Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-04 / 256. szám

A varos rendje A füst konzervál? Tovább gomolyognak'a füstügyek. Vannak kérel­mek. amelyek belefulladnak, vannak intézkedések, amelyeket tartósítanak A szegedi smogok fejlődésé­ben bizonyára döntő időszaknak vagyunk szem- és orrtanúi. Áldozatai is. A Bocskai utca 4. számú ház lakói, akiknek napjait a MÉH Szent István téri tele­pe irodaépületének alacsony kéménye mérgezi füsttel és bosszúsággal, bizonyára így érzik. Nem vigasztalja meg őket a további fellebbezés útját elzáró városi ta­nácsi határozatnak az a kitétele sem, hogy a MÉH 1970 végéig kiköltözik, addig meg nem lenne gazda­ságos p villany- vagy gázfűtésre való áttérés. Pedig csupán ebben lehet bízni: abban, hogy a város központjából előbb-utóbb sikerül kitelepíteni a zajos, füstös üzemeket, vállalatokat. Azokat, amelyek egvhamar nem költöznek, kötelezni arra, hogy védjék a levegőt és a nyugalma^ Jobban, mint eddig. Folt hátán folt « Gyerekkorunkban sokszor érvelt azzal anyánk, hogy a folt nem szégyen, csak ha rongyos a ruha. Ma már a kis családok gazdagabbak, az anyák hova­tovább leszoknak a foltvarrásról, a stoppolásról. A közös gazdagságnak azonban még nem jutottunk el arra a fokára, hogy utcáink öltözetét is állandó meg­újítással tartsuk rendben. Kell még a folt. Az anyai intés azonban ebben az esetben nem haszontalan: nem az a szégyen, ha egy utca burkola­tát fölbontják, csak az. ha úgy hagyják. Azok a vál­lalatok. amelyeknek ez a város ad otthont. A III. kerület tanácsülésén az egyik felszólaló arra hivatkozott, hogy a Hámán Kató utcát még mindig nem hozták rendbe. Szabó Zsigmond (Jósika u. 14.) a Nemestakács utcát emlegeti, mások szép környé­küket féltik attól, hogy a gáz, víz. villany szerelése után a heh-rehoztalról elfeledkeznek. S nem indoko­latlanul. Jó lenne hót anyagilag is ..érdekeltebbé" tenni a vállalatokat abban, hogy rendet hagyjanak maguk után. Érdem és érdemesség A feladó kételkedik: nem abban, hogy érdemes-e hétről hétre körülnézni a városban, megidézni az ap­róbb s nagyobb bosszúságokat, nem is abban, hogy használ-e mindez. Inkább abban, hogy érdemes-e ren­det teremteni, amikor úgysem tart sokáig. A feladó ugyanis jól emlékszik arra. hogy egy kis glossza ezeken a hasábokon a Közlekedési híradó Széchenyi téri üveges hirdetőtáblájának kicserélését sürgette. Néhány nap múlva ez meg is történt, né­hány hétig nem is volt vele baj. Aztán valaki betörte az üveget, s most megint elhanyagolt a tábla. A levél feladójának igaza van, mégsem vélekedik jól. A rend is nevel, bármilyen nehéz fenntartani, bármilyen sokba is kerül. Ahogy a kulturáltabb kö­rülmények családok százezreit változtatták meg. s csak kisebb részük próbálta saját képére visszacsú­nyítani otthonát — úgy nevel egy város rendje, tisz­tasága polgárokat magának. A város rendje — ren­det az emberekben. Veress Miklós • i i i i • i i 11 i i i i i • i i i i i i i i i • i i i • • • i i i • i i i t i i i filmjei-a hét filmjei-a hét I I LI I I I I I I I I I I 1.1 I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I Galileo Galilei A Galilei-téma nagyságát és jelentőségét aligha kell a magyar nézőknek magyaráz­ni. Ismerjük Brecht és Né­meth László drámáját, s mindkettőből tudjuk, hogy ebben a dologban nemcsak a tudomány és az egyház el­lentétéről volt szó. Van a témának általánosabb és ezért a piai emberhez köze­lebb álló jelentése: a hala­dás és a maradiság konflik­tusa, a félelem az újtól, a változástól. Németh László drámája e témának éppen azokra a vonatkozásaira utalt, amelyek a tanait meg­tagadó nagy olasz tudós sor­sában a dogmatizmus viszo­nyaira utaltak. Drámájának elsősorban emiatt volt an­nak idején akkora hatása. Nyugodtan mondhatjuk te­hát, hogy a közönség ná-' lünk jól ismeri a tárgyban rejlő mondanivalót. Arról nem is beszélve, hogy a puszta történelmi eseménye­ket, mindazt, ami Galilei kö­rül és vele magával tör­tént, már az iskolás gyere­kek is kitűnően ismerik. Kérdés, tud-e ehhez vala­mit érdemben hozzátenni ez a Liliana Cavani rendezte bolgár—olasz film. Nos, nem tud. De nemcsak­hogy a téma általánosabb, maibb szférájában tehetet­len, tehát a mondanivalót, a filozófiát tekintve, hanem, sajnos, egyébként is. Még a részletekben sem tud — és láthatólag nem is akar — ez a film újat mondani, vala­miféle meglepő tényt, ada­tot közölni. Egyszerűen sor­ra veszi, lefényképezi, pon; tosabban illusztrálja Galilei életének eseményeit, illető­leg — hogy egészen szabato­sak legyünk — ezeknek az eseményeknek vázlatát, még­hozzá valamiféle egyszerűsí­tett, középiskolai vázlatát. A mondanivalót, a mar jól is­mert tartalmat, ezzel a vér­szegény anyaggal sugallja. Persze a sugallat, mint mód­szer, nem rossz. De csak ak­kor érdekes, ha valamiféle új tartalom kibontásának szolgálatában áll. így azon­ban izgalmát veszti: unal­mas. Kizárólag azoknak lehet ez a film érdekes, akik — ha vannak ilyen nézók — sem­mit sem hallottak még Ga­lileiről, drámai sorsáról és mindarról, ami ebben a té­mában van. A filmet, azt hiszem, úgy jellemezhet­nénk legtalálóbban, ha azt mondanánk róla, ismeretter­jesztő, pedagógiai célzatú mű. Mindamellett tagadhatat­lan, hogy vannak a film­nek művészi értékei is. El­sősorban a címszerepet ját­szó Cyril Cusack játékát kell kiemelnünk. A film szelle­mén belül maradva rajzolt olyan mélyen emberi és hi­teles portrét az öregedő Ga­lileiről, hogy alakítása soká­ig emlékezetes marad. Ha­sonlóan eleven portré, amit Orbán pápáról, Galilei haj­dani barátjáról Piero Vida nyújt. Aki nagyon szereti a filmet, annak önmagában e két alakítás miatt érdemes a Galileit megnéznie. 0. U A gázműre várnak Tarjánban ismét elkészült egy lakóház. A lakástulajdonosok most a 42 lakásos 305. számú épületbe költöznek. A költöz­ködéshez kedvez a hosszú, száraz ősz. de ezt az égi áldást csak néhányan használ­ják ki, azok, akik vállalják a hideget. Ugyanis a lakásokban még nem lehet fű­teni. Az új lakások október 24-én készültek el, a kivitelező vállalat erre az időpontra fejezte be a munkálatokat, csupán még a gázt nem kötötték be. A belső gázsze­relést az építő vállalat elvégezte. Ez az ő kötelessége, de a gerincvezetékre csak a gázmű kapcsolhat újabb fogyasztókat. Ez utóbbi azonban még mindig késlekedik a csővezetékek összekapcsolásával. Amint a gázmű részlegvezetője, dr. Tóth Emil elmondotta: azért késik a gázbekö­tés, mert a korábban átadott néhány 200­as jelű lakóházhoz kellett a gázgerinc­vezetéket kiépíteni. Az is akadályozta munkájukat, hogy a 305-ös számú épület előtt levő fővezetéket tovább kellett épí­teni a Retek utca felé. Erre azért volt szükség, mert erről a vezetésről látják majd el gázzal a többi 300-as jelű épüle­tet is. Jelenleg a hegesztések Röntgen­vizsgálatát, majd utána a nyomáspróbát végzik, s előreláthatólag november első napjaiban fejezik be. Ezek a munkák már az utolsó simítások, mert a főveze­téket nem kell újabb gáznyomás-szabály­zóra kapcsolni, ugyanis a jelenleg üzeme­lő nyomásszabályozó még „elbírja" az újabb terhelést. Ez a magyarázat nem más, mint annak bizonyítéka: mit csinált a gázmű az utób­bi hónapokban. Arról nem nyilatkoztak, hogy miért kellett az utolsó pillanat utá­nig várni a mintegy 15 méteres csődarab és a rajta levő tolózár behegesztésével, amelyet éppen a 305. számú ház előtt a napokban helyeztek el. A vezetéket már lefektették a jóval később elkészülő épü­letekig. Ezt a munkát később ls elvégez­hették volna, s akkor nem kellene az új tulajdonosoknak a lakásokban dideregni, vagy tovább szorongani valahol albérlet­ben. Talán egyszer már tanul a saját hi­báján a gázmű is. A. S. Pokolfészek A középkori világutazás kiterjed a pokolra is. Köny­nyen tehették, mondhatták nyuRodtan, aki nem hiszi, járjon utána. Az erkölcsi ta­nulság mindenképpen szem­léletes hátteret kapott úti­naplóinkban. Én valódi pokolban jár­tam. A hagyományokhoz ra­gaszkodtam azért, idegenve­zetőt kértem. Csejtei István­né tápéi vb-titkár, nem szí­vesen bár. de elvezetett. Az anya élettársával, lá­nyával, vejével, unokájával, fiával, menyével és két má­sik unokájával lakik együtt a Kikötő soron. Kétszobás a lakás, kilencen lakják. Elő­fordul uRyan, hogy az ál­lam enyhít valamit a szo­rultságon, mert kosztra-kvór­télyra vagy a fiút. vagy az unokát börtönbe szólítja. Az is előfordult már, hogy al­bérlők is jöttek ráadásnak, a hír szerint négy lány meg három legény. De ők már az udvari nyári konyhát lakták. Mondhatnám, hogy a töb­bihez csak fantázia kell, de félek, hogy a napi élet fan­táziával soha nem érhető el. Izzó harag Amikor betérünk a házba, csend, nyugalom fogad. Szü­net a pokolban? Ahogy be­szédbe kezdünk, rögtön izzik a harag. Az anya a háztulajdonos, önti a fiára a panaszt: — Zárni kell mindent, a kórság kitör bennünket. Le­törte a lakatot a fáskamrá­ról, elveszett az ágydeszkám is, a bödönöm is. Kiállt egy­szer az udvarra, onnan kia­bált: Mikor döglötök már meg, vén piszkok? Borotvá­val vágom el'a nyakatokat! Az ablakon mászott ki a lányom rendőrért. Kire ha­sonlít ez a rossz férög? Ha­tósággal tették ide. 12 éve folyik a pör, mindig ő nyeri meg. Most is dolgozik ügyükön a bíróság. Eget rázóan nagy ügy. Eltartási szerződést kö­tött az anya » lányával, il­letve annak családiával. Ide­költöztek. Javítanák a házat, homokot és téglát hozattak, mint a Tiszához húzódó ha­lászházaknál, itt is kicsi az udvar. Az ajtótól néhány méterre rakták le az építő­anyagot. Körüljárom. Három lépés széles, hét lépés hosz­szú. Szobának jó lenne a méret. Birtokháborítás. Sza­ladt a fiú az ügyvédhez, nemsokára ítélet is lesz. Nem szomszédok, édestestvérek perlekednek. Benne van a háborúságban egy dél-ameri­kai szagos virág is, mert téglarakás közben letörött az ága. Igaz. hogy télre meg­nyesik. beviszik a házba, de kell az ürügy. Lelakatolt csap Pedig enélkül ls van bő­ven. A villanyt közös óra méri. Ki fizeti? Mindenki azt mondja, hogy ő. a má­sikét is ő. Bevezették a vizet az udvarba, körülkerítették és lelakatolták a csapot, mert a fiú nem járult hozzá a költségekhez. A fiú átko­zódik, hogy neki még min­dig az utcáról kell horda­nia a vizet. Romániából küldött leve­lek tűnnek el. Ki tudja, fel­adták-e őket? Udvarló jár a házhoz, az unokához, a plety­ka belülről indul. Ha füstöl a kémény, nagy csatározás várható miatta. Sok a pa­nasz a menyre, de vele nem tudtam beszélni. Népes a család, nem min­denki lakik Tápén. Tízezer forintot ígértek a testvérek Jánosnak, hogy költözzön el. Ha egyenértékű lakást kap­na, elmenne. Nem nagy igény, mert kicsi a szoba. Állítólag nem is jár utána, a per leköti erejét. Ö perel. — Mit vár ettől a pertől? — Harc a semmiért — le­gyint. — Azt várom, hogy megnyerjem. L'art, pour l'art. Ezt a pert nem lehet megnyerni. Hiába rendeli el a bíróság, hogy az a néhány száz tégla és a homok rakassék arrébb pár lépéssel, a pokol még nem válik attól mennyországgá. Mindenki mindenki ellen Az anya kétségbevonja ti fiát idetelepítő hatósági in­tézkedés jogosságát. Idegen­vezetőm is. Szerinte nincs is ilyen határozat a község Irat­tárában. Lehet, hogy a járás intézkedett. A fiú sorolja az eljáró hivatalos emberek neveit. De azt is bizonygat­ja. hogy akkor az anyja mondta: ne fizessenek lak­bért, hogy kevesebb legyen az adó. Lehet. Tény az, hogy Tá. pén kapós az albérlet, mióta olajfalu lett. A fiú azt mondja, ha ők elmennének, úgyis kiadnák a szobát Ügyvédtől jön éppen az al­peres is. a lánytestvér. — Mióta tart a testvérhá­ború? — Gyerekkorunkban jók voltunk egymáshoz, mint a többi testvér. Amíg az első idegen be nem tette a lábát a családba. — Mit vár a pertől? — Eddig 6 győzött. Ki tudja, mi lesz most? — A közös előszobában van egy asztal. Azt kéne csak körülülni, és testvéri szóval egyezséget kötni. Nem lehet, mert nem idegenekről van szó. Anya és gyermeke, anyós és meny. testvér a testvérrel, sógor a sógorral, nagynéni, nagybácsi, unoka­húg — a családi kapcsolat összes fellelhető variációja szemben áll egymással. Nincs kénköves füst a po­kolban. de emberek főnek a nagy üstben. Horváth Dezső Jubileumi szavaló­verseny Nehéz helyzetben volt a zsűri a vasárnap délelőtt a Bartók Béla művelődési köz­pontban a felszabadulásunk 25. évfordulója tiszteletére rendezett szavalóversenyen, és ezt nem a tévé-vetélkedő­kön únos-úntig hangoztatott értelemben kell felfogni. Itt a bírálóknak azon főtt a fe­jük, hogy értékelésükből ne legyen valamiféle „dicshim­nusz". örvendetes dolog ez. A népes mezőny valamennyi tagju szépen beszélt magya­rul. Az a jelenség, amit már oly sokszor felpanaszotltunk, hogy pöszén és raccsolva pó­diumra merészkednek a fia­talok. úgy tetszik már a múlté. , Az első helyet Tandi La­jos szerezte meg profi-szín­vonalú szavalással. Fodor Etelka és Peczka Mihály egyaránt kiemelkedő produk­ciója arra kényszerítette a bíráló bizottságot, hogy két második helyet adjon ki. A harmadik Zádori Fekete Má­ria lett. A zsűri Nagy Andrást, Márton Klárát, Csorba Ist­vánt, Korompai Esztert, Ma­gyar Erzsébetet és Patóca Annát dicséretben részesítet­te. A jó rendezés a KISZ Sze­ged városi bizottságónak ér­deme. P. F. Odessza-est Újszegeden A „Kulturális körkép test­vérvárosaink életéből" soro­zat keretében Odessza-e6tre kerül sor november 6-án, csütörtökön este 7 órai kez­dettel az újszegedi Novem­ber 7 Művelődési Központ­ban. Megnyitót mond dr, Biczó György, a Szeged m. j. városi tanács vb elnöke,' majd az odesszai delegáció tagjaival beszélget Tóth Bé­la író. Az ezt követő műsorban fellépnek Gregor József, Ko­vács János, Lelkes Dalma, a Szegedi Nemzeti Színház tagjai, valamint Delley Jó­zsef zongoraművész és Ve­szély Gabriella művésztanár. Az est keretében levetítik a Tengeri város című kisfil­met. <$zeqed szobrai Erkel Ferenc (1810—1893) (90.) A Bánk bán, a Hunyadi László és még számos opera, zenemű halhatatlan költőjének színezett műkő szobra a Szegedi Nemzeti Színház homlokzatát díszíti. A háromszoros életnagyságú szobor alkotója a ma is kö­rünkben munkálkodó Tápai Antal. KEDD, 1969. NOVEMBER 4. DÉLMAGYARORSZÁG: 5

Next

/
Thumbnails
Contents