Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

< I Ne épülete, otthona legyen Sokan és sokszor emlegetik a művelődési házak és a termelőszövetkezetek jó vagy rossz kapcsolatát Ha szóba kerül valahol, azonnal szó esik a kulturális alapról is. és annyira elidőznek ennél a gondolatnál, hogy lassan az egyáltalán lehetséges együttműködés fokmérőjévé válik. Állítsuk képzeletben egymás mellé a kultúrházak és a mezőgazdasági nagyüzemek anyagi helyzetét Furcsa hasonlat jut eszünkbe: olyan A tsz kulturális alapjáról Nagy István szerint a paprikás és primőrkertész Mihálytelek speciális helyzetben van. A monokultúra szakmájukban képzett az új iránt állandóan érdeklődő és fogékony emberek munkájának' köszönhető. Értenek a paprikához. a primőrtermesztés fóliás technológiájában pedig országosan is az elsők között vannak. A közez, mint a páternoszter. Az vetlenül termelést segítő egyik megy fölfelé, a másik pedig egyre süllyed, néhol olyan mélyre, ahol már ki van írva, hogy tovább menni veszélyes, tessék kiszállni. Ki ne őrülne az elsőnek? B7ja Sokan aggódunk a második Nem miatt Aggodalmunkban az Mi,,rt első féltése is benne van: ae" egészséges csak akkor lehet a nagyüzem fejlődése, ha az ott dolgozók műveltségi szintje is emelkedik. népművelési tevékenység másutt igényelt formái itt szinte feleslegesek. Az ifjabb nemzedék azonban egyre gyakrabban kéredzkedik vlsztermelőszövetkezetbe. a paprikáért nem a elsősorban, gépek várják őket részvételükre, munkájukra akkor számítanak, amikor a termálprogram szálait szövögetik. EnTanulságos lehet ha meg- nek a „második lépcsőnekkérdezzük erről egy terme- a tsz jövője szempontjából lőszövetkezet rezetőjét Igaz. is sokoldalúan képzett múhogy közigazgatásilag Sze- veit. határozott politikai álgedhez tartozik Mihálytelek, lásíoglalású gárdának kell de lényegét tekintve inkább lennie. A népművelés tehát falu az. Annyira faluja Sze- eszköztárába tartozik a tszgednek, hogy még járható nek is. Nincs is vita közjárdája sincsen. Egyébként tünk, de hozzáteszi rögtön a Az elvek tiszteletre méltók. a gyakorlat kicsit hátrább jár. Vitathatatlan, hogy a termelőszövetkezet és a művelődési ház egymásra van utalva. A maga teljességében ' értelmezett kölcsönös érdek határáig — csak erre a következtetésre juthatunk — támogassa egyik a másikat. Abban természetesen egyet kell értenünk Nagy elvtárssal, kár, hogy az együttműködés, a még szorosabb együttdolgozás hiánya 6okszor személyi okokra vezethető vissza. Félmegoldás sem lenne azt javasolni, ha hosszabb távú együttműködés lehetőségeit szedjük sorba, hogy tegyük félre a személyi problémákat. Elő kell venni ezeket, és kölcsönös jóindulattal tisztázni őket, mert előrelépni csak együtt lehet. Horváth Dezső ÜTMENTÉN Somogyi Károlyné (elvétele után Ilyentájt már elcsendesedik a határ. Nem hallatszik a szüretelők vidám éneke, betakarftódott a termés, megtelt a csűr, a kamra, a szántó traktorok zaja veri fel az őszi csendet. Erzséolyan községet úgysem találnánk, ahonnét mindegyikre érvényes tapasztalatokat hozhatnánk. A kapásból jött választás tehát eshet Mihálytelekre is. Nagy István, az Oj Élet Tsz elnöke, ahogy beszédbe kezd, rögtön látszik, nem új szövetkezet elnöke: az együttműködés alapja nem egyedül a kulturális alapi A szövetkezeti demokráciát is sértené az az igény, hogy a kulturális célra fordítható pénzünket adjuk át a művelődési háznak. Sokan így gondolkoznak: majd mi terveli csárda a Tisza partján neki a téma. Kiindulási alap- zünk, a tsz pedig fizet. Nem ként közösen elolvassuk a mindig szerények ezek az tsz-törvény ide vonatkozó pa- Igények. Néha olyan aprósáragrafusait. amelyekben ír- gok is rontják a jó viszonyt, va van. hogy a termelószö- hogy minden szerv szerepel vetkezet felelős tagjainak a meghívón rendezőként, szocialista neveléséért, szak- csak az nem, aki a legnamai és kulturális képzéséért gyobbat vállalja. Erre szokis. A rendeletek és felhívá- ták azt mondani, hogy fejőssok szellemében a termelő- tehénnek nézik a tennelőszövetkezet három tagozat- szövetkezetet ban szervez pártoktatást és Hozzátartozik az Tgazsághárom szakkört is működ- hoz, hogy beszélgetés közben tet a tagok szakmai képzése gyakran túlnéztünk a tsz érdekében. Ösztönöz a szín- közvetlen, kézzelfogható érházba Járásra anyagi támo- dekein. Talán nem tűnik ez gatással is. szervez ország- határsértésnek akkor sem, járó kirándulásokat áldoz a ha cserében a szövetkezet sportkör működésére. Népne- gazdasági ügyeit nem a művelő tevékenységében tá- velődési ház Igazgatójával maszkodik a tömegszerveze- vitatjuk most Kifejezett kitekre. vánsága a tsz elnökének is. Elég végighallgatni a fel- hogy a művelődési ház ne sorolást és a hozzá fűzött reprezentatív épülete, halodoklá6t hogy megállapít- nem naponkénti otthona lesük, ezen a téren minden gyen a falu népének. Lerendben van. De ha a falu gyen például olyan sokágú egyet jelent a tsz-szeL ak- klubélet a falai között hogy kor a művelődési ház prob- ne kényszerüljön senki kocsiémája a szövetkezet gond- mába csak azért mert taia is. lálkozni akar valakiveL Alig egy hónapja, október közepén nyílt meg újból az algyői Tisza-parton a volt Napsugár Tsz egykori csárdája — magánkezelésben. Amikor a termelőszövetkezetet szanálták, az alig egy éves múltra visszatekintő csárda is az eladás sorsára került Most családi csárda. Náci Jánosné vezeti. Fizetést senki sem kap. A rokonok azt ígérték, hogy míg az adósság le nem kopik, ráérő idejükben segítenek. Egyévet szánnak rá, hogy viszszáadják a kölcsönvettpénzeket — Nyitás óta sokat nőtt a forgalom. Az egyik szegedi tsz német és olasz üzletfeleit is itt ebédeltette. Azt mondják, ezért sikerült jobban az üzletkötés, mint máskor. A vasutasok is a romantikus Tisza-parti csárdában ünnepeltek november 7-én, sokan járnak ide a falubeliek és az olajmunkások közül is. De egyre több a Szegedről kiruccanó vendég is. — Halat, birkapaprikást, disznótorost háziasan készítünk, Italfélékről naponta gondoskodunk, s már olajkályhákat is állítottunk be az étterembe. Így még az enyhébb téli időszakban is nyitva tudunk tartanL Harminc-negyven rendszeres étkező vendége van a csárdának, 8—10-en hordják el naponta az ebédet. A délutáni, esti" órákban — a szigorúan betartott este 10-es záróráig — nincs megállása a családtag-felszolgálóknak. S ennek titka az ízletes ételeken, italokon kívül elsősorban az udvarias szolgálatkészség, a vendéggel való hamisítatlan kedves bánásmód. A családi csárda eddigi története éppen ezért több okból is nagyon tanulságos. K. J. . Oktatás és népművelés Kiibektiázán HÁZ A FALU VÉGÉN. Azelőtt a falu szélső házában lakni a szegénység jele volt. Minden mesebeli öreg néni a faluvégen éldegélt. Most rangot jelent, mert az a legújabb ház. Balástyán láttuk ezt a szép „házikót". Kovács István építtette. Tanyai házból ilyen szép épületbe költözni valóban éidemes. Az során A kübekházi tantestületben 14 pedagógus tevékenykedik. Valamennyien rendelkeznek a szükséges képesítéssel. Az iskola a falu központjában van, a tárgyi feltételek mégsem a legideálisabbak. A rendszeres javítás, karbantartás ellenére sem felel meg már hivatásának és mihamarább szükségessé válik egy új iskola megépítése. Annak ellenére dicséret illeti az eredményeket, utóbbi két esztendő nagymértékben gyarapodott az iskola szemléltető anyagkészlete, javult a szertárak felszerelése A tanulmányi eredményekkel sincsen baj, hiszen fokozatos emelkedés bizonyítható: 1967-ben 3,41 század, 68ban pedig 3,48 század volt az átlag, ami jobb a szegedi járási átlagnál. A nevelőmunka eredményességét igazolja az is, hogy immár negyedik esztendeje a faluban egyetlen gyerek sem jelentkezett vallásoktatásra.' Az iskola és a szülői ház között jó a kapcsolat, amit rendszeres családlátogatásokkal, a szülői értekezletek tervszerű megtartásával érték el a nevelők. Az sem közömbös, hogy á pedagógusok elégedettek a körülményekkel, különösén a víz .bekötésével, valamint a fürdőszobák megépítésével sokat javult a szociális, kommunális helyzet. Az utóbbi években személyi változást nem is történt Korántsem ilyen dicséretes a helyzet a népművelés terén. Ha nem is a legkorszerűbb épületben, de egy 250 személyes művelődési otthonban lehetőség kínálkozik a jobb munkára. Kár, hogy az elmúlt három esztendő során a faluban nem tudtak kiválasztani egy olyan személyt, aki a népművelést szívügyének tekintette volna. Általában hároni-négy hónaponként váltogatták egymást a művelődési otthon igazgatói. Persze ehhez az is hozzájárul, hogy az igazgató tiszteletdíjas. Az 1967-es esztendőben még több jelentősebb rendezvényt tartottak, de a tavalyi esztendőben, s az idén is „nagyon-nagyon elhalványodott" a művelődési otthon tevékenysége. Lényeges javulást csak akkor érhetnek el a kübekháziak, ha megfelelő személyt találnak az igazgatói posztra, s az sem mellékes, ha a községi tanács és a kübekházi Sarló-Kalapács Termelőszövetkezet közösen vállalná a művelődési otthon fenntartását és így több anyagi segítséget adna a kulturális, népművelési munkához. bet, november 18-a gyakran hozott már havat, sokszor kifagyott ezen a napon az eke a földből. Ha hivatalosan nem is, de készül az évi gazdálkodás mérlege, a paraszt embereknek több ideje jut a ház körüli tennivalókra, a házi számvetésre, hogyan is alakult az idei esztendő, mennyit kerestek a közösből, mit várhatnak év végén a zárszámadásnál. Ezekben a napokban sorra veszik a termelőszövetkezetekben a szociális bizottság tagjai azokat a munkában megfáradt, magatehetetlen idős embereket, akik a közöstől várnak némi segítséget, támogatást ősztől tavaszig, már ünneppé vált a falvakban, hogy megtartják az öregek napját, ahol nemcsak ebéddel, borral kedveskednek az idősebb embereknek, hanem elismerő, jó szavakkal, s melléje borítékkal is, melyik szövetkezetnél, hogyan telik. Bensőséges, szép ünnep lett falvainkban az öregek napja. Nem is olyan régen Id gondolta volna ezt? Hányszor, de hányszor elmondták a paraszt emberek, ha -majd -kiesik kezünkből _ a szerszám, a munka, hol találunk gyámolftásra? A mezőgazdasági nagyüzemeik ma ebből is példát mutatnak. Egy-egy közösség életét nemcsak a termelés, a termelési eredmények folytonos növelése fémjelzi, de az emberekkel való törődés is. Ennek a legszebben, legjobban bevált, kialakult formája az öregek ünnepe, az öregek napja. Igaz, akad még tennivaló, javítanivaló szép számmal, hiszen mindaz kevés, hogy évenként egy alkalommal a termelőszövetkezet tagsága a közgyűlésen jóváhagyta, hogy mennyit is fordíthatnak szociális alapra. A módszer sem elegendő. Az, hogy amikor a mindennapi munkából arra is futja, a szociális bizottság tagjai végigjárják a falut, bekopognak a "magányos öregekhez, jó szót, segítséget visznek, ajánlanak. Manapság már a szegedi tájban is jő néhány olyan közős gazdaság működik országos, megyei ranggal elismeréssel, ahol az ilyen szociális jellegű intézkedésekből is többet várhatunk. Nem termelést szolgáló beruházásokról van szó, mint például szociális létesítmények, ahová ünneplőbe járhat a tsz-paraszt, egyik ajtón bemegy, a másikon fehér köpenyben jön ki, hanem olyan „holt" beruházásról, amely az emberi gondolatvilágban, emberi érzésékben kamatozik majd. Kis dolgokban mérik a szocializmust, a szövetkezetet ezek a megfáradt öreg emberek. Olykor-olykor jobban esik egy jó szó nekik, mintha új traktort látnak az utcán elhaladni. Évszázadokig a magányra, az elhagyatottságra volt kárhoztatva a munkából kikopott magyar paraszt, arra, hogy amikor már leszolgálta életét, s a termelőeszközei átöröklődtek a fiára, akkor a kemence kuckóban vagy még ott sem kaphatott helyet, Istállóba lökték az állatokhoz. Elmúlt ez a világ. A homoki falvakban is találunk ma még magára maradott embereket. Többen nem is az anyagiakra panaszkodnak, hiszen már korábban megépült a szép ház, a szövetkezetből jár a nyugdíj, hanem arra, hogy szinte észrevétlenül élnek, múlnak el a napok felettük. A gyerekek szétszaladtak a világba, s ők ott állnak, élnek az üres szobákban egyedül. A szociális törődésnek egy új formája hódít, a közöd anyagi erejétől telhetően szerződést köt az idősebb emberekkel. Havonta „apanázst" fizet és a ház, a vagyon majd annakidején a , szövetkezetre száll, a szövetkezeté marad. Történelmi utat tettek meg eddig a termelőszövetkezetek. Elismerés, tisztelet illeti ezt a szép munkálkodást Igen sok gazdaság mostanában ünnepli 20 éves/ jubileumát, még több a 10esztendős évfordulót. Az ls igaz azonban, hogy az alapvető feladat mellett a termelés, a közös megszilárdítása mellett nem fordítottak, nem fordíthattak ele-* gendő gondot az emberrel ( való foglalkozásra, s szociális jellegű ügyekre. Meglepően kevés az a módszer, az a forma, ami eddig kialakult, kikristályosodott a nagyüzemekben. Pedig számtalan a lehetőség, elég csupán megemlítenünk a legutóbbi esetet, amikor a röszkei Kossuth Termelőszövetkezetben „gyógyítgatni" kezdték a betegeket. Észrevették az embereket, tudnak panaszukról, gondjukról, bajukról. Hosszú idő óta az egyik fiatalasszony, akinek három gyereke van, igen súlyos beteg. Sok éjszaka tudna árulkodni arról, hogy mi mindent forgatott a fejében, mert hát mi lesz, ha ő „kiesik" a sorból, ml lesz a gyerekeivel, ki neveli fel őket? S most a klinikára jár kezelésre. De nem határozta el könynyen magát a kezeltetésre, a szövetkezet vezetői bátorították, segítették ehhez. A legfontosabb, hogy észrevegyük ezeket az embereket. Senki sem várja a szövetkezetektől, hogy minden egyes elesett, munkából kiöregedett, megfáradt öreg embernek minden nap terülj asztalkámat teremtsenek. De annyira igazán nagyüzemmé nőttek már ezek a nagyüzemek, hogy több lehetőséget teremtsenek, önmaguk tiszteletére is, s az arra rászoruló idős embereket jobban segítsék, támogassák. Sz. Lukács Imre VASÁRNAP, 1969. NOVEMBER 23. DÉLMAGYARORSZÁG 9 t