Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-20 / 269. szám

59. évfolyam, 269. szám 1969. NOVEMBER 20., CSÜTÖRTÖK Megjelenik hétfő kivé. telével mindennap, hét­köznap 8. vasárnap 12 oldalon. ÁRA: 80 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Tárgyalások Teheránban Iráni városokkai ismerkedik a magyar küldöttség Mint jelentettük, Teherán- felsőoktatásügyi miniszter- ügyminiszter és Puyani. Irán ban megkezdődtek Losonczi helyettesével. A beszélgetés budapesti nagykövete kísérte Uiést tartott a Csongrád megyei pártbizottság Pál és az iráni sah tárgya- során felvetették, hogy Ma­lásai. A tárgyalások felölelték a kérdések széles körét: a nemzetközi problémákat, a két ország belső helyzetét, valamint Magyarország és Irán kölcsönös kapcsolatait — mondotta a TASZSZ tu­dósítójának dr. Házi Vencel, a Magyar Népköztársaság külügyminiszter-helyettese. Nemzetközi kérdésekről szólva a felek kifejezésre juttatták azt a véleményü­ket hogy harcolni kell min­den kiélezett nemzetközi probléma békés megoldásá­ért. Az iráni fél kifejezte, kész továbbfejleszteni kap­csolatait minden szocialista országgal és különösen a Szovjetunióval. Molnár János művelődés­ügyi miniszterhelyettes ta­lálkozott Akbar Etamaddal. Irán tudományos kutatás-és gyarország segítséget nyújt­hat Iránnak egyes főiskolai oktatási tervek összeállításá­ban és a budapesti és a te­heráni egyetemek tudomá­nyos munkákat cserélhetnek. Molnár János találkozott Merdad Palbod müvelődés­és művészetügyi miniszterrel is. Ennek sörán Molnár Já­nos ajándékképpen átnyúj­totta iráni szerzők magyar nyelvre fordított és Magyar­országon kiadott müveit. A megbeszélésen szóba került, hogy Magyarországon kiad­ják mai iráni szerzők és Iránban magyar szerzők mű­veit. Sz?rdán reggel útra keltek a magyar vendégek, hogy meglátogassák Irán két ne­vezetes városát: Shiraz-t és Isfahan-t. A magyar államfőt iráni részről Hasszán Zahedi bel­A negyedik ötéves tervben Tízmilliárd forint a vízellátás javítására Szegeden, az Alsótiszavi­déki Vízügyi Igazgatóság székházában kétnapos táj­értekezlet kezdődött négy alföldi megye vízügyi szak­embereinek részvételével. Forgó László, a helyi igaz­gatóság vezetője köszöntöt­te a megjelenteket, majd Il­lés György, az OVH főosz­tályvezetője előadásában el­mondotta. hogy amíg a má­sodik ötéves tervidőszakban a települések vízellátására es csatornázásra 4 milliárdot költöttek, addig a harmadik öteves tervben csaknem 6 milliárdot. A negyedik terv­időszakban pedig az erre fordított összeg meghaladja majd a 10 milliárdot. Szó­lott arról, hogy egy évtized­del ezelőtt az országban a lakosság 36 százalékának ott­honába jutott csak el vízr vezeték. Jövőre ez az arány eléri az 54 százalékot és a negyedik ötéves tervidőszak végére a 10 százalékot. Mindez bizonyítja a kor­mányzati szervek óriási erő­feszítését. a lakosság vízel­látásának javítására. Ezután Kovács Gyula, az OVH osztályvezetője a víz­gazdálkodási társulatok ta­nácsi kapcsolatairól, Éliás László, a Minisztertanács ta­nácsi szervek osztályának munkatársa pedig a vízügyi igazgatósáfeok és a tanácsok együttműködéséről szólott. Á fejlesztés gondjairól és problémáiról is szó esett a tanácskozáson. Timler Ró­bertné,, az Országos Terv­hivatal osztályvezető-helyet­tese felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a közművesítés! prcv&ram megvalósítása a mélyépítési kapacitás elég­telensége és anyaghiány mi­gtt sokszor szenved késedel­met. 1 Soltész József. az OVH főosztály anak helyettes ve­zetője a lakott helyen be­lüli vízrendezés kérdéseivel foglalkozott. A városok és falvak — mint mondotta — sokat segíthetnek önmagu­kon. A kétnapos tanácskozás résztvevőinek ma szakmai filmeket vetítenek az Al­földön nagy mennyiségben feltárt hévizek hasznosítá­sáról, a vizek védelméről és a szennyvizek elvezetéséről. el. Losonczi Pált és kísére­tét Fars tartomány fökor­mányzója fogadta. Elhang­zott a két ország himnusza, majd Losonczi Pál ellépett a felsorakozott díszszázad előtt. A gépkocsisor ezután át­haladt Shiraz városán az 50 km-re fekvő Persepolis felé. I. Dareiosz perzsa király időszámításunk előtt kb. 500 évvel kezdte el a fényűző palota építését, a 2500 éves, felbecsülhetetlen értékű ro­mok feltárása alig 40 éve kezdődött és napjainkban is tart. A magyar vendégek (többek között) megtekintet­ték az Apadanát, a királyi ünnepségek termét. Losonczi Pál beírta nevét a múzeum emlékkönyvébe. Rövid pihenő kö,vetkezett a Shiraz híres rózsakertjei­nek egyikében emelkedő Er­ram palotában, majd ünne­pélyes búcsúztatás után to­vább indult a magyar ven­dégek különgépe az ősi fő­város, Isfahan felé. Isfahánt, amelyet a perzsa építőművé­szet jelentős alkotásai gaz­dagítanak. ma Irán második legnagyobb kulturális, ipari és kereskedelemi központja­ként tartják számon. Közelé­ben szovjet segítséggel acél­mű épül. A különgép egyórás út után érkezett Isfahanba. ahol Ustandar tartomány főkor­ményzója fogadta a vendé­geket. A városba vezető úton a lakosság népviseletbe öl­tözött képviselői a vendég­szeretet jelképével: meleget és fényt adó gyertyafények­kel ós ennivalóval várták 3 vendégeket. Este a főkormányzó va­csorát adott Losonczi Pál és kísérete tiszteletére. (MTI) A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottsága tegnap az újszegedi megyei pártiskolán ülést tar­tott. Győri Imne elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei párt­bizottság első titkára nyitotta meg a ta­nácskozást. majd a pártbizottság elfogadta az előterjesztett napirendet. A munkásosztály helyzetéről szóló párt­határozat végrehajtásának megyei tapasz­talatairól szóló végrehajtó bizottsági írá­sos jelentéshez Rózsa István elvtárs, a megyei pártbizottság titkára fűzött kiegé­szítést. A dolgozó nők társadalmi, gazda­sági helyzetéről és a nők között végzett politikai munkáról szóló végrehajtó bi­zottsági jelentést dr. Ágoston József elv­társ, a megyei pártbizottság titkára indo­kolta. A pártbizottság — napirendjének meg­felelően — a két témáról együttes vitát rendezett. A vitában a következő elvtár­sak szólaltak fel: Lácsán Mihályné or­szággyűlési képviselő, Krajkó András nyugdíjas, Török József, a hódmezővásár­helyi városi pártbizottság első titkára. Juhász József, az SZMT vezető titkára, dr. Sialontai József, a megyei tanács osz­tályvezetője, Reseterits Sándorné. a Sze­gedi Textilművek pártbizottságának tit­kára, dr. Ábrahám Antalné, a Szegedi Konzervgyár .igazgatója, Csápenszki Ist­ván, a szegedi járási pártbizottság első titkára, dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság titkára, Tóth Szilveszterné országgyűlési képviselő. Szabó Sándor, a Szegedi Ruhagyár főmérnöke. Ladányi Benedek, a megyei tanács osztályvezetője, és Sípos Mihály, a Csongrád megyei Ál­lami Építőipari Vállalat igazgatója. A vitában elhangzott felszólalásokra a két napirend előadója atila meg a vá­laszt. majd a megvei pártbizottság mind az írásos előterjesztéseket, mind a szóbeli indoklásokat — a vitában elhangzott ja­vaslatokkal együtt — egyhangúlag elfo­gadta. A megyei pártbizottság ülésén Győri Imre elvtárs mondott zárszót. i As Apollo—12 utasai a Holdon Sikeresen leszállt a Hold felszínére az Apollo—12 űr­hajó holdkompja, az Intre­pid, Charles Conrad és Alan Beán űrhajósokkal. A leszállás helye az úgy­nevezett Viharok tengerén van, a Hold jól ismert Ko­pernikus kráterétől mintegy 320 kilométerre délre és mintegy 210—240 méterre a korábban a Holdra küldött Surveyor—3 amerikai hold­szondától. Az űrhajósok egyik feladata a Surveyor— 3 megtekintése és egyes ré­szeinek visszahozatala a Földre. A leszállásnál ezút­tal nagyobb porfelhő kelet­kezett, mint Armstrong és Aldrin nyári űrutazása so­Á Délmagyarország emléktáblája Tegnap délelőtt emléktáblát avatott a Délmagyarország szerkesztősége és az I. kerü­leti tanács végrehajtó bizottsága a Jókai utca 4. számú házon, ahol 25 évvel ezelőtt ismét megjelent a fasiszták által 1944 tavaszán betiltott Délmagyarország. Képün­kön: az ünnepség résztvevőinek egy csoportja. (Az ünnepségről szóló tudósítás lapunk 3. oldalán) rán, az Intrepid két utasa nem is látta a talajt. Con­rad később megállapította: könnyen bajba kerülhettek volna, mert a leszállás alig hét méterre a Surveyor­kráter meglehetősen mere­dek partjától sikerült, s ha ez a partoldalon történik a holdkomp felborulhatott volna. A tervszerű pontossággal végrehajtott leszállás ma­gyarországi időpont szerint szerdán reggel 7.53 órakor következett be. A kétmrha­jós, aki négy és fél órát töl­tött a Hold felszínén a her­metikusan lezárt kabinban, megkezdte a kabin nyomás­talanítását, majd 35 perccel az eredetileg kitűzött határ­idő után, vagyis magyaror­szági idő szerint 12 óra 33 perckor Conrad megkezdte leereszkedését a Hold fel­színe fölé mintegy 3 méter magasba emelkedő, lábakon álló holdkomp létráján. Az éigtest felszínére 12 óra 45 perckor lépett. Conrad leereszkedését a létrán és az első lépéseket a Holdon társa Beán színes televízió segítségével köz­vetítette a Hold felszínéről. A képek minősége ez alka­lommal gyengébb volt, mint a korábbi fekete-fehér tévéközvetítés, amelyet az Apollo—11 útjáról július­ban sugároztak. A harmadik Holdat járó embert, Conradot fél óra múlva társa, Beán is követ­te. Röviddel ezután az űr­hajósok leszerelték az Int­repid oldaláról a tv-kame­rát, ez azonban közben el­romlott és nem közvetít képeket. A földi szakértők véleménye szerint képcsöve éghetett ki, a lencsébe ke­rült közvetlen erős megvi­lágítástól. Az űrhajósok megkísérelték a kamera megjavítását, de eredmény­telenül. A két űrhajós első meg­figyelései közül a legfonto­sabb Conrad jelentése, amely szerint látja a Sur­veyor űrállomást. A Hold felszínét borító porréteg a leszállás helyénél puhább­A holdkomp a Holdon nak bizonyult, mint az első holdsétánál és csizmájuk mélyebben süllyedt bele. Conrad és Beán is megfi­gyelte a felszínen az apró, üvegszerü golyócskákat. Az űrhajósok panaszkod­tak,_ hogy a por rátelepszik védőóltözetükre és „igen piszkosak lesznek". „Kefére lenne szükségünk" — mon­dották tréfálkozva. Az első „készenléti" kő­zetminták összegyűjtése után a tudományos mérő­műszerek elhelyezése a tervnek megfelelően ment végbe. Az űrhajósok kitűz­ték a Hold felszínére az amerikai zászlót. A körül­belül három és fél órás holdséta során az űrhajó­sok mindvégig kiváló ke­délyállapotban voltak, gyakran tréfálkoztak a föl­di irányító központ munka­társaival és különösen Con­rad. sokat nevetgélt. Beán egyébként csaknem- egy órával kevesebbet töltött az égitest felszínén, mint Con­rad, másodiknak szállt ki (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents