Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-24 / 298. szám

Udvariasság Bodó László (Szatymaz, II. a bácsi. Én ugyan megkö­22:1. sz.) írja: Zsúfolásig szöntem nekik kedvességü­megtelt a szatymazi busz az ket és megdicsértem őket állomás előtt, egy csoport magatartásukért, ami, láttam. 1 kisdiák is felszállt, s én hogy jól esett nekik, s hogy Még a szokásosnál Is több levelet kaptunk az elmúlt napokban. Feldolgozásuk sok munkál kíván, ezért kérjük olvasóinkat, hogy legyenek kis türelemmel mert most az ünnepek is késleltetik a le­velek elintézését, megvála­szolását. utoljára maradtam. Amikor a kis VI-os Szabó Gizella meglátta, hogy imbolyogva megyek a buszban, azonnal felállt és udvarias szavakkal leültetett a helyére, de ugyanakkor a többi kisdiák is felugrott és egymással ve­télkedve mondták, ide üljön most mégis szeretném, ha megjelennének ezek a sorok, azt azért kérem, hogy a ne­velőjüknek is és szüleiknek is megköszönhessem, hogy így nevelték őket. Valóban öröm ilyet olvas­ni, ezért szívesen közreadjuk ezeket a sorokat. II Esti uszoda a Legyen világosság! Nagy öröm számunkra, hogy megnyílt Szegeden egy fedett uszoda és este 7-től 10-ig úszni járhatnak a spor­tolni szándékozók. Ugyan­is a szegedi fürdővállalat megnyitotta a nagyközönség részére a férfi osztály úszó­medencéjét. Ehhez fűzi gon­dolatait Deák Ferenc Felső­kikötősor 2/a alatt lakó ol­vasónk. Mint leírja, öröm látni a vízben hancúrozó gyerekeket, s egy kicsit az is jóleső látvány, hogy a hosz­szú hajúak szektáját is ott látjuk a vízben, sőt feltehe­tőleg mosakodnak is, ha már ott vannak. Egyik este egy tíz föböl álló brigád tagjait láttam, amint megrendezték a brigád úszóversenyt. Addig is, mig elkészül az újszegedi fedett uszoda, öröm szá­munkra, hogy itt úszhatunk. Ügy érzem, fontos téma, amiről írok. s amelynek igen komoly következményei vol­tak és lehetnek is — kezdi levelét Tóth Mihály gépko­csivezető (Kossuth Lajos su­gárút 1H.) Arról ír, hogy mi­lyen aggasztó az, hogy szür­külettől napkeltéig sok jár­művet nem lehet észrevenni az utakon, mert a kerékpá­rok 80—90 százaléka nincs kivilágítva, s ugyancsak rosszul vannak kivilágítva a lovaskocsik, mert némelyi­ken van ugyan lámpa, de csak oldalról látható. Monda­nom se kell, hogy akkor esetleg már késő észrevenni, nagyon jól tudjuk, milyen sok balesetet idéznek elő az ilyen lovaskocsik. De a KRESZ-ből vizsgázott gép­járművezetők is sok szabály­talanságot követnek el, hi­szen « tompított fény nem­egyszer erősebb a megenge­dettnél, ugyanakkor sűrű Hévízkút a paprikás faluban Fejlődő kertészet Röszkén Változatos, ígéretes napok mot valósítanak meg. Teg­járnak mostanában Röszkén. nap ennek jegyében került A paprikás faluban a szö- sor a hévízkút műszaki át­vetkezeti gazdák nemcsak adására. Erre 4 és fél mii­tervezgetik jövőjüket, ha- lió forintot költenek, rész­nem áldoznak is érte. A kö- ben saját erőből, nagvobb­zelmúltban a három rösz- részt állami segítséggel, hi­szen a műszaki fejlesztési bizottság indokoltnak látta a paprikás falu ilyen támo­gatását. kei termelőszövetkezet kö­zül a Petőfi Tsz csatlako­zott — mint jelentettük — a mihályteleki Üj Élet Ter­melőszövetkezethez. A meg­maradt „duó", a Kossuth és az Aranykalász Termelőszö­vetkezet is egyesülés előtt áll. Intenzív kultúráiról híres a tá.i. Hajdanán dívott itt. a dohánykertészet, s a török idők elmúltával kezdett vi­rágozni a fűszerpaprika. A falu legrégibb közös gaz­daságára. a 20. éves jubileu­mát ünneplő Kossuth Tsz­re is az intenzív gazdálko­dás a jellemző. Kevés föld jut egy-egy dolgozóra, hi­szen naponta, és évről évre 1300 szövetkezetiről gondos­kodik a termelőszövetkezet. A továbblépés, a fejlődés csak a kertészeti üzemág fejlesztésével, primőrterme­lésel, fólisátras módszerek­kel képzelhető el. Ennek ér­dekében a röszkeiek egy nagyszabású termálprogra­ködben a városi lámpa nem látható. Sokan nem csinál­nak maguknak gondot abból, hogy szabályosan állítsák be a kocsi reflektorát, így aztán a rosszul világító lám­pák mellett nem veszik ész­re, az úton közlekedő gyalo­gosokat. Mint gépkocsivezető tudom, hogy mennyi baleset­nek a forrása ez is. Hogy mit lehetne tenni? Egyrészt a rendőrségnek kellene a járművek világítását szigo­rúbban ellenőrizni, s a mu­lasztókat megbüntetni. De egy kérdés még akkor is nyitott: miért nem éreznek egymásért és saját magukért felelősséget az emberek? • S > • rr urgos intézkedést! Sokan járnak a Tisza-parti villamoson, s mióta leesett a hó, elég komoly gond a vil­lamos megállónál levő lép­csőn lejárni. Ugyanis körül­belül október vegétől nincs korlát a lépcső mellett, a ré­gi eltörött vagy elvitték — senki nem tudja sorsát. A lejárat tisztításáról sem gon­doskodik senki. Jó lenne pe­dig, ha valaki elismerné ille­tékességét erre a feladatra, mert a szalámigyár, az asz­talos ktsz dolgozói, a sóházi Enyhül a hideg Tegnap hajnalban a Kár­pátoktól északra eső terüle­teken csaknem mindenütt —20, —30 fokos hidegeket mértek. Ugyanakkor e zóná­tól nyugatra eső területeken az enyhébb, óceáni levegő áramlik, hatására a brit-szi­geten, Franciaországban, sőt már Svájcban és Nyugat­Németországban is esik az eső, havas eső, és a hőmér­séklet mór +5, +10 fok közt van. Ennek az enyhe be­áramlásnak egyik gyengébb hulláma a magasabb szinte­ken a Kárpát-medencéig ju­tott. Fölöttünk vékony fel­hőrétegek alakultak ki, és ezek védő hatására gyengült az éjszakai lehűlés. A —23 fokos rekord hideggel szem­ben (Szentgotthárdon mér­ték) tegnap már csak —18 fok volt a legalacsonyabb hő­mérséklet, de az ország te­rületének 80 százalékán a hajnali lehűlés a —15 fokot sem érte el. A következő 36 óra folya­mán egyre érezhetőbb lesz a meleg légtömegek hatása, és az ország nyugati, délnyuga­ti részén újabb havazásokra számíthatunk. Szezon és antiszezon „Nyáron készíted a szán­kót. télen, a szekeret" — okítja az emberiséget a régi jó közmondás. Mon­dandója világos, mint a nap: legyünk előrelátók, gondoskodjunk már jó elő­re mindenről, hogv a meg­felelő időben rendelkezé­sünkre álljon. Nos. ez az a bölcsesség, amit kereskedelmünk szem­mel láthatólag nélkülöz még vagy legalábbis igyekszik véka alá reiteni tudományát. Néha olyan érzése támad az ember­nek. hogy — a fenti hason­lattal élve — a nyári for­róságban-szárazságban áll elő „szánkóival", s a téli hóförgetegben. síkosságban kínálgatja nekünk a „sze­kereket". . Emlékszem, mit kellett lóstatni annak idején a téli cipők, meleg téli hol­mik után. Nyilván azért, mert tél van. Viszont: fele­ségem a karácsonyi bevá­sárlások során rábukkant a szeretve tisztelt, cérnaszál­könnyű trikóritkasáara, hozott is mindjárt belőle egy párat. S örültem is neki — nem. mintha len­gén kívánna öltözködni az ember, de hát a tenden­cia nyilvánvaló: ilvesmi nváron nem lesz kapható. Viszont a meleg alsóne­müktöl roskadoznak maid a pultok. Ha már íev alakul a do­log, ugyebár legalább mi. fogyasztók tanuljunk a közmondásból, legyünk elő­relátók. Igv elkerülhetjük a csalódásokat, s még a hozzájuk tartozó kellemet­lenségeket is. Például azt, hogv amikor az ember sze­nvári forróságban, hogy fi- zonban valamilyen nagvon nom, könnyű atlétatrikó­val frissíthessem fel ruha­táramat és önmagamat. Ám hiába volt minden fá­radságom! Emlékszem to­vábbá, hogy emberek ez­reivel együtt ugyancsak mennyit kellett és kell most is szaladgálnunk egyes időszerű szezoncikket kér az eladótól, úgy tekintse­nek rá a pult mögöttiek, mint egy más bolygóról ideszakadt, teljesen tájéko­zatlan élőlényre: hát mit. képzel ez?... ilyenkor?! S. M. ÁFOR-ék nem „izgulnak Nem tudják — A tölcsér —- Rossz palackok Már félig fagyottan, a sorbanállást elunva, meg­kérdezem a sortórsaktól, illetve sorstársaktól, hogy mikor lesz olaj. „Nem tud­juk" — mondják. Beme­gyek az ÁFOR-irodába, megkérdezem, de ott sem tudják, csak irnak, meg szalonnáznak. Bátortalanul azt tanácsolom nekik: ta­lán egy táblát rendszeresít­senek ilyenféle felirattal: „Az olaj elfogyott ... óra múlva várható!" Később ismét sorbaállok az olajért. Lassan a kígyó farkától a másik végéig érek, én következem. A dolgozók és persze a kör- hidegtől reszkető kézzel tar­nyék lakói is életveszélyes helyen közlekednek, amikor ezeken a lépcsőkön kénytele­l nek járni. [ tom a kannát az „elosztó­pisztolyhoz", ennek ravasza helyett azonban rideg női hang csattan: „Ezzel menjen la másik kúthoz!" — „Miért Összeroskadt Rózsa Sándor menedéke A mai Róisáék még aznap másik lakást kaptak A szürke kétszintes épü­letben az emeleti függőfolyo­sóról a konyhába lépek. Fa­kanállal fogad — no, nem úgy, mint a részeg férjét — a középkorú munkásasszony. A tűzhelyen paprikás for­tyog, az asztalon darált hús. — Jöjjön beljebb, nézze A második Szlambul rizsája A második szereposztás a szegedi színházban régóta nem színvonalprobléma, ha­nem egyszerű technikai do­log. S nemcsak a színház nagy műfajaiban, az operá­ban vagy a nemes prózá­ban. hanem még a kisebb igényű zenés vígjátékokban és az operettekben is. Ezt igazolja a Sztambul rózsá­ja második szereposztása is, amely rögtön a vasárna­pi premier után, a második előadáson, hétfő este lépett a közönség elé. Négy új szereplőt ismer­tünk meg ezen az előadá­son. A címszerepet Berdál Valéria énekelte, a nagy műfajok igényességével. Drámai súllyal mutatta be a szép török lány alakját. Partnere és szerepbeli fér­je, Ahmed bej, Csizmadia László volt. Hasonló szerep­körben tavaly már láttuk a Győrből szerződött mű­vészt. Mostani alakítása is ismert erényeit tükrözte: a fölényes játékstílust és a képzelt énektechnikát. Mi­dilit Jablonkay Mária har­sány életkedvvel játszotta. Décsy Györgyi finom ko­mikummal formálta meg Desirée alakját. A zenekart is új karmes­ter, Szalay Miklós vezényel­te, energikus lendülettel és határozottsággal. ö. fc. meg a szobát is. Így élünk, szegényen, két fiammal. Dél­utános vagyok, még nem ér­tem rá beágyazni. A kony­hából nyílik a kamraajtó. Néhány napja kaptuk ezt a lakást, nagyon örülök, hiszen még sosem laktunk parkettás szobában. A gyerekek dol­goznak. Jancsi fiam az Al­földi Bútorgyárban, Lacika pedig velem, a lemezgyár­ban. Mindketten segédmun­kások. Én gépen dolgozom — közben mutatja sérült ujját, öt gyereket neveltünk fel. Feri tavaly megnősült, Jó­zsika meg Marika a férjem­mel Stuttgartban lakik. Hat éve mentek ki a rokonok­hoz. mert a lányom születé­sétől vak volt. és ott gyógví­tották. <"> most egy kefegyáf­ban gépírónő Németország­ban. — Hogyan omlott össze a ház? — Mielőtt a gyerekek reg­gel elmentek dolgozni elké­szítettem nekik a kosztot, aztán bementem a szobába, és — „meghasadt a föld". Mintha millió bomba poty­tyant volna az égből, úgy re­csegett a ház. Utána nagy porfelhő. Nem tudom meg­mondani. hirtelen mit érez­tem Amikor elült, a por. az ablakon ugrottam ki, és csak akkor láttam: a lakásom romhalmaz lett. Eddig Rózsa Ferencné há­zának katasztrófája. A II. kerületi tanács három éve életveszélyessé nyilvánította a Külterület 11. szám alatti lakást. Tavaly a roskadozó mennyezetet oszloppal tá­masztotta alá. Ez az oszlop mentette meg a ház lakójá­nak életét. A ..falak" vert földből készültek még a múlt században, a szoba mennyezetét korhadt fage­rendák hálózták be. Ahogy a szóbeszéd tartja, valami­kor Rózsa Sándor itt kere­sett menedéket a pandúrok elől. Az elöregedett viskót most utolérte a végzet, A sú­lyos hóterhet már nem bír­ta. kártyavárként roskadt össze. A pusztulás után a halgaz­daság — amelytől tíz éve kapták Rózsáék a szolgálati lakást — még aznap elköl­töztette őket a lakáshivatal által kiutalt Zákány utcai emeleti szoba-konyhás ott­honba. — Még egyet szeretnék: írja meg. mindenkinek kö­szönöm a gyors segítséget. Havi 1400 forintból sosem tudtam volna lakást venni ... Ács S. Sándor mennék?" — buggyan ki a nyelvem alá szorult értet­lenség. — „Mert szűk a kanna lyuka" — hangzik a válasz. — „Talán azzal a töl­csérrel ..." — mutatok a közelben levő alkalmatos­ságra. — „Arra nem érünk rá, tessék átmenni a másik kúthoz!" Lehet, hogy sokan nem hiszik ezt el, de igazán en­gedelmesen átmentem, s újból sorbaálltam. Végül is: „Aki fizet az lötyögtet" — kannájában egy kis ola­jat... S újból állom a sort PB-palackot cseréltem. Hazavittem, csak éppen fel­szerelni nem tudtam, mert „véletlenül" — szakadt volt a menete... Szó nélkül ki­cserélték, erre nem is pa­naszkodom. Viszem haza a másik palackot. Az meg — elfújta a tűzhelyégőhöz tar­tott gyufát. Próbálom a szomszédban, ott is elfújja. Visszaviszem a telepre, s mondják: „Biztosan sok benne a levegő, ki kellett volna engedni." Kérdem: „Miért nem a töltőtelepen engedik ki azt a levegőt?" Viszem haza most már a harmadikat, ar­ról még másnap kiderül, hogy — lassan, de biztosan folyik belőle a gáz, elzárt csappal is ... Viszem vissza, belenyomják egy vizes­edénybe, s tényleg bugybo­rékol belőle a gáz. — „Ez az átka az alumíniumpa­lacknak, amit a korábbi acél helyett gyártanak" — mondják. „No, de hát ez már pechszéria" — fűzik hozzá. „Valóban! De mek­kora lett volna a pechem, ha felrobbanok, a levegőbe röpülök" — viccelődöm, A méregtől azonban meg fel­robbanhatok. Szerencsére — nem vagyok ideges... Az ÁFOR sem „izgul" ... Dobó Balazs Vízierőmű­világcsúcs A szibériai Krasznojarazk­ban levő vízi erőmű kilence­dik áramfejlesztő egységének üzembe helyezésvei a világ legnagyobb erőművévé vált. Az erőmű teljesítménye az új üzemegység működésének megindulásával elérte a 4500 megawattot. (A vízi erőmü­vek világcsúcsát eddig a 4100 megawatt teljesítmé­nyű bratszki vízi erőmű tartotta.) A krasznojarszki vízi erő­mű utolsó, ugyancsak 000 megawatt teljesítményű áramfejlesztő egységét jövő tavasszal helyezik üzembe. Szeged szobrai Szárnyas férfialak (131.) A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárának homlokzalán látható Bakonyi (keresztneve nem ismert) szobrászművész szárnyas férfialak cimü kerá­miafigurája. Az alkotás 1932-ben került jelenlegi helyere. SZERDA, 1960. DECEMBER 24.

Next

/
Thumbnails
Contents