolgozókra, munkás­újítókra, a termelés kiváló műszaki, gazdasági vezetői­re. A szabályozó adta nagy­szerű lehetőség megvalósí­tása, a felvilágosító szó ere­jétől a gazdasági és szak­szervezeti vezetők törekvé­sétől, fáradhatatlanságától függ majd. Külön kell szólnunk arról, hogyan kívánja elismerni a részesedés új szabályozása a vállalatok első számú gaz­dasági vezetőinek, műszaki, gazdasági, munkaügyi, tár­sadalmi, politikai irányítá­sát az ebben testet öltő fe­lelősséget. A szakszerveze­tek véleménye szerint a sza­bályozó helyesen, hatéko­nyan ösztönöz, amikor ki­mondja a gyár, vállalat igaz­gatójának, főmérnökének, főkönyvelőjének differenciált alapbér-növelését, és részük­re lehetővé teszi a nyereség­prémiumban váló részese­dést, továbbá a távlati fej­lesztési célokért, kiváló gyártmányok bevezetéséért, kiemelkedő műszaki fejlesz­tésért évközi jutalmat is biztosit. Azonban a szabá­lyozó nemcsak a nyereséges gazdálkodásra gondol. Szá­mol azzal, hogy eredmény­telen, veszteséges gazdál­kodás is bekövetkezhet Eb­ben az esetben is érvénye­síti a vezetők magasabb fe­lelőségét — de most már szankció formájában —, amikor kimondja, hogy a magasabb vezető állásúak alapbére veszteséges gazdál­kodás esetén maximum 25 százalékkal csökkentendő, a nyereség alakulására jelen­tős befolyást gyakorló egyéb munkakörökben dolgozók bére pedig 15 százalékkal. Itt megjegyezzük, hogy a munkásállományba tartozó dolgozók alapbére — attól függetlenül, hogy kaphatnak nyereségprémiumot — vesz­teséges gazdálkodás esetén nem csökkenthető. M iből indulnak ki a szakszervezetek, ami­kor a vezetők diffe­renciált anyagi ösztönzését teljes mértékben támogat­ják? Mindenekelőtt abból, hogy a gazdasági önállóság vállalati kategóriája megkö­veteli a társadalmi és a vál­lalati érdekek összhangját, a termelési alapok leghatéko­nyabb felhasználását, a kor­szerű piackutatást, a szük­ségletre való termelést, a biztonságos munkakörülmé­nyeket, a tisztességes meg­élhetés biztosítását minden munkavállaló részére. To­vább sorolhatnánk a veze­tőkkel szembeni üzemi és társadalmi követelményeket Ügy gondolom azonban, hogy ebből is kitűnik, mi­lyen felelősség terheli a munkáshatalom helyi gazda­sági vezetőit a termelés, a gazdálkodás irányításában, végső soron abban, hogy nálunk az alkotó munka, a termelés a dolgozó ember anyagi, szociális biztonságát szolgálja. Végezetül hangsúlyozzuk, hogy a szabályozás módosí­tása önmagában nem ered­ményez több nyereséget ' Csak akkor válik anyagi erő­vé, akkor jelentkezik maga­sabb személyi jövedelem formájában, ha minden munkavállaló megérti ennek lényegét és tudatosabban irányítja önmaga gazdasági tevékenységét, tudatosabban vesz részt az üzem közéleté­ben. A politikai, mozgalmi szervek kötelessége, hogy ehhez minden segítséget megadjanak. H-Jas fiu'ó. az SZMT titkára KEDD, 1969. DECEMBER 36. DÉMGYARORSZÁG i

Next

/
Thumbnails
Contents