Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-19 / 268. szám

Elhunyt dr. Komáromi László Dr. Komáromi László elv­társ, az MSZMP Szeged vá­rosi bizottságának osztályve­zetője, november 18-án, éle­tének 38. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Munkás családból szárma­zott, a jutagyárban volt könyvelő, majd a Tudomány­egyetemen szerzett diplomát. 1955 óta tagja pártunknak, s ismert társadalmi munkás Szegeden. A városi pártbi­zottság munkatársa lett 1963­ban, osztályvezetője 1967 óta. Eredményes tevékeny­ségéért 1966-ban a Munka Érdemrend bronz fokozatá­val tüntették ki. Szerény, kötelességtudó, nagy munkabírású, szorgal­mas és közvetlen elvtársként emlékezünk rá, úgy is, mint a pártbizottság pártalapszer­vezetének titkárára. Dr. Komáromi László elv­társat a Szeged városi párt­bizottság saját halottjának tekinti.' Temetése holnap, csütörtö­kön délután 3 órakor, a Bel­városi-temetőben lesz. MSZMP Szeged városi bizottsága Tanulmányi versenyek A művelődésügyi miniszter — az érdekelt szaktárcák­kal és a KISZ Központi Bi­zottságával egyetértésben — az 1969—70-es tanévre meg­hirdette az országos közép­iskolai tanulmányi versenyt, valamint az Arany Dánlel matematikai versenyt. Az országos középiskolai tanulmányi versenyen har­madik és negyedik osztályos diákok vehetnek részt, s egy tanuló legfeljebb két tan­tárgyban indulhat. van az Árpádokkal Busz és grimbusz Fekete lakásavató Tizenhét lakó bosszanko­dik egy új társasházban — mi ez? Megszokott dolog. Még az sem szokatlan, ha esetleg társasház híján bosz­szankodik. Az a tizenhét a Galamb utca 10. számú ház­ban, akiknek nevében dr. Janóczki Lászlóné írt leve­let, azért, mert a Szegedi Építő Ktsz az augusztusi beköltözés óta halogatja a szükséges javítási munká­kat. Lefelejtették a pince­ajtót, sőt a konyhából el­spórolták a beépített —, il­ieve egyelőre láthatatlan — konyhabútort. Az árát nem akarják visszatéríteni, be­szerelni csak akkor hajlan­dók. ha a lakók fizetnek, az OTP viszont addig nem fi­zeti ki a visszatartott tíz százalékot, amíg a ktsz nem pótolja a hiányosságokat. A reklamáló lakók pedig sorra megkapják a nem egészen udvarias megjegyzéseket — a levél tanúsága szerint. Mintha a ktsz tenne szíves­séget azoknak, akiknek pén­zéből él. Nyilván tudják: kevés a fóka, sok az eszki­mó. Csak azt nem, hogy néhány év alatt kiegyenlí­tettebbé válnak a viszonyok, s akkor még szükség lehet a makulátlan hírnévre. Két levelet is kaptunk ezen a héten autóbuszügy­ben. A Patyolat Vállalat — amely nemi-égiben költözött ki a Fonógyári útra — dol­gozóinak nevében a szak­szervezeti bizottság érvel amellett, hogy az épület elé autóbuszmegálló kerüljön. Ezt kérték a 10-es autóköz­lekedési vállalattól is, amely udvariasan közölte, hogy nem teheti, mert a szom­szédban — ötszáz méterrel távolabbra — a fémipari vállalattal folytat tárgyalá­sokat arról, hogy a tulajdo­nukban levő autóbuszt át­veszik, s egyben odahelye­zik át a megállót, amely eddig négyszáz méterre volt a Patyolattól. Azt is hozzá­tették, hogy a közeljövőben az új ipari útvonal növekvő igényeit is figyelembe ve­szik, s bővítik az ottani já­ratokat. Mindez, persze, nem vigasztalja a Patyolat dol­gozóit: van igazság abban, hogy ha a városon belül le­het egymáshoz közeleső megállókat létesíteni, . akkor kettő ezen a félkilométeren ls elfér. Ezen a félkilométe­ren, ahol nincs gyalogjárda, csak veszély van, és télen a hó. Busz nélkül maradtak a gumigyár szatymazról bejáró dolgozói is, pedig náluk meg-megáll ez a közkedvelt szegedi szállítóalkamatos­ság. Csakhogy időnként ké­sik egy keveset, félórácskát. S ha már nagyon késik, ak­kor szégyenlősen elrobog, hátra se nézve. Így történt ez november 9-én és 10-én. Vasárnap késett, hétfőn a negyednégyes egyszerűen meg se élit. Most levélben kérdezik a szégyenlős busz­tól: miért? S azt is, hogy nem lehetne-e a „mini­busz" helyett nagyobb ko­csit küldeni, hiszen sokkal több újabban az utas? Iskolások sötétben Egy aggódó gedói anyától is kaptunk levelet, aki most vette észre Tarjántelep és környéke esti kontrasztját Azt, hogy villany kellene a gedói Iskola környékére ls, mert későőszi, téli estéken bizony félve járnak haza a Fenyő kerestetik! A tél nem tél hó nélkül, a karácsony nem karácsony fenyő nélkül. Különösen ott kell nagyon a magasba nyú­ló, hegyes levelű fa, ahol nemcsak egy család, ha­nem egy egész város nézi. A Klauzál téren például, ahol már évek óta megren­dezi a Télapó-ünnepséget a KISZ Szeged városi bizott­sága. Eddig szerencséjük volt az ünnepség felelőseinek: télről télre találtak olyan fenyőt, amely nemcsak elég magas és arányos termetű volt, de olyat is, amelytől hajlandó volt megválni a gazdája. Üjszegedi gazdája — mert amióta szokássá vált a Kla­uzál téri karácsony, azóta mindig a Tisza túlsó part­ján levő kertekből került ki az estéről estére megcso­dált törzs. Most azonban ugyancsak bajban vannak a Télapó-fe­lelősök. Hiába járják a jól ismert utcákat, csak nem akar egy tucatnyi méteres fenyő sem az útjukba akad­ni. Ha pedig olykor mégis találnak egyet, attól meg a gazdája nem hajlandó meg­válni, semmi pénzért. Fő a fejük tehát a ren­dezőknek, hiszen egyre kö­zelebb a nagy karácsonyi ünnep, és még sehol, de se­hol a tetők fölé nyúló zöld fa. Ezért kérik hát illendően Szeged tisztelt fenyőtulajdo­nosait, mármint azokat, akiknek kertjét legalább egy 12—13 méteres példány dí­szíti, hogy jelentkezzenek az Ifjúsági Házban, s jelöljék meg — az illendő ár mel­lett — az elfűrészelés he­lyét. Egy egész várost tesz­nek boldoggá ezzel a kettős megjelöléssel... A. U a fa r mii ja vitásról Mintegy százötven hazai és külföldi — csehszlovák, lengyel, NDK-beli és szov­jet — szakember részvéte­lével háromnapos nemzet­közi vasúti jármújavító konferencia kezdődött ked­den Miskolcon, a Technika Házában. Megnyitó beszédet Harmati Sándor, a MÁV vezérigazgató helyettese mondott, majd a külföldi szakemberek számoltak be a hazájukban alkalmazott leg­korszerűbb módszerekről, valamint a távlati fejleszté­si elképzelésekről. Ezt köve­tően a résztvevők két szek­cióban folytatták a tanács­kozást. kisiskolások. Különösen az Északi körút környékén kelne el néhány lámpa. Együttérzünk a félős iskolá­sokkal: az iskolatelevízióért indított kampány idején ta­lán nem hat ez korszerűt; lennék. Köszönet a vérért Dénes Ágnes szentesi ol­vasónk két évig betegeske­dett, s ezalatt hatvan liter vért adtak neki ismeretlen jótevők. Ügy tudja, mintegy kétszáz ember véradására volt ehhez szükség. Ezért mond köszönetet — jelké­pesen — most a védőnőkép­ző növendékeinek, akik évről évre ingyenesen adnak vért Százhatvanan. A jómúltkoróban a szege­di járás falvaiban időzött dr. Erdei Ferenc akadémi­kus, a Hazafias Népfront főtitkára. Mondta is: Baj van az Árpádokkal. Mégse járja, hogy kettő is van az emlékhelyekből, történelmi feladatunk rendezni végre. Legutóbb november 7-én Szabó Pál szubjektív riport­ban számolt be a Népszava hasábjain Szeged környéki utazásáról, s lehangolóan a Pusztaszeren tapasztaltak­ról. Lapunkban mi is szóvá tettük már ezt többször, így például Regélő Pusztaszer : és Szeged bolygói (Puszta­szer) cikkeinkben. Fekete és fehér magyarok Kezdjük mindjárt az ele­jén. A korabeli források Ár­pád népét fekete magyarok­nak nevezik. Lakhelyük után a Volgát is fekete folyónak emlegetik és környékét. Dr. László Gyula régész-profesz­szor feltételezései szerint a honfoglalás nem egy, hanem két szakaszban történt, vagyis a magyarság anya­ági csoportja, a „fehér ma­gyarok" 200—280 évvel meg­előzték Árpádot, Árpád né­pét, a fekete magyarokat. Kétségtelen, hogy a magyar irodalom nagyjai sokat és sokszor foglalkoztak Pusz­i faszerrel. Anonymus is. Árpád vezér és vitézei haj­danán n diadalmas alpári csata után, 896-ban megpi­henni a Körtvély-tó és a Gyümölcsény-erdő mellé vonultak, ahol 34 napig pi­hentek, s az ország ügyeit­bajait elintézték. Ezt nevez­ték az ősmagyarok Szernek. Törvényt tettek a közügyek­ben, s az örökséget megpe­csételték. A 30 ezer harcos nagy távolságot járhatott be a környező vidéken és 10 —12 kilométer távolságban ellephették a tóját. Pusztaszer sorsa A legnagyobb birtokos az antivilégban gróf Pallavicinl volt. A mostani Sándorfalva, Sövényháza, Baks, Puszta­szer volt az övé, de Algyő. Tömörkény, Csanytelek te­rülete ls mind-mind grófi parancsra hallgatott Pusz­taszeren többször osztoztak. JII. Károly 1733-ban Puszta­szert a mindszenti uradal­mak hívének, Erdődi György grófnak adományoz­ta. Hét évtized múltán az Erdődi-örökösök 1803-ban a birtokaikat a rajta levő ter­hekkel együtt eladták őr­gróf Pallavicini családjának, dp a család Kecskeméttel egyezségre lépett, és így Fel­ső-Pusztaszer Kecskemété, Alsó-Pusztaszer pedig a Pallavicini családé maradt. Az ezeréves dicsőség, ünnep­ség keretében Szeged és Kecskemét versengett, me­lyik város kötelessége az emlékmű felállítása. Az or­szággyűlés úgy döntött, hogy Alsó-Pusztaszeren — a mai Sövényházán —, a hajdani monostor helyén állami pénzből is áldozzanak Árpád emlékének. Rivalizált a két város, s végeredményben két szobor épült, mindkettő 1896-ban. A A sövényházi, illetve al­só-pusztaszeri ezeréves Ár­pád-emlékmű felavatásához hozzájárult Pallavicini is. Ingyen rendelkezésre bo­csátotta a „mesterséges halmot", és 1220 forintot adott. Az ünnepség 1896 jú­nius 27-én zajlott le.- A né­pet szeptember első vasár­napján szoborbúcsúval „szó­rakoztatták", amikor a ha­talmas uradalom minden dolgozóját ingyen pörkölttel vendégelték meg. Péter László a Csongrád megyei Hírlap november 16-i számában fejtette ki véleményét a pusztaszeri Arpád-emlékkel, -emlékliely­lyekkel kapcsolatban, ö is úgy foglalt állást, hogy ren­dezni kell az Arpád-emlék­mű és a nemzeti liget sor­sát, ugyanakkor a pusztasze­ri „Árpád-obellszket," se ha­nyagolják el. Minden év szeptember első vasárnapján a szegedi tájból sok ezren mennek Sövényházára, hbgy a hősi múltra emlékezve ün­nepeljenek. Terv az Árpád-ligetre Korábban készült egy terv, az ÉVM Tudományos és Tervező Intézet készítet­te az Árpád-liget fejlesztésé­ről. Ez több évre szól. A részletes kivitelezési tervek hozzávetőlegesen 10—11 mil­lió forint költséget mutat­nak. A járási tanács vb a közelmúltban Sövényházán tartotta ülését. Határozat született; anyagilag is tá­mogatja a járás ezt a ne­mes beruházást, de kérte, mivel nemcsak a szegedi já­rás ügye, a megye, esetleg az oiwzág is adjon némi se­gítséget. Legszükségesebb egy szolgáltatóegység lét­rehozása, vendégszobákkal, szolgálati lakással, továbbá a közművesítés, hiszen éven­ként sokan megfordulnak itt az országból és külföldről. Tájjellegű múzeumról i» tárgyaltak. Alsó- és Felső-Szer 1945 után az Árpád-ünne­peket több alkalommal megtartották. Az első na­gyobb rendezvényre 1948­ban országos jelleggel ke­rült sor. 1957-től pedig minden esztendő első szep­temberi vasárnapján ide za­rándokol a nép. Több el­gondolás lehet a jelenlegi helyzet egyszerűsítésére, rendezésére. Részben amit Péter László javasolt, a mostani Pusztaszert, ami hajdan Kecskemété volt,' Üj-Pusztaszernek nevezzék — de legalábbis az emlék­művet és környékét — vagy szállítsák el az Árpád-li­getbe, a hajdani Alsó-Pusz­taszer, Sövényháza területé­re. Ha már a javaslatok­nál tartunk, javasolhatjuk Felső-Pusztaszernek, illetve Alsó-Pusztaszernek ls az elnevezést. Ez nem a mi dolgunk. Legutóbb, 1969 szeptember első vasárnapján Péter Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagja, külügy­miniszter, ünnepi beszédében a következőket mondta: „Ez az összejövetel, amellett, hogy ennek a vidéknek az ünnepe, községeké, városoké, családoké, annak következ­tében, hogy egy család az egész ország, ezért ez na­gyobb jelentőségű ünnep, nemcsak sövényházi, nem­csak pusztaszeri, nemcsak szegedi járási, hanem az or­szágnak is eseménye." Történelmi adósságunk ez. Rendezzük becsülettel és minél hamarabb. Sz. Lukács Imre Több szolgáltató kisiparost A KIOSZ Csongrád me­gyei választmánya ülést tar­tott tegnap Szegeden, a KI­OSZ tanácstermében. Részt vett a tanácskozáson Gömöri Lajos, a KIOSZ országos el­nökhelyettese is. A megyei vezetőség beszámolóját Vass Ferencné megyei titkár tar­totta. A kisiparosokat érintő jogszabályokról és anyagbe­szerzési gondjaikról beszélt. Csongrád megyében és Szegeden jelenleg 4114 kis­iparos tevékenykedik, szol­gáltató és javító, valamint árutermelő szakmákban. Az 1965-ben nyilvántartott kis­iparosok száma 1968-ra 490 fővel emelkedett, azonban még mindig nem tudják ki­elégíteni az igényeket. A kisiparosok számának növe­lése és a kontárság meg­szüntetése miatt a szakkép­zetteknek mellékfoglalkozás­ként iparengedélyt adnak. Különösen a szolgáltató te­vékenységet végző kisiparo­sok számát kell emelni és a jelenleg iparengedéllyel ren­delkezők munkájának minő­ségét javítani. Ezért rendsze­res szakmai továbbképző tanfolyamokat szerveznek. Szükséges volna a jótállás, az éjszakai, valamint az ün­nepnapi ügyelet bevezetése is. A beszámoló után a vá­lasztmányi tisztségéről le­mondott Zemlériyi István és Juhász László helyett egy­hangú szavazással Piskóthy Lászlónét és Gyömsödi Já­nost' választottak meg. Szeged szobrai Sellő (102.) Makrisz Agamemnon másfélszeres életnagysá­gú, vörösrézből kalapált, szürrealista stílusú szobra a Borvendég Béla állal tervezett Tisza-parti toronyházat díszíti. Az alkotás 1961-ben került a helyére. SZERDA, 1969. NOVEMBER 19. DÉLMAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents