Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

Mindenki fut a pénz után. Manapság különösen divat ez a termelőszövetkezetekben is. Sok helyen indokkal, sok helyen indokolatlanul elhamarkodott döntésekkel hatalmas, mammut mellék-, kiegészítő- és áegédüzemágakat hoznak létre. Tisztesség ne essék, nem támadjuk mi ezt pz új „mozgalmat", örülünk neki. Hiszen az új gazdasági mechanizmus számtalan lehetőséget ad a mezőgazdasági üzemek erőteljesebb kibontakoztatására, gyorsabb ütemű fejlődésére. Régi dolog, a termelés nemcsak azt jelenti, hogy őszidőben földbe kerül a mag, nyáron meg kombájn learatja a termést. A termelés ettől sokkal több és összetettebb. Teljesen az áruértékesítésig tart. Sokan elmondogatják, a mezőgazdaság felett nincs plafon. Általában arra értik, hogy egy-egy évi gazdálkodás sok minden függvénye, befolyásolhatja a tavaszi szárazság, a nyári aszály, a fagyok, sőt még a bőséges esőzés is. Aztán az is igaz, hogy a termésátlagok sem nőnek az égig. Jó emlékezetű Szűts Mihály írta meg. hogy az 1910-es években rozsból 9 mázsás termést takarítottak be holdanként. Dicsérendő, hiszen manapság még találhatunk olyan homoki szövetkezetet, ahol éppenséggel az elvetett vetőmagot fizeti vissza a föld. Így aztán könnyen jön az elhatározás, az isteni ötlet, ha a terméssel nem is haladunk valami szédítő iramban, mégis tehetünk valamit a közösért és önmagunkért is. Éljen az alaptevékenységen kívüli bevétel. Tehát a termelőszövetkezetek is igyekeznek a pénzszerzési lehetőségeket kihasználni. Természetesen igyekeznek úgyszintén jó néhányan embertársaink közül. Munkát vállalnak, üzletet ajánlanak. Természetesen nemcsak a köszönömért. Számos szakember vállalt munkát az elmúlt években a termelőszövetkezetekben. Közülük a többség becsületes, szorgalmas, ugyanúgy, mint korábbi munkahelyén, a közös gazdaságokban is megdolgozik a pénzért De mint ilyenkor lenni szokott, viszonylag sok a „flekkes" ember ls. Ök nem is annyira a szövetkezet boldogítására törekszenek, hanem arra, hogy saját zsebüket dugdossák tele százasokkal. A közelmúltban szem- és fültanúja voltam egy ilyen melléküzemág „születésének". A község és a termelőszövetkezet vezetőjével beszélgettünk a tanácsházán. Mórahalmi változások Hírül adtuk már lapunkban is, hogy a szegedi járás falvai közül hét kért hogy jövő év január 1-től — vagy amikor a feltételek megteremtődnek — nagyközséggé lehessenek. Így Mórahalom is. A hajdani Alsóközpont rendelkezik azokkal az adott. ságokkaL előfeltételekkel, amelyeket a jogszabályok megkívánnak. A községben mintegy 6 ezer lélek éL Az utóbbi évtizedben ugrásszerű fejlődést ért el ez a település. Évente 25—30 ház készül el magánerőből. Találhatni kétemeletes, tízlakásos modern társasházat is. Legutóbb pedig 142 építkezésre alkalmas telek kialakítása történt meg. Mórahalomnak sa játos vonzási körzete van. Ez gazdasági, kulturális, egészségügyi és kereskedelmi vonatkozásban egyaránt tapasztalható. Jó útjai, csatornái, járdái elismerést érdemelnek. Igen magas színvonalú az egészségügyi ellátás. Ipari üzemeket is találunk. Mindezek mellett szükséges, hogy a nagyközségi státusz elnyerésével megfelelő létszámú és összetételű végrehajtó bizottsággal. is rendelkezzen a falusi ruhát . kinövő Mórahalorri. A jövő szempontjából nem közömbös, előre lép-e ez a táj. ez a körzet Reméljük, igen. Munkásőrök a tsz-ben Történetünk történelem. Az 1956-os ellenforradalomban a bordányi Dúskalász Termelőszövetkezet szétbomlott. Négyévi működés után. Aztán november 4-én Dudás Imre, Gallai András, Horváth Lajos, Márta Ferenc, Mészáros Károly és Szűcs Vince megalakította a pártszervezetet, ötvenhét tavaszán beléptek a munkásörségbe, példájukat még öten követték. Tizenegy munkásőr már egy raj. Dudás volt először a párttitkár is a rajparancsnok is. Hozzákezdtek a közös gazdaság talpraállításához. Sem kocsijuk, sem lovuk, csak 160 hold földjük volt először. Meg néhányuknak megtakarított pénze, amit odaadott a közösnek, hogy legyen induló alap. Horváth Lajos javasolta, hogy legyen a gazdaság elnevezése Munkásőr Termelőszövetkezet. Erről 1958. október 13-án keltezett engedélyük van. — Az első télen, mikor még alig néhányan voltunk, a szatymazi, a deszki és a röszkei munkásőrök segítették Szegedről a trágyaszállítást. — Naponta 8—10 traktor érkezett megrakodva a községbe. Az itteniek csak csodálkoztak, hogyan bírjuk ezt a munkát tizenegyen. Tavaszra 35-re emelkedett a téesztagok száma, Az asszonyok voltak. akik kijelentették, most már meg kell mutatni, hogy talpra tudunk állni. Hogy erősek leszünk. — Az országos munkásőrparancsnokságtól jött egy újságíró. Mondta, Mezőcsáton is van munkásőr tsz. El is mentünk hozzájuk. Jól fogadtak bennünket. — Voltak ügyeink a Pénzügyminisztériumban akkor is, azóta is, az országos parancsnokság segített nekünk. Több emberrel megismerkedtünk így. A minisztérium egyik nőalkalmazottjával is, aki hat gyerekkel maradt özvegyen. Másfél éve negyedévenként 300 forintot küldünk ijeki. — A munkásőrök közé tartozik a felsoroltakon kívül Veres Mihály és Veres István, Ottlik György, Kékes Szabó István (aki most ugyan elköltözött Dorozsmára, de ő a rajparancsnok), tartalékosaink Vidéki Ferenc és Monori Gyula pedagógus meg Gresák Károly postás. Kiváló parancsnoki, kiváló munkásőr kitüntetés tulajdonosa a raj legtöbb tag3a- ... — Itt a zaszlo. Eloszor 1965-ben kaptuk meg, azután tavaly is, mint a század legjobb raja. — A gazdaság? Ezer holdon felüli, ebbéft 105 hold saját telepítésű gyümölcsösünk van, s jövőre 20 hold szőlőt is telepítünk. Tavaly nyolc forint körül alakult a tagok átlagórabére, ebben . az évben közel lesz a tíz forinthoz. Dudás Imre, a téesz elnöke. Négyéves unokája ezredesnek szólítja, ha egyenruhában van. s azt mondja, o is munkásőr lesz. Gallai András, a tanács vb elnöke, Mészáros Károly, a téesz pártszervezetének titkára és szakaszparancsnok-helyettes. Szűcs Vince, „az öreg vadász" —, s mind-mind olyan ember, aki nyughatatlan a közös ügyek intézésében. Kondorost János Beállított Pestről két jóakaratú egyén és természetesen kolosszális üzletet . ajánlottak. Elképesztő, megnyerő számokkal beszéltek. Mert hogy kevés beruházás, 100 ezer forint ide, 100 ezer forint oda, s máris termelhet a termelőszövetkezetben ez az üzemág, az árura meg bőven van piac. Ha a világ legjobb üzlete lenne is, akkor is önkéntelenül megkérdezhetnénk, igen-igen, de miért éppen ez a szövetkezet? Mert ez sem véletlen. Személyi összeköttetések útján, ismeretség, baráti poharazgatás kapcsán köttetnek ezek a „szenzációs bulik". Legtöbbször nem is válnak be. Annak idején elvertük a port azon az üllési kezdeményezé- / sen, amely egyszerre nyolc standot üzemeltetett, négyet Dunántúlon, másik négyet pedig egyik nagyvárosunkban. S igazunk lett. Mert még az óvodás gyerekek sem gondolják azt komolyan, hogy ha egy Szeged környéki kis szövetkezet, vagy ha még tehetősebb is, éppenséggel egy szegényes standdal váltja meg a belépőt a boldoguláshoz, az előrehaladashczi Alapvető számítások után megdől ez az üzlet, s mint ahogy az eddigi tapasztalatok is bizonyítják, kiderül, hogy csupán az elárusítók járnak jól, a szövetkezet meg előbb-utóbb töröli a szemét. Miért mondtuk el mindezt? Eddig igen helyesen megbélyegeztük azokat az erkölcstelen pénzhajhászó embereket, akik a közös rovására ilyen ügyletekbe keveredtek. De nem vontuk felelősségre azokat a szállásadókat, így szövetkezeti vezetőket, főagronómust, elnököt, akik lényegében erkölcsi garanciát adtak az üzletre, vállalták a felelősséget a szövetkezet^ előtt, holott tudhatták, mert kötelességük lenne, hogy milyen emberekkel kötik meg az alkut Nehéz elképzelni azt is, hogy olyan univerzális vezetők lennének jó néhány termelőszövetkezetben, akik egyformán értenek a gazdálkodás csínjához-bínjához, s i ráadásként az ipari termelésben, a melléküzem** ágak irányításában is atyaistenek. Jó lenne, ha egy-egy „gallyrafutott" üzlet után nemcsak keserű szájízzel állapítaná meg a gazdaközösség, s a felettes szervek, hogy ez az üzlet nem aranyozta be a szövetkezetet Rossz lóra tettünk, s nem a legmegfelelőbb embereket alkalmaztuk, akár lakatos, és villanyszerelő részlegünkben, vagy a „műanyaggyárunkban", esetleg a balatoni standunkon. Ettől sokkal többre, nagyobb felelősségrevonásra van szükség. Ne csak szavakban vállalják a szövetkezeti vezetők a felelősséget, hanem tettekben is. Durvábban szólva, jobban gondolják meg ezek a szövetkezeti „szállásadók", hogy kinek lesznek a mecénásai, kiknek adnak át abból a bizalomból, amit csak ők is bizonyos időre élveznek a szövetkezeti tagság jóindulatából. Ellenkező esetben meglehet, hogy a szállásadók maguknak is szállást kereshetnek, más vidékeken. Sz. Lukács Imre Horvaffi Dezső felvétele KÉT VILÁG A BOR Sok jó borunknak sok jó híre van az országban. Fogyasztója is. — Emberbe való az, azért teremtette meg az isten. — Az is bolond, aki nem szereti. — Az tud csak jó bort termelni. aki meg is issza. Sok szép derűs történet hajt ki a borból. Olyan ls van köztük, ami kívülről nézve derűs, közelebbről nagyon is borús. Íme: Verőfényes ősszel déltájban verekedem át magam a kutyák gyűrűjén, mire bejutok a tanyába. A gazda két hete ágyban fekszik. — Mi baja? Hamiskásan hunyorít: — Az a bajom, hogy ittam egy pohárkával. Csak egy ici-picit, irinyót-pirlnyót csak ennyit, éppen csak ennyit, de azt sokszor. Előveszem a noteszom: — Nem bánja, hogy írok? — Nem vagyok én olyan. Tisztelek, becsülök én mindenkit. Ha látja, hogy nem hiába beszél, mesébe kezd: — Amikor én legény voltam, kimentem az apámmal vadászni. Találunk kint egy embert, mondom neki jöjjön velem birkózni. Olég az öléghöz... — Mikor elég? Meddig esik jól? Eszelős ábrázattal mondja: — Nagy kérdés. A világ legnagyobb kérdése. Nekem mindig jólesik. Amikor aztán ráfogom, hogy ölég. akkor csak a hideg vizet meg a teát iszom. Azon sentenciálok most is, hogy föl kéne már kelni. Elmúlt már két hete, hogy belekóstolt a borba. Azóta egyfolytában iszik. Próbálja valaki lebeszélni róla! — Nekem maga ne dirigáljon. Itt az én házamban nekem ne dirigáljon senki. Kicsoda maga? Nem mentem én magához gyónni, ne faggasson. Nem a magáét iszom. Érti? Tsz-vagyonbiztositás A termelőszövetkezet ma már lényegében mezőgazdasági nagyüzem, az önállóság, a vállalatszerű gazdálkodás pedig az eddiginél sokkalta élesebben veti fel a felelősség kérdését is. Gondoskodni kell a kivédhetetlen vagy alig elhárítható elemi csapások — többek között a vihari tűz* jégverés, árvíz, az állatok járványos megbetegedése — anyagi fedezetének megteremtéséről. Ennek világszerte kialakult formája a biztosítás. A tsz-vagyonbiztosítás kockázatainak kibővítése után, 1967-ről 1968-ra a kárkifizetések összege 73 százalékkal növekedett. 1968-ban 672 millió forint kártérítést fizettek ki a mezőgazdasági nagyüzemeknek, a befolyt díjak 90 százalékát. Az idén a kártérítések összege már szeptember közepéig meghaladta a 800 millió forintot. Nagyon valószínű, hogy 1969-ben a károk csaknem a teljes díjbevételt felemésztik. Az ilyen nagy. országos vállalkozás, mint a tsz-vagyonbiztosítás, képes csak az évről évre bekövetkező károkat, katasztrofális következmények nélkül, egy szintre hozni. A kockázatkiegyenlítődés tette lehetővé, hogy a 73 százaléknál nagyobb kárkifizetést eredményező bővítést az Állami Biztosító mindössze 23—30 százalékos díjemelkedés mellett vállalja. Most tudtam meg, hogy van diplomáciai érzék is a világon. Ha nem volna, most veszélyességi pótlékért folyamodhatnék a szerkesztőséghez. Hozzám képest góliát. De nem tud a lábán állni. Az asszony lábújjhegyen jár körülöttünk. Mindent kedvére csinál, mert ha egyszer beleköt, nagy a határ, elbújhat, ahová csak tud. De most a világért sem mondana rosszat az emberre. — Csak ki ne írják az i'i—/-Ka a nevét "—e- semmiképpen se! Tönkretesz bel... —..et axKor. .ntekintettel rimánkodik. Elég nézni, hogy meggyőződéssel mondjuk: van emberáldozat a civilizáció századában is. örülhet mégis, ha az örömnek ilyen fokozata is van: a szomszédasszonynak kegyetlenebb sors jutott Itt ls ágyban fekszik az ember. Színjózan, ö már a tiszta víznél tart — Tüdőgyulladásom van. Katonáéknál kaptam. Kutya egy betegség, két-három hetenként elővesz. A bort. azt nagyon szeretem. Tavaly csak másfél hónapig bírtam, most talán addig se Pedig van gyakorlatom hozzá, mert 14 éves korom óta iszom. Kerül olyan is, aki a családdal bajt csinál, de nem ember az olyan. Van, aki asszonyostól iszik. Ott megvan az összhang. Szóváltásom nekem is volt az édes jó anyukámmal, mert nem akarja eltűrni sehogy sem. hogy igyam, de ha kijózanodom, jól van minden. Az a jó, ha nem szól semmit amikor látja, hogy gáz van a fejemben. Mert fölfelé szokott a gáz menni mindig. Van család is, férjnél van, lány volt Nem szól az semmit, megvan a maga baja, mert az ura is iszik. Bántani nem meri az ember, mert ott az asszony az erősebb. Bezárja előle még a pinceajtót is. Az unokák nem isznak azok nagyon nélkülözik az italt. Motorral járnak, csak vigyázni kell nekik. Olyan okos dolgokat mond, hogy szavaiból akár az antialkoholisták tízparancsolatát is össze lehetne állítani. Csalóka a világ. Szánalmas betegsége nem tüdőgyulladás. — Addig iszik, amíg az epe ki nem jön belőle. Utána csönd van egy-két napig— És közben? Az asszony gazdálkodik! öt nem pálcával, nem korbáccsal ütik, mint az átkos középkorban volt divat, hanem vasvillával. Ahol érik. Mert a bor és az asszony nem fér össze. Az egyiknek pusztulnia kell a háztól. Pusztuljon az asszony! Alattomos tolvajként kerüli a házát, lopva borít kukoricát a jószágnak, aztán szalad, amerre lát. Szomszédok segítik fekvőhellyel, vagy kint alszik a szánkóban. Emberáldozat — És a törvény? A rendőr? — Azt mondják, családi ügybe nem avatkoznak. Majd, ha orvoshoz kerülők, ha csontomat töri, akkor mehetek a bíróságra. Azt tudom, ha engem valaki képen vág, ha nem nagyon, akkor is bepörölhetem. Biztos, hogy megnyerem a pört Akt házastársát vasvillával veri, jeges éjszakákon hálóingben zavarássza, gyerekeinek felőrli az idegeit mérgezi a lelkét — az családi ügy. Váljon el az aázszony, ha nem tetszik nek! a házasság! De nem ilyen egyszerű a világ. Tenni kéne valamit. Két eset a sokból. Házról házra mehetnék, amikor forr a bor. Áldott jó emberek, a sajátjukat isszák. Néhány kétségbeesett asszonyi panaszt azért még leírok: — Amíg én a bíróságra jutnék, százszor is agyonverhet — Aranyos jó ember a a uram de ha csak a szagát megérzi, megbolondul. — Meg ne tudja, hogy Itt voltam panaszkodni, mert nem ember olyankor. — Segítsenek, az isten áldja meg, segítsenek! Tenni kéne valamit. Családokat hagy prédára a törvény, az emberek meg nagyot nevetnek, ha részeget látnak: — Berúgott a bolond, elitta az eszét. Zavaros a bor, ha forr; nagyon. Ha letisztult, még rosszabb...! H. D. Fiatalok, figyelem! IFJÚSÁGI TÁNCDÉLUTÁNT TARTUNK november 2-án és az azt követő vasár- és ünnepnapokon fél 6 órától este fél 10 óráig a JUHASZ GYULA MŰVELŐDÉSI KÖZPONT nagytermében. Belépődíj: 10,— Ft. KRISTÁLY ZENEKAR VASÁRNAP, 1969. NOVEMBER 8. DÉLMAGYARORSIÁG « *