Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

Nemcsak a tanyák a fehér foltok Áz eredmények alapos ér- téséhez ad javaslatokat, tékelése, a gondok, problé- Felmerült annak a lehemák őszinte feltárása é6 a tősége is. hogy néhány, e részfeladatok megoldásához téren hátramaradt vezető út kijelölése — így jellemezhetnénk röviden a szegedi járási népművelési tanács tegnap, péntek délelőtti ülését. Néhány községünkben mintha állna a népművelő, tudatformáló munka — állapították meg a tanács tagjai. Ennek kapcsán hangzott el a fent idézett mondat: nemcsak a tanyák a fehér foltok, bár legtöbb tennivaló valóban a szegedi járás lakosságának felét kitevő, tanyán élő emberek rendszeres művelődését szolgáló lehetőségek körének bővítése terén adódik. Sajnálattal állapította meg a tanács, hogy az érdekelt gazdaságok többszöri kérés ellenére sem nyújtanak számottevő és rendszeres anyagi támogatást a népművelési intézményeknek. Az 1970-re elfogadott népművelési irányelv többek között a társadalmi szervek szervező munkájának és koordinációs tevékenységének fokozását hangsúlyozza, sürgeti a tudatos közéleti tevékenységre nevelés népművelési eszközökkel történő segítését és a fölszabadulási évforduló és a Lenin, centenárium méltó előkészíközségben az ismeretterjesztés hatékonyságának fokozására központi hitelből fedezik a költségeket. Gyári hitel házépítéshez Kamatmentes hitelt nyújt a Szegedi Ruhagyár azoknak a dolgozóknak, akik házat építenek, illetve társas, vagy szövetkezeti lakást vásárolnak. A vállalati feilesztési alapból 300 ezer forintot tartalékolnak erre a célra. Eddig kilenc gvári dolgozó kért és kapott tízezer forint kamatmentes kölcsönt. Bemutatkozott a Szegedi Kamarazenekar Pontosan úgy indult péntek este az idei kamaraévad, ahogy a tavalyi befejeződött. Már ami a kulcsint illeti: a filharmónia kamaraestjei hosszú évek óta 8-kor kezdődnének (még a műsorfüzet is feltünteti), de hiába a türelmes propaganda; sohasem kezdődnek. Az okok: nincs hangversenyterem a városban, ahol a szükséges kellékek együtt vannak, a Tisza Szálló ilyenkori ruhatárszolgálata rendkívül gyenge, s a közönség túl pontosan érkezik. A következmény: közelharc a ruhatárban, türelmetlenség a nézőtéren, fél órát késik a koncert. Javaslatunk: hathatós agitációval rábeszélni a publikumot, jöjjön hangversenyre korábban, vagy esetleg kabát Képernyő Híd a Tiszán, Makó A tévénézők csütörtökön riportot kell megemlítenünk, este nem unatkozhattak: mű- Erdei Ferenc akadémikus, az sorkezdéstől műsorzárásig agrártudományok kiváló múérdemes volt nyitva tartani velője vezette végig a néa készüléket. zőket szeretett szülővárosán, Mindjárt a hírek után olyan közvetlenséggel, a seegy gyors váltású közvetítés gíteniakarás olyan szép szánmutatott hol szovjet, hol dékával, ahogy „riportert" magyar tájakat, és szólaltat- még nemigen hallottunk ta meg a két szomszédor- szólni a magyar televízióban, szág embereit. Ha bravúros- Erdei Ferenc karakteres arnak nem is, de ügyesen ea vitalitással teli egyéniszerkesztettnek, közvetlen sége amúgy is jó „témája" a hangvételűnek joggal minő- kamerának, ám most, hogy síthetjük a Híd a Tiszán cí- szavait a szeretet és az emmü adást, amelyet a szovjet és a magyar tévések közösen készítettek. Az esti mese után a tengerjáró riporterek sorozata következett. A Déli-Sarkvilékezés fűtötte, igazán ideális kalauz volt. Nem hiányzott ebből a műsorból semmi ami nélkül szegényes lenne Makó portréja. Hírt kaptunk a hajdan oly mozdék magyar felfedezőinek galmas életű város múltjáújabb képsoraiban elgyönyörködtünk, s az expedíció résztvevői iránt pedig még tovább nőtt bennünk a bátor férfiaknak kijáró tisztelet. A lengyel háborús krimisorozat újabb — immár negyedik — darabja megintról, megismerkedtünk híres lakóival — köztük az ifjú poéta József Attilával — és egy országraszólóan érdekes vitát hallottunk a makói hagyma termesztésének gondjairól. Ügyes dolog lenne, ha a televízió nem hagyná macsak izgalmas, jó munkának gányosan ezt a remekbe kétetszett. A Kockázat szerep- szült városriportot! Majd lóiért igazán érdemes volt minden képre-érdemes teleelviselni néhány perces erősebb szívdobogást. Hanem az est legértékesebb, legtanulságosabb adásaként mindenképpen a Szülőföldem: Makó című várospülésünknek van egy-két, országszerte ismert és tisztelt szülötte: velük kellene bemutattatni a szülőföld „vonatkozó" darabjait. A. L. Nemzetiségi népviselet-gyűjtemény Értékes ruhadarabokkal ágyterítőkkel. továbbá az gyarapodott a bajai múzeum egykori bajai és mohácsi fanépviselet-gyűjteménye. Sze- zekasok munkáival gazdagoremléről század eleji magya- dott a gyűjtemény. A vidék ros férfiruha, széles karimá- népviseletét községenként és jú fekete kalap. Bácsbokod- nemzetiségek 6zerint gyúlról pedig több bunyevác ru- tik. Eddig Bátmonostor, Szeha, s bajkó — télikabát — remle, Dávod és Nagybakerült a múzeumba. racska adta a legtöbb népEzenkívül régi hímzett viseleti anyagot. nélkül, a bérlet koncert után „ingyenes esztékára" jogosít. Persze más megoldás is elképzelhető... Ami a koncert érdemi részét illeti: a Szegedi Szimfonikus Zenekar édesgyermeke, a kamaratársulat adott Bach-estet Vaszy Viktor vezetésével — nagyjából és egészében a várakozásnak megfelelően. Ez a várakozás pedig értelemszerűen nem lehetett túlzott: a nagyzenekar kiépítése csak mostanában kezdődött, s a belőle alakított kamaraegyüttes óhatatlanul szemléletesebben viseli magán a kezdeti lépések nehézségeit. Ráadásul a Bachjáték olyan szigorú, speciális hangzáskultúrát, ritmikai és tempóbeli fegyelmezettséget, következetes építkezési módszert kíván, ami rutinos, nagymúltú együtteseket is alaposan próbára tesz. Mindezek dacára — különösen ha a műsor elején hallott C-dúr szvithez hasonlítjuk a végén bemutatott III. Brandenburgi versenyt, s ez utóbbi markáns, karakterisztikus megszólaltatását dicsérjük — a bemutatkozás biztató. Két szólista is pódiumra lépett. Kiss András fiatal hegedűművészünk az a-moll versenymű szólóját igényesen, imponálóan szép tónusban játszotta, igazolva a lipcsei Bach-versenyen szerzett harmadik, s a tavaszi rádióversenyen nyert második díjat. Mészáros Emmát, a Szegedi Tanárképző Főiskola művésztanárát hoszszabb idő után hallottuk újra filharmóniai esten. Az f-moll koncert zongoraszólamát mutatta be — érezhető kezdeti elfogódottsággal, melyből csak a harmadik, Presto tételben oldódott fel. N. L Muszá j-Herkulesek ? A Valóság októberi száma- való előjönni az ismeretlenban Ostyáni Csaba nevezi ség jótékony homályából? botcsinálta muszáj-Herku- Ellenben a helyben dolgozó lesnek az újságírót egy di- újságíró akárhányszor összelettáns falusi orvos viselt akadhat az utcán azzal a dolgaival kapcsolatban. Mi- Kiss Jánosnéval (nem „köután magnomontázsnak ne- zépkorú asszonnyal"), akit vezett cikkében megszólaltat elmarasztalt a lapban, te„alig húsz feletti fiatalasz- hát közvetlen személyes érszonyt, középkorú asszonyt, deke is, hogy a lehető legélénkszemú középkorú asz- pontosabban adja vissza rlszonyt, öregasszonyt, nyűg- portalanyainak szavait. S díjas vasútast, ötixes férfit bizony, adott esetben azt a faluszélről, községi tanács- sem árt mérlegelni, hogy elnököt" és másokat, közvet- mivel használ inkább: ha kadatlan meggyőződéssel. Nemcsak a visszás jelenségeket látjuk meg tehát, hanem mindazt a sok-sok szépet, felemelőt is, amit tehetséges, hangyaszorgalmú népünk produkált. Nyilván ez utóbbit is elvárják tőlünk az olvasók: az információk, hírek, események, beszámolók legalább olyan népszerűségnek örvendenek ma már, mint a hibákat részletesen elemző terjedelmes írások. Egy író nemrég meglenül a befejezés előtt valósággal felkiált: „Az újságíró? Korunk e botcsinálta muszáj-Herkulese? Hallja a figyelmeztetéseket: még ha igaz is az eset... Az orvosi jegyezte: „nem értem, mit egy örv^i diplomát szerzett esznek a szegediek a Délmahaszontalan ember felhábo- SVarországon, hiszen az én rító tetteit dobja fel szenzá- megítélésem szerint alig van cióként (a szakma szem- benne olvasnivaló." pontjából ez a hálásabb), Még csak kedvünket sem vagy a száz meg száz tisztes- szegte ez a kevésbé hízelgő tekintély lejáratásával a be- séges, lelkiismeretes orvos vélemény. Tőlünk nem széptegek bizalmának megren- közül mutat be egyet-ket- irodalmat várnak elsősorban dítésével többet árt, mint tőt? Nem azért disztingvál az olvasók. Tudjuk, mi a használ. Közben arra is így, mert viszolyog a boszgondol: valóban, miért ép- szantóbb esetek pellengérre pen ezt? Miért nem az el- állításától, vagy mert1 erőlenpéldát, a szomszéd falu- szakkal kényszerítik csupa jót látni, hanem azért, mert a körülmények ismeretében ból?" Hm. Az elnevezés kétségtelenül találó. Igen, Ady Endre czt látja leghelyesebbek. önmagát is muszáj-Herku- A betegek bizalma csaklesnek érezte, amolyan csak- uSyan naSi'on fontos szemazértis férfiúnak, aki állja, pont' nem szabad könygyőzi a harcot az újra meg nyelműen kockára tenni, újra támadó rosszindulat el- Az -igényes szerzők" állen. De miért botcsinálta? falában nem szeretik a „lelTalán bottal kell arra kény- kendező" újságírót Ahol szeríteni ma az újságírót, csak tehetik, ütnek, szúrhogy a valóságot olyan hűen nak rajta — mint mondják kötelességünk: lehetőleg röviden és frissen tájékoztatni, a párt igazságait magyarázni, eseményeket kommentálni. minden fonáksággal szembeszállni és buzdítani a felelősségteljes munkára. Igen, mi muszáj-Herkuleseknek is tekintjük magunkat) minél több gond, tornyosul fölénk, annál hatványozottabb a közjóért hadakozó kedvünk. Nem egyszer „nyolc napon túl gyógyuló", sebet ejt rajtunk az értetlenség, de mi megállíthatat— kritikátlan, komformista lanul megyünk célunk felé, magatartása miatt. Rémé- mint egy csodálatos manda"iem, a szegedi olvasó nem rin, mert hiszünk abban, vádol minket kritikátlanság- hogy jó ügyért forgatjuk: gal, hiszen napról napra fegyverünket. Bennünk, birkózunk a makacs bajok- magunkban van az örök kai. Azt pedig sohasem ta- hajtóerő, s egyben a fegyegadtuk, hogy a szocialista lem és az öntudat is, amely rendszer lelkes hivei va- szabályozza, hasznossá szegyunk, a kommunista párt üdíti a természetes nyugta, , „ .. „ politikájának megvalósításé- lanságot sak a kozos ügyet béklyózó épt 9Zaggatjuk ldegeinket lan- F. N. I. ábrázolja, ahogyan azt a Valóság Nehéz kimozdulni cimú cikke teszi ? , Távol áll tőlem, hogy fclglóriázzam krónikás társaimat, az újságírókat. Csupán annyit bátorkodom megjegyezni, hogy a napilapok közharcosai ezerszer is nyilt sisakkal mennek neki nembajoknak, hanem megannyiszor a gyanakvás, a szándékos félremagyarázás, vagy a hamis tekintélyóvás nyilainak is. Ugyanakkor a csekély példányszámú, a csupán kevesek által hozzáférhető folyóiratokban megjelenő, tértől és időtől és személyektől eltekintő írások szerzői úgyszólván semmit sem kockáztatnak. Egy folyóirat munkatársa igen kicsiny valószínűséggel jut el még egyszer abba a községbe, ahonnan szereplőit beszélteti, s ha közülük valakinek netén mégis tiltakozni volna kedve az elírások miatt, nyomban jobb belátásra jut, mondván: mire Szeged szobrai Könyv az első felszabadult magyar városról Minden bizonnyal a szegedi olvasóközönséget is érdekli az a könyv, amely a felszabadulás 25. évfordulója alkalmából jelent meg: Makó az első felszabadult magyar város címmel. A Kossuth Könyvkiadó és Makó város tanácsa által közreadott kötetet Tamasi Mihály szerkesztette, a bevezető tanulmányt pedig — Makó város történeti pályájáról — Erdei Ferenc írta. A könyv további szerzői: Polányi Imre, Oltvai Ferenc és Tamasi Mihály. Bemutatják, hogyan ment végbe Makón a polgári demokratikus forradalom; mi történt a Tanácsköztársaság idején; milyen volt a város gazdasági, társadalmi és politikai élete az ellenforradalom első évtizedében, majd az 1929—33as gazdasági válság időszakában; ismertetik a demokratikus összefogás sikereit, a világháborús állapotokat, végül áttekintést adnak a felszabadulás utáni fejlődésről. Igen tanulságos és szinte izgalmas ez a történelmi viszszapillantás. A már lezajlott eseményeket újra felelevenítheti, úgyszólván érzékelheti az olvasó. Olyan személyiségekről olvashatunk, mint a függetlenségért következetesen harcoló Justh Gyula, vagy a makói gimnázium diákját, József Attilát támogató Könyves Kolonics József, Espersít János és mások. Megismerhetjük a kommunistákat, a baloldali szociáldemokratákat, mint például Igaz Lajos, Krémer Antal, Szabó János, Kallós Lajos, Sulyok József elvtársak. A város baloldali gondolkodású napszámosai, hagymakertészei, iparos segédei nemcsak az illegalitás nehéz éveiben küzdöttek a párt igazságáért, hanem a felszabadulás utáni új helyzetben is képesek voltak az országépítő munka élére állni. A háromezer példányban megjelent 280 oldalas igen tanulságos könyv a Szegedi Nyomdában készült. Szent György (88.) Kolozsvári Márton és György XIV. században készült szobrának bronz másolata a Rerrich Béla téren áll. A szobor eredetije a prágai várban van. másolataiban pedig Kolozsvárott, Krakkóban és Budapesten gyönyörködhetnek az érdeklődök. SZOMBAT, 1969. NOVEMBER 1.