Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

I szolgáltatások szolgálata Vita a varosesztétika kérdéseiről Természeti elemek és alkotások Nem véletlen, hogy a a következő években nemrég napvilágot látott kell kétszerezni, vagy épkormányhatározat. amely a !>enséggel többszörözni a szolgáltatások fejlesztését, maihoz képest, mégpedig jobbítását tűzi ki célul, oly elsősorban azokon a helyenagy visszhangra talált s ken. ahol ilyen szempontból méginkább várakozást kel- a legrosszabb a helyzet, lett a lakosságban. Az emberek napi gondjait, bosszúságait de apró örömeit is össze lehet kapcsolni a különböző szolgáltatások milyenségével. Az élet kényelmébe való. gyorsan fejlődő, meg érintett gyártmányok árának növelésére. A lakosságot a várható intézkedések, a foglalkoztatás, a munkavállalás miatt is érdeklik. Lehetővé válik ugyanis, hogy a vállalatok, A határozat realizálásának tsz-ek mellék- vagy második figyelmet érdemlő alapja, állásban foglalkoztassanak hogy ezúttal nem puszta ki- szakembereket, ha szolgáltavánságról van szó, hanem a gazdaságirányítás reformjató munkájukat csak így tudják elvégezni. A nyugdíjának megfelelően olyan haté- soknak pedig Ilyen tevénénszerűsödő technikai esz- k°ny. - ln*zkeÜ0: kőröfc „ttn; nvi'iítu- "-*"01- adó ^ Pénzügyi kedvezmények nyújtásáról közök csakis akkor nyújtanak iRaz örömet, ha könynyen hozzáférhető, jó minőségű és nem drága szolgáltatások garantálják használ- „ ^ hatóságukat. tes^k a szolgáltatókat a H fejlesztésben. S nemcsak a A kormányhatározat kenység esetén, bizonyos körülmények között feloldják a nyugdíj korlátozását. hitelkönnyítésekről, közvet- Érthető, hogy az intézkedélen központi anyagi támoga- sek rendszerében helyet tásról — amelyek érdekeltté kapnak majd a kisiparra vonatkozóak is. mert a szolgáltatások általános fejlesz;most is ilyen munkával fog- t®* szükségessé teszi bizolalkozó vállalatokat, hanem nyos korábbi korlátozások. legkülönbözőbb szakmákban, társaságokban tárgyalják sürgető reménykedéssel és kézlegyintő szkepticizmussal. _ Igen .érdekes, hogy bár a lomást. fogyasztási szövetke- segíti elő, hogy a szolgálhatározat gyakorlatilag min- zetet és mezőgazdasági ter- tatásokban ' " minden állami és helyiipari rendelkezések megváltoztavállalatot. intézményt, állami gazdaságot, gépjavító áltását vagy megszüntetését Mindez együttesen azt den szolgáltatást érint kiemelten szól a lakáskarbanfokozatosan melőszövetkezetet. Figye- egészséges verseny alakullemre való, hogy a várható tartásról, mosásról-tisztitás- intézkedéssorozat — amelynek ez a határozat csupán ról. valamint a legjobban elterjedt modern technikai eszközök, a háztartási gépek, n rádió-, televízió- és más tatások híradástechnikai készülékek, és az autók, motorok javításáról, üzem biztosi tásáról. Ezeknek a szolgáltató tevékenységeknek a legtöbbjét jon ki, amely előfeltétele minden szolgáltató munka számottevő minőségi javítáaz elindítója — már jó előre sának. S ez a cél. Az embe biztosítékot nyújt a szolgál- rek azt szeretnék mielőbb reális, tisztességes elérni, ha a szolgáltatók árainak megóvására, sőt ar- mi.ndig és mindenütt, egyra is, hogy a garanciális kötelezettségek szükséges bővítése ne adjon jogcímet az mással versengve ajánlanák fel jó, megbízható szolgálataikat K. J. Hány forintot ér Jártunkban, keltünkben kerülnek a fiúk, lányok tu- szerezhető érvény a régen egyre többet hallunk a fo- lajdonába, hanem kabátok, megfogalmazott rendeletekrintos apukákról. „Rossz az, garbók és lastex nadrágok nek. aki rosszra gondol": mi ez- képében is. Divatos szót Egyéb utakat, módokat úttal azokat a családfőket használva: textil és nem kell keresni a szülő-tudatok emlegetjük, akik nemcsak textil „célprémiumok" tűzet- átrendezésére, kisfröccsre. cigarettára, ha- nek ki számos családban, Alighanem éppen azt kell nem jutalmazásra tartogat- amelyek eléréséért aztán tenni amit a példákat szólják maradék forintjaikat, megindul a gyermeki tüle- gáltató tanulmány is tett: Jutalmazásra — iskolába já- kedés. És ami a legszomo- adatokat felsorolva a térúbb: sok esetben — ezt nyek logikájával érvelni a megint csak a nyitottabb fű- forintosztogatók, a karjukatró csemetéik jutalmazgatá sára. Hogy milyen szertartások lű témaismerők bizonyithat- lendítgetők — ellen. szerint megy végbe egy ják — a kitűzött jegyek megszerzése nélkül ls „átminősül valallyen családi díjkiosztás? A családfő hazaér, előd- adhatónak" tálja a füzeteit forgató gyer- mennyi díj. mekét. majd, amikor hallja. Hanem •— ha már a fohogy hány új ötös meg hány rintos apukák népes csoűj négyes görbéi tarkítják portjánál tartunk — vétek az ellenőrzőkönyv illetékes lenne szót nem ejteni azoklapjait. a pénztárcájáért ról a „zordon atyákról" is, nyúl, és leszámolja az ötö- akik a lehető legrosszabb rendszerrel együtt alkalmazzák a lehető Igaz, fáradságos penzium ez, de aligha kikerülhető: Akácz László Első tekintetre az volt az érzésem, hogy a téma kifejtése, főleg pedig a hozzászólások túlnientek a cím meghatározó fogalmazásán és a kiszélesedett vita a városrendezési munka bírálata felé tolódott el. Valójában így is van — de így is helyes —, mert a városesztétikát nem lehet elválasztani a még forrásban levő városrendezéstől. A kettő különben is függvénye egymásnak. í Biztonság, kén/elem Az esztétika klasszikus fogalmazásban a szép meghatározására való törekvés, ami a szép lényegének szubjektív volta miatt nehéz feladat. A város megjelenése elsősorban nem esztétikum, hanem történeti idővonalú dinamikus feladatot teljesít; szolgálja az ottlakó embert: biztonságot, életfeltételeket és kényelmet nyújt neki, amiben természetesen szerepe van az esztétikai megnyilatkozásnak is. Ez az értelmezés megtalálható már Szokratesznél is, amidőn azt mondja, hogy:. „A házon a szépség és alkalmasság; tehát a jóság azonosak", másutt: „A festmények és díszitmények inkább csökkentik, mint növelik a házadta örömöket". Ilyen értelemben a városrendezési és építési alkotásoknak a jóság és az alkalmasság szerinti meghatározása egyben a szép, az esztétikum megfogalmazásának is fontos eleme. Az alkalmasság és jóság fogalmazása szolgálja á mesterséges környezet egészségügyi hasznosságát is. Így az utcák szélessége, az épületek egymáshoz viszonyított magassága, égirány szerinti elhelyezése a kedvező szellőzést és benapozást is szolgálja. Hasonlóan a városkép szépsége az idegrendszer útján befolyást gyakorol az ember egészségi egyensúlyára is. A városesztétika természeti elemekből és alkotott művészeti elemekből tevődik öszsze. Anélkül, hogy az alkotott művészeti elemeket lebecsülnénk — azt kell mondani, hogy az emberre kedvezőbben és közvetlenebbül ható tényező a környezet természeti szépsége, amit a szervezet ősi biológiai vonzódásával könnyebben tud megérteni és arra idegrendszerével kedvezőbben tud rezonálni, mint a műalkotásra, aminek megértéséhez és környezeti hatásának pszichológiai elfogadásához tájékozottság és bizonyos fokú műveltség szükséges. Az irányzat tehát — ha nem is mereven: „vissza a természethez" — az legyen, hogy a városi mesterséges miliőben minél több természeti elemet szerepeltessünk a technikai kényelem és a denaturált életkörülmények mellett. A levegő tisztaságát szabályozó zöldterületek, a páratartalmat kedvezően befolyásoló vízfelületek és művészi, díszítő hatást is jelentő szökőkutak további fejlesztése kívánatos, örülünk, hogy a vitaindító előadás és a hozzászólások ls hangsúlyozzák a parkosítás és természeti elemek jelentőségét és védelmét. Tágas utakat és tereket Szeged távlati fejlesztése az igazi nagyváros elgondolásában kell. hogy történjék. Lehető bő méretezésű utakat és tereket kell biztosítani, ami az egyre súlyosodó közlekedési nehézségeket tudja majd a távlatban leküzdeni, vagy legalábbis csökkenteni. A nagyváros jellegét szolgálja az is, hogy a jól méretezett, tágas zöldterületek lehetőséget nyújtanak a kellemes távlati szemlélődésre, de kedvezőbb higiéniás körülményeket is biztosítanak azáltal, hogy a város jobb átszellőzését és tisztántarthatását is elősegítik. A szegedi város jellegnek az építési alkotásokban való kialakítása és rögzítése nem kis feladat. A körkörös-sugaras útrendszer, Illetve városszerkezet majdnem egyedülálló a vidéki városok kőzött. Hasonlóan jellemző a szegedi építkezés jellegére az eklektika is. Kívánatos ennek a kél jellemző adottságnak a városfejlesztés során való lehetőség szerinti megőrzése és fejlesztése. A tisztaság is esztétikum A városjellegben érvényesüljön a higiénés szemlélet is; mutatkozzék meg ez általánosságban a köztisztaság fenntartására való törekvésben, hiszen az utcák, parkok, játszóterek gondos tisztántartása a városesztétikának is alapvető eleme. Ezzel kapcsolatban emlékezzünk meg a köztisztasági munkáról. A munkagéppark és a szállítóeszközök szükséges mértékű fejlesztése tudja csak biztosítani a házi és utcai szemételtakarítás minden munkamozzanatának ki-fogástalan ellátását. Különösen komoly feladat a téli időszakra való felkészülés. A tapasztalat szerint csapadékos téli időben egyszerűen megbénul a szemételtakarítás, úgy, hogy az idő viszonylagos megjavulásával sem tudja magát utolérni a munkarészleg. Így tél végére annyira elpiszkolódik még a belváros egyik-másik része is, hogy a tavasz indulásával fokozott rohammunkával kell a város területét megszabadítani a bennrekedt szeméttől. A köztisztaság fenntartás sában természetesen széles^ körű társadalmi érdekelt-' ségről és nevelési kérdésről is beszélhetünk. Nevelés so-j rán a városesztétikai neves lésre is figyelmet kell fordi-j tani; rá kell nevelni a lakos, ságot a higiénikus természetszeretetre és az esztétikai élvezetre, de arra is, hogy helyes magatartással és po-» zltív közreműködéssel minJ denki aktívan hozzá tud já-j rulni a városesztétika fenrH tartásához és fejlesztéséhezi Dr. Papp Juhász Istvái| sökért. négyesekért járó fo- jutalmazási rintokat. Azt, hogy nagy divat lett legrosszabb büntetési formémostanában a jó jegyek fo- kat. Magyarán: hol forinrintos díjazása — lehet tagadni, ám annak a tanulmánynak az adatai, amely tokát osztogatnak, hol pedig Ütnek. Igaz, a szóbanforgó tanultöbbek között éppen ezt a mány nem tér ki e szülőtíszülől szokást veszi alapo- pus részletesebb elemzésére, sabb vizsgálat alá, már nehezebben vitathatók. ám azt ismétcsak százalékos arányban Ismerteti. hogy Dobozy Imre: Újra lehet kezdeni Ezt a bizonyos pedagógiai miként rántanak nadrágszí dolgozatot dr. Pataki József jat. nyúlnak a fakanálért a tanfelügyelő írta. és sok vizsgálat alé vett iskolások' más egyéb oktatási, neveié- szülei, si munka társaságában a Megdöbbentő, kurióziumCsongrád megyei nevelők nak tűnő tény: a tanulpedagógiai tapasztalatainak Hányban tárgyalt fiúknak gyűjteménye című sorozat még mindig 29,4 százalékát legfrissebb, hetedik köteté- fizikai kénvszerrel tgyekez ben látott napvilágot. nek jobb belátásra bírni, a De nézzük ezt a bizonyé- lányok közül pedig még enra nagy port felverő tanulmányt! nél is többet — 30,4 százalékot (!) — fenyeget a rendAzt közlik egvebek között szeres arculesapás veszélye, az egymást követő sorok, H°gy miért ütnek még ma hogy a vizsgálat színhelyén is annyian? — n makói járás egvik faluiában — a jutalmazás leg. íme. egy közmondás-tőmörségű válasz — ismét csak gyakoribb eszköze a pénz. dr. Pataki József tanulmá Százalékosan: a megkérde- nyából: „Engem ls vertek zett fiúk 43,1 százalékát, a és ezért lett belőlem ember!" megkérdezett lánvoknak De- IÁ helyhiány szerencsére dig 46.4 százalékát „dicsérik" lehetetlenné teszi, hogv az meg a szülők több. kevesebb 'Sv vélekedőkkel közöljük a forintokkal. Hogv mennyire gondolkodásukhoz illő várúpnak ezek n jutalomössze- 1§SZU gek? A tanulmány egy öt- De- niost már elszakadva forintos ..tételt" említ, ám az — ismételjük, ritka reazok. akik nyitottabb füllel Hek — pedagógiai tanulhalleatiák az apák. anyák "lánytól: miként lehet felmonol6«lait. tudhatiák. hosv lépni az egvik nap forintoez az ötös szám nem ritkárt kat osztogató, másnap meg megkétszereződik, sőt. van gyermekük arcát csattogtató elég példH H háromszorozó- szülőkkel szemben? dásra néevszereződésre. Törvényhozás! A lakásalA forintok azonban nem- tők mögött — sajnos —még csak papír- és fémíormaban súlyosabb esetekben sem 4 délmagyarorsúg SZOMBAT, 1969. NOVEMBER 15. 27. Cselédbosszú, mondja Gallai nevetve, elszórakoznak egy ideig. Sorki köp egyet az ingyen cirkuszra, majd én feltétetném velük, állítja, s el is hiszem, meg tudná ugratni a társaságot. Sovány elégtétel, véli halkan Fésűs Járó, azért a sok jóért, amit a báró úrtól kaptak. Badalik abbahagyja Dornics kajtatását, elfogy a cérnája, ráordít a két cselédre, az anyátok istenit, tegyétek le a ládát, közben észre sem veszi, hogy nadrágja hasítékát elíeldte begombolni. Egy szép barna szobalány elemózsiás kosarat visz a hintóhoz, rászól Badalikra vihogva, téssék vigyázni gazda úr, elveszti a csingilingijét. Badalik mérgesen begombolkozik, botját rázva vezényel. Le a saroglyát! Mógi, te tetves, lép föl! Fogd meg! Sitkény, te rühes, kapaszkodj bele! Na, most... : húzd, nyomd! Nyomd, húzd! Idehallatszik minden szó, lihegés ts. erre tereli a szél A láda szépen emelkedik felfelé, mindjárt eléri a szekér fenékdeszkájának magasságát, ekkor azonban Mógt vad jadulással kap a hasához, a láda elbillen. Sitkóny meg a gazda alig győznek elugrani előle. Mi a hétszentség van a hasadban? Nem tudom, gazda úr, mintha kést löktek volna bele. Nahát, te nyamvadt piszok, szaladj csak, keríts valakit magad helyett. Nem kell, gazda úr, már múlik. Ne pofázz, mássz le onnan, te meg, Sitkény, kapaszkodj fel. Gallai a szemét törli, istenem, bazári majmot csinálnak a gazdából. A cselédek ledobják kabátjukat, helyet keresnek a lábuknak, fennszóval biztatják egymást. újra nekigyűrkőznek. Most Mógi nyomja, Sitkény húzza. A válságos magasságnál Badalik fültépő nagyot üvölt, el ne eresszétek disznók megint, erre akkorát emelnek rajta, a láda átlendül a szekér oldalán, dübbenve esik a kavicsos útra. Fésűs Járó is mosolyog, egyre jobb az egész, addig játszanak a ládával, míg az oroszok ide nem érnek. Közben a majoriak sorba előszállingóznak a cselédházakból, falkába verődnek a kútnál. Különös, de közülük senki sem nevet. Az asszonyok bátortalanul szipognak, az emberek komoran bámulják a kastély előtti sürgés-forgást. Valami korcs kutya kezd vonyítani, orrát a hideg szélnek fordítva, oldalba rúgják. Hirtelen csend lesz, a barna láda, mintha zsinóron húznák, felsiklik a szekérderékba. Két csendőr jön a szélső cselédház felül, közrefogva hozzák Dornicsot. Jellemző, mondja Fésűs Járó, még elmenni se tudnak csendőr nélkül, Badalik a fejét csóválja, látod te ostoba vadrác, kár volt makacskodni, úgyis menni kell: és miért nincs tarisznyád, miért nem pakoltál élelmet az útra? Sitkény felkapja kabátját, ravasz malacképe Ijedten megnyúlik, majd én hozok neki valamit, és elszalad. A csendőrök a hintóig kísérnék Dornicsot, jelentést kell tenni a bárónak, Gáldy azonban türelmetlenül int, indulni akar. A Duna felől vadászgép bukkan ki a rongyokra szakadt felhők közül, sivítva ereszkedik lejjebb. Fenébe is, mondja Gállal, még közibénk cserdít. A vadászgép mélyre lecsap, szinte súrolja a víztorony hegyét, de nem 16, egy kör után felhúz a magasba, délnek fordul. Deső rám néz, egyszerre mondjuk, Rata. Egy sovány szalmaszőke hajú, lapos mellű asszony, Dornics felesége, sikoltozva szalad ki a szélső házból, de nem mer továbbmenni a kútnál, kezét hasára szorítva megáll, és elhallgat. A csendőr szakaszvezető elengedi Dornics karját. Tedd a dolgod, ne ellenkezz, nem lesz annak jó vége. Nyúlarcú, csontos nagyfülű ember a csendőr, nem beszél gorombán, restellkedve néz körül. Dornics mozdul a szekere iránt, kezét is emeli, nagyon szereti a lovait, szereti tenyérrel megtapogatni őket. De aztán elfordul, megy visszafelé lassan, mint akinek semmi keresnivalója a kastélynál. Badalik elébe térül, botját emeli. Dornics kitér, megy tovább. Állj. mondja idegesen a szakaszvezető. A fitatlabb csendőr lekapja puskáját, a kocsis után szalad. Amikor utoléri, szuronnyal tereli viszszafelé. Dornics nem szólt semmit, bárgyúan huzakodva megy a szekérig, mint a kötélre fogott állatt, innen fentről mindenképpen olyannak látszik az egész, mint mikor az emberek körülkerítenek egy engedetlen állatot, de mihelyt a csendőr odébb emeli szuronyát, megint megfordul. Elég, mondja a báró keményen. A szakaszvezető nyakon ragadja Dornicsot, odapenderíti a lovai mellé. Nyúlarca vörös. Az istenedet, hát mi ez, mondja lihegve. Dornics rácul káromkodik, vakkantó torokhangon, hirtelen •nekiugrik a csendőrnek. A szakaszvezető puskatussal lökné vissza, de a kocsis meggörbedve ugrik, fővel a csendőr hasának, melle helyett állán éri az ütés. Idáig hallatszik a reccsenés. A szakaszvezető hátrálva lóbálja puskáját. Marha, mondja, és nekiveti hátát a szekér oldalának, te vagy az oka, én nem így... Dornics estéből négykézlábra áll csendben van, nyöszörögni se tud, állkapcsa lóg, szája sarkából véres nyál folyik. Tarba szétlök minket, a ringyó anyjukat, adok én nekik. Deső rákiált, itt maradsz. Tarba szeme vörös, de főhadnagy úr, ezt csak úgy bámulni, a kutya úristenit... Itt maradsz! Fésűs Járó dühöng, ha neki fegyvere volna, tudná, mit tegyen. Deső megvetően feleli, hogyne, egy szál puskával kiirtanád a csendőröket, aztán az egész őrsöt, a nyilasokat, a németeket, a vezérkart, hát miért nem szaladsz, tessék a- pisztolyom, ha olyan veszett nagy hősködés dúl benned. Ezek is csak a dolgukat teszik, dörmögi Borki, ez a dolguk, ezt parancsolták nekik, Fésűs Járó karót ránt ki a helyéből, kettétöri a térdén, földhöz vágja tehetetlen mérgében. (Folytatjuk.) lxiv