Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-25 / 273. szám

Városfejlesztés Táblák és építkezések Kissé bizony sznobok let- maga sem tudja, be fogja-e tünk az utóbbi edőben — tartani a határidőket, vagy joggal vetik föl a szege- állandóan át kell-e majd diek is —, hiszen büsz- javítgatni az árulkodó táb­kébbek vagyunk arra a ke- lón? Vagy pedig azt szé­vés régire, ami van, mint gyenli, ami építkezés ürü­arra, ami lesz. Táblák hir- gyén jónéhóny deszkaken­detik szerte a városban, tés mögött folyik? Nem hogy egy-egy szecessziós tudni, épület mikor lett kész. de A városukért rajongó azt mar nem, hogy még szegediek azonban szeret­vak ablakkeretekkel bá- ndk tudni- egy-egy üres mészkodó, épülő házaink- telken mi£éle „titokzatos" wí, mi, 'ószen házat emelnek, ki építteti. Gondolkodóba esik az . . . ... c ember: miért hagyta el jól kl épít1' mettő1 meddig? S bevált szokását az építők meg reklámnak se lenne nemes ipara? Azért, mert rossz! Hétköznapok fénye Fényárban úszott novem- emelje ki a hétköznapi sö­ber ünnepén a Dugonics tétből is. Erre azonban az téren az egyetem központi épülete. Ezzel nemcsak a épületek gazdáinak — eb­ben az esetben az egyetem­szép architektúrára hívta nek — valószínűleg nincs fel a figyelmet, de kiegyen- elég pénze, súlyozottabbá tette a tér Ezért kellene összefogni­kissé intim világítását. Ép- uk a Belváros gazdájával, pen ezért sokan voltak, az L kerületi tanáccsal, akik ünnepek multán hió- amelv — különösen az nyolták a díszvilágítást, utóbbi időben — jó istá­gondolván, hogy ez olyas- poiója az esti utcaképet forma lesz, mint a Klauzál gazdagító díszvilágításnak téri. Szeged világításának fej is^hogyka?eg.S: őrködhessünk legfontosabb épületeket a is. Együtt talán elérhetnék azt, hogy hétköznap is a vá­ros egyik legszebb épüle­Belvárosban díszvilágítás tében, este is. Reklám és ízlés Helyet a plakátnak. De ma már nem a Magyar nem mindenhol. Való igaz, Hirdető monopóliuma —, a kevés itt Szegeden a hasz- tanácsokkal együtt megha­nálható hirdetőoszlop és tároznák: hol lehet s hol tábla, de ez sem menti nem. azokat, akik - jobb híján Vannak szegeden tűzfa­~ friss^ f^ri.^1^ lak, csúnya ragasztanak tele hirdetés­sel. Aztán jön a felületes falfelületek, amelyeket nem rontana egy-egy nagyobb reklám. vakarás: a hómunkára fel- Házak amelyekre szinte W szólító tavalyi plakátok vánkozik a plakátokkal te­maradványal itt-ott ma is láthatók. még leragasztott tarka, nagy tábla. Sarkok, ahol meg­Nem lenne tehát haszon- férne a hirdetőoszlop. Hogy talán, ha egyszer a város- hihet5bbé vál1on: reklám fejlesztés közeli Perspektí- és jó(zlés megférhet egy­válra függesztve tekinte- „j^j^i 6 tünket mindazok, akik hir­detnek — azt hisszük, ez Veress Miklós Ünnepi hangverseny „A magyar komponisták tekintélye éppen a szakmai felkészültség, a magyar ha­gyomány és az európai tá­jékozottság ötvözetének kö­szönhető". A sorokat minap Farkas Ferenc nyilatkozta, s ideidézését a vasárnapi filharmóniai matiné prog­ramja különösen indokolja. A Szeged felszabadulási ju­bileumónak tisztelgő színhá­zi koncerten ugyanis két ha­zai mű — hírében, nevében országhatárainkon is átju­tott mű — hangzott el, me­lyek jelentőségét, súlyát ne­héz a fenti idézetnél talá­lóbban jellemezni. Dávid Gyula Brácsaversenye és Sugár Rezső Hunyadi-orató­riuma fölényes műfajisme­retével és a klasszikusok mintájából tóplállfozó ha­gyománytiszteletével nem téveszti el hatását közönsé­génél, Mindkát alkotás te­hát agy mai, hogy egyszers­mind közönségdarab is, s ha hozzávesszük a műsor be­köszöntőjében elhangzott Klasszikus szimfóniát, Pro­kofjev komponálási módsze­rében mozarti világot idéző remekét — a filharmónia ünnepi programjának ízlé­ses szerkesztését dicsérjük. A koncertet Komor Vil­mos, a szegedi hangverseny­élet régi ismerőse dirigálta. Szuggesztíven, következete­sen a nagy formákat, átfogó zenei gondolatokat keresve, minden felesleges póztól mentesen, sallangtalanul. A szegedi szimfonikusok igé­nyes feladatuknak — újdon­ságot, komolyabb erőpróbát elsősorban a Prokofjev-mű jelentett — általában meg­feleltek, bár ahhoz, hogy a zenekari színek, fúvós hang­szercsoportok — és persze a kórusok — teljességében el­jussanak a nézőhöz, a szín­padot be kell fedni. (Mert igy tökéletes műélvezetet csak a padlás biztosit — ahová viszont körülményes bérleteket kiadni.) Dávid brácsa versenyének szólójót Lukács Pál elegánsan, nagy­vonalú biztonsággal, zenei­leg-technikailag kifogásta­lanul játszotta. A Hu­nyadi-oratórium szólistáitól: Karikó Teréztől, Lengyel Ildikótól, Gyimesi Kálmán­tól és Réti Csabától egyen­letes, szép teljesítményt kaptunk, s a Zenebarátok Kórusa, apróbb ritmikai pontatlanságok ellenére, is értékes kzreműködője volt a koncertnek. Sajnos a fő­iskola I. számú gyakorlójó­nak gyermekkara vallotta kárát a színpad akusztikai hiányosságának, a kisgyere­kek hangja elveszett a zsl­nórpadláson — pedig érez­hetően tudták, szépen meg­tanulták szólamaikat. N. I. Foglalt a telek i ' Hosszadalmas levelet írt szerkesztőségünknek Szalai Istvánné (Közép fasor 46.). A sűrűn teleírt hét oldal lé­nyege azonban elfér néhány sorban: miért nem kaphat­nak építési engedélyt a ház­hoz tartozó Bal fasor 15. szá­mú üres telekre? S ha már a tanács évek óta visszauta­sítja őket, miért nem kap­nak cseretelket? Hiszen az Építésügyi Minisztérium is jogosnak találta kérelmü­ket. Az I. kerületi tanács épí­tési és közlekedési osztálya nemcsak Szalaiék problé­máját ismeri jól, de azokét is, akik hozzájuk hasonlóan Újszeged valamely fejlesz­tésre váró negyedében ren­delkeznek üres telekkel. A panaszosunk házát kö­rülvevő területet ugyanis egyetemi városrésznek tart­ja fenn Szeged távlati fej­lesztési terve. Azt olvasónk is valószínűleg látta, hogy ezen a környéken biológiai kombinát, kollégium épült. Megértheti, hogy arra a né­hány évre, amíg ott meg­kezdik a terv megvalósítá­sát, nem érdemes építkezni. Sajnos, ebben a pillanatban cseretelek sincs, de az épí­tési és közlekedési osztály arra kéri Szalaiékat, hogy újból adjanak be kérvényt, mert ügyüket, ha nem is olyan gyorsan, ahogy ők .•kívánnák, meg tudják ol­dani. Színes papírok A kézimunka oktatását néhány éve vezették be az általános iskolákban. A ta­nulók többek között azzal bizonyítják kézügyességü­ket, hogy színes papírokból készítenek különböző figu­rákat. Ezeket a szülők az év kezdetén a tanszercsoma­gokkal együtt megvehetik az írószerboltokban. Több olvasónk panaszolta, hogy a kázlmunkapapír, bór az is­kolában követelik a gyere­kektől, elfogyott és nem is kapható sehol a városban. A Papír- és Irodaszerérté­kesítő Vállalat véleménye szerint a papírcsomagoknak elegendőnek kell lenniük egész tanévben. Az idén szeptemberben egész rak­tárkészletüket felhasznál­ták arra, hogy az igényeket maradéktalanul kielégítsék, a nyomdától pedig még nem kaptak utánpótlást. A színes papírok ugyanis im.­port anyagból készülnek, és a nyomda ebből a rendel­kezésére álló korlátozott mennyiségű alapanyagból más, fontosabbnak vélt cik­ket gyártott. Nemsokóra is­mét megjelenik az üzletek­ben a színes papír, mert ha­marosan várható az újabb szállítmány. Pirosterítős vita Négy leány, egy fiú. Gim- meg. Már ez a biztatás egy — Majd egy tucat osztály* nazisták, szakmunkás-lanu- kezdődő kapcsolat első jele társam szülei rosszul élnek, lók, „szakközépesek". Mint- volt. Aztán, amikor ügye- vagy már el is váltak — ha tényleg valami saervezett sebben lépegettek, magunk- így az egyik. és rendezett vita kezdődne, kai hívtuk őket a vasárnap Ruhát vesznek nekünk, úgy ülnek a pirosteritős asz- délutáni össztáncra, persze általában pénzünk is akad, tal körül, s komoly arcuk, egy feltétellel: csakk akkor de nagyon sokan vagyunk egymással birkózó ujjaik jöhetnek, ha jól tanulnak, olyanok, akiknek egy kény­ügy mutatják, hogy ők tény- Ahogy megszerették a kö- szeredet't „nn. mi újság?" leg egy szervezett és ren- zös táncba járást, úgy szok- kérdéssel napról napra el­riezett felelgetősdire készül- tak rá a rendszeres tanulás- intézik a nevelését — így a tek. ra is. Szerintem ez is egy másik Pedig hát ilyesmiről szó módszer. -Igen. ahol éppen nem sl"cs!k . .... . N*m7!ak IXe5nte1 7 gondolná az ember, a lakás­(^ak amolyan tómét temá- mindI élénkebb térsalgaa tob- »jlón bc!ÜI vagyunk nagyon Val "leUCL^/ÍÓlt bi J. e magunkra hagyva - mond­f ~ t szóban - - És « a sokat emiege- ja « harmad£ a negyedik, tovább tott meghívó. Lel- tett felnőtti világj az ötödik; s aztán keserű kizésrol" önmaguk „tárgyé- Az öt fej közül több tn- példák következnek futtá­ban , lelkizésről a húszon gani kezd. s újra legyintés- ban érkeZ(5 távozó apák­ínnen s túliak „targyában". re lendülnek az időközben ról anyákról akik ujjaik , 7, Judját^r"e' h0*í megnyugodott kezek. kötött szorongatott cipőkkel donképpen kik vagytok? Egy szakmunkás-tanuló lopakodnak haza valamikor A kérdés varatlan. Csend bátorodik meg először: éjfél körül, s akiknek reg­it oveti, de nem az értekerie- _ A fe!n6Uek világa? Mi- gélt kelteeetésével maguk az tek unott és hideg hallgató- öoda dolog aJ. hogy engem< útbaind(tósukat annyira váró a gondolatok ki- a huszadik évem -felé köze- gyerekek kénytelenek kísér­mondasa előtti csend ledő lányt kötelezni próbál- létezni. - ILakákoT át ton,, nak arra' hogy el5re köszön~ Sok a keserű példa, sok lók eg>' haszonnyolc éves ud6 keil. míg a hirtelen fel­Aztán a másik válasz- tisztviselőnek az üzemi gya- nöttekké váló gyerekek min­Stömbatorte vSId is ,korIat alatt Maf aztxis den panasza elhangzik... azomoaton es vasarnap is kellene érnem, hogy írásbeli rajzlapot vonalotok figyelmeztetést kapjak a * H7 nem-köszönés miatt... Négy lány, egy fiú. Gim­nemigen kell, sorra-rendre A bóloRatás szapora jobb_ nazis^k> sZakmunkas-tanu­ról is. balról is; majd újabb lók, „szakközepesek". Nem mondatok következnek az ok igaz az, hogy „nincs egy nélkül elvárt tisztelethaj- tiszta gondolat ezekben a szólásról meg arról, mikép- zilált fejekben", s az sem pen próbálnak jogtalan ho- igaz, hogy „nincs egy köz­zsannázáshoz jutni némely tük. aki tudná, mit akar!" idősebbek. Csak időnkint oda kell ülni S ennél a gondnál aztán fcözéjük. csak Időnként ­végképp megállapodik a té- fh°gy annyira vár|ók —em­—, uBytu. sa- mája szerint előre meg nem <>?r módjára kell kerdezget­vesen viselik az amerikai határozott vita. Kérdés, fel- ni okét. tehenészek kékvászon nad- szólítás nélkül pattannak kl Komolyan mondom: né­rágját, de akik nagyon is a szavak s kl-ki elmondja, mely harmincon, negyvenen anJnS S 'ktfTÍi hogy a legutóbbi Időben mi- túlinak gyógyszerként kelte­doES"! koUéglnmi dS- ** ^asztalai ne felíratni egy-egy ilyen, ért. Meg azoknak, akik már érte a negyvenen, ötvenen pirosteritős vitát... régen megértették, hogy éj- túliak világában. Akácz László szakai tanulás, szombati, va­szót kér a négy lány ós az egy fiú. Előbb ez a különös „stá­tusz-meghatározás" van so­ron. Hogy kik ők. valameny­nyien, meg persze azok, -akik nevében — bár felkéretlenül — vallanak? „öregedő fél­ben" levő teenagerek — mondják —, akik ugyan szí­sárnapi vonalhúzogatás nél­kül ninás jó jegy... Vonalhúzogatás ? Erről a pirosteritős vita egyetlen fiútagjának, az épí­tőipari technikum diákjának hirtelen eszébe jut egy újabb, témánkhoz illő ada­lék. Ahogy eddig a többiek, úgy 6 is szépen sorjázó sza­vakkal meséli el, hogy volt egy évfolyamtársuk, akit — mivel megbukott — minden zsebpénzétol megfosztottak az egyébként is folytonos veszekedések közepette élő szülők. Jut rajzlapra az üres bukszából? Hogyan Jutna! Nem mások, mint a rész.vét­lenséggel. közönnyel oly sok­szor vádolt diáktársak ad­ták össze a papírra szüksé­ges forintokat, összeadták, s ezz,el elérték, hogv a követ­kező évben már ..felsőbb osz­tályba léphetett" a bukott diák. — Helyzetet felmérni, a segítségre szorulóra ráismer­ni tehát nagyjából tudtok. De arra van-e példa, hogy lehet baráttá tenni — diVH­los szóval élve „megnyerni" — a többségtől távolmara­dót?! — Arra ls van! Ezt egy aprócska, másodi­kos kislány mondja, aki ép­pen három napja lett tiszt­ségviselő az általa is látoga­tott középiskolában. — Egyszerű a módszer! Vannak lányok, akik nem tudnak táncolni. Bíztatni kezdtük őket, tanuljanak / Tanácstagi beszámolók A tanácstagok évente egy­szer beszámolnak választóik­nak végzett munkájukról. Szegeden a november 24-től december 13-ig terjedő há­rom hét alatt zajlanak le az idei beszámolók, amelyet a kerületi és az ugyanazon a területen dolgozó városi ta­nácstagok együtt tartanak meg. Találkozó A Kenderfonó- és Szövő­ipari Vállalat leányszállásá­nak önkormányzata és Vö<4 rö6kereszt alapszervezeti vendégül látott hét Szegederi ,tanuló vietnami diákot. K vendégek és a vendéglátód hosszasan beszélgettek egv4 mással. 6 jó barátságot kój töttek. Szeged szobrai Karácsony előtt mindig öregszem egy évet, mert az aján­dékozás gondjai egy­re mélyebb és mé­lyebb árkokat vág­SZERENYSÉG Idei, amikor nem szorulok ilyen mód­nak a képemen. Nem szerre- Tiszta laPPal az a gond már, hogy kezdhetem majd a kinek mit vegvek, .lanuart. Nem mint-_ mert egyrészt nem ha gyűjtöttem volna, szemérmesek az s nem is nyertem, ajándékra várók és Csak olvastam. És megüzenik egymás- ha az ember figyel­tól, másrészt annyi mesen ^olvas,^^nern minden van az üz­letekben, hogy iga­zán könnyű választa­ni. Hanem a pénz, az sosem elég. Én siklik át a mondatok értelmén, bizony hogy nyerhet! Több lapban lá­_ tom a hirdetést, amit legalább*' ~iT" annyi az újságolvasók tíz és százezrei nem gondoltak még át kellőképpen: Aján­dékozni mindig öröm! ön a család­jának — önnek a adósságot szoktam csinálni így év vé­gén, hogy csak az új esztendő végére te­lik le. Első évem lesz az Centrum áruházak". rum áruházakban mindent megvásá­rolható". Egyetlen prob­léma jutott eszembe ezzel a nagy népi­ig nemzeti ajándékozási készséggel kapcsolat­ban. Nevezetesen az, hogy miért kell már megint e/. a prasnva bürokrácia!. Egy­szerűbb és közvetle­nebb _lenne, ha Centrumék egyene­sen a családomat ajándékoznék meg. Újra csak egy köz­beiktatott Szerv. De azért ennék a titkát is megszagoltam. A szerénységük Ultja! Az a hagyományos magyar hépi-némzeti Hát ez az kérem! Ko­lombusz tojása! Nem lehet félreérteni. Tessék csak egyszer, most mar valamelyest elemez­ve megfigyelni: Lep­je meg a családját, vigyen nekik aján­dékot karácsonyra. Maga is ajándékba kapja a Centrum­tól! Félreérthetetlen, világos, egyszerű. Centrumékra rájött az ajándékozási kedv. Hiszen ha pénzért adnák, csak másként mondanák. Például: „Ajándé­kozzon! Gondoljon a szerénység, családjára! A Cent- Sz. 8. I. Klauzál Gábor (1804—1866) (107.) Széfed képviselője volt 1861 és 1865 között Klauzál Gábor, aki korábban az 1848-as Batthyány-kor­mány miniszteri tisztét töltötte be. A Móra Ferenc Múzeum oldalán álló bronzszobrát — ifj. Vastagh Cyurgy alkotásit — 1908-ban állították fel. KEDD, 1989. NOVEMBER 25. 8 DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Thumbnails
Contents