Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
Néhány számadat a búzatermelésről Amikor holdakban írták elő kőtelezően a gazdaságoknak, hogy mennyi kenyérgabonát termeljenek, voltak zökkenők az ellátásban, sőt előfordult, hogy külföldről kellett búzát behoznunk a közellátás fedezésére. A mezőgazdasági üzemek stabilizálódása, fej. lődése és az új gazdasági mechanizmus közgazdasági szabályozóinak hatására úgy látszik megszűntek a régebbi gondok. Van elegendő búzánk. bőségesen fedezi a hazai fogyasztást, talán még kivitelre is telik belőle. A Központi Statisztikai Hivatal megyei Igazgatósága összegezte az elmúlt három, negyed év számadatait, ezen belül a kenyérgabona termelésének adatait is. Ebből kitűnik, hogy a kenyérgabonatermelés — mely a jelenlegi termelői árak mellett az egyik legkifizetődőbb ágazat — az utóbbi években gyors ütemben fejlődött Lássuk, hogy mi ennek a magyarázata. Ebben az ágazatban legelőrehaiadottabb a gépesítettség és a korszerű agrotechnika alkalmazása, melyek biztos alapot jelentenek a további erőteljes fejlődéshez is. Ez lenne a legdöntőbb magyarázat a búzakrízis megoldásában. Persze feltételezi hető. hogy a gazdaságok az érvényben levő közgazdasági szabályozók hatására esetleg a kívánatosnál is nagyobb mértékben növelik a búza vetésterületét. Az idei esztendőben például 2 ezer katasztrális holddal nagyobb területen termeltek gabonaféléket a Szeged környéki és a Csongrád megyei gazdaságokban. mint a megelőző esztendőben, az átlagtermések pedig 16 százalékkal emelkedtek, s így 4 ezer vagonnal több termést takarítottak be. Ezen belül legnagyobb mértékben a búzatermelés színvonala javult. Kenyérgabonának a múlt évinél 2,5 ezer holddal nagyobb terüle. tén mintegy 3,5 ezer vagonnal több búzát termeltek. A 16,5 mázsás átlagtermés magasabb. mint bármelyik előző évben volt. kétszerese az 1956—1960-as évek átlagának, t 25 százalékkal több a tavalyinál — állapítja meg a statisztikai jelentés. Szóvá teszik azt is, hogy indokolatlanul — több mint 2 ezer holddal nőtt a rozs vetésterülete (bár az átlaghozamok nem érték el a tavalyit), amit a viszonylag magas termelői árakkal lehet magyarázni. A takarmánybúza, illetve kétszeres vetésterülete mintegy 3,5 ezer holddal (15 százalékkal). termésátlaga pedig 6 százalékkal tovább növekedett. Az őszi és a tavaszi árpa. valamint a zab termelése viszont jelentősen tovább csökkent. Hol termelik a legtöbb búzát? A megye búzavetés-területének 80 százaléka a termelőszövetkezetekben van, melyek ez évben is 3 mázsával alacsonyabb átlaghozamot értek el, mint az állami gazdaságok,, ahol 19,2 mázsa volt kataszteri holdanként a termés. A termelés szívonala a közös gazdaságokban nagymértékben differenciált. A iobb földminőségű gazdaságok általában nagyobb területen termelnek búzát, s természetesen az átlaghozamok is magasabbak ezekben. A gazdaságok egynegyedében, a vetésterület több mint egytizedén 12 mázsával kevesebb volt az átlagtermés, ugyanakkor tíz gazdaságban hasonló nagyságú területen már holdanként 20 mázsánál magasabb termést takarítottak be. A jövőre nézve érdemes megjegyezni, hogy 1970-től lényegesen szigorúbbak lesznek az étkezési búza minőségi előírásai. A követelményeknek meg nem felelő kenyérgabonát csak takarmányozási célra, olcsóbb áron értékesíthetik a termelők. Megyénkben viszonylag alacsony (3—4 százalék) a korábban kenyérgabonaként is felhasznált lágy búzafa.iták aránya, s magas átlaghozamuk miatt takarmánybúzaként is gazdaságos a termelésük. S még egy megjegyzés a búzához, amelyből a mindennapi kenyerünk készül. Ellentmondásos az az állapot. hogy a jól jövedelmező és javuló minőségű termelés mellett gyakoriak a sütőipari termékekkel kapcsolatos mi. nőségi kifogások. Az évek óta fennálló, s a növekvő termésmennyiséggel párhuzamosan még fokozódó raktározási problémák veszélyeztetik a minőségjavítási törekvéseket. A raktárkapacitás bővítése égető feladatta vált — írja a statisztikai értékelés. Ebben az évben például mintegy 2 ezer vagon gabonát bértárolásban. 4 ezer vagonnyit pedig szabadtéri szükségtárolókban tudtak csak elhelyezni. Kiderül tehát, hogy a bőséges búzatermés is gondot jelent, bár korántsem olyan gondot, mint a hajdani búzaínség idején. Mégis érdemes böngészni és elemezni azokat a számadatokat, ame_ lyeket a Szeged környéki és a Csongrád megyei gazdaságok kenyérgabona-termeléséről összegeztek ebben az esztendőben. Fiatalok a felszabadulásért Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszeletére a fiatalok is igen értékes munkafelajánlásokat tettek, s az eddigi ünnepségek során színvonalas rendezvényeken, szellemi vetélkedőkben. kultúrműsorokon adóztak a történelmi sorsfordulónak. a KISZ járási bizottsága szervezésében a felszabadulási ünnepségsorozat folytatásaként jövő év tavaszán jelentős események lesznek a homoki falvakban. Március 22-én Üllésen a művelődési házban rendezik meg a nagy sikerre számot tartó dél-magyarországi folklór fesztivált. Ezt követi április 5-én Zákányszéken a művelődési házban a 25. évforduló tiszteletére rendezendő ünnepi műsor, amelyen több híres kultúrcsoport lép fel. A fiatalok nem feledkeznek meg az emberiség" nagy tanítójának, a halhatatlan Leninriek • születési évfordulójáról sem. így a 100. évforduló tiszteletére Kisteleken a művelődési házban április 19-én irodalmi színpadok, színjátszó csoportok találkozóját rendezik meg. Szívesen szórakoznak, táncolnak a tizenévesek, sőt a harmincon aluliak is. Járásszerte egyre több hívet hódít magának a társastánc. Ugyancsak Üllésen a művelődési házban április 26-án ezüst jelvényt szerző társastánc-versenyen találkoznak a fiatalok. Mindennapi helytállás Több mint egy évtizedes Ismeretség. barátság köt Gyuris Szilveszterhez. Mégsem gondoltam a mai napig, hogy húsz évet töltött el a „szakmában". — Annak idején, amikor mindennap Szegedre vonatoztam be a madzagvasúton, a homoki tanyavilágból, Zákányszékről, már • akkor tudtam, a tisztességes, kitartó, becsületes munkának, szorgalomnak lehet, van eredménye. Hiszen jelesen érettségiztem, pedig csak az utazgatás elvett 3—3 és fél órámat naponta. Így készültem az életre. Azt nem gondoltam, hogy közigazgatási pályán, a közéletben dolgozom majd.' Nehéz idők jártak akkoriban. Az érettségi után, 1946-ban munkanélküliség, lerombolt, kifosztott ország, ö Zákányszéken a malomban kapott kenyérkereseti lehetőséget. Két esztendeig dolgozott ott. Aztán a Földszöv tanfolyamra küldte. Onnan Bugár Jánösné javaslatára a SZÖVOSZ-hoz került, s pár hónap múlva újabb tanfolyam következett. Innét 1949. augusztus 10-én a Csongrád megyei Mezőgazdasági Igazgatósághoz került. — Mint tsz-könyvejő, dolgoztam. Akkor volt a hőskorszak. Az etsc^ szövetkezetek megalakításában részt vettem és az első zarszám; adások készítésében is. Kübekházán és Deszken volt az első találkozásom a nagyüzemmel. Aztán a tanácsok megalakulása után a megyei tanácson, mint tervés pénzügyi csoportvezető dolgoztam. Á megye szövetkezeteinek létrehozásiban, segítésében, megerősítésében, beruházásaiban, az akkori gazdaságpolitikai irányelveknek megfelelően én is „besegítettem". Meg Volt ennek a maga nehézsége és a gyö; nyörűsége. Hiszen jó néhány olyan közös gazdaság van. amelynek kibontakozásával a magam munkáját is tisztelhetem. Munkáját most is, mindig is megbecsülték. Kétszer kapott a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója jelvényt és kétszer kormánykitüntetést, így a Munkaérdemrend ezüst fokozatát. 1967-től a szegedi járási tanács vb elnökhelyetteseként dolgozik. 1956-ban nem kérte átigazolását a pártba. — Soha nem éreztették ezt velem, munkámban mindig éreztem a társadalmi, szakmai megbecsülést, támogatást. Most kértem felvételemet, hiszen több esetben előfordult olyan szituáció, amikor tsz-párttitkárokat. tsz-vezetőket, párttagokat kell felelősségre vonnunk, vagy számonkérnünk tőlük dolgokat. Minden embernek naponta kell helytállnia a munkában, az életben, a becsületben. Napról napra, újból és újból bizonyítani, megújulni. Gyuris Szilveszter is ilyen. Emberi megbecsülését, munkája elismerését az elmúlt napokban az is igazolta, hogy a pártszervezel egyhangúlag vette fel soraiba, s legutóbbi ülésén az MSZMP szegedi járási végrehajtó bizottsága ezt jóváhagyta. i Sz. L. L Igaza van... Van egy ember a határban, aki rettenetes haragra gyúl, ha azt mondják neki, hogy igaza van. Furcsa szokás, de meggyőz, hogy ebben a dologban valóban neki van igaza. — Volt egy ügyem a Városban — és mondja az ügyet —, van annak már néhány esztendeje, bementem. De sok íróasztal innenső oldalát nézették meg velem! Az elsőnél mindjárt elmomjom a bajomat, le is ültettek. Azt mondja az illető, aki a túlsó parton ült, ő látja igazán, mennyire igazam van, mert ő is paraszti sorból való. összemelegedtünk, hálálkodtam is nagyon érte, meg azért is, hogy olyan szívesen útbaigazított. Mert kiderült beszéd közben, hogy éppen nem őrá tartozik az ügy. A másodiknál is, a harmadiknál is, meg a többinél valamennyinél azt mondták, rettentő nagy igazam van, de ők nem tehetnek semmit, legfeljebb azt, hogy szívesen útbaigazítanak. Írjak kérvényt! Írtam. A hét elején föladtam, szombaton jött a válasz: ne ide, hanem oda adjam be. Ment ez egy darabig, amíg végre megtaláltam, hol intézik az én ügyemet. Ezt onnan tudtam meg, hogy innen már nem jött válasz se. — Ha egyszer Igazam van, miért nem csinálják? Ha meg másképpen szól a nóta, mondják meg: bátyám, vagy elvtársam, vagy Pityipalkó, most magának nincsen igaza. Igaza van! Horváth Dezső Horváth Dezső felvétel* ŐSZI KÖRÖK Új falu Dorossmán Ilyen szép házaknál találkozik a szántóföld a faluval Dorozsmának is van új telepe, nemcsak Szegednek. Hivatalosan ugyan próbálják nevezni Űjosztásnak is, Újtelepnek is. de helybeliek és bevándorlók egyaránt csak Vadlibának mondják. Nekem tetszik népies neve is, de maga a telep is. Sok házon még vakolat sincs, hiányzik a kerítés is. A telek afféle előkelő méretű, 177—188—199 négyszögöles. Senki sem mondja, hogy kevés. Aki itt épített házat, talán egytől egyig üzemi munkás. Meglepően gyorsan épülnek a házak. Koczkáék a múlt hét elején kezdték, egy hét alatt eljutottak az ácsok munkájáig. Igaz, hogy apa, anya, testvér, feleség, após mind szabadságot vett ki, csak a munka haladjon, ha egyszer elkezdték. Gondolom magamban, az alapelvet átvehetné az állami építőipar is. Sok portán először a melléképület épült fel. Hamar elkészült, addig jó, amíg a nagyház ki nem nő a földből. Barna Lászlóék is ilyenben laknak, még egy kicsit erősödni akarnak anyagilag, hogy tovább folytathassák. Az öreglegények utcájában Dankó Attila egyelőre meg is állt az építéssel. Szomszédja, Dudás Mátyás is. Mire a ház elkészült volna, felbomlott a házasság, ök adták a vicces nevet utcájuk; nak, állítólag nem ők az egyedüli címszereplők. És a telep lakói? Forráskút, Üllés, Csólyospálos, Zsombó és a környező többi falu indította útnak őket. Közülük sokan azelőtt tanyán éltek, most vasszorgalommal csinosítják első falusi házukat, örülnek a telepnek, közel vannak Szegedhez, az nem zavarja őket. hogy szántófölddel határos a házuk. Annyian vannak már itt, hogy egy kisebbfajta falu kitelne Vadlibából. A tanácstitkár számítása szerint biztosan vannak már kétezren is. Minden új telepnek megvan a kezdéssel járó gondja is. Az utakon látszik, hogy szántóföldből maradtak, az ivóvíz egyik-másik háztól messze esik. de nem erre panaszkodnak. Azt mondják, látják az igyekezetet, tudják, úgyis megcsináltatják. Van azonban egy közös téma. közös panasz is. Szép bekötő utat építettek, a tervező visszakanyarította a végét, hogy a busz meg tudjon fordulni rajta —, de a busz mégsem jár ki. Van, aki csendesen zsörtölődik, van aki hangosan pöröl: — Ügy látszik, sose látott munkásembert a busz igazgatója, ha nem tud kiadni egy utasítást, hogy tovább fussanak a járatok egy kilométerrel. Ott áll a busz a templom mellett, miért nem jöhet ide ki? Minden megvan hozzá, csak a szó hiányzik. Nyugodtan mondhatom, ez a közhangulat. A tanács szerint eddig soha nem tapasztaltak rosszindulatot, az AKÖV valóban igyekszik segíteni. Itt vannak már a kinyomtatott új menetrendek is. csak a busz hiányzik még. — De ha éppen ez kellene? Az AKÖV központjában arról tájékoztatnak, hogy munkásember volt az igazgató. és hogy 19 új kocsit rendeltek, már régen itt kellene lenniök, de az Ikarusszal valami baj történt, nem tudja szállítani a kocsikat. Talán négyet mégis kapnak, ebből kettő Dorozsmára megy, kettő pedig Tarjántelepre. — Mikorra várható? — Nem tudjuk. Megkérdezem, nem mehetne-e addig W az eddigi járat Vadlibára? Sajnos, éppen csúcsforgalmi Időben nincs ideje — hangzik a válasz. Ismerem az AKÖV válaszát, akármerre néznek, mindenhová buszt kémek, azt is tudom, hogy a sofőr is ember, ő sem kergetheti kocsiját megállás nélkül, mert balesetveszély ls van a világon — mégis azt kérem. keressenek valahogy átmenetileg is megoldást, hiszen ezren felüli emberről. munkásokról van szó. sarkukban van az esős ősz ls — meg azért is, hogy az előbbi idézethez hasonló vadkacsák ne röroenlenek föl Vadh'báról. Hátha lehet az ú*vonal valóban hosszabb egy kjjomé terrel. H. n. PÉNTEK, 1969. NOVEMBER 7. DÉLMAGYARORSZÁG * > i