Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

fáZ.É PINTÉR JÓZSEF ZOLIANFY DÉR ISTVAN VALLOMÁSOK A Délmagyarország történetében sohasem fordult elő, hogy egyetlen számban 16 festmény reprodukcióját közölje. De talán nem ls adódott még ilyen alkalom. mint a mostani: nyolc szegedi művész egyazon témára festett 16 alkotását mutathatjuk be. A városi tanács temert pályázata arra hívta fel a váro6 művészeti életének nyolc reprezentánsát, hogy — emlékezve felszabadulásunk 25. évfordulóiára — két nagyméretű festményben összegezzék mondanivalójukat Szegedről; egyik képben a város múltiáról, a másikban lelenéról és jövőjéről. A pálvázat lezajlott, s mint eredményeiről annak idején beszámoltunk, első díiát Zombori László nyerte. A fiatal művész két festménvét he. lyezik majd el a városi tanács épületének dísztermében. Nekünk azonban mind a 16 kép egyformán fontos. A pálvázat, az értékelés, az eredményhirdetés a hivatalos szervek, a zsűri, a hatóságok dolga. Mind a 16 kép azért fontos, mert véleményünk szerint — s ez indokolja a közlést — e művek jelentősége túlnő a pályázat alkalmi keretein. Bármiiven nagy is az alkalom — a város úl élete születésének negyedszázados évfordulója —. amelv létrehozta a műveket, az elkészült alkotások Szeged művészetében határkő jelentőségűek. Tudjuk, a művészet alakulása hosszan tartó folyamat. változásai lassan, fokozatosan bontakoznak ki, évszámokhoz nehezen köthetők. Akárcsak az emberiség történetének nacv fordulópontjai, a művészet változásai sem egy pillanat alatt nem egvszerre látszódnak le: hosszan érlelődnek az idők méhében. A világos eligazodás érdekében azonban bizonvos időpontok határozott megjelölésére mindezek ellenére is kényszerülünk. A városi tanács pálvázatának időponthoz és alkotásokhoz, tehát egv adott pillanathoz jól köthető eredményeit — ilven értelemben kényszerűen — nevezzük határkő jelentőségűnek. Emlékszünk még azokra az időkre, amikor a szegedi festészetet mesterségesen szembeállították VásárÉWÜ CS. PATAJ MIHÁLY FONTOS