Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

Néhány nap múlva: zcffik a munkát a repcelak! szénsaugyarban Veiyipari együttműködés A beleszólás felelőssége Szombaton befejeződött a répcelaki szénsavgyárban az első termelő egység, az úgynevezett „B"' tisztítósor berendezéseinek vizsgálata. Huszonnégy tagú bizottság alaposan megvizsgálta a tisztítósor szerkezeti anyagát. automata regisztráló és szabályozó műszereit, technológiáját, valamennyi berendezését. A tragikus tartályrobbanás után a helyreállítási munka legfőbb jellemzője a maximális biztonságra való törekvés. Ezt tükrözte a bizottság munkája is. Kisebb kifogások. hiányosságok mellett üzemképesnek, biztonságosnak találták a tisztítósort. A feltárt hibákat négyöt napon belül kijavítják, s csaknem egyévi szünet után megkezdik a termelést. A tisztítósoron naponta mintegy hatvan tonna szénsavat állítanak elő. December 20-án adják át az üzemben a két új tárolótartályt is. Ezek építésére is különös gondot fordítottak. A robbanás ugyanis, mint ismeretes, itt történt, a késztermék tárolásához szükséges tartályokat most szuperbiztossá tették, betonfallal vették körül. E héten Moszkvában tar- ; | totta ötödik ülését a magyar | I —szovjet vegyipari gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési állandó munkabizottság. Az ülésen a magyar és a szovjet nehézipari minisztériumokat érintő, az 1971—1975. évekre vonatkozó együttműködésről, a gyártásszakosításról tárgyaltak. Telkek kisajátítása Elkészült a telekproblémák rendezésére hozott 1031es kormányhatározat telek kisajátításáról szóló végrehajtási utasítása. Eszerint 1970. január 1-től a magánerőből szervezett csoportos, tál-sasház- vagy üdülőépítés céljára a korábbi felszólítási eljárás nélkül — természetesen az előírásoknak megfelelő kártérítés után — fel lehet használni beépítésre a nagyobb magántelkeket. Az építtetők azonban kötelesek bevenni tagnak — a menynyiben kívánja — a kisajátított telek tulajdonosát a társasház-építésbe, üdülőépítés esetén pedig lehetővé kell tenni számára, hogy betársuljon és épülterészt kapjon az üdülőből. „Csizmád sarka ne kopogjon..." Tűrhetetlenül rosszak a téli lábbelik Nyakunkon a tél és nincs az üzletekben elégséges és bő választékban női csizma. Ami van, arra is sok a panasz. Az elmúlt napokban különösen sok vásárló reklamált egy műbőr csizma miatt, amelyet a ceglédi Alföldi Cipőgyár gyártott, s amelyből a Komplett Ruházati Vállalat 500 párat rendelt és kapott Szegedre, a Délmagyarországi Cipőnagykereskedelmi Vállalattól. A 280 forintos áron forgalomba hozott női csizma a hóban, latyakban néhány órás használat után teljesen átázott. Telkes Györgynek, a Komplett Ruházati Vállalat igazgatójának Intézkedésére üzleteikben rögtön leálltak az Alföldi Cipőgyár eme termékének árusításával. A készletet, s amit visszavittek az üzletbe, átadták a nagykereskedelmi vállalatnak, s az tovább küldte a „mintadarabot" a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetnek. Annak idején ez az intézet adta áldását e csizma gyártására. Akik ebből a csizmából vásároltak, azok már visszavitték, vagy ezután viszik vissza a bosszantó lábbelit, amelyből nem néhány bizonyult rossznak, hanem mind az ötszáz pár. Telkes György tájékoztatásához hozzátette, hogy a Minőségi Cipőgyárból származó bőrés műanyagcsizmákra Is érkezik reklamáció. Kaptak csizmákat a szombathelyi, a Duna és a Tisza cipőgyárakból is, ezekre viszonylag kevés a panasz. Az olasz gyártmányú bőrfejű és műbőrszárú női csizma sem „szereti" a vizet, noha a vásárló 630 fori'ntot fizet érte. Avagy drága áron csak bizonytalan minőséghez juthat a vásárló? — vetődik fel a kérdés. Minden cikk minőségét ellenőrzik, mielőtt forgalomba hozzák. Az olasz gyártmányú csizmákat is megvizsgálták valakik, ugyanígy az Alföldi Cipógyár rossznak bizonyul! termékét, mely a KERMI szerint hatvan perces vízállóságot kibír. E termék forgalomba hozatalakor azonban nem számítottak arra, hogy sólében és sózott hóban jarnak majd a nők a gyalogjárdán. A sóié viszont nemcsak a műbőrből készült lábbeliket kezdi ki, hanem a valódi borcsizmákat is és minden más lábbelit. Éppen ezért érdemes volna megtiltani a járdasózást A Komplett Ruházati Vállalat ez év első felében 44 millió 400 ezer forintot forgalmazott lábbelikből. Ebből 710 ezer forint értékű női, férfi és gyermekcipőre érkezet panasz, reklamáció. Számokkal is kifejezve: ez év első felében a forgalmazott összegnek 1,59 százalékát teszi ki a reklamáció. Ez több mint 1967-ben volt. Az emelkedő „tendencia" egyáltalán nem örvendetes. Kellemetlen az üzletnek, bosszantó a vásárlónak. A MINŐ boltvezető-helyettese, Fürtön Ferencné érdeklődésünkre elmondotta, hogy a Minőségi Cipőgyár kétféle minőségű csizmáira, a 250 és a 303 forintosra is panaszkodnak a vásárlók, ha nem is sokan. Érthetetlen, hogy rövid használat közben a csizmák sarka leesik, egyszerűen azért, mert rövid szeg- tartja. Alig hihető, hogy hosszabb szegre ne telne a Minőségi Cipőgyárnak. Ilyenformán a jövőbelátó az ismert nótának ez a két sora: „Akkor gyere, mikor mondom, csizmád sarka ne kopogjon." Bizony, a hirtelen levált csizmasarkak nem is kopoghatnak. Viszont kopogtatnak a vásárlók reklamációval ... S mivel is vigasztalhatjuk a divatos csizmát kedvelő asszonyokat, lányoltat? A fél havi fizetést „érő" csizma is átázik a locs-pocsban. Az olcsóbb és drágább minőségből sem tudják kielégíteni a keresletet, a választék pedig: eszi nem eszi, nem kaphat mást. Lődi Ferene ÜJ PAPRIKAOLA.I ÜZEM. A Kalocsa vidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat Franciaországból paprikaolaj előállító berendezést vásárolt. A paprikaolaj előnye az egyenletes szin- és íztartósság. Felhasználhatósági ideje négyszerese a fűszerpaprikának- 25 grammos múanyagflakonban kerül miú »<v-<-Momba Paprikol néven. A 25 gramm paprik olaj kb. fél kiló őrölt fűszerpaprikának felel meg. Képűnkön: Részlet a paprikaolaj üzemből I

gényes előadást hallgattunk a szocalista demokráciáról. Mégis már az első félórában többen elszunnyadtak a padsorokban, mert a kevésbé ismert fogalmakkal teletűzdelt előadás bizony elég unalmas volt. Persze csak annyira, amennyire azt a tudomány komolysága megkívánja. Egy üzemi párt-alapszervezeti titkár kerleles nélkül megvallotta, hogy az ilyen mondatok hidegen hagyják: „Társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában a szocialista demokrácia helyes értelmezése és továbbfejlesztése objektív szükségszerűség." Az előadás szünetében azonban felélénkült. Az a lényege az egésznek — mondotta —, hogy a rendes munkásember beleszólhat-e a gyár fontos ügyeibe vagy sem, adnak-e a véleményére, vagy csak illendőségből, a pártszervezetre való tekintettel vágnak jó képet hozzá. Igen, erről is szó van, amikor a szocialista demokrácia kérdéseit boncolgatjuk. A Szeged városi párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén a többi között így fogalmaztak: „A szocialista demokrácia azoknak az embereknek az aktivitása, akik szüntelenül keresik a szocializmus felépítésének gyorsabb lehetőségeit, eszközeit, módjait." Ugyanakkor azt is megállapította a végrehajtó bizottság, hogy a kérdésnek rendkívül sok az ága-boga, érdemes részletesen szemügyre venni. Nos, milyenek is a szegedi tapasztalatok? Azt, sajnos, nem állíthatjuk, hogy minden csupa szép és kifogástalan, noha az új gazdasági mechanizmus kétségkívül kedvező feltételellet teremtett ahhoz, hogy hasznosítsák a dolgozók javaslatait, hogy minél többen részt vegyenek a gazdálkodás irányításában és ellenőrzésében. És itt mindjárt felvetődik: hogyan? Fórum van elég, erre nincs is panasz. A már korábban kialakult műszaki konferenciák, termelési tanácskozások, munkaértekezletek, szakszervezeti gyűlések, brigádmegbeszélések — ezek mind alkalmasak a „sarzsi nélkülieknek" véleményük kifejtésére. A vezetők általában fel is ismerték, hogy a munkások érdeklődése tulajdonképpen folyamatos segítség az eredményes gazdálkodáshoz. De ugyanakkor néhány szegedi üzemben bosszantó fogyatékosságok is fellelhetők. Az ilyen helyeken a vezetők nem szívesen ösztökélik beosztottjaikat véleménymondásra, úgy vannak vele, hogy a szocialista demokratizmus gyakorlása rendkívül időigényes. Sokkal könnyebb utasitasokat kiadni, vagy legfeljebb szűk korben meghozni a döntéseket. Az emberek jogainak még olyan primitív megsértésével is találkozni, mint a bírálat elfojtása, olykor megtorlása, jóllehet a szénunáriumi vitában mindenki kiválóan tudja, hogy az ilyesmi rendkívül lefékezi fejlődésünkét. A kollektív vezetés és egyszemélyi felelősség elvét szándékosan értelmezik egyoldalúan, mondván, hogy bajok esetén úgyis nekik kell a hátukat tartaniok, mások minek beszéljenek bele az ő dolgaikba. Persze amíg nincs nagyobb hiba, el lehet vezetgetni az efféle okoskodással is. Súlyos termelési gondok vagy zavarok esetén azonban az ilyen igazgató alig győzi hangoztatni: nem kapott elég segítséget munkatársaitól. Mint mondani szokás, abban a bizonyos nagykönyvben minden jól van megírva. Csakhogy a valóságban gyakran csorbát szenvednek a párt általánosan helyeselt elvei, mert ki-ki a maga szemszögéből nézi a szocialista demokrácia problémáit Feltétlenül igazuk van azoknak, akik szerint a demokratikus döntések meghozatalához széles körű, alapos informáltság szükséges. Komoly ember nem beszél bele vaktában a dolgokba, hanem mielőtt szót kér valamely tanácskozáson, igyekszik tájékozódni a szóban forgó téma felől. Felkészül, esetleg szakanyagokat néz át, ahogyan azt az igényes előadók is teszik. Mégis előfordul, hogy nem százszázalékos, amit mond, illetve a lényeg helyett mellékes közhelyeket emleget. Ilyenkor aztán könnyen leintik, hogy nincs igaza. A vezetőség nem méltatja kellő figyelemre, az egyetértő, vagy elutasító válaszadást nem tartja fontosnak. Pedig ezen sok minden múlik. Legtöbben nem azt igénylik, hogy minden döntés előtt hívják össze a véleményező értekezletet, mert akkor a termelés helyett szószátyárkodásra menne el az idő. Az üzemi demokrácia érvényesülhet ki.'/ etelt módon is. Lényeg, hogy a munkások értékes javaslatai eljussanak a felelős személyekhez. Hiába sok a fórum, ha ezek csak kirakat jellegűek. Helyes, hogy az EMERGÉ gumigyárban „a dolgozó kérdez, az igazgató válaszol" elnevezéssel tovább bővítették a meglevő fórumokat, de ha az Itt elhangzott javaslatokat szóra sem méltatják, fogadni lehet, hogy érdektelenné válik. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnal egy-egy célfeladat gyorsabb megvalósftasa érdekében a gyáron belül kisebb csoportokat mozgósítottak. A siker titka: tudták miről van szó, mennyit jelent erkölcsiekben és anyagiakban a sikeres végrehajtás. A hibákból következik, hogy a közömbösség is terjed. A dolgozók jelentős része még ma sem képes eligazodni a társadalmi élet vagy a gazdálkodás szőve-. vényeiben, s így nem él tudatosan törvényes jogaival sem. Másutt elsikkadnak a kötelességek, mert egyoldalúan csak a jogok gyakorlásáról folyik szóbeszéd. Ilyen helyzetben ha az igazgató megköveteli a munkafegyelmet, némelyek a szocialista demokráciát vélik csorbítottnak. És ennek oka nemcsak az öntudat tökéletlenségében keresendő, hanem gyakran a vezetők anakronisztikus magatartásában is. Bármennyire, visszatetsző olykor, nemcsak a munkástömegeket zárják ki a döntések kollektív előkészítéséből, hanem még a párt- és szakszervezeti szerveket sem engedik a tervek kidolgozásának közelébe. Ugyanakkor a végrehaj fáskor, ha a dolgozókat kell meggyőzni, buzdítani egy-egy feladat végrehajtására, nagyon is számítanak rójuk. De vajon lehet-e jelentős segítséget nyújtani olyan akcióhoz, amelynek indítékai és céljai lényegében ismeretlenek a népszerűsítők előtt? Abban, hogy a termelési tanácskozások még nem egészen felelnek meg céljainknak, közrejátszhatnak a munkások bérezésében, anyagi helyzetében, életkorában, nemében, lakhelyében stb. meglevő különbségek is. Ahol magas a háztartási gondokkal elfoglalt nők arányszáma, vagy ahova sokan vidékről járnak be dolgozni, ott aligha várhatók népes és aktívtermelési értekezletek. Vannak persze más okok is. Elég. ha a vezetőség rosszul választja ki a megvitatandó témát, s olyan kérdésekhez vár hozzászólást, amelyek kevésbé érdeklik az egybegyűlteket Más esetben már eleve eldöntött ügyeket tálalnak a tanácskozás elé, hogy az mondja ki rá az áment. Az ilyen „demokráciának" nincs semmi értelme, csupán arra való, hogy gúny tárgyává tegye a dolgozók tulajdonosi érzéseit. Előfordul, hogy a gazdasági vezetőség azzal kényszeríti statisztaszerepre még a pártszervezeteket is, hogy nagyon sürgeti a döntést egy fontos kérdésben, s így nem ad elég időt annak politikai szempontú elbírálásához Kétségtelen, politikai tisztánlátás nélkül nehezen képzelhető el a szocialista demokratizmus fejlődése. Aki csak beszél — mint mondani szokás — a vakvilágba. azt az embert már közvetlen munkatársai sem szokták komolyan venni. Bonyolult belpolitikai, közgazdasági kérdésekre sokoldalú érveléssel, meggyőző erővel kell megadni a választ, ezért a pártszervezet sehol sem mondhat le a kommunisták és a pártonkívüliek rendszeres politikai továbbképzéséről. És jóllehet vannak, akik a pártoktatás hallatán legyintenek, hogy nincs arra szükség, a véleményük figyelembe vételére igényt tartó munkások ösztönzés^ nélkül is gyűjtik magúkba a koflzerű' ismeretanyagot. Logikus gondolkodás: a szakmában jártas magasabb képzettségű főnökség intézkedéseit csak megfelelő hozzáértéssel lehet igazságosan megítélni. A felkészült hozzászólók szájából még a kemény kritikát is jobban elfogadják a címzettek, mint a felelőtlen vagdalúdzóktól, akiket általában nem közösségi, hanem egyéni szempontok ösztökélnek. A pártszervezet számára lényeges, hogy az új mechanizmus teremtette kedvező légkörben a dolgozókban elmélyítsék a tulajdonosi tudatot, hogy mint termelők, ne kerüljenek szembe önmagukkal, amikor fogyasztókként szerepelnek. Arra van szükség, hogy a párt politikájával egybehangzó döntések szülessenek és a társadalmi érdekek érvényesüljenek a szűkebb csoport-, illetve egyéni érdekekkel szemben. A mind jobban kiteljesedő bizalom légkörében a nyílt őszinteségnek semmi akadálya. A dolgozók különféle tanácskozásait gyümölcsözőkké lehet fejleszteni, csak bizonyítsák be a kollektívának, hogy érdemes kezdeményeznie, vé leményt mondania. Már hangsúlyoztuk, nem a rosszindulatú szemfényvesztők, nem a kákán is csomót keresők szószékéért kardoskodunk, hanem a segíteni akarók szabad szólásáért. Mert — ne hallgassuk el — egy munkaközösségben olyanok is akadnak, akik csak akkor bírálják a vezetés hibáit, amikor saját maguk "már egész sor szabálytalanságot vétettek és tudják, hogy ezért felelősségre vonás iér. És amikor csakugyan számon kérik tőlük mulasztásaikat, rögtön úgy magyarázzák. hogy- az u bírúlai miatt történt. Az ilyenek képtelenek belátni, bogv a vezetőknek is igen nehéz a dolguk, hiszen elsősorban ők a felelősek beosztottaik keresetéért, boldogulásáért. M

indenütt megteremthetők a jószándékú emberek segíteni akaró hozzászólásának feltételei. Nem szükséges hozza egyéb, mint megérteni a párt IX. kongresszusán elhangzottakat: Ha minden állampolgárunk mindenütt szocialista vívmányaink birtokosaként védi rendszerünket, ha mindenki saját példás magatartásával és munkájával bizonyítja, hogy nálunk minden hatalom és jog a dolgozó népé, de a jog és az igazság a helytállás és a kötelességteljesítés révén valósul meg, akkor ez hatalmas lendületet ad a demokrácia fejlődésének. F. NAGY ISTVÁN