Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-28 / 276. szám

A TIT művészeti | Oktatásügyi | Munkásművéssek választmányának ülése dolgozók Háromnapos tanácskozás kezdődött tegnap Hódmező­vásárhelyen; a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat művészeti választmányának idei plenáris ülése. A városi tanács székházának díszter­me ben az ország minden tájáról összegyűlt mintegy fiO résztvevőt dr. Ranódy László filmrendező, a TIT filmművészeti választmányá­nak elnöke köszöntötte, majd dr. Vörös Mihály, a vásárhelyi városi Irnács vb elnökhelyettese a vendéglá­tók nevében mondott üd­vözlő szavakat. Ezután a konferencia — Vitányi Iván választmányi titkár és 1 tú­ri k Lászlóné tudományos munkatárs beszámolója alapján — szervezeti kérdé­sekről tanácskozott. A plenáris ülés nia az ízlcsnevclés és a művészeti propaganda időszerű problé­máival foglalkozik. A művé­szeti ismeretterjesztés világ­nézeti és erkölcsi nevelésé­nek lehetőségeiről Balogh Jenő. a Képzőművészeti Fő­iskola tanszékvezető tanára a televízió feladatairól a művészeti ismeretterjesztés­ben Szűcs Andor, a tévé iro­dalmi és drámai fóosztálvá- : nak vezetője tart előadást. Korreferensek: dr. Hermán István, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia filozófiai intézetének munkatársa, Bölcs István, a rádió ifjúsá­gi osztályának rovatvezető helyettese és Laczó Zoltán a Zeneművészeti Főiskola mis­kolci kihelyezett tagozatának igazgatója. A tanácskozás utolsó nap­ján, szombaton a plenáris üles résztvevői a vasárhelyi műrésztelepre látogatnak. nyugdíjban A nyugdíjas oktatásügyi dolgozók helyzetéről, a problémáik megoldásának feladatairól tárgyalt a Pe­dagógusok Szakszervezeté­nek elnöksége csütörtöki ülésén. A szakszervezeteki­ben a nyugdíjasok aránya megközelíti a 10 százalékot. Feltétlenül indokolt tehát, hogy megkülönböztetett fi­gyelemmel kisérjék a nyug­díjasok életkörülményeinek alakulását. Az elnökség — a vita alapján — úgy dön­tött, hogy a SZOT társada­lombiztosítási főigazgatóság­nál lépéseket tesz a nyugdi­jasok több problémájának megoldasara. jogos, régi igé­nyeinek kielégítésére. Isten hozta, őrnagy úr Kétségkívül nem az ab­szurd a modem irodalom legnépszerűbb áramlata. Reprezentatív alkotásai ugyan bejárták a nagyvilá­got. de igazi népszerűséget csak a hozzáértők, a vájtfü­lűek. az ínyencek körében szereztek. A közönség nagy része nem tudott ezzel az elsősorban drámákban je­lentkező irányzattal kap­csolatokat találni, túlságo­san homályosnak, nehezen követhetőnek, filozofikus­nak, sőt érthetetlennek, egyszóval a szó szoros ér­te.mében abszurdnak érezte. Való igaz, ezek az emberi sors alapkérdéseit felvető művek különös, groteszk, a való életben elképzelhetet­len szituációk között moz­gatják hőseiket, akik szél­sőséges, extrém figurák, cselekvés helyett állandóan filozofálnak, elvontan és többnyire terjengősen. Ilyen értelemben sokan rá is tették a keresztet az abszurd irodalom alkotásai­ra: soha nem lesznek olyan népszerűek és nagy sikern­ek, mint például, mondjuk, a krimik. így gondoltam ezt sokakkal együtt én is, egészen addig, amíg egy hónappal ezelőtt a pécsi filmszemlén nem láttam Fábri Zoltán új filmjét, az Isten hozta, őrnagy úr-at. Ezzel a filmmel ugyanis megszületett a népszerű ab­szurd. Mint már annyiszor a művészetek történetében, most is az történt, hogy egy nagy alkotó megcáfolt bi­zonyos esztétikai balhiedel­meket. Fábri filmjének az a korszakos jelentősége, hogy bebizonyította, az ab­szurd nem elvileg népsze­rűtlen, hogy lehetséges szo­ros kapcsolat, a közönség és az abszurd között. A film — mint ismeretes — a mai magyar drámairo­dalom egyik legjelentősebb alkotásából, Örkény István Tóték című drámájából született. A darab nemcsak jelentős, hanem nagysikerű alkotás is. Ha jól emlék­szem a számokra, Magyar­országon kívül 12 ország színpadain játszották. Az igazi nagy közönségsikert azonban ennek a drámának Fábri filmje hozta, illetve — előre kiszámíthatóan — hozza majd meg. Nemcsak egyszerűen a nevetéssel. Az abszurdtól nem idegen a humor, mond­jak, hogy ennek az iroda­lomnak egyik legtragiku­sabb alkotását a most már Nobel-díjas Beckett Pesten is játszott Godotra varva című darabját harsány ne­vetéssel kell végignézni. Ter­mészetesen különös nevetés, különös humor ez. Fábri azonban nem egyszerűen azzal tette népszerűvé a drámai anyagot, hogy a végletekig fokozta humorát, noha a film roppant mulat­ságos, még talán a régi idők fogalmazása szerint azt is el lehet mondani róla, hogy „másfél órás kacagast" je­lent a nézőnek. Fábri népszerűvé, popu­lárissá szerkesztette Örkénv anyagát, anélkül, hogy a lényegen változtatott volna. Egyeten példa ennek a fo­lyamatnak a jellemzésere. A postás Örkény darabjában furcsa, filozofáló figura, aki megpróbál „egyszerre ülni és állni". A filmben jóval egyszerűbb. Szimpa falu bo­londjává, vagyis a közönség szamara világosabb, érthe­tőbb figurává válik. Ez természetesen úgy is tűnhet, mint az eredeti anyag szegényitése. Bizo­nyos szempontból az is, de ha arra gondolunk, hogy ezzel és több mas hasonló változással a tulajdonkép­Azt mondják sokan: hiába az a rengeteg kiállítás, az ember elmegy, megnézi őket, aztán, mintha semmit sem látott volna, mindent elfe­lejt. Ezt mondják nagyon so­kan. Pedig hát rossz ez a be­széd. Számlálhatatlanul van­nak olyanok is, akik tárlat­ról jövet nemcsak a vállukat vonogatják, hanem bólo­gatnak, tünődgetnek, és ilyesmi jár a fejükben: igen, ha egyszer én is megpróbál­nám ... Hogy valójában hányan vannak az ilyen bólogatok, tünődgetők, persze, kimutat­hatatlan; az viszont szám szerint is, név szerint is „ki­mutatható", hogy a budapes­ti úton levő Falemezgyár munkásai közül hányat ins­pirált művészi „faképek" ké­szítésére T. Nagy Irén kép­csarnokbeli intarzia-kiállítá­sa. összesen huszonkettőt. S e huszonkét falemezgyá­ri munkás közül hatot any­nyira, hogy mind a hat fog­ta magát es nekiállt — most. már nemcsak alkalmi kedv­telésként, de „tárlatra ké­szülőén' — intarziákat ké­szíteni. A hatos igyekezet gyorsan eredményt hozott: rövid par hónap alatt csiszolópapir alá került annyi munka, ameny­nviből meg tudták rendez­ni első házi tárlatukat. November 17-én, hétfőn volt a „tárlatnyitó", s azóta már a Falemezgyár vala­mennyi munkása többször is elgyönyörködött az üzemi ebédlő falára kiszögezett táblákban. Elgyönyörködött, s nem egy mondta: na, ezt a virágosat, lepkéset, macs­kásat mindenképpen meg­veszem ... Persze, egyáltalán nem ez a „vételi" szándék a fontos! Sokkal inkább az, hogy a Szegedi Tervező Vállalat KISZ-esei után újabb üzemi kiállítás rendezésére akadt a városban vállalkozó. Űzetni kiállítás — jól esik leírni ezt a szót. s épp így, kedves kötelesség idejegyez­ni az „ebédlőtárlat" részt­vevőinek nevét is: Tóth Já­nosét az első helyen, mivel ő volt a kezdeményező, meg Sebő7c Miklósét. Orisek Fe­rencét, Szatler Józsefét, Ve­peni mondanivalót a film nem sértette, viszont éppen ezekkel a v.átozasokkal nép- , szerűvé tetté, a szegénye- I dést végül is nem sajrial­hatjuk. Örkény darabja — mint közismert — a háború pusztításairól, a kiszolgálta­tottságról szól. Erről szól Fábri remekbekészüt és minden bizonnyal szenzációs sikerré váló filmje is. Ebben a sikerben nagy része lesz az Alvilág pro­fesszorában már együtt sze­repeltetett kiváló férfi pá­rosnak, Laíinovirs Zoltán­nak es Sinkovits Imrének, valamint a két női fősze­jreplőnek. Fónav Mártának és Venczel Verának. A természet akvarelljei Minden Füle Lajosról eddig azt És ami Füle Lajos esu­tudtuk, hogy városrendező hékepeit igazán múvesziek­epitész — Szeged városren- ké teszi: minden szögletúk­dező építésze. Tegnap este ben a természet tiszta és óta azonban ez a vélemény szép arca tűnik fel: olyanok, helyesbítésre szorul; Füle mintha egy avatott, kéz az Lajos nemcsak városunk őszi határ sárgás filmjének portréjának egyik újrarajzo- változatos kockáit hívta vol­lója. hanem művész, kepzó- na elő. művész is. > » , . . , , . he^JT* mtken/er SütörTöko'n tészneic ^ f^tóTek"' sem Vendég Bela építő­mindennapi. Sőt: , nem Is művész nyitotta meg: az ér­: festő, a szó hagyományos ér- deklődők december 4-ig, | telmében — sokkal inkább csütörtökig tűnődhetnek el a ! olyan valaki, aki magát a í természetet fogja szóra, s i így egy általa felfedezett ki- világban. Ha az Isten hozta, őrnagy úr jellemzőbb jegyeként a népszerűséget említhetjük, az új lengyel filmről, And­rzej Wajda Minden eladó­járól épp az ellenkezőjét mondhatjuk. Ha a népszerű­serire törekvést egy kifeje­zésbeli struktúra érvényesí­tésének fogjuk fel, kétség­telen, hogy Wajda filmjé­ben másféle kompozícióval, másféle struktúrával talál­kozunk. Se témában, se szel­lemben, se tartalomban nem népszerű, nem populáris ez a film. Ettől persze még le­het sikeres. Sőt a Minden eladó, azt hiszem, máris tn­lógsiker. A lengyelek úgy üdvözöl­ték Wajda új filmjét, mint saját Nyolc és /él-jüket. Ez a fogalmazás nemcsak azért lesége és szeretője. Kutatnak a legenda után, amely a Színészt körülfonta, és szin­te alig találnak valamit. Minden sorra szertefoszlik — legalábbis az emberi em­lékezetben —, kiderül, hogy a Színész nem harcolt az el­lenállásban, hogy a nagy sztori, amelyből filmet ter­vezett, valami egészen egy­ügyű, butácska kis történet, és így tovább... De ekkor már tudják, hogy a Színész szerencsétlenül járt: egy vo­nat kerekei halálra zúzták. Éppúgy hal meg, mint a hajdani híres színész, Wajda egyik világhírű remekművé­nek, a Hamu és gyémánt­nak hőse, Zbigniew Cybulski. Bár ez a név nem szerepel a filmben, s azt is tudjuk, hogy a konkrét anyag, nem az 6 életéből való, a film találó, mert a film témában, . .... ..., tárgyban csakugyan rokon iJÍ1.,6}1?1.™!^. Fellini világhírű remekével, hanem azért is, mert sokféle más szempontból is emlékez­tet a Minden eladó a Nyolc és fél-re. Akárcsak a Nyolc és fél, Wajda új filmje is egy ren­dező gondjait, egy új film születésének vajúdását állít­ja a cselekmény középpont­jába. A cselekmény aztán a továbbiakban eltér Fellini fiímjétől, de kifejezési mód­ban, stílusban továbbra is emlékeztet rá, a fantaszti­kum és a realitás, a képzelet és a valóság keveredésével, valamint egyfajta sajátos lá­tásmóddal nem is annyira a Nyolc és fél-re, mint inkább Fellini stílusara. Ettől a ro­konságtól a film végéig nem tudunk szabadulni, noha Wajda filmjének konkrét anyaga egészen más. Ha nagyon egyszerűen akarunk fogalmazni. olyan anyag, amely közelebb áll a reali­táshoz, a hétköznapi való­sághoz, mint Fellini alkotá­sai. Wajda filmjének hőse a Színész, aki egy film forga­tása közben váratlanul és érthetetlenül eltűnik. Keres­ni kezdik, maga a rendező, egy fiatal színész, de külö­nösen két nő, * Színész fe­léket. Cybulski valóban nagy színész vcát. ö. L. esi világra nyit ablakot. Hogy mi is ez a kicsi Vi­lág? Ahogy kiállításának | meghívójában írja, csuhé, vagyis az érett kukorica megsárgult, zörgősre érett levele. Ezekből a tehén elé szánt csuhékból gyűjtögette a Bartók Béla Művelődési Központban bemutatott kiál­lításának anyagát Füle La­jos; ezekkel a megsárgult, zörgősre érett levelekkel mutatja be a maga — jog­gal mondhatjuk — páratlan birodalmát. Csak aki látta is a kiál­lítást, az igazolhatja: mezei egyszerűségükben is csodála­tos látványt nyújtanak az értő kézzel egymás mellé, fölé igazított csuhédarabok. Napégette sárga színük meg­teremti a tárlat egységes hangulatát, erezet-, vonal-, és foltvariációik pedig hol széles horizontú tájat, hol meg vonuló madarakkal, csendben vigyázó horgósz­szal „díszített" vidéket mu­tatnak. A. L. rcs Jánosnéét és Seres Já­nosneet, akiknek munkái fel­kerülték a falra. / S ha már a neveknél tar­tunk. T. Nagy Irén szignó­ja megint csak nagyon ide­kívánkozik. Mert nemcsak kedvet teremtett, peldat adott a Kárász utcai csar­nokban megrendezett tárla­tával a Tömörkény Gimná­zium és Szakközépiskola mű­vésztanára, de szívesen vál­lalkozott a lemezgyari in­tarziások segitesére is. Egyet­len hívó szó, és mindig megy. hogy tanácsot, véle­ményt mondjon, s amikor sor került rá, a házi kiállí­tás anyagának kiválogatásá­ban is részt vett. Es részt vesz majd a kö­vetkező kiállítások anyagá­nak kiválogatásában is. Igen, a következökeben, mert újabb és még újabb házi tárlatoknak ad majd helyet az iizemi ebedlő. Ahogy összeszaporodik né­hány tucat „falra érdemes" munka, máris tanakodasba fog a szakszervezeti bizott­ság „égisze" alatt működő kis közösség, hogy az újabb közös bemutatkozást előké­szítse. S hogy lesz-e majd min­dig eleg falra való? Sebők Miklós, a legügye­sebb munkák készítője azt bizonygatja. lesz. Mert az ebédló vendegei nemcsak megnézik a vöröses mahagó­niból. a sárgás avodiréból. a sárga csíkos afromóziából meg a sötét csíkos mutenyc­böl készült képeket, de mind többen vannak olya­nok is, akik előbb „na, pró­báljuk meg"-, később pe­dig „nem tudom abbahagy­ni"-alapon csatlakoznak az intarziásokhoz. Mindent összevetve: vala­mi nagyon szép dolog kez­dődött odakint, a Falemez­gyárban ... Akaez László \ Szeged szobrai Előnyös a kötetlen termékszabvány Aktuális és érdekes témá- rend egyáltalán nem csök­ről tanácskoztak tegnap a kentl a termelővállalatok fe­Kenderfonó- és Szövőipari lelősségét. sőt arra ösztönöz, Vállalat szegedi klubjában hogy olyan házi szabványo­a szabványosítással foglal- kat állapítson meg gyártó koaó szakemberek. Köztu- egységei részére, hogy az dott, hogy a textiliparban is általuk előállított áru min­megszűnt a termékek szab- den vonatkozásban megfe­ványának merev kötöttségé, leljen a piaci igényeknek, s csak azok az előírások kö- Így cselekedett a szegedi telezőek, amelyek a baleset, kenderfeldolgozó ipar is. életveszély, illetve egészség- amikor saiát fonodái elé a védelmi szempontból nem nemzetközi piacon kialakult hagyhatók ei, a többi köve- .szabványokat állította köve­telmény diszpozitív jellegű, telménvként. A tegnapi ta­A termékek szabványát lé- nácskozás mintegy nyolcvan nvegében a gyártó vállalat résztvevője — hazai textil­es a vásárlója állapítja meg gyárak, a Könnyűipari Mi­egymás között A szabadabb nisztérium és a Magyar szabványmegállapodások Szabványügyi Hivatal kép­nagyban elősegítették a ter- visei& _ hasznos vitában mékek minőségének a javu- u,., .„„^ lását. alkalmazkodását a 32 u' változó igényekhez. A kö- s,ta«i rend eddigi tapaszra­tetlenebb szabványosítási latait. Anya gyermekével (110.) A 10 centiméter magas bronzszobor a gyermek­klinika bejarata mellett áll. A neobarokk stílusú, mészkő talapzatra helyezett alkotás Margó Ede munkája. PÉNTEK, NOVEMBER 28. 8 DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Thumbnails
Contents