Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

Virágok rajzolója Falvak — Ha szórakozni akarok, csak veszem a papírt, teszem oda egy kicsit, megint egy kicsit, ilyen szenvedélyes va­gyok én. Ha dolgom van, de egy kis lélegzethez mégis juthatok, mindjárt ezt csiná­lom. — Nem kérdezte senki se, én meg nem plakátoltam ki, hogy mit tudok. Mezőkövesd egykor híres matyó asszonya több évti­zede Balástyán él. Aki tud­ja, honnan jött, az sem tud­ja mind, hogy Bán Józsefné Jacsó Bori (Matyóföldön fontos a lánynév asszonyfej­jel is) milyen szép virágo­kat rajzol napról napra. Nincs olyan nap, hogy meg­feledkezne sűrű mintás vi­rágoskertjéről. Aki a szép tulipános ládákat nemcsak hírből ismeri az is irigy­kedni kezd, amikor belép a szobába. Hát ha fölnyílik a láda födele! Takaros rend­ben a hangyaszorgalom be­szédes jeleivel telerajzolt mind az én mintámat akar­papírlapok. Első kérdés: A népi díszítőművészet hírneves alakja, Kis Jankó Bori személyes ismerőse volt. Azt mondja róla, hogy az csak néhány mintát tu­dott, igaz, hogy a régebbie­ket, és leginkább a lobogó ingujjakat varrta. Fejből ő nem csinált mintákat. Előkerül egy régi díszítés községben gondot a téli tüzelőhiány. A J Több ' okoz ; dóciak panaszkodnak hogy ) a sándorfalvi TÜZÉP-nél — ahová ők körzet szerint tar­toznak — legtöbbször csak is. Negyvenkét eves. — A | egy fajta Szén van, az is vömnek csináltam, jegy- , _ surcra valónak. ' kevés, A forráskutiak is tü­relmetlenül várják az újabb szállítmányokat, mert ve­— Lehetne ebből kapni? — Igen szívesen. A második: — Kinek csinálja? ta varrni. Mondták, csak ne _ , , . . ... nehezet rajzoljak n.wik annak már mindegy. Még nekik, A matyó-minta fekete alapjától és színeiről régen leszokott már. Magának csi­nálja, így is jó, és ehhez könnyebb hozzájutni. A fa­lon lóg két nagyon régi cse­réptányér az ágy fölött, még a dédnagyanyjáé volt mind a kettő. Annak a dísze is belekerült egy rajzba, de nem tudja, milyen virág. Üjévkor lesz nyolcvanéves Bori néni. Fia sokszor mond­ja, miért rontja még min­dig a szemét. — El van az már rontva, ez mégis úgy elcsinálták sok- van, amit szeretek, hogyne szor, hiába rajzoltam egyfor- csinálnám? Ki keresne matyó-mintá­mára a mintákat. Sokat dol­. . .. . f^uTinfS' u^u^^n Hat az itteni homokon? Ta­— Magamnak csak. Mert a hétnehézseges vilagban ha én hozzákezdek, rágon- mégis tudtunk házat venni laIm a2ert azt ls lehet, dolok arra az időre, amikor érte. H. D. otthon voltam, amikor még __ csak tanultam a mintákat rajzolni. — Kitől tanulta? — Leginkább csak ma­gamtól. Nem tudom, hogy a ma utolérhetetlen kombinációs képességű, világhíres elekt­ronikus agyak hányféle va­riációját tudnák az emele­tes szirmú matyó rózsák­nak. a tulipánoknak, a csil­lagoknak és bogyóvtrágok­nak, a pettyes gallynak és a búzavirágnak, meg a csípő­re tett kezű, szépen formált levaleknek összeszerkeszteni de nem hiszem, hogy ezt a ládát meg tudnák tölteni Bori néni még többet tud. Ha megkérem, előveszi a rajzlapot most is, jobb és bal arasszal kiméri a köze­pét hosszában, laposra fek­tetett vékonyka tenyerével meg széltében, úgy, hogy a pont éppen középre essen.' Jnnen indul a matyó rózsa szirma. Forgatja a papírt körbe-körbe. csorog rá a minta, ahogy a népdal bugy­gyan elő a lélekből, mi pe­dig lapozzuk a többi min­tát, hogy meggyőződjünk • ennek a mostaninak sincs párja az eddigiek között Szemtől szembe látjuk, még­is megkérdezzük, hogyan csinálja. — Annyi mintája van en­nek, amennyit csak ki tu­dok venni az öreg fejemből. Eltaláltam, hogy ezt oda kell rajzolni, odaillik. Ami­kor készen van, megnézem, mondogatom magamnak: én nem is tudom, hogyan csi­náltam meg. Beszélgetek magamban. Így szórakozok Lánykora, menyecskeévei azért is nevezetesek, mert akkor még számon tartották tudományát. — Ügy jöttek a varróasz­szonyok, mint a rojt. Az én ablakom alatt volt a tanya, hívtak közéjük. Utóbb már szélyesen közeleg a tél. So­kan vennének olajkályhát, de az sem kapható az üzle­tekben. Határozott intézke­dést sürgetnek. ÖSZI SZELLŐ Horváth Dexsö felvétető Szegedi tésztagyöngyök A szegedi Üj Élet Tsz-ben sincs róla, hogy ráfizetéses is tudják, miből lehet pénzt lenne, megél az a maga lá­csinálni, ha melléküzemágra hán, csurgat is egy kis ap­gondolnak, akkor is. A tar- rópénzt a honyakészítő kis manufak­túra nem tartozik a legjö­vedelmezőbbek közé. Szó Egyesülés vagy közös vállalkozás? A mezőgazdaságban az termelőszövetkezetek száma méretű és sok irányú kiegé­önálló gazdálkodas az anya- nyolccal csökkent a megyé- szító üzemágakat hoztak gi eszközök és szellen.: erők ben. Több önálló közös vál- létre — átlagosan az orszá­fokozottabb koncentrációját lalkozás működik már. még gosénak alig fele az alap­kivánja meg. Előtérbe ke- több most van alakulóban, s tevékenységen kívüli, illetve rült a termelés speciaiizáeió- gyakoriak az egyszerűbb a melléktevékenységek hó­ja. az ésszerű szakosítás, s pgyüttműködesek is. zamértékének aránya, s a a korszerű termelési tech- A mezőgazdaság csaknem kívánatos további fejlesztés nológiák alkalmazasa, me- valamennyi termelési terű- csak jó kooperációval, a lyek egyik előfeltétele, az ietén történtek már kezde- rendelkezésre álló eszközök optimális uzim ag'. ság, több- rnényezések közös vállalko- közös hasznosításával való­nyire mar kialakult a gaz- jósokra s különösen nagy sítható meg. De a különböző dasagokban. Az uzemnagy- az érdeklődés a kiegészítő és kötöttségek, elsősorban az sag kialakftasánál azonban melléktevékenységek közös eszközhiány, a merev hitel­^ H^-a ® J^tT/t fejlesztése iránt. Szeged politika, a viszonylag ma­nak leamegfe?előbb termelési környékén Csongrád me- gas adóterhek fékezik e he­™erkezé? tartcüták ff^L" ^ *** ly6S kezdeményezéseket, szem előtt. daságban túlzottan , nagy G. I. Nagyobb méretű gazdasá­gok többnyire a Jobb mi­nőségű területeken jöttek létre, ami önmagában is kedvező feltételeket jelent a termelés szervezéséhez. A legmegfelelőbb szakosítás kialakítására azonban még csak kezdeti lépések történ­tek. A fejlődés jelenlegi szakaszában — az eseten­ként továbbra is szükséges termelőszövetkezeti összevo­nások mellett — egyre lifc kább a különböző együtt­működések, közös vállalko­zások létesítése látszik az egy-egy gazdaságban vi­szonylag szűkösen rendelke­zésre álló erőforrások legha­tékonyabb felhasználásának. A korábban nem ritka gya­korlat. hogy a veszteséges gazdaságokat jobbakkal vonták össze, nem mindig volt eredményes, s gyakran a jó termelőszövetkezetek tagságának jogos ellenkezé­sét váltotta ki. Az idei év eddig eltelt időszakában 17 termelőszö­vetkezet döntött az egyesü­lés mellett, s néhány továb­bi tervezett összevonás nem jött létre. Ennek hatására a „Paprikás" lapszám A Kertészet és Szőlészet című szaklap következő száma a fűszerpaprika ter­mesztésének, feldolgozásá­nak, értékesítésének szen­teli hasábjait. Bevezetőként tájékoztat az újság a Magyar Agrár­tudományi Egyesület és a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület ez­zel kapcsolatos együttes üléséről és állásfoglalásá­ról. Dr. Kardos Ernő cik­ke fűszerpaprika-termesz­tésünk új feladatait ismer­teti. Síposné Bartha Mária Kalaocsa környéki tapasz­talatokról számol be. Dr. Márkus Ferenc a fajtane­mesítés eredményeit közli. Berényi Miklós a korszerű agrotechnika irányelveit foglalja össze. Dr. Kapeller Károly a növényvédelem legfontosabb tudnivalóiról, valamint az utóérlelés módszereiről számol be. O. Nagy László a Szegedi Fűszerpaprika-feldolgozó Vállalatnál tett látogatásá­ról ad hírt. Bayer János az értékesítés szempontjai­val foglalkozik. Perczel Já­nos a kalocsai tsz-szövet­ség tapasztalatait és állás foglalását ismerteti. A lap „Mai mesterek" rovatában Kopasz Szilveszter móra­halmi paprikatermesztő szerepeL közös kasszába, de itt ez csak másodlagos szempont. Többre becsülik annak lehetőségét, hogy húsz asszonynak télen-nyá­ron tartó, állandó elfoglalt­ságot és biztos jövedelmet adjanak. A géptelep közepén áll egy hosszúkéményű, lapos­fedelű épület. Ennek az egyik részét foglalta el a ..tésztagyár". Nem nagy be­fektetés kellett hozzá: né­hány dagasztóteknő jó erős lábazattal, egy-két tarho­nyarosta, két teremre szol­gáló, házilag is készíthető állványzat, légbefúvásos olajtüzelésű kályha és ven­tillátorok. hogy a tarhonya­szárító időjárás bizonytalan­sága ne befolyásolja a „ter­mést". Tsz-tagok és alkalmazot­tak egyaránt dolgoznak itt Reggel nyolckor kezdenek, általában délután kettőkor ér véget a műszak. Az idő­beosztás és az ötnapos munkahét miatt kedvelik legjobban az asszonyok. Nyolcig el lehet végeni a ház körüli reggeli teendő­ket, a gyerek útnak indul­hat az iskolába vagy az óvodába, az ember a mun­kába. meg lehet etetni a jó­szágot — délután még főzni is lehet egy kis kései ebé­det dolgozni a kertben, a háztájiban vagy a részes­művelésre vállalt paprika­földön. A család és a mun­ka tehát nem zavarja külö­nösebben egymást Három­műszakos anyák, gondolom a rostába dörgölik, úgy jár a kezük, hogy követni is le­hetetlen szemmel. Van, aki itt tanulta. otthon soha nem készített. Föltalálták már régen a gépet a tarhonyához. Miért nem gépesítenek? Kérdésére kérdés a válasz; hogy lenne az akkor kézi a tarhonya? Pedig fontos szempont ez, mert azok is szeretik és ke­resik, akik a gyári másikat legszívesebben légpuskába töltenék. Kálmán Imréné alkalma­zotti minőségben dolgozik. Azt mondja, azért jobb így, mert kézhez kapja a teljes keresetét. Aki tag, az jöve­delmének húsz százalékát zárszámadáskor kapja csak. Pipicz Istvánné már tarho­nyásként lépett be a tsz-be. A tagqk jussa a háztáji, a részesművelés, és más ked­vezmény is jár nekik. Könnyű kitalálni a han­gulatból is, hogy jól érzik itt magukat mindnyájan. Most nem igaz a mondás, hogy három asszony — he­tivásár. Huszár Istvánné nyugdíj előtt áll, azt mond­ja, otthon pihenni akar majd, de hozzáteszi, ha se­gítség kell, szívesen jön ké­sőbb is. Horváth Vendelné más megyéből jött, tanyáról, Kéri föltétlenül írjam le, hogy ilyen munkaalkalom kellene minden családos asszonynak. Hogy otthon is maradhasson, meg dolgoz­hasson is. Nem a jövedelem a döntő ebben az üzemágban, mégis bővítik. Külön elismerést érdemelnek érte. Láttam \ 1)1 AKKOCSIK. Első pillanatra nem mond sokat ez a kép, pedig két érdekesség húzódik meg mögötte. Diákok jár­nak ezekkel a kocsikkal Domaszéken a kihelyezett me­zőgazdasági technikum foglalkozásaira. Felnőtt diákok persze. A másik érdekesség pedig az, hogy az iskola a tanácsházán működik, mert a község általán"* ickniíta Közérdekű közlemény! Értesítjük Szeged város lakosságát vállalatait üzemeit és Intézményeit, hogy a Szeged város fő­gyűjtőcsatorna építése miatt (a Tolbuhin sgt., Ve­resács u., dr. Boross J. utca kereszteződésénél út­átvágás) az 55. sz. szeged—bátaszéki főút lezá­rását 0+000—0+300 km szelvénye között a KPM. Közúti Igazgatóság engedélyezte. A LEZÁRÁS IDŐPONTJA: 1969. DECEMBER 1.—1970. FEBRUÁR 20-1G Terelőút nyomvonala: SZEGEDRŐL BAJA FELÉ: 5. sz. budapest—szeged— röszkei főútból a 169+352 km-ből kiágazva (Lon­doni krt.)—Bakai Nádor u. egyirányúsítva—Dr. Boross J. u. és az 55. sz. szeged—bátaszéki főút­ba a 0+330 km-nél csatlakozik vissza (Tolbuhin sgt.) BAJÁRÖL SZEGEDRE: 55. sz. szeged—bátaszéki fő­út 0+330 km-től kiágazva (Tolbuhin sgt.) Dr. Bo­ross J. u.—Rigó u. (egyirányúsítva) ég az 5. sz. budapest—szeged—röszkei főútba csatlakozik a 170+252 km-nél (Londoni krt.). A kijelölt terelőutakat megfelelő helyeken KRESZ­táblákkal jelezzük. SZEGEDI VlZ- ÉS CSATORNAMŰ VÁLLALAT Legfontosabb termclőesz köz a tarhonyarosta jobban érzékelik, mekkora előny ez. Hogy hány mű­szak így összesen? Ne kér­dezzük külön, mert az ál­lásban levő nők többsége másutt sem tudna egyértel­mű választ adni, mennyit is dolgozik voltaképpen. Nem könnyű dolog a tar­honyagyúrás. Minden asz­szony panaszkodik, ha a fá­radtságról kérdezem, de egytől-egyig örülnek a le­hetőségnek, hogy így dol­gozhatnak. Ketten fognak közre egy-egy nagyteknőt, kézről kézre adva tapad, ragad, végül pedig gömbö­lyödik a tarhonya. Amikor már hatalmas nyereség re­ményében világrahozott tsz­vállalkozásokat Nem tud­nék mindegyikről dicsérő szavakat írni. Ezt azért be­csülöm. mert bölcs belátás kell létrehozásához. Pénz­zel ki nem fejezhető nyere­sége a tsz-nek, ha asszo­nyai olyan munkaalkalmat találnak, ami a család élet­ritmusát nem zavarja. A tésztagyúrók közül sokan üzemben dolgoztak azelőtt Azt mondják, ez a jobb. Mi meg a tarhonyára, „Szöged! tésatagyöngyök" címkéi zacskó tartalmára mondjuk, hogy ez a jobb. Horváth Dezső VASÁRNAP, 1969. NOVEMBER 30. DÉLMAGYARORSZÁG 9

Next

/
Thumbnails
Contents