Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-19 / 294. szám

Kádár lános elvtárs sajtóértekezlete Prágában (folytatás az 1. oldalrot.j harcát, sajat rohamai nevén képvisel az egész világon, a nevezni, ellenforradalomként nem ajánlatos saját osztály- emlegetni. A népi hatalom és a szocializmus vívmányainak védelméért Ami az események másik línyeges vonását illeti, véleményem a következő: A szocializmus hívei közé nem csupán a kommunisták, a marxisták—leninisták tartoznak, a szocializmus eszméi a nép sokkal szélesebb tömegeiben gyökereztek meg. A szocializmus híveinek ilyen helyzetben azt kell .tennlök, amit a maga részéről az osztályellenség is tett. Arra gondolok: rendszerünk különböző ellenségei között vannak véleményeitprések. De ha elérkezettnek, vélik a történelmi pillanatot, amikor a siker reményében indulhatnak rohamra a szocialista rendszer, a munkáshatalom ellen, véleményeltéréseiket félretéve egyesítik erőiket osztálycéljaik elérése érdekében. Most a szocializmus hívei között is vannak egyes kérdésekben eltérő felfogások, elképzelések. Ha azonban az ellenség támadásával állunk szemben, a kommunistáknak, a szocializmus minden hívének, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, minden tisztességes embernek össze kell fognia, s mindent az egyetlen, központi célnak kell alárendelnie: a népi hatalom és a szocializmus vívmányainak védelmének. 1956 novemberében-decemberében sok mindent nem láttunk világosan Voltak különböző elképzelések. Ezekkel azonban akkor nem foglalkoztunk, Azt mondtuk, hogy a szocializmus minden hívének, minden tisztességes embernek egyesítenie kell erejét a munkáshatalom, a szocialista rend vívmánya) védelmében, s majd ha ezt a hareot sikerrel megvívtuk, vitatkozhatunk, tárgyalhatunk arról, hogyan, miképpen haladhatunk tovább. Ha vitatkozgatunk, s közben az osztályellenség megdönti a népköztársaságot, a szocialista építés minden vívmánya elvész. Annak idején így fogtuk fel a helyzetet, eszerint jártunk el, s ma már megállapíthatjuk: a magyar nép rendkívül súlyos, veszélyes történelmi pillanaton jutott túl, és öntudatosan járja a szocializmus világos útját. Gondolom, minden eltérés mellett harcunkban ez az azonosság, a közös vonás. arra. hogy a felvetődő kérdések tömegét megválaszoljuk. Arra azonban nem szabad sajnálni a fáradságot, hogy minden lényeges kérdést behatóan megvilágosítsunk, s megvitassunk a dolgozókkal, a munkás- és parasztemberekkel. az értelmiségi dolgozókkal, az ifjúsággal, a társadalom minden fontos rétegevei, A part. harcának eredményességét döntően az elvi szilárdság biztosította. Alapvető kérdésekben nem voltunk tekintettel arra, hogy az az adott pillanatban népszerű-e vagy sem. Marxista —leninista, kommunista, internacionalista pozíciót foglaltunk el — megalkuvás nélkül, függetlenül attól, hogy tapsoltak vagy hurrogtak. A munkásosztály joga és kötelessége Tapasztalafok az ellen* forradalommal szembeni harcban A következő kérdés — amelyet Otakar Svercina, a CTK vezérigazgatója tett fel — azokra a konkrét tapasztalatokra vonatkozott, amelyeket az MSZMP az 19(16 októberét követő időszakban szerzett az ellenforradalmi, jobboldali opportunista erők elleni harcban. KADAR JÁNOS válaszában kiemelte: a harc kezdeti szakaszában az akkori bonyolult helyzetben rendkívüli nehézségekkel álltunk szembe, olyannyira, hogy sokan úgy vélték, erőink nem is elegendőek a nehézségek leküzdésére. A helyzet tragikus vonása volt, hogy a revlzlonizmus keltette eszmei zűrzavar az osztályellenség száméra bőséges lehetőséget teremtett arra, hogy kihasználja az emberek megzavarodottságát, s olyanokat is a népköztársaság elleni harcra mozgósítson, akik — valódi érdekeik szerint — a népköztársaság oldalán álltak. Ne felejtsük el: Magyarországon a nyilt válság 1953 nyaran kezdődött. s egyre fokozódó mértékben 1956 őszéig több mint három esztendőn át tartott a revizionista eszmei és lélekrombolás, amelynek célja az volt, hogy megingassa a szocializmus híveinek önbizalmát. megzavarja világos, céltudatos gondolkodását. Bbböl következett azután, hogy a valódi fasisztáknak. imperialista ügynököknek, háborús bűnöseknek sikerült mozgósítani bizonyos számú megtévesztett fiatalt, egyetemi hallgatókat és másokat. akik szubjektív szándékaik ellenére léptek fel az ellenforradalom erőiként. A harcban legfontosabbnak azt tartottuk, hogy — az események lényegére nyíltan rámutatva éa álláspontokat hirdetve — mielőbb világos legyen az emberek előtt, miről van szó. s Ily módon kl-ki a maga helyére kerüljön. Az ellenforradalom ugyan nem tudott nagy tömegeket mozgósítani, de Utcai tünteteseket tudott szervezni. Előfordult, hogy 400—500 ember ls felvonult valahol és az ellenforradalmárok tetszetős, álcázott jelszavait hirdették. Volt ott mindenféle jelszó, mégolyan is. hogy „éljen István király" — aki ezer éve meghalt —, meg. hogy „minden magyar testvér..csak olyan nem volt, hogy „éljen >az ellenforradalom". Jött a tüntető tömeg, s előttünk állt a kérdés: mit csináljunk? A hatalmat Illetően megalkuvás nincs. Aki a munkáshatalom. a szocialista rendszer ellen támad — legyen bármilyen származású, legyen párttag, vagy párton kiviili, ha erővel támad, erővel kell viszszaverni. Ilyen vonatkozásban megalkudni nem lehet. Különbság a megtévesztettek és az ellenség között NemcsKK az „Igazi" ellenforralalmarok jöttek, hanem mások is, s ml döntőnek tartottuk, hogy szétválasszuk őket. Pártunk harcának leg' főbb eredménye, hogy sikerült rövid idő alatt leválasztani a nem tudatosan ellenséges, megtévesztett embere-icet a politikailag tudatos ellenségtől, s az előbbiek a megfelelő oldalra kerültek, a nép, a szocializmus ügye melle álltak. Hosszan lehetne fejtegetni a kérdést, de ezúttal csak annyit: különösen nagy fontosságúnak tartjuk, hogy a célt nyíltan hirdetve, a hatalom kérdésében jottányit sem. alkudva differenciáljunk a harcban az igazi osztályellenség es a megtévesztettek, a véletlenül odasodrottak között. így könnyebb az ellenseget leleplezni es a harcot sikerrel megvívni. Oldrlch Svestka, a Trlbuna főszerkesztője arról érdeklődött: Az MSZMP az ellenforradalom leverése utón hogyan tudta megnyerni a dolgozók, a magv ar nép teljes bizalmát, hogyan vált az ország elismert vezetőerejévé? KADAR JÁNOS válaszában kifejtette: arra törekedtünk. hogy a harc alapvető és fontos kérdéseiben torzulásmentes. marxista—leninista álláspontot képviseljünk. Politikánkat nyíltan hirdettük és a tarsadalom minden rétegével őszinte dialógust folytattunk. Persze meg kell jegyezni: a harc különlegesen kiélezett fázisában nincs lehetőség hosszú eszmecserére. beszédekre, nincs mód Mini önök is tudják, 1966ban harcunkhoz a Szovjetunió fegyveres segítségét kértük. Az Ilyenfajta kérdésekről sokat filozofálgathat az, akinek van rá ideje. A ml logikánk azonbán nagyon egyszerű. Számunkra drága a nép minden vívmánya, drága a nép vére. Döntőnek azt tartottuk, hogy minél rövidebb idő alatt legyőzzük az ellenforradalmi felkelést. Ezért kértük h segítséget. A másik oldala a dolognak: hogyha 1919-ben a kapitalista és földesúri rend megengedhette magának, hogy segítségül hívjon külső fegyveres erőt, antant-seregeket — talán tudják, hogy annak idején Szegeden francia csapatok, szenegál lövészek állomásoztak, s az volt az ellenforradalom fegyveres ereje —, egyszóval, ha ezt annak idején megtehette a burzsoázia, akkor a munkásosztálynak. is joga, hogy nemzetközi osztálytestvéreihez forduljon segítségert; kötelessége, hogy rendet teremtsen és meghiúsítsa az ellenforradalmi kísérleteket. Ami a kérdésnek azt a részét illeti, hogy miként szereztük meg a nép bizalmát és megbecsülését: nem akarok semmiféle célzást tenni a jelenlegi csehszlovákiai helyzetre, valamilyen összefüggésben azonban a megbeszéléseken megemlítettem egyik tapasztalatunkat. Ez pedig az volt, hogy minket sok olyan dologért becsültek később, amiért korábban bíráltak. Bíztunk abban, hogy az emberek megértenek bennünket, még akkor is, ha abban a pillanatban nem ls értették, miért kell ezt vagy azt tenni. A nép gondolkodó, művelt, s tudja értékelni a következetes magatartást. Kádár János ezután arról beszélt, hogy az ellenforradalom utáni években sokan köszönetet mondtak a pártnak, a forradalmi munkásparaszt kormánynak a határozott fellépéséért, a szocialista vívmányok megvédéséért, köztük olyanok is, akik 1956-ban nem értettek egyet cselekedeteinkkel. Az emberek szigorú mérce szerint ítélik meg a vezetést. Csak az olyan vezetésnek van becsülete, amely a demagógiával is szembe mer szállni. Pártunk és kormányunk iránti bizalom es elismerés forrása, hogy a( Magyar Népköztársaság alkotmányos, törvényes rendjét, a szocialista törvényességet helyreállítottuk, a dolgozó nép vívmányait megőriztük. Hozzáteszem, hogy rendkívül fontos a fellépés módja, ahogy mondani szokás: a pártmunka stílusa. Nem akarom ezt részletesen kifejteni, csupán annyit: sokszor előfordul egyes emberek — olykor nemcsak egyes emberek •— vonatkozásában, az a szerencsétlen eset,, hogy igaz és helyes ügyet, például a szocializmus igaz és jó ügyét úgy képviselik, hogy közben nem megnyerik, hanem elriasztják az embereket. A fellépésneK, a harc módjának, a párt általános hangvételének tehát rendkívül nagy a jelentősége. Nemcsak a párt számára kértünk bizalmat — ml magunk ls bíztunk a munkás- és paraszttömegekben, az értelmiségiekben, bíztunk akkor is, amikor a külső jelek alapján joggal lehetett volna kérdezni: mire alapul ez a bizalom? 1957 elején az illetékes pártfórumon például azon vitatkoztunk, hogy létrehozzuk-e a munkásőrséget. Komoly vita zajlott ekörül. Az események ugyanis úgy alakultak, hogy száz- és ezerszámra voltak kinn fegyverek, s nem lehetett tudni, hogy kiknél. A vitatkozók között volt, aki azt mondta: most nem az a feladat, hogy kiosztogassuk a fegyvereket, hanem az, hogy összeszedjük, ami kint van. Ml azt mondtuk: nem. Bíztunk a munkásokban, a parasztokban, az alkalmazottakban és az értelmiségiekben. Bíztunk bennük és létrehoztuk a munkásőrséget, pedig nagyon zűrzavaros volt a helyzet. Nem tudnám megmondani, hány fegyvert osztottunk ki, hogy „társadalmi munkában" védjék rendszerünket a munkások és a parasztok, az értelmiségiek. Azt azonban tudom, hogy immár jó néhány éves ez a munkásőrség, s egyetlen esetben sem fordult elő, hogy tulajdonosa fegyverét a munkáshatalom ellen, a nép ügye ellen fordította volna. Szilárd meggyőződésünk, hogy csak mély és kölcsönös bizalom alapján lehet dolgozni, csak úgy, ha a dolgozó emberek bíznak a pártban, a párt pedig bízik a tömegekben. Mindez azt jelenti, hogy bízunk eszméink Igazságában és erejében. Láttam önöknél az elnöki címert, és a huszita jelszót: „Az igazság győzni fog!" Mi ugyanezt a jelszót „fordítottuk le" a mi szocialista igazságunk nyelvére. Mi 1956 végén. a legsúlyosabb és legkritikusabb helyzetben is bíztunk a szocialista eszme erejében, a munkásosztály öntudatában, a becsületes embereknek a szocializmus iránti hűségeben. Bizonyosak voltunk abban, hogy az igazság győzni fog. Győzni fogunk — pedig akkor nem is volt olyan világos a helyzet. Voltak, akik a forradalmi munkás-paraszt kormánynak egy hetet adtak, voltak akik hármat. Nos, a forradalmi munkás-paraszt kormány ma is létezik. guakban, továobá a többi szocialista ország gazdaságában Ls. A magasabb szintű gazdasági együttműködés kétoldalú kapcsolatainkban és a KGST-ben egyaránt napirenden viln. Kádár János megjegyezte, hogy a magyar-csehszlovák kapcsolatókat illetően a kormányközi vegyesbizottság közelmúltban megtartott ülésén is foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel,, s a most lezajlott eszmecsere alkalmával ls szóba került, hogy a két ország között meg kell gyorsítani a gazdasági együttműködés magasabb formájának térhódítását. Erre az elhatározottság és a szándék magyar és csehszlovák részről egyaránt megvan. Miben látja Kádár elvtárs a kommunista és munkáspártok ez év nyarán Moszkvában megtartott tanácskozásának jelentőségét, — tette fel a kérdést Bohus Chnoupek, a Csehszlovák Rádió vezérigazgatója. KADAR jANOs válasza: — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának hivatalos értékelése és személyes meggyőződésem szerint a kommunista és munkáspártok éz év júniusában megtartott moszkvai értekezlete igen nagy jelentőségű, pozitív lépés volt a nemzetközi kommunista mozgalom életében. A tanácskozást elvileg szilárd és határozott, közös antiimperialista állásfoglalás jellemezte. Mint ismeretes, a találkozó a kommunista vllágmozgalom 75 pártjának részvételével zajlott le, s a testvérpirtok elvtársi, szabad légkörben tárgyaltak, fejtették ki álláspontjukat a különböző kérdésekben. Valamennyi testvérpárt állásfoglalásában kifejezésre jutott a sürgető óhaj és törekvés a kommunista vllágmozgalom szilárdságának erősítésere. Ugyknez nyilvánult meg a szocialista országok együttműködésének és egy ségének erősítését illetően, s teljesen világos és egyértelmű állásfoglalás született atekintetben, hogy a kommunista világmozgalom minden harci osztagának hazai mun kójában és nemzetközi tevé kenységében érvényesülnie kell annak a törekvesnek. hogy tömörüljön minden antiimperialista erő a társadalmi haladás és a béke védelmére. Ismeretes, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban az utóbbi időben különböző nézeteltérések jelentkeztek, és nyilvánulnak meg még ma ls. Ennek ellenére a testvérpártok ez évi moszkvai tanácskozása azt bizonyította, hogy nagyon erős a törekvés a nézetek közelítésére, az egység megerősítésére, az erők tömörítésére. Az imperialista sajtó alaposan felfújta azt, hogy néhány testvérpárt nem a teljes szöveget fogadta el, annak egyik vagy másik szakaszát nem írta alá. A nyugati sajtó ezt igyekezett úgy feltüntetni, hogy „nincs egység ..." Akt jelen volt a tanácskozáson, tanúsíthatja, s — aki az okmányokkal megismerkedett, azokat tanulmányozta —, megállapíthatja, hogy a moszkvai találkozó erősítette az egységet és komoly reményt nyújtott arra, hogy ebben a tekintetben kedvező lesz a következő évek fejlődése ls. Külön is szeretném megemlíteni: küldöttségünk jóleső érzéssel nyugtázta, hogy csehszlovák - testvérpártunk küldöttsége a moszkvai tanácskozáson teljesen egyenrangú, tekintélyes párt delegációjaként vett részt és Jelentősen hozzájárult a tanácskozás sikeréhez. Az európai biztonság kérdése Normalizálódnak a kapcsolatok OEÍMAQYARORS/ÁG PÉNTEK. 1969. DECEMBER 19. Jan Zélenka, a csehszlovák tv vezérigazgatója a magyar —csehszlovák gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés fejleszlesének lehetőségeiről érdeklődött. KÁDÁR JÁNOS válaszabán rámutatott, hogy a két ország gazdasági együttműködésében az elmúlt évben bekövetkezett lanyhulás után 1908 végén megkezdődött és ebben az esztendőben erőteljesen folytatódott a gazdasági kapcsolatok helyreállítása. Ma már elmondhatjuk. hogy a kapcsolatok normalizálódnak. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági együttműködésének kiszélesítésére rendkívül kedvezőek a lehetőségek. Adódik ez a két ország gazdasági struktúrájából is, Az együttműködés fejlesztése mellett szól, hogy közvetlen szomszédok vagyunk.. Szerintünk megérett a helyzet arra, hogy a forgalom nagv részét kitevő egyszerű árucseréről fokozatosan áttérjünk a termelési kooperációra és szakosításra. E kérdés a csehszlovák népgazdaság fejlődésében is napirenden van, a hasonló a helyzet a mi népguzdaaúA hót testvérpárt Moszkvában megtartott decemberi tanácskozására, az összeurópai értekezlet kilátásaira, az európai béke és biztonság megteremtésének feltételeire vonatkozott a következő kérdés. amelyet a pozsonyi Pravda szerkesztősége tett fel. KÁDÁR JANOS válaszában kiemelte, hogy a Varsói Szerződés szervezetéhez tartozó országok pártjainak és kormányainak képviselői Moszkvában sikeres és eredményes tanácskozást folytattak. Hangoztatta: meggyőződésem, hogy e tanácskozás nagyban segíti további közös harcunkat, együttes fellépésünket és önálló kezdeményezéseinket egyaránt. A továbbiakban arról beszélt, hogy a moszkvai tanácskozáson különösen nagy hangsúlyt kapott a vietnami probléma és az európai biztonság kérdése. Emlékeztetett arra, hogy az Európa népeihez és kor mányathoz intézett budapesti felhívás rendkívül pozitív visszhangot váltott ki kontinensünk közvéleményében — mély meggyőződésem szerint érlelődnek a feltételek, hogy ezen a téren előre lépjünk, s erre sürgetően szükség is van, A továbbiakban arról szólt, hogy napjainkban a nemzetközi kérdések között központi helyet foglal el az imperialisták vietnami agreszszlója, valamint a közel-keleti térségben kialakult helyzet. — Köztudott azonban — folytatta —, hogy a világon ma létező legnagyobb katonai erőcsoportosulások Itt, Európában néznek farkasszemet egymással. Ez nem mehet így az idők végtelenségelg. A helyzet feltétlenül feloldódást, változtatást kíván. Mélységes meggyőződésünk, hogy nem a Varsói Szerződés sajátos érdekeiről, nem is a kommunisták valamilyen pártügyéről vaa szó, hanem a szó szoros értelmében Európa népeinek létérdekeiről.. Ebben az összefüggésben különös súllyal vetődik fel a kérdés, hogy képesek vagyunk-e normális viszonyt kölcsönösen hasznos és előnyös gazdasági. kulturális kapcsolatokat kiépíteni és stabilizálni, vagy sem. Meggyőződésem, hogy mindinkább növekszik a felismerés — nemcsak az európai országok, hanem más országok közvéleményében ís —, hogy lépéseket kell tennünk a helyzet megjavítása, Európa szilárdabb biztonsága érdekében. Ügy vélem, természetes és szükségszerű, hogy e nagy jelentőségű akció kezdeményezőt a Vartói Szerződés tagországai. A budapesti felhívás, a külügyminiszterek prágai állásfoglalása és a mostani találkozónkról kiadott kommüniké világos képet ad arról, hogy az európai realitásokat figyelembe vevő, komoly tárgyalásokra gondolunk, olyan megállapodásra és biztonsági rendszerre, amely Európa minden országa számára elfogadható. Bízom ennek sikerében. Hasznos eszmecserére került sor Bedrich Kacxrek, a Prácé főszerkesztője arról érdeklődött. milyen eredménynyel jártak Kádár elvtárs mostani pragai megbeszélései? KÁDÁR JÁNOS elöljáróban elmondta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és személy szerint ő maga is örömmel vette a meg hívást, s nagy várakozással tekintett a megbeszélések elé. — Elmondhatom, hogy várakozásainknak és reményeinknek megfelelően, nagyon jó légkörű, elvtársias, szívélyes találkozóra és eszmecse-