Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-20 / 295. szám

Losonczi Pál és Fock Jenő fogadta Pak Szong Csol-t Losonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken az Országházban fogadta Pak Szong Csol-t, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét és kíséretét. Ugyancsak fogadta Pak Szong Csol-t pénteken Fock I Jenö. a Minisztertanács elnöke. Hócsata a MÁV-nál Az újabb havazás nehéz helyzetbe hozta a vasúti közlekedést. Bár egyedül csak a pécs—bátaszéki vonalon szünetel a vasúti forgalom, másutt nincs hóakadály, a vonatok, ha kisebbnagyobb késéssel is, de közlekednek. Ennek ellenére nagy erőfeszítés szükséges a személy és a teherforgalom fenntartására, mert a váltókat eltömte a nagymennyiségű hó, s félő, hogy ráfagy a sínekre. Ezért is került sor a MÁV Budapesti Igazgatóságának péntek reggeli rádiófelhívására, amely munkába rendelte a vasúti üzemek hivatali, adminisztratív dolgozóit is. A felhívás óta a pályafenntartók irányításával több száz adminisztratív kisegítő tisztítja a váltókat, elsősorban a ferencvárosi, a rákosrendezői pályaudvaron, valamint a Keleti, a Nyugati és a Déli pályaudvaron. A MÁV gondoskodott arról, hogy a kisegítőknek a hócsatához mindenük meglegyen. a munkahelyekre a szertárakból küldtek ki csizmát, bakancsot, melegholmit, s takarításhoz szükséges szerszámokat. (MTI) megyei Tanulmány a megye közlekedéséről Uj vonások a NEB munkájában Nagyközségek a szegedi járásban Az országban az első olyan tanulmányt tárgyalta tegnap a Csongrád megyei tanács ülése, arnely egy megye közlekedési és hírközlési helyzetéről, fejlesztési irányelveiről . készült összefoglaló felmérés — emelte ki felszólalásában az ülésen dr. Mészáros Károly, a közlekedési és postaügyi miniszter helyettese. A tanácsülés elnökségében részt vett Győri Imre. az MSZMP Központi Bizottságónak tagja, a megyei pártbizottság első titkára is. Az értékes beszámoló megállapította, hogy Csongrád megye közlekedése elmaradt az igényektől, de ez nem csupán megyei probléma: nem jobb, nem roszszabb a helyzet az országos átlagnál. A megyei vasútvonalak többsége elavult, az országos főútvonalak korszerűsödése sem tud lépést tartani a forgalom növekedésével. A személyszállító eszközökről megállapította a jelentés hogy a vasúti kocsipark felújításra szorul, s az autóbusz-közlekedésben a bekövetkezett fejlődés ellenére sem sikerült megoldani a zavartalan utasforgalom biztosítását. Dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes többek között elmondotta, hogy az anyagi lehetőségek az elkövetkezendő években egyre több közlekedési probléma megoldását teszik lehetővé. Az út- és vasútfejlesztésben nagy előrelépésre számithatunk. A megyei tanácsülés megtárgyalta a Csongrád megyei és Szeged m. j. városi népi ellenőrzési bizottság munkáját is. Amint a NEB vizsgálatból kiderült, egyre jelentősebb helyet foglal el munkájukban a lakosság által bejelentett panaszok. Érdekes, hogy a gazdaságirányítás űj rendjének bevezetése óta a hibák és hibás magatartások hamarabb kerülnek nyilvánosságra, vagyis a reform a közéleti tisztaságot is rangosabbá teszi, nyíltabb a légkör, így jobban láthatók a hibák is, az eredmények is Figyelemreméltó, hogy emiatt a NEB-nek egyre inkább a megelőzés a feladata. Az elmúlt év azonos időszakához képest 12 százalékkal több közérdekű bejelentés érkezett a NEB-hez, ugyanakkor csökkent a névtelenül küldött bejelentések száma. Az utóvizsgálatok azt mutatják, hogy a hibák többségét felszámolják; sajnos a bejelentök helyzetének alakulása korántsem rendeződik ilyen megnyugtatóan. A tanácsi munkával kapcsolatban a népi ellenőrzési bizottságnak az a tapasztalata, hogy a lakosság bizalma egyre nagyobb. Érezhető ez a bizalom annak ellenére, hogy a hibákat, a bürokratikus ügyintézést soha ilyen élesen nem vetették fel panaszaikban. De ezek a panaszok az utóbbi időben fogytak. Az a tapasztalatuk, hogy nemcsak a társadalmi szervek, de a lakosság is igényli és támogatja a népi ellenőrzés munkáját. Az idén kiadott kormányrendelet szerint a községi tanácsok jobb munkájának érdekében egyes községeket nagyközségekké, tanácsukat nagyközségi tanáccsá lehet nyilvánítani. Csongrád megye két járásából kilenc község kérte nagyközséggé nyilvánítását. A nagyközségi fejlődési szintet — amely 5 ezer főnél magasabb lélekszámot, ennek megfelelő intézményrendszert, kiépített kommunális és kulturális egységeket, s a városiassá fejlődés egyéb lehetőségeit jelenti — a szegedi járásban hét község érte el Tegnapi ülésén a megyei tanács határozatot hozott nagyközséggé nyilvánításukról. Közöttük legnagyobb lélekszámát tekintve is Kistelek, amelynek lakossága 1970-ben eléri majd a 10 ezer főt, de a távolabbi jövőben is a szegedi járásban legnagyobb fejlődés előtt álló község. Ugyancsak hamarosan eléri a 10 ezres lélekszámot a még városiasabb külsejű és a lakosság növekedése szempontjából leggyorsabb fejlődésű Kiskundorozsma. Az sem meglepő, hogy Algyő is nagyközségnek minősíthető már, hiszen az utóbbi években jelentősen fejlődött a kőolaj- és gázkitermelés előrehaladásával egy ütemben. Ugyancsak elérte a nagyközségi feltételt Mórahalom, Sándorfalva, Szőreg és Tápé is. Gondoskodás az öregekről Áz I. kerületi tanács ülése Tarjáni halál Sokféle halál van. Van „szép" halál, „váratlan" halál, van „tragikus" és van „megváltó" halál. De könnyen meglehet, hogy nemsokara „tarjáni" halál is lesz! Igen, tarjáni, tarjántelepi halál — az embereknek olyan elmúlása, amely Szeged új lakónegyedéhez kötődik, s amely semmi mással, csupán a körtöltés belső oldalán magasodó házcsoport földrajzi helyzetével meg az ebből adódó körülményekkel magyarazható. Amiért fenti mondatok íródtak. annak nagyon szomorú és — reméljük — figyelmeztető oka a következő: csütörtökön péntekre virradó éjjel a tarjántelepi 105-ös épület B. lépcsőházának egyik lakásában hirtelen rosszul lett egy idős asszony. Mivel a szomszédban egy orvosházaspar lakik, a néni hozzátartozói hozzájuk futottak át segítségért. Az orvosházaspár — immár saját lakásában — megállapította, hogy a váratlan rosszullétet szívinfarktus okozta, s természetesen azt is, hogy az idős asszony élete csak gyors kórházba szállítással menthető meg. Mivel a férj. dr. Csernai László klinikai adjunktus törött lábbal fekszik otthon, a feleség — dr. 0\ty Mária körzeti orvos — indult el. hogy a mentőknek telefonáljon. Első kísérletként az úgynevezett tarjáni segélytelefont akarta használni. A segélytelefon nyílását azonban egy kimozdíthatatlan tantusz zárta el. Ujabb próbálkozás az építők irodájában: az ottani készülék vonala azonban a használhatatlanságig beázott. Éppígy az óvodáé is, amelyet — több tarjáni telefon nem lévén — utoljára próbált meg használni a zuhogó esőben, kerékpáron igyekvő doktornő. A három hívási kísérlettel összesen negyven perc telt el. Ekkor a József Attila sugárúton indult el dr. Olty Mária, s szerencsére ott találkozott avval a taxival, amelynek vezetője aztán — ígérete szerint — riasztotta is a mentőket. A néni rosszullétének kezdetétől a mentők megérkezéséig összesen egy óra tiz perc telt el. Végzetesen hosszú idő, mert a beteg tegnap, pénteken hajnali negyed öt órakor a klinikán meghalt. A segítségére siető orvosházaspár véleménye szerint értelmetlenül — az időben érkező fehér kocsi ugyanis az életet jelenthette volna. Ez volt tehát az első „tarjáni" halál. Hogy az elsőt még hány fogja követni? Ki tudja! Ki tudja, mikor szorul ugyancsak gyors segítségre egy másik öregember, egy szülőanya vagy egy kisgyerek. Nemcsak .a tragikus ügy kárvallottjai, de valamennyi tarjáni lakos nevében kérjük: legalább arra az egyetlen segélykérő készülékre vigyázzanak jobban az illetékesek. Emberéletről van szó — nehogy aratni kezdjen Tarjánban a halál.,. Akar/, László Ülést tartott tegnap a szegedi I. kerületi tanács. A tanácsi határozatok végrehajtásáról. dr. Varga János, a végrehajtó bizottság elnöke számolt be. Felmérik a felújításra, vagy megépítésre szoruló újszegedi utakat, valamint gyalogjárdákat, és azokat fontossági sorrendben a következő ötéves terv időszakában korszerűsítik. Az elmúlt ülés után a művelődési és a pénzügyi állandó bizottság megvizsgálta a kerület iskola és óvoda helyzetét és megállapította, hogy különösen az óvodák bővítése szükséges, s erre a oélra biztosították az anyagi fedezetet. Az elnöki beszámoló után a három napirendi pont megvitatására került sor. majd elfogadták az 1970. évi munkatervet. Az ideiglenes bizottság — a kerületi párt- és társadalmi szervek segítségével — felülvizsgálta a kerületben lakó öregek ellátását és megállapította, hogy számuk 8 és félezerre tehető. Az idős emberek életkor szerinti megoszlása megfelel az országos statisztikai adatoknak. (67 százalék 70 év alatti, a 33 százalék 70 évnél idősebbek, 17 százaléka 80 éven felüli.) A 70 éves kort még be nem töltöttek túlnyomó többsége nyugdíjas és ezek közül főleg az értelmiségiek még — az évi 6 ezer forintért — dolgoznak. A 70 évnél idősebbek helyzete már problematikusabb. Többen szorulnak ápolásra. folyamatos gondozásra. A bizottság foglalkozott az eltartási szerződést kötött koros emberek helyzetével is, és megakadályozta az ilyen emberek esetleges kihasználását. A rendszeres helyszíni ellenőrzéseknek köszönhető, hogy lényegesen kevesebbet panaszkodnak az öregek. Javult a szociális segélyezettek helyzete is. A szociális gondoskodás keretében a segélyezetteknek évente ruha- és tüzelővásárlasi segélyt is adnak. A régi és az özvegyi nyugdíjasok jövedelme még mindig kevés, illetve csupán a létfenntartásra elegendő. Különösen az árak mozgása csökkenti a nyugdíjak értékét. Sajnos, a volt munkahelyek — néhány kivételével — csupán formálisan tőrödnek a nyugdíjasokkal, és sok helyen csak tehernek tekintik az időseket. Az I. kerületben 33 fő házigondozásban részesül. Ezt a feladatot két gondozónő látja el. Nagy segítséget jelentett az úttörők, valamint a védőnőképző intézet és a Kossuth Zsuzsa egészségügyi szakiskola hallgatóinak önkéntes segítsége. Sajnos, a 31 hallgatónő nyári szünidőre ezt a tamogatást nem tudta vállalni. Októberben társadalmi munkával napközi otthont is kaptak az öregek a Dáni utcában. A napközi tagjai díjtalan ebédet kapnak, A tanácsülés a kerületi tanácstagok hozzászólásaival és interpellációival ért véget. Változó bérszabályzók A

gazdasági reform bevezetése óta igen gyakran érte kritikai megjegyzés a merevnek tűnő jövedelemszabályozó rendszert, de azon belül is elsősorban a bérszínvonal-szabályzást, az úgynevezett átlagbérrendszert. Szóvá tették a közgazdászok, hogy a szigorúan előírt vállalati átlagbérek hátrányosan befolyásolják a munkaerőgazdálkodást, s fékezik a műszaki fejlődést, következésképpen a termelékenység fejlődésére is hátrányosan hatnak. Pontos számadatokkal is bizonyítható, hogy a vállalatok gazdálkodásában a termelékenység emelésére irányuló törekvések stagnáltak az elmúlt időszakban. A termelés volumenének növelését nem a javuló hatékonyság eredményezte, hanem a legtöbb helyen létszámbővítéssel próbálták megoldani feladataikat. Tavaly 51 ezerrel, az idén eddig 43 ezerrel nőtt az iparvállalatoknál dolgozók száma. Ugyanakkor nem emelkedett az egy főre jutó termelés. Az érvényben levő bérpolitika is arra ösztönözte a termelő vállalatokat, hogy inkább a létszámot növeljék, mintsem a műszaki színvonalat javítsák. Ennek az iránynak számos kihatása jelentkezett. Lehet, hogy a gazdasági reform bevezetése előtt azért szabtak korlátot a bérszabályzásnak, hogy semmi meglepetés ne történjék a munkaerő-mozgásban, a foglalkoztatottság stabil maradjon, nehogy erőteljes kínálat váltsa fel a „létszámpiacon" meglevő és kialakult arányokat. Az ellelt két esztendő éppen elegendő tapasztalatokat adott, s bebizonyosodott, hogy a vártnál sokkal jobban felgyorsult a létszámkereslet. Ez a felgyorsulás sok tekintetben rontótényezővé vált, mivel a rendelkezésre álló munkaerőforrásokból aligha lehetett normálisan kielégíteni a vállalatok létszámigényét. Következmény: a munkaerőmozgás egészségtelen útjai és módjai kerülnek előtérbe, magasra csap a munkaerő-csábítás hulláma. Ennek a következménye, hogy a fluktuáció, a munkahely-változtatások száma tovább emelkedett. Az sem új dolog, hogy a munkaerő-kereslet növekedével szinte arányosan nő a bérekkel való „játék" is, valamint kísérő jelenségként fellazul a munkafegyelem. Hiszen ilyen szituációban a munkahelyi vezető nem mer fellépni a fegyelmezetlenül viselkedő és dolgozó emberekkel szemben, mert attól fél — a gyakorlat bizonyítja, nem ok nélkül —, hogy intézkedésével „magára haragítja" a felelősségre vont személyt, aki válaszképpen otthagyja a vállalatot. Helyébe — s ezt tudja a fegyelmezetlenkedő munkás is — csak nehezen kap majd másik dolgozót, s ha kap is, a legtöbb esetben magasabb bérért. Sajnos odáig fajult a helyzet, hogy a munkahelyváltoztatás, a vándorlás anyagi előnyökkel jár, s a keresetekben így hátrányosabb helyzetbe szorultak azok, akik hűen kitartanak gyárukban, s hosszú éveket, évtizedeket töltenek el ott. Sok „öreg szaki" csak úgy jutott egy kis béremeléshez, hogy felmondott vállalatánál, majd egykét óra múlva jelentkezett a munkaügyi osztályon felvételre. de akkor már kikötötte, hogy mennyiért hajlandó a vállalat küszöbét átlépni. Így sikert ért el. Az ilyen helyzet sajnálatosan fonák. Ugyanakkor a vállalatok csak nagyon óvatosan éltek a béremelés lehetőségével, s inkább arra törekedtek, hogy létszámukat növeljék, de a létszámstruktúrában is az alacsonyabb keresetűek aránya emelkedett. Félreértés ne essék, vannak indokolt létszám-szükségletek, de olyan nagyarányú kereslet, szükséglet, mint amilyen bekövetkezett, nem magyarázható realitásokkal. Példákkal lehet bizonyítani, hogy sok vállalat akkor is léti számot keres, növeli munkásainak számát, amikor jelentős belső tartalékokkal rendelkezik. Más szóval: a kapun belül levő munkásgárdát sem foglalkoztatja az elvárható haté| konysággal. gyenge a munka- és üzemszervezési tevékenysége, egyáltalán nem alkalmazzák a vállalaton belüli munJ kaerő-átcsoportosítást. Ebből is következik, hogy a jelenlegi munkaerő-kereslet lényegesen nagyobb, mint a reális szükséglet. A kérdés boncolgatásában logikusan eljutunk a lényeghez: miért jelentkeznek a vállalatok nagyobb létszámigénnyel, mint amekkora a valóságos szükségletük? A válasz alighanem az anyagi, a bérezési érdekeltséggel van összefüggésben. N

em újdonság, hogy a vállalatok „kitanulták" az átlagbérrendszer útvesztőiben a közlekedést. Éppen ezért a kötelező átlagbér betartása mellett arra törekedtek, hogy a bérszintet minél alacsonyabban tartsák. Ha emeltek is a béreken — mivel a munkaerő-kereslet és -kínálat alakulása arra kényszerítette őket —. a létszám összetételében úgy manipuláltak, hogy a bérek változása nem látszott meg az átlagokon. Jövőre, a január elsejétől életbe lépő változások a bérszabályzókban kizárják az indokolatlan létszámemelési törekvéseket. Ezek a megváltozott szabályzók a vállalati nyereséggel hozzak összefüggésben a létszám alakulását, s remélhetőleg arra ösztönzik majd a termelő vállalatokat, hogy ne a létszám emelésével, hanem a termelékenység javításával szorgalmazzák előrehaladásukat. Gazdagh István 99 Vallatják" a folyót A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Nicken felépítette a Rába 10 kilométeres szakaszának mérethű, kicsinyített modelljét. A mesterséges Rábán vízáramlási. hordalékmozgási kísérleteket végeznek. A modellen mindenkor arányosan annyi vizet engednek át, amennyi a valóságos Rábán is átfolyik. Így könnyen ellenőrizhetik a folvó építő. L'iUetue romboló munkáját. SZOMBAT. 1969. DECEMBER 20. 'DÉLMAGYARORSZÁG