Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-06 / 258. szám

Emlékezés az októberi forradalomra (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunió elsőként fogott hozzá a kommunizmus építéséhez: eddig felderítetlen utakat nyitott meg a többi ország előtt, lehetővé téve számukra, hogy felhasználják tapasztalatait, hogy rövidítsék a szocialista építés időtartamát, és történelmi közelségbe hozzák azt az időt, amikor ők maguk is áttérnek majd a kommunizmus megvalósítására. Ezért az SZKP programjának idézésével elmondhatjuk: a Szovjetunióban folyó kommunista építés megfelel a szocialista táborhoz tartozó minden egyes ország érdekeinek, mert erősíti a szocialista világrendszer gazdasági hatalmát és védelmi képességét. A kommunizmus felépítése a Szovjetunióban az emberiség sok évszázados történetének legnagyobb győzelme lesz. A kommunizmus ragyogó csúcsai felé tett minden lépésünk lelkesíti a világ dolgozó népeit, óriási erkölcsi támogatásul szolgál abban a harcban, amely valamennyi népnek a társadalmi és nemzeti elnyomás alóli felszabadításáért folyik, és meggyorsítja a marxista—leninista eszmék világméretű diadalát. Kitüntetések, jutalmak A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója alkalmából eredményes munkájuk elismeréséül különféle munkaterületek dolgozóinak kitüntetéseket adományozott. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést 83-an kapták meg. Csongrád megyéből a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki Arató Mártont, az MSZMP Makó városi bizottsága első titkárát, Labádi Sándort, az MSZMP szentesi városi bizottsága első titkárát és özv. Tóth Istvánnét, a Nőtanács Csongrád megyei szervezete titkárát- A Vörös Csillag Érdemrendet 16-an kapták meg. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával 220, bronfokozatával 218, Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel 66 személyt tüntetett ki az Elnöki Tanács. (A szegedi, szegedi járási kitüntetettek névsorát lapunk holnapi számában közöljük.) A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán délben az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Losonczi Pál a kitüntetések átadásakor beszédet mondott. Tegnap délután ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a Csongrád megyei tanács székházában a Nagy Október évfordulójáról. Rózsa István, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára méltatta az évforduló jelentőségét. Török László, a megyei tanács vb elnöke a belügyminiszter nevében a Haza Szolgálatáért kitüntetéseket és Tűzrendészen Érem kitüntetéseket adott át nyugállományban levő és aktív tűzoltóknak. A honvédelmi miniszter nevében Szolgálati Érdemérmet adott át a polgári védelemben dolgozóknak és Honvédelmi Érdemérem kitüntetést a tanácsapparátusban foglalkoztatott dolgozóknak. A pénzügyminiszter nevében Kiváló Pénzügyi Dolgozó, a belkereskedelmi miniszter nevében pedig Kiváló Kereskedelmi Dolgozó kitüntetéseket adott át tanácsi alkalmazottaknak. Ezután került sor a Tanácsi Államigazgatási Munkáért elnevezésű, az idén alapított emlékplakettek és oklevelek, s az ezekkel járó pénzjutalmak átadására. A KISZ Csongrád megyei bizottságán Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára a KISZ Érdemérmet nyújtotta át többek között Tóth Ferencnek, a baksi Bolgár— Magyar Barátság Termelőszövetkezet főagronómusának. a KISZ Csongrád megyei végrehaitó bizottsága tagiának, valamint Hampel Ferencnek, a szeeedi 600-as sz. SzakmiintrácVénTŐ Intézet Aravnknszon'i r Kt^Z-fc lvényt kinőtt: Oláh Miklós, a KISZ Csongrád megvei bizottsága középiskolai felelőse, dr. Szüts Istvánné, a szegedi Zrínyi Ilona általános iskola úttörö-csapatának Dr, Komócsin Mihály: 3. A reform eredményei és az árnyoldalak volt vezetője, Demen László, a szegedi Autójavító Vállalat KISZ-titkára és Tóth György, a sándorfalvi Új Élet Termelőszövetkezet KISZ-titkára. Kiváló Űttörővezető lett: Papp Irén, a szegedi Hámán Kató általános iskola kisdobos felelőse, Lajkó Lajosné. az ásotthalmi általános iskola csapatvezetője. A szegedi gyárak, intézmények dolgozói bensőséges keretek között emlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára. A szokásokhoz híven kitüntetéseket. jutalmakat adnak át a munkában élenjáró dolgozóknak. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat szegedi gyáraiban tegnap rendezték meg az ünnepi pártnapokat. A vállalat központjában dolgozók közül Fleit János, Joó György, Hornyák Istvánné és Sági László részesült a Könnyűipar kiváló dolgozója című miniszteri kitüntetésben. A szegedi kenderfonógyárban Csányi József, Gora Miklósné, Kása József. Pusztai Ferenc. Schrott József. Tóth Józsefné és Varga Mihály nyerte el a miniszteri kitüntetést. A vállalat központi gyárában Árva Istvánné, Dósa Antal, Kasper Frigyesné, Lévai Géza. Meleg János és Szécsi Vince, a szegedi jutaárugyárban pedig Bodoni Sándor és Zina Lajos kapta meg a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. A Csongrád megyei Húsipari Vállalatnál miniszteri kitüntetést, az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta meg Kiss Dénes főosztályvezető és Galuska Antalné. a vágóhíd régi dolgozója. A Minőségi Cipőgyár szegedi gyárában Szöllősi Sándor igazgató nyújtotta át a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést Korom Sádornénak, Kószó Istvánnénak, Baróczi Pálnak és Kálmán Vilmosnak. Tegnap Szegeden, az MHSZ székházában nyújtotta át Petvai Ferenc, az MHSZ városi titkára a Magyar Honvédelmi Szövetség Országos Központja által adományozott kitüntetéseket A Magyar Honvédelmi Szövetség kiváló Munkáért Érem ezüst fokozatát kapta dr. Gulyás József főhadnagy, Pető Béla, az MHSZ könnyűbúvár klubjának műszaki vezetője és Nagy Ferenc százados. A bronz fokozatot kapta Albert János (ruhagyár). Palotás László (újszegedi kender- és lenszövő vállalat), Hampel Ferenc (600. sz. IparLtanulóképző Iskola igazgatóhelyettese). Takács Péter (Deszk). Rizsnyovszki Károly (az MHSZ repülőklubjának oktatója) és Kovács Nándor (textilművek). A szegedi járási tanácsnál a tíz éve, vagy ennél hosszabb időn át az államigazgatásban dolgozók emléklapot és pénzjutalmat kaptak. A 44 tanácsi dolgozónak Hantos Mihály, a megyei tanács vb elnökhelyettese adta át az oklevelet. Jelen volt és beszédet mondott Csápenszki István, a járási pártbizottság első titkára. Ü7 IN gazdasági mechanizmus kedHt U] vező hatást gyakorol a lakosság jövedelmének és ellátásának alakulására is. Ez év első három negyedévében a lakosság bevételei 10 százalékkal növekedtek. Ha nem Ss egyenes arányban a jövedelmek emélkedésével, de nőtt azok reál- — vagyis vásárló — értéke is. A reáljövedelemre befolyással van a pénzbeli juttatások növekedésén túl az árak színvonalának és a beszerzés lehetőségeinek alakulása is. A fogyasztói árszínvonal 1969. első három negyedévében másfél százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom 10 százalékkal emelkedett. A jövedelmek alakulása a koráboi évekhez viszonyítva jelentős ütemnövekedést mutat. Míg az 1960—65. közötti években átlag 5 százalékos, 1966—68 között 8 százalékos, 1969. első három negyedévében pedig közel 10 százalékos volt a jövedelem emelkedése. Ennek következtében a lakosság megtakarításai is gyorsabban növekedtek. 1967-ben 1,9, 1968ban 3,5, 1969-ben pedig — az első kilenc hónap alatt — 4,6 milliárd forinttal gyarapodott a takarékbetétállomány. Nagyobb mértékű volt a tsz-tagok és alkalmazottak pénzjövedelmének növekedése (15 százalék), s valamivel kisebb (8 százalék) a munkabéreké. A munkásjövedelmek emelkedésének összetevői: az átlagkereset 3,5 százalékos és a foglalkoztatottak számának 3,4 százalékos, valamint a társadalombiztosítási és egyéb, béren kívüli juttatások közel 10 százalékos növekedése. Az átlagkereset gyarapodásában szerepet játszik a vállalatok növekvő nyeresége, de a túlórák szómának 19 százalékos emelkedése is. Nem egyenletes a jövedelemnövekedés az egyes gazdasági ágazatok között sem. Megyénkben például az átlagkereset emelkedése az iparban 3 százalékos, a kereskedelemben 4 százalékos, az építőiparban 5 százalékos volt, ez év eddig eltelt ilőszakában. Jóval mérsékeltebb a növekedés üteme egyes fix fizetésű kategóriáknál és méginkább a nyugdíjasoknál. A fogyasztói árszínvonal és a beszerzési lehetőségek alakulása szorosan összefügg a kereskedelem tevékenységével. A reform erőteljes ösztönzést adott a forgalom növekedésének és általában a kereskedelmi tevékenységnek. 1961—65. között évi átlagban 5,3 százalékkal, 1966—68. között 8,3 százalékkal, 1969-ben közel 10 százalékkal emelkedett a kiskereskedelmi forgalom az év első kilenc hónapjában. Gyors ütemben hatásaként az új cikkek száma, melyek korszerűségüknél fogva javítják a választékot, illetve a korábbi hiányok pótlását szolgálják. Az áruválasztékot növeli, hogy importból ez évben 15 százalékkal több cikk került forgalomba. A kereskedelmi vállalatok önállóságának és mozgási lehetőségének bővülését mutatja, hogy • egyre több árut szerez be a kiskereskedelem közvetlenül a termelő vállalatoktól, valamint az ország más területén levő nagykereskedelmi vállalatoktól. Találkozunk néhány új kereskelelmi formával is, mint a termelő és kiskereskedelmi vállalatok közös üzletei, nagykereskedelmi és ipari vállalatok lakosságnak árusító boltjai stb. Élénkült a kereskedelem reklám- és propaganda tevékenysége. A vásárlók jobb tájékozódását segítik elő kiállítások és a forgalom serkentését is célzó vásárbk rendezésével. Sajnos nem volt ez év során, és nincs mindig és mindenben kielégítő áruellátás. Egyes vonatkozásokban indokolatlanul visszaesések is tapasztalhatók. Kielégítetlen a kereslet I egyes áruféleségekben, és választéki I hiányok is tapasztalhatók. Egyes új, nagyobb értékű, így magasabb árú cikkek eltűnnek a kereskedelmi forgalomból. egységek egymással is versenyezhessenek. Főleg árukínálattal, de még az árakkal is. A HGfll árukínálat visszavezethető néhány általánosabb okra. Az egyik legfőbb a készletezési problémákban keresendő. Az új mechanizmus bevezetését magas készletállománnyal kezdték kereskedelmi vállalataink. A vásárlás a vártnál jóval kisebb volt, így 1968-ban komoly pénzügyi nehézségekkel küszköltek. A gazdasági szabályozók arra késztették a vállalatokat, hogy kisebb készletekkel teljesítsék feladataikat. Ezek hatása annyira erőteljes, hogy ma már a forgalom normális vitelét fékezi a készletállomány lecsökkentése. Bár 9—10 százalékkal növekedett ez évben a kereskedelmi forgalom, mégis a vállalatok készlete ez év során 20 százalékkal csökkent. A nagyobb forgalmat így teljesen kielégíteni nem lehet. Ez mennyiségi és választéki hiányokat idéz elő. Hiányt teremt olyan áruféleségekből is, melyek pedig bőségesen fellelhetők a nagykereskedelmi, vagy ipari termelő vállalatok raktáraiban. Ez a körülmény arra figyelmeztet, hogy indokolt felülvizsgálni a kereskedelmi vállalatok érdekeltségi rendszerét. A kínálati hiányok másik okaként a kereskedelmi vállalatok vezetőinek év eleji túlzott pesszimizmusát, óvatosságát lehet megjelölni. A legtöbb kereskedelmi vállalat messzemenően alábecsülte az ez évi értékesítési lehetőségeket. Nem kellő előrelátással adták fel a rendeléseket. Az ipar így kapacitásának egy részét export szállításokra kötötte le. A kereskedelem később már nem kaphatta meg a kért árumennyiséget teljes egészében. Különösen problémát jelent ez, ha a keresett áruféleségek előállítására nincs termelő kapacitás-tartalék, a kihasználatlan kapacitások pedig nem vagy csak hosszú idő alatt állíthatók át a hiányzó termékek gyártására. A megoldást nehezíti, hogy a belkereskedelem import útján való beszerzései lassan igazodnak a kereslethez. A közvetlen árucserékben pedig — mint területünkön a kishatárforgalmi árucserében — nem mindig a legszükségesebb árucikkeket hozzák be. Esetenként olyanokat is, amelyekből nem rosszabb minőségben, ráadásul kedvezőbb áron ki tudja elégíteni az igényeket a hazai ipar is (pl. levesporok, ételízesítők). A nem kielégítő kínálat okai között szerepet játszik a szezonális jellegű cikkek értékesítésének és készletezésének problémája is. Az ezeket a cikkeket előállító üzemek egész évben folyamatosan termelnek, hogy a szezon idején jelentkező forgalomnövekedést zavartalanul ki tudják elégíteni. Az idénycikkek készletezését azonban a kereskedelem nem szívesen vállalja. Leköti pénzügyi eszközeit és raktárkapacitását. Az értékesítés mennyiségi lehetőségeit illetően a legnagyobb bizonytalanság mindig az idénycikkeknél van. Viszont minden gazdasági egységnek be kell tölteni a maga hivatását. A készletezés nagy része pedig a kereskedelem feladata. A kínálat bővítését és így az igények jobb kielégítését esetenként gátolja, hogy a kereskedelmi vállalatok az egészséges verseny korlátozására törekednek. A kiskereskedelem tiltakozik az ellen, hogy egyes nagykereskedelmi vállalatok közvetlenül a fogyasztóknak árusító üzletet nyissanak. Ilyen üzletek viszont lehetőséget adnak a vásárlói igények jobb megismerésére, olyan új cikkek megismertetésére, melyek forgalmazásétól a kiskereskedelem idegenkedik. Ez természetesen a kiskereskedelmet arra kényszeríti, hogy bővítse áruinak választékát. A nagykereskedelmi vállalatok nem nézik jó szemmel, ha a kiskereskedelem közvetlenül az ipartól vagy más területen működő nagykereskedelmi vállalattól szerez be árut. Holott a választék növelése érdekében erre szükség van. Indokolt volna lehetővé tenni, hogy egy kereskedelmi vállalathoz tartozó boltA fogyasztási 1'' cikkek árainak, árszínvonalának alakulásában már 1968-ban is, méginkább 1969-ben bizonyos mozgások tapasztalhatók. Ha az árak mozgása serkenti az áruellátást, akkor kedvező a fogyasztók számára. 1968-ban az árak stabilitása még nagyobb mértékű volt. Az év elején kormányintézkedéssel számos cikk árát leszállították, így a január 1-i árszínvonal alacsonyabb volt az előző évinél. A fogyasztói árak körülbelül felét rögzítették. Kezdetben a kereskedelmi vállalatok sem törekedtek az árak mozgatására. Az újonnan kapott feladatok — árazás, forgalmi adó lerovás — olyan többletmunkát jelentettek, melynek hatásaképpen még nem is ismerték ki magukat kellően az árak alakulásában. Az ipar is kevésbé élt az áremelés lehetőségével, mivel az induló árszínvonal nagyobb nyereséget tartalmazott. így 1968-ban az áremelkedések száma kevesebb volt és nagyrészben ezek hatását is ellensúlyozta más árak csökkenése. 1969-ben az árak mozgása már egyrészt nagyobb mértékű lett, másrészt többségében egyirányúvá változott, kevesebb volt a csökkenés, több volt a növekedés. Az áremelések nagy része a termelő vállalatoktól indul ki. A jelentkező újabb terhek, többlet kiadások egy részét egyes vállalatok az árakban áthárítják a fogyasztókra. De ez ellen a kereskedelem nem lép fel kellő határozottsággal. Az árak mozgását előidézte az a körülmény is, hogy az 1968. január 1-ével életbe léptetett árleszállítások egy része nem volt kellően megalapozott. Nem számoltak azzal, hogy az árleszállítás következtében az adott árucikk forgalma megnövekszik és nem mérték fel, hogy e forgalomnövekedést tudja-e kellő árumennyiség megtermelésével ellensúlyozni az ipar. Így azután nem egy leszállított árucikk rövid idő alatt eltűnt a kereskedelmi forgalomból és egy idő múltán — esetleg más néven — magasabb áron jelent meg újra. Ritka még az olyan törekvés, hogy az árak stabilizálásával tartsák meg vevőkörüket. Az áruforgalmon belül főleg a nagyobb nyereség tartalmú áruk forgalmazására törekednek és ez is egyik előidézője, hogy növekedett az olcsóbb — helyettesítő — árucikkek hiánya. A kereskedelmi vállalatok egy része az ez év májusában végrehajtott forgalmiadó-rendezést is bizonyos mértékben nyereségének növelésére használta fel. Amely áru forgalmi adója emelkedett, annak árát is megemelték, viszont nem minden cikknél hajtottak végre árcsökkentést, ahol a forgalmi adó mérséklése azt lehetővé tette volna. A vázolt problémák többek között abból is adódnak, hogy a kereskedelmi vállalatok jelenlegi érdekeltségi rendszere nem mindenben ösztönöz a forgalom növelésére. A vállalatok nem egyszer nyereségüket akkor is tudják emelni, ha forgalmuk stagnál, vagy esetleg vissza is esik. Ez évben a 10 százalékos forgalomemelkedés mellett 20 százalékkal növelték nyereségüket. Mindehhez járul még, hogy jelenleg sem a külkereskedelmi árubehozatal, sem a vállalatok közötti verseny nem ösztönöz eléggé a forgalom növelésére. VÍCC7ütPfUP e cikksorozat beveVlddlQlGIlG zetőjében feltett kérdésre, a kifejtettek is azt bizonyítják, hogy a gazdasági mechanizmus reformja helyes és szükséges intézkedés volt. Összegészében kedvezően érezteti hatását népgazdaságunk fejlődésére, a lakosság életkörülményeinek alakulására. Szükséges azonban az eredmények mellett mindig meglátni az árnyoldalakat is. A gyakorlati tapasztalatok alapján a reform egyes intézkedéseit tovább kell finomítani. Meg kell változtatni az új mechanizmusnak azokat az elemeit, amelyek — a tapasztalatok szerint — a népgazdasági célokkal szembeni ellenérdekeltséget hangsúlyozzák a nyereség-ösztönzésben. Így fogja az új gazdasági mechanizmus méginkább szolgálni gazdasági fejlődésünket, szocialista épitőmunkánkat. I