Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-20 / 269. szám

történelmi | eml lé keztetö | DEl MAGYARORSZÁG 1944. november 19., vasárnap A felszabadító harcok krónikája Irány Budapest! A NAP HÍREI: VOROS VEZÉREZREDES FELHÍVÁ­SA A MAGYAR NEMZETHEZ — AZ OROSZ HADSE­REG ELFOGLALTA GYÖMRÖT, MONORT ÉS JASZ­AROKSZALLAST, MISKOLCOT MEGKÖZELÍTETTE ÉS KÖRÜLZÁRTA — ŰJJAALAKULT A FINN KORMÁNY, MINISZTERELNÖK: PAESIKIVI SZENÁTOR, VOLT MOSZKVAI FINN KÖVET LETT — ROOSEVELTET NE­GYEDSZER VÁLASZTOTTÁK MEG AZ USA ELNÖKÉ­NEK — A NÉMETEK ELHURCOLTAK A NEMZETI BANK ARANYKÉSZLETÉT — A SZÖVETSÉGES SERE­GEK KÖRÜLZARTAK METZET ÉS BELFORT ELŐTT ALLNAK — EGYRE FESZÜLTEBB A HELYZET A MA­GYAR ÉS NÉMET CSAPATOK KÖZÖTT. 1 Az élet megy tovább „(A Délmagyarország munkatársától.) Szegeden az elet lassan rendes kerékvá­gásba lendül. Az élet megy tovább. A város él, mozog, lélegzik. Az utcákon a régi sárga villamoskocsik futnak, villany-, víz-, gázszolgálta­tásban nincs fennakadás: az üzleteket, amelyeknek tu­lajdonosai nem mentek vi­lággá a német propaganda szólamok kürtszavára, min­den reggel kinyitják. • A város képe.. . olyan, mint egy lábadozó betegé, aki új reményekkel telve te­kint az elkövetkezendő idők elé. Természetesen a végle­ges gyógyulásnak feltételei vannak, s a váras életében problémák is adódnak. Sú­lyos problémák, amelyekkel még meg kell küzdeni. A villamos ma már csak­nem valamennyi vonalon közlekedik. Már az is meg­nyugtató volt a város la­kosságára nézve. amikor először a Takaréktár utca és a rókusi állomás között meg­indult. a forgalom. Ma már szabályszerűen közlekedik a két Pályaudvar között: ezen­kívül a Széchenyi tértől a Fodortelepig ée az Annavíz­forrástól Somogyltelepig jár a villamos. A Rudolf téren reggelen­ként é6 kora délután feltű­nik a tanyai kisvasút jólis­mert szerelvénye. A tanyai nép behozza áruját a város­ba, s a városiak ls kimennek olykor, hogv önellátásukról gondoskodjanak. Az őszi vetés munkája Szeged határiban sok nehéz­ségbe ütközött. Miután a németek összeszedték és el­vitték a lóállományt, leg­több helyen csak a gazdák összefogásával. kölcsönös segítséggel vethették el az új életet, az új kenyérma­SOt..." Elsötétítés alkonyatkor „Dr. Valentiny polgármes­ter felhívja Szeged város közönségét hogy a ma! nap­tól kezdődőleg a teljes el­sötétítést este 6 óra helyett már a sötétedés beálltakor azonnal köteles végrehajta­ni. Nagy súlyt helyez arra, hogy az elsötétítést minden­ki pontosan végrehajtsa és ezért az orosz katonai pa­rancsnoskng rendeletéből közli a város lakosságával, hogy az utcákon orosz ka­tonai járőr ellenőrzi az el­sötétítést s a mulasztót azonnal előállítja s legszigo­rúbb büntetésben részesíti. A katonai parancsnokság a mulasztókkal szemben első ízben 100—150 pengőig ter­jedhető pénzbüntetést fog I kiszabni, ismételt elkövetés esetén azonban az Interná­iasi eljárást is folyamatba fogja tenni." • Mindenféle — önként nem adhat ki senki lakást. A polgármes­ter figyelmezteti a lakossá­got, hogy akár üres lakást, akár bútorozott szobát a jö­vőben, a mai naptól kezdő­dően kizárólag csak a kato­nai parancsnokság engedé­lyével adhat bérbe úgy pol­gári személynek, mint kato­náknak. — A városi gőzfürdő meg­nyílt a közönség részére. A város vezetősége arról érte­sítette a Délmagyarország szerkesztőségét, hogy a váro­si gőzfürdőt sikerült rendbe­hozni és a közönség részére j is használható állapotba he­lyezni. A városi gőzfürdő te- ! hát megnyílt es — mint a múltban — a közönség szol­galatára áll. — Szegedi nők! Novem- ! ber 19-én, vasárnap délután három órakor nőgyúlést tar­tunk a szegedi ipartestületi székházban. Minden haza- , fias, magyar gondolkodású, demokratikus érzésű asszony : és leány megjelenését feltét- I lenül elvárja az Antifasiszta Dolgozó Nők Szövetsége Sze­gedi Szervezete. Apróhirdetések: — Szeged város köztisztasági üzeme egy patkoló- és egy kocsi­kovácsot azonnali belépésre keres. — Fekete sötétítő pa­pirfliggönyt rendeljen Cson­kánál. Fekete papír kapha­tó. Dugonics tér 4., papírfel­dolgozó. — Wertheimkasszát vennék. Cím a kiadóhivatal­ban. — Bor. Idei, vagy ó­bor kisebb és nagyobb téte­lekben termelőtől kapható, új bor 3.—, óbor 4,— pengős árban. Cím a kiadóban. Színházi műsor: A Váro­si Színházban ma és holnap délután, valamint kedden, 21-én délután egynegyed 3 órakor Ifjúsági előadásban Zilahy Lajos nagy sikerű színműve a „Süt a nap" ke­rül előadásra. Az előadás ér­dekessége, hogy Herczeg Vilmos, a szegedi színház örökös tagja ötévi szünet után ismét színpadra lép. Sárikát Bucsezán Ilona ala­kítja, akinek ez az első szín­padi fellépése. Kopácsy for­galmista szerepét Káldor Jenő, a kitűnő komikus játssza, Sámson Mihály pe­dig Sugár László, a Szege­den felejthetetlen Sugár Gyula fia. Az előadás iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg a közönség széles köré­ben." 1944. október végén a szovjet hadvezetés úgy dön­tött, hogy a magyarországi hadszintéren szünet nélkül folytatja a támadást, nem ad lehetőséget az ellenség­nek sorai rendezésére és újabb védrterr, kienftésére A Duna—Tisza közötti né­met—magyar védelem vi­szonylagos gyengeségére és a nyilas puccs utáni ingatag politikai helyzetre alapozva úgy látta, hogy megoldható Budapest gyors elfoglalása, ami Magyarországnak a há­borúból Való kilépését fogja eredményezni. E megfontolások alapján október 28-án a főhadiszál­lás direktívát küldött a 2. Ukrán Front parancsnoké­nak, amelyben elrendelte: „A 46. hadsereg és a 22. gárda gépesített hadtest erőivel október 29-én men­jen át támadásba a Duna— Tisza közén, göngyölítse fel a Tisza nyugati partján ki­épített ellenséges védelmet és biztosítsa ezzel a 7. gárda hadsereg átkelését a folvón. A továbbiakban a 4. gárda gépesftett hadtest beérkezése után mérjen megsemmisítő csapást a Budapestet védő ellenségre, és menetből ve­gye birtokba a fővárost." Aznap este Sztálin főpa­rancsnok telefonon is felhív­ta Malinovszkij marsall frontparancsnok figyelmét a feladat fontosságára. Mali­novszkij jelentette, hogy 5 nap múlva várható a 4. gár­da gépesített hadtest beér­kezése. utána a megerősített 46. hadsereg képes lesz olyan erős és váratlan csapást mérni az ellenségre, hogy 2—3 nap alatt el tudja fog­lalni Budapestet — a főhadiszállás nem tud önnek öt napot adni — mondta Sztálin. — Értse meg, hogy Budapestet poli­tikai megfontolásból minél gyorsabban birtokba kell venni. — Nekem minden világos. Megértem, hogy nagyon fon­tos Budapest bevétele, még­pedig politikailag. — Nem halaszthatjuk el a támadást öt napig. A Bu­dapest irányú támadást azonnal kezdeni kell. — Ha ön ad most öt na­pot, akkor az ezt követő öt nap alatt Budapestet beve­szem. Ha azonban a 46. hadsereget azonnal ütközet­be vetem, az erő- és eozköz­hiány miatt képtelen lesz a csapás gyors kifejlesztésére, Js — a magyar főváros köz­vetlen közelében — elhúzó^ dó harcokba bonyolódik... — Hiába makacskodik. Ügy látszik, ön nem érti, hogy a Budapest elleni csa­pás politikai szükségszerű­ség? Budapest elfoglalásának politikai szükségszerűségét megértem, éppen ezért kérek öt napot. — Megparancsolom, hogy holnap menjen át támadásba Budapest ellen. Sztálin nem értetlenségből yolt ilyen határozott a be­szélgetés alkalmával. Azért ragaszkodott a támadás megkezdéséhez, hogy ne en­gedjen időt az ellenségnek erői átcsoportosítására a Nyíregyháza—Miskolc irány­ból Budapest védelmére. Am Malinovszkij marsall ellen­vetéseit sem a makacsság diktálta. Ügy ftélte meg a helyzetet, hogy a Duna—Ti­sza közötti támadásra pilla­natnyilag rendelkezésre álló csapatok, tüzérség és lőszer nem elegendők Budapest gyors elfoglalására. Ezért kért haladékot a megerősíté­sül alárondelt csapatol: be­érkezéséig. Mivel a főparancsnok eb­be nem egyezett bele. a 46. hadsereg október 29-én reg­gel két lövész és egy gépe­sített hadtesttel támadásba ment át Kecskemét—Buda­pest irányába. Vele szem­ben ekkor a 3. magyar had­sereg 7 gyenge hadosztálya, valamint a 6. német hadse­regből két páncélos és egy gyalogos hadosztály volt vé­delemben. Friessner vezérez­redes, a „Dél" hadseregcso­port parancsnoka azt ter­vezte, hogy a 3. magyar had. sereg megerősítésére rendelt 57. páncélos hadtest beér­kezése után ezekkel az erők­kel Dunapataj—Tiszakécske vonalából támadást indít Szeged irányóba és vissza­veti a szovjet csapatokat a Tisza mögé. A 46. hadsereg támadáea kezdetben jól haladt előre. Csapatai október 31-re kiju­tottak Tószeg—Kecskemét— Lajosmizse—Izsák—Kalocsa vonalába. A 3. magyar had­sereg csapatai a támadás elől rendezetlen visszavdnulásba kezdtek. Kecskemétnél sike. rült csupán ,az ellenállást megszervezni. Ez a varos a budapesti Irány kulcsa volt. a német parancsnokság te­hát minden erejét megfeszí­tette. hogy megtarthassa. A szovjet csapatok és a 24. né­met. valamint 1. magyar páncélos és áz 1. lovas had­osztály között heves küzde­lem bontakozott kl. Ennek során a 2. gárda gépesített hadtestnek november 1-én reggel sikerült Kecskemétet teljesen megtisztítania az el. lenségtől. másnapra pedig elérte Vasad. Üllő. -Gomba körzetét. A 4. gárda gépesí­tett hadtest ugyanerre az időre Rákóczi-ligetig tört előre. A német vezetés októ­ber 29-ét követően meg­gyorsította csapatai átcso­portosítását a budapesti Irány védelmének megerősí­tésére. November 2-ig öt páncélos páncélgránátos és lovas hadosztály érkezett be. s azután a német csapatok elfoglalták a kijelölt védel­mi állásokat. A 3. páncélos hadtest megszállta a Buda­pest körül kiépitett védelmi rendszer legkülső övezetét Vecsés—Dunakeszi' között. Az 57. páncélos hadtest le­zárta Vecsés—Cegléd vona­lét, a 4. páncélos hadtest pedig Abony—Szolnok kö­zött védekezett. Néhány nap alatt tehát Budapest körzetében jelen­tősen megváltozott a hely­zet az ellenség előnyére. Ezt a hitlerista vezérkar azon­nal támadásra igyekezett kihasználni. Utasította Fri­essner vezérezredest: „A Dél hadseregcsoport minden erőt haladéktalanul vonjon össze Cegléd—Szolnok térsé­gében és erősen összponto­sított támadást hajtson végre Kecskemét irányába a Bu­dapest felé előretöri ellen-' ség szárnyára és mélyen a hátába". A szovjet csapatok októ­ber 29-én Indított támadása 100 kilométeres előretörés után, november 2-án meg­állt. A két gépesített had­test előnyomulásának üte­mét ugyanis csak egyetlen — gépkocsin szállított — lövészhadosztály tudta kö­vetni. A többi lövészerő még előremozgásban volt. Illetve azokat a szárnyak biztosítá­sa foglalta el. Így Budapest menetből (megállás nélküli támadással) történő elfogla­lására az egy lövészhadosz­tály ereje eleve nem lehetett elegendő, különösen azután, hogv a beérkezett páncélos hadosztályok jelentősen megerősítették a kezdetben gyenge védelmet. A szovjet csapatok Pilis. Vecsés, Öcsa-észak. Rákóczi-liget, Soroksár-délkelet vonalában sorozatos csapásokkal pró­bálták áttörni az ellenség ál­lásait. A szovjet főparancsnokság azonban felismerte, hogy ez csupán fölösleges véráldo­zatokhoz vezet. Ezért no­vember 4-én arra utasította Malinovszkij marsallt, hogy gyorsítsa meg főerőinek át­kelését a Tiszán, majd széJ les arcvonalon észak—észak. ,1 keletről és délről mért csa­pásokkal zúzza szét az el­lenség budapesti csoportosí­tását. TÓTH SÁNDOR alezredes Szöveg nélkül ÉRETTSÉGIZŐK FIGYELMÉBE! fl tablófényképek készítését megkezdtük műtermeinkben. Fényké­pész Szövetkezet, Kárász u. 7: Széchenyi tér 7: Lenin krt. 44. xS. 101 387 4 DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1969. NOVEMBER 20. 31. — Nem duma! Kivégezhettek vol­na, a században nem egyet a sze­münk előtt... És én önként vállal­tam. amiért becsuktak! Énrám az elveimet nem parancsolták rám, mint rátok a fronton! Én mindig magamtól, és ez mégis csak más... — Hát mi? Az istenedet, csak úgy meguntuk, és kész? Hadbíróság elől lógunk, már alulról szagolnánk az ibolyát, németekre lőttünk, nem a pofánkkal, hanem puskával... — Elég! — mondja élesen Deső. — Ebédeljünk. Fésűs Járó elképedve nézi a kato­nákat. — Ti ? Hát ezt nem tudtam... Ha tudom, én... Deső leinti. — Felesleges erről beszélni. A si­kertelen vállalkozások sorsa az, hogy el kel feledni őket. — Akokr is... Szóval lőttetek? És hogyan történt? — A ' főhadnagy úr tűzparancsot adott — mondja Gallai —, mi meg lőttünk. Olyan csinn-bumm volt, a gyönyörű krisztusát, ropogott a kör­nyék, láttad volna, behúzta nyakúi a német, de hát tíz percig tartott a vá­sár, aztán egyik vizsgálat a másik után. Te is lőhettél volna, egyen meg a rosseb, kihozod az embert a sod­rából ... Kínálta a főhadnagy úr a pisztolyát, igaza volt. ha olyan fene nagy természet van benned, kilyug­gathattad volna a csendőröket. — Féltem. — Hót akkor? — Nem érted? Félek, de mégis kellene valamit... Magamat is kí­nozom, nemcsak titeket, ha folyton rákérdezek erre a nyavalyás élet­re... hát miért nem ? Lehetett vol­na. Lettünk volna! De a kutya is minket mart. mindenfelé voltunk, hazaáruló bitangok, bűnözők, amit akarsz, csak ember nem. Irtott, aki hozzánk fért. Ügy kiirtottak minket, úgy megritkultunk! És nem hittek nekünk, a lelkünket kitettük, de bár­kinek inkább, csak nekünk nem... Most aztán itt vagyunk, magát is utálja az ember, miért olyan tehe­tetlen. Görnyedten ül, akkor ls ilyen gör­be volt a háta, mikor kizárták a gim­náziumbői. — Mi volt abban a röpcédulában ? — kérdeztem tőle, e pillanatban oly erős az emlék, mintha ott állnánk az udvaron, el is feledem, hogy másról van szó. — Melyikben? — Emlékszel Madaras igazgatóra, betyárul megmart miatta. Az iskola udvarán! Nyílott az orgona, csupa fehér orgona... — Nem tudom. — Mit nem tudsz? — A cédulát. — De hiszen elkaptak, amikor vit­ted 1 — Igen, de én nem olvastam. Még akkor semmi ilyet nem olvastam. — Tehát csBk apádért? — Igen. De ez már rég volt... Az­óta apám is meghalt, épp három éve, keservesen, mert nagyon rosszkor: úgy látszott, a német hadigépezet széttúrja a világot. — Igaz is, kihűl a lecsó — mondja Gallai —, mi a fenének főztem, ha elpovedáljátok az időt. Deső leül. — Azt hiszem — mondja halkan — sok mindent felül kell majd vizs­gálnunk. A háborút, ami előtte tör­tént ... talán az egész magyar törté­nelmet. elejétől végéig. Legendák és mentségek nélkül. Persze, nemcsak nekem. Neked is, Fésűs Járó, vagy ha jobban tetszik, nektek. — Azt akarod mondani, hogy mindnyájan egyformán... — Nem. De te is itt rohadsz, akár­csak én miért? Erre a miértre ne egyszerűsítsük a választ. Nem sza­bad... Szigorú tárgyilagosság híján túl sok lesz a hős, túl kevés a gaz­ember, vagy fordítva. De még fon­tosabb a megmaradók felelősségének foka. Külön-külön, és becsületesen, különben káosszal kezdünk megint, összemosódik . az egész — Igen, ezt értem, de addig is... miért ne próbálnánk meg? Van itt néhány fegyver, ha csak egyetlen el­lenséget pusztítunk el, egyetlen egyet... — Nem. az ilyesmi már nem több gesztusnál, a háború menetét nem befolyásolja. — Akkor is valami! Tett! — Amellyel, ne haragudj a szóki­mondásért, érdemeket lehet szerezni a győztes szemében. — Mit akarsz ezzel mondani? Az oroszok, hát megáll az eszem ... egy­szerűen csak nagyhatalomnak nézed őket, akik megverik a másik nagy­hatalmat? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents