Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-18 / 267. szám

Törvény a szakmun kásképzésről (1.) Középiskolás fokon Nemrégen látott napvilágot az 1969. évi VI. törvény a szakmunkásképzésről, amely a következő eszfendő első napján lép érvénybe. Időközben megjelent a törvény végrehajtási utasítása is, hogy segítséget, eligazítást nyújtson és meghatározza az alaptörvényben fogr laliak alkalmazását. Szükségszerű és időszerű volt az új törvény, hiszen nem kisebb dologról van szó, mint a magyar munkásosztály utánpótlásának életéről, neveléséről szakmai képzésének rendjéről. A MÜM 600-as számú szegedi iskolájában László Nándor igazgatóval beszélgettem, aki hosszú évtizedeket töltött el a seakmát tanuló Ifjúság között. Az igazgató régi időkre emlékezik vissza, idézeteket olvas fel a közel százéves újságokból. Igaz, hogy nagyon távoli időszakról ad számot a korabeli krónika, de talán nem érdektelen az emlékezés nagyapáinkra, a valamikori inasokra. A múlt század vége felé a Krónika VII. évfolyamának 24. száma, 1879. június 15-én, a 3. oldalán így ír: „Minden civilizált államban hozattak inár törvényeket az állatkínzás ellen, de a tanoncok kínzása ellen nincs semmi rendszabály." A Vas- és Fémmunkások Szaklapja 1894. július 28-án a következőket írta a zsenge dongájú gyermekek kizsákmányolásáról: „Nagy János (Cerháti út 16.) lakatos üzletében nem kevesebb, mint húsz inas van alkalmazva, éspedig úgy, hogy akiknek szülei fizetni képesek 100—150 forint tandíjat, 2 évet; akiknek szülei nem képesek fizetni, azok 3—31/, évet kénytelenek tanulni és ha még hozzáteszszük, hogy nem ad tanoncainak büntetésből enni, hogy 10 óra helyett dolgoztatja őket sokszor 14—15 órát, sőt egész éjjeleken kereszmodern termelés viszonyai között túlhaladott már egyes szakmai csoportok differenciáltsága, helyette az lenne a! korszerű,' ha több szakma együvé koncentrálódna. Más szóval kifejezve a szakmunkásképzés célja: korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista világnézetű és erkölcsű szakmunkások nevelése. Az új törvény is így határozza meg a Vita a varosesztétika kérdéseiről Tornakert a vízparton tül, könnyen eltalálhatjuk, szakmunkásképzés célját. hogy miért vannak közöttünk satnya munkások." Ennél is tragikusabb eseményről ad hírt a Népszava 1909. augusztus 27-én, amikor a kiskorúak, a munkásgyerekek egészségvédelméről, az őket ért üzemi balesetekről ír. „A W. M.-gyárban történt robbanás által Az új szakmunkásképzésről alkotott törvény, illetve annak végrehajtási utasítása „rendet teremt" a képzés szervezeti vonalán is. A régebbi szétaprózott szakmai ágakban több összevonást rendel el. s az eddigi 280 —300 szakma helyett 180— 200 szakmában fogják öszokozott szerencsétlenségnek sze az ismereteket. A tör14 halálos áldozata volt. Ebből 3 fő 13 éves volt, egy 14 éves, három 17 éves, egy 12 éves és egy 18 éves fiatal." A szegedi 624-es számú szakmunkásképző i gazgatóhelyettese, István mondja: vény kimondja, hogy szakmunkásképzés csak az Országos Szakmunkásképzési Jegyzékben felsorolt szakmákban és az ott meghatározott feltételek szerint, iskola folyhat. Salamon A törvény első része általános rendelkezéseket tarA tudományos és tech- talmaz, amelyben rögzíti azt, nikai haladásnak hazánkban hogy az állam feladata a is kibontakozó és várható szakmunkásképző iskolák eredménye szükségszerűen létesítése és azok fenntarmegköveteli az oktatással és tása, de a gyakorlati oktaneveléssel szemben támasz- tás céljára tanműhelyt áltott igények reális számbavételét. Azaz, átfogó szakképzettségű munkásokra van szükség, akik ismerik az összes műveletek sajátosságait és a különféle berendezések működési elveit. A Anyakönyvi hírek i. kurd let Házasság: lllosvay György es Juzba i'.niKŐ, Hlegel VfKlur es Temesvári Firoska, Molnár László es Győrit Mária, Kiss Zsigmond es Virganez Etelka hazussagot kötöttek. Születés: Harkai Józsefnek és Suti Matildnak József, Kováes Lászlónak es Tarkó Annának Krisztina, dr. Bajnoczky Istvánnak es Malachowsky Katalinnak István Kichárd, Poniyik Pálnak és Redai Máriának Pal, Percslcft Kálmánunk es Szakái Erzsébetnek Tamás, Wolf Jánosnak és Samu Teréziának Terézia, Vály Józsefnek és Hadobás Saroltának Attila, Major Sándornak es Hajdú Piroskának Zoltán Sándor, Dalkó Józsefnek es Lajko Franciskának Zoltán, Selmeczl Lászlónak és Molnár Vtktórtanuk László, Horváth Györgynek os Sejben Mártának Attila, dr. Kohlmann Ferenenek es Foltenyl Katalinnak Krisztina, Börcsök Antalnak és Rovo Mariának Csilla Edit, Tamaskó Janosnak és Dunai-Kovács Zsófiának Köbért János, Kiskerti Mihálynak és Putnik Daflnánuk Miklós. Szendrenyi Emilnek es Ungi Honának Gabriella Vera. Oláh Mihálynak es Csúnyt Erzsébetnek Erika. Komaromi Józsefnek és Orbán Lídiának József, Károssy Csabának és Gomört ibolyának Keka Orsolya, l.aczl Istvánnak és Tandart Valériának Miklós, Katona Sándornak es Mászunk Máriának Tünde, Horváth Laszlonak és Kovács Margitunk Ágnes, Molnár Gergelynek es Szeli Erzsébetnek Zoltán. Arany Jánosnak es Turi Annanak János, Katona Jánosnak es Szabó Klárunak Klára Anikó. Borús Gábornak és Jó Piroskának Gábor, Bálint Andrasnak es Somogyi Teréziának, Attila, Terhes Antalnak es Nagy Ágnesnek Antal, dr. Konc/. •Innosnak es Tóth Zsuzsannának Tímea Zsuzsanna. Miklós Ferenenek es Sarkad! Ilonának Ferenc, Csunady Lászlónak és Balogh Erzsébetnek Judit Viktória. Felföldi Károlynak és Csókás! Etelkának Zoltán Gábor, Daka Jánosnak és Börrsök Irénnek Judit, Jövárl Istvánnak és Szabó Margitnak Róbert. Uódt Istvánnak és rrrenezt Eszternek Tibor Zoltán, Tompa Péternek és Bor Editnek Péter. Godó Ferencnek es Török Gizellának Feri ne, dr. Lázár Ferencnek és Enel Ágotának Csaba Zsolt, Szlraki lstvannuk és Ma.lláth Máriának István, Csöke Antalnak es Furus Mártának Mária. Kls-Molnár Józsefnek ás Gllllch Évának Gábor József. ArDás Károlvnak és Mnrtlnovlts Ilonának János Imre. Zsotér Mlhálvnak és Pataki Mnrrltnak Andrea Anikó Gábor Istvánnak és Zádort Matildnak Miklós szeder Lalosnnk és Krlcsek Valériának Zoltán nevű overmekük született. h«l*!czá»: Kovács Géza. Bélién József. Vöt Gáborné Gulvás Vilma. Gora Mihá'v. Jsnkó Sándor. MTozinka Gvuláné Nasv Anna. Juhász Jánosné • Csurgó Etelka. Rörosttk Ferencné Asboth Xénia Ilona, Sztojalovszky Adolf. Zsigmond Zoltán, Varga Jánosné Pintér Erzsébet, Szabó Atilla, Nagy Gyula, Tóth Adámne Lavór Rozália, Viski Gyula Dezső, Kovács Mónika, Nacsa Dezső, Somogyi József, Gofnbos Mihalyné Kiss Rozália, Wéber Antalné Kocsondi Erzsébet, Csikós Gyöngyi, Kovács Mihály meghalt. III. KERÜLET Házasság: Erdélyi Antal és Bodó Etel házasságot kötöttek. Születés: Harnoczi László Csabának és Fodor Margitnak Gabriella. Zsoldos Imre Lászlónak és Lengyel Évának AfTTla. Szőke Mihálynak és Szanka Vilmának Ágnes. Kovács Ferencnek és Ocsat Máriának Mária Margit, Kovács Lajos Lászlónak és Ronyecz Máriának Attila Károly. Köles Lászlónak és Jakab Edit Máriának László, Csernus András Mihálynak és Fábián Margitnak Andrea Eva. Kiss Dezső Józsefnek és Szilágyi Klára Ilonának Zoltán Csaba. Csikós István Ferencnek és Pusztay Blankanak László. Csikós István Ferencnek és Pusztay Blankának Józséf. Németh Sándornak és Tót Piroskának Angéla Piroska, Kiss Ernő Ferencnek és Kormos Máriának Zsuzsanna Mária. Pálfi Istvánnak és Török Erzsébet Ilonának Andrea Tímea, Telihay Lászlónak és dr. Tarnai Katalinnak Zsuzsanna. Krajkó Jánosnak és Kovács Olgának .Gábor János. Papp Antalnak és Horváth Viktóriának József, Puskás György Gyulának és Bartolf Ilona Jiiliának György László. Födi Istvánnák és Csarnal Etelkának Ferenc. Balázs Józsefnek és Juhász Katalinnak József nevű gvermekük született. Halálozás: Tóth Anna. Jung Piroska. ABóesi Gvuláné Komlósi Margit. Virágh Istvánná Makra Rozália. Bernátsky Ernőné Kerner Jolán Mária. Némethv Gyula. Pálinkás' Antal. dr. Frltz Zoltán. Barna Rozália meghalt. Jelena rekordja Jelena Ilic-s, jugoszláv aszszony, egyike a legsúlyosabbuknak Sumadijában és a Morava vidékén. 170 centiméter magas és 179 kilogrammot nyom, ami azt jelenti, hogy minden centiméterre 1 kiló 53 gramm jut. Ez kétségtelenül országos rekord. De jó ám az étvágya is! Képes egy ebedre 20 töltött paprikát megenni! lami vállalat és szövetkezet is létesíthet és fenntarthat. A törvény második része a szakmunkásképző iskolára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ebben éppen az az érdekes és új, hogy egységes elvek alapján intézkedik, kimondja, hogy: „A szakmunkásképző iskola középfokú oktatási intézmény, amely szakmunkásképesítést és nem befejezett középiskolai képzést nyújt." A szakmunkásképző iskolában az előképzettségnek és a szakmák képzési követelményeinek megfelelő tagozatokat lehet szervezni, s a képzési idő egyes tagozatokon 1—3 évig tart. A szakmunkásképző iskola felelős vezetője az igazgató. Az iskola vezetőit, oktatóit és nevelőit csak jogszabályban meghatározott képesítés, illetőleg gyakorlat alapján lehet alkalmazni — intézkedik erről is a törvény. z Gazdagh István A Tiszának, fhint Szeged főutcájának a szerepe egyik sarkalatos pontként szerepel a vitában. A szegedi alsórakpartra vonatkozó elgondolás nagyon csábítónak tűnik, de kiépítésénél — úgy vélem — néhány dolgot mindenképpen ajánlatos lenne figyelembe venni. Így például: ez a rakpart roszszabb fekvésű, mint a budai Duna-part, amelyet pedig pihenésre gyakorlatilag nem használnak, hiszen a varos nagyon hamar beárnyékolja. Főleg kora nyáron és kora ősszel a vízállás is zavarná az itteni sétát, pihenést, a nyári rekkenő hőségben pedig ilyen célra szintén használhatatlan lenne. Arra ls gondoljunk, hogy a vízügyi munkálatok következtében pár évtized múlva állandóan magasabb lesz a vízszint, hiszen vízlépcsőkkel földuzzasztják. S végül azt se hagyjuk ki a számításból, hogy esetleg adjuk vissza a rakpartot eredeti rendeltetésének! Egy gépesített rakodőhely, amely nem zajos, szép látványt nyújtana önmagában is, különösen akkor, ha a szállítójárművek útvonalát úgy vezetnénk, hogy az új hídra, illetve a nagykörútra tudjanak felhajtani. A rakpart-jelleg ellen szól ugyanakkor, hogy a kiépített partszakaszt erős megterhelésnek nem volna szabad kitenni, hiszen egyrészt az évekkel ezelőtti földmozgások, másrészt a teherszállító járművek nagyban hozzájárultak megsülylyedéséhez. Kevés szó esett eddig a vitában a játszóterekről és a sportpályákról. Az eddigi városrendezési elképzelések szerint a város belső területén egyáltalán nincs, vagy alig van helye a testkultúrának, a mozgásnak, a játéknak. Szegeden így is kena. Ennek a nyárfaerdőnek és az előtte levő partszakasznak a hasznosítására szeretnék konkrét javaslatot tenni. Itt lehetne létrehozni az első szegedi tornakertet, azért is, mert az emberek már is leginkább ilyen célokra veszik igénybe. A partfürdőn az élet teljesen kötötté vált, a strand mindenütt tele van tiltó táblákkal és söntés-pavilonokkal. Ezt a területet érdemes volna visszakérni a vízügyi igazgatóságtól, hiszen itt a város érdekeit sértő gazdálkodás folyik. A magas homokpadkát állandóan hordják innen, s ha fel is töltődik a part újra áradáskor, pusztul a gyökérzet, az erdő. Meg kellene oldani az újszegedi szennyvízcsatorna helyzetét is, mert a laza talajban zuhatagként aláorrfló víz mély szakadékokat váj magának, s pár év múlva ez a pusztítás a védőtöltésig ér. Közben a fák is beomlanak. A szennyvizet szerintem Újszegeden is a volt vasúti • hídnál kellene a folyóba vezetni. Ehhez hasznosítani lehetne a még meglevő csatornaszakaszokat, s ezt a szép parkot átszabdalás nélkül lehetne megőrizni. Ez azért is célszerű lenne, mert most már a partfürdő sem tud csak lefelé terjeszkedni. S igen esztétikus lenne a híd alatt is folytatni a közművesítést és a célszerű beépítést kis üdülőhézakkali hiszen így ragyogó panoráma nyílna a hídról jobbra és bajra. Még az is elképzelhető, hogy a hídíól közvetlen lépcsőlejárat vezessen a partfürdőre és a tornakertbe. Ilyen megoldással egy mini „Margitsziget-félét" tudnánk létrehozni a fövényes, szép újszegedi parton. Deák Ferenc A meglevőt is szépítsük! Beletartozik a témába a meglevő házak szépítése, csinosítása is, nemcsak az újak elhelyezése és esztétikai hatása. Es nemcsak a Kárász utca házaira vonatkozik ez, hanem a belváros számos utcájára. A Juhász Gyula utca például olyan siralmas, sivár, poros és rendezetlen, hogy lehangolja az arra járókat. Már csak városunk nagy szülötte iránti tiszteletből is több gondot érdevés a tér s ami van, az is melne. Tovább menve, az parkosításra Osztrovszky utcában külöleginkább csak használható. Minthogy a város állandóan növekszik, a sportpályák mind kijjebb és kijjebb fognak szorulni. Ki megy majd utánuk? Mocsár Gábor fölhívta a figyelmet a klinikákkal szemben levő megkapó szépségű nyárfaerdőre. De ez a jelzés mintha elsikkadt volnösen feltűnő az elhanyagoltság, hiszen ezen a környéken már szép kész, modern lakóházak is pompáznak. A magánlakások tulajdonosait kötelezni lehet arra, hogy házuk utcai frontját rendben tartsák, erőteljesebben meg kellene követelni ugyanezt az állami házak kezelőjétől is. De hogy a piac környékén maradjunk, ahol legalább anynyi ember megfordul, mint a Kárász utcán — itt van a Kossuth utca. Szinte állandóan piszkos, szemetes, mert a szél ide hordja a piacról a hulladékot és ebben az utcában szinte senki sem takarít. Itt is hullik a vakolat a házakról, s ezen a szakaszon igen sok a bontásra megérett épület. Hasonló a helyzet a Szent Ist-j ván téren, ahol a keleti ol-; dalon sok kis házacska áll; kevés lakóval, nagy területet elfoglalva. Helyükön soklakásos szép épUleteket emelhetnének. Elkezdődött ezen a környéken valami, hiszen szé-, pitik a piacot is, új pavilonokat építettek, rendezik itt az utakat. De ha már annyit költünk rá, miért olyan szertelenül, logikátlanul, kacskaringósan vezetik az utakat? Kovács János 4 DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1969. NOVEMBER 18. 29. — Na. csak hirdesd ki ezek között a süket kukacok között, menjenek az eszük után. Be fogsz csinálni a röhögéstől, nemcsak a szekér két végébe fogjak a lovakat, istrángot akasztanak az oldalába is, ahány, annyifelé húzna, te lüke. Értelem! Huszonegyet játszani is tisztességesebb, vagy beüt a lap, vagy nem: de olyasmire hivatkozni, ami száz közül egynek ha van... Géza a homlokára üt. a fenébe is bámészkodom itt, beszalad a liázba, táskájával jön vissza, mire észbe kapunk, már a szérűskertben lohol, a cselédházak felé. Deső mozdul, kiáltana is, de meggondolja mugát. Nincs joga megtiltani, hogy Géza ellássa a kocsist. — Ez... nem .veszélyes? — kérdi Fésűs Járó, nyugtalanul pillogva. — Nyakunkra hozhat valakit. — De veszélyes — mondja nyersen Deső, és befordul a házba. Gallai lecsót főz, amikor Géza viszszajön. A présház körül szedte a paprikát, paradicsomot, rég megcsípte a dér, de nem baj, jobb lesz, mint hideget falni, meg is keliett volna mosni alaposan, ez azonban csak akkor jutott eszébe a hadnagynak, mikor már beleaprította a labasba, majd megsülnek a bacilusok ebben a jó, forró zsírban. Gallai láthatóan élvezi a főzést, egyszerre két embernek is dirigál, ezt adjanak a kezébe, meg azt, kolbászt vág karikára, szalonnát szeletel vékonyan, lágyan potyogtatja a lecsóba, tag orrlyukkal szimatol mint a csődör, isteni lesz, gyerekek, szent Péter is megnyalná az ujját. — Csúnya törés — mondja Géza. — Ha, összeforr is, nem biztos, hogy rendesen csukódik a szája. Kezet mos, rágyújt. — Apámnak megmondom — folytatja — este ha kijön, hogy holnapra hozzon civil ruhákat. Jobb lesz mindnyájatoknak kibújni az angyalbőrből. Gallai otthagyta a lecsót — Mit hallottál? ; — Alighogy bekötöztem a kocsist, odaért a körorvos. — Tudja, hogy itt vagyunk? — Nem. Tőlem biztosan nem. Azt mondja, az oroszok a mándori révnél nem a túlsó partra lőnek. Deső bólint. — Gondoltam. Élesebb a dörgés. — Igen, már az éjjel átjöttek. Mándor és Bitta közt tankcsapdákat ásatnak a civilekkel, dehát úgyse tudják keresztben,, felásatni az egész határt.. — És? — kérdezi mohón Fésűs Járó. — És? Nem felelnek neki. Deső elgondolkozva járkál, Sorki leoldja övéről a kötényül odakötött konyharuhát. — Főhadnagy úr, még nem késő... Amíg nyitva az út, meg kellene próbálni. Beleremeg, ahogy kimondja. Szeme idegesen ugrál. Egyszerre szakadt rá a riadalom, annyi ütközet, annyi menetelés után itt a küszöbön a fogság. Ezt talán a főhadnagya sem gondolta végig, mi lesz, ha betoppan az ajtón az első orosz katona, nem, ezt nem lehet megvárni, menni kell innen, bele a világba, míg a kör be nem zárul. Csontos arca merő víz, egy pillanat még, kirohan a présházból. Deső ráemeli szemét. — Igen, Sorki, ezen át kell esnünk. Ha kiteszed a lábad, az első igazoltatás után lepuffantanak. — De hát ha így is? Főhadnagy úr, én magának mindig... — Elmehetsz, ha akarsz. Nem parancsolhatlak vissza. De bármit csi« nálsz, saját felelősségedre teszed. Tarba zöld, mint a leveli béke. — Én nem maradhatok... Eszembe jut a gyűjteménye. De hiszen nincs nála, ott maradt a századnál. Igaz, csak a rongyokat hagyhatta el, mindazt a rémséget, mely hozzájuk kötődik, magával hordja. Gallai káromkodik. — Az anyátok beszar! szentségit, nem értitek? Civil gúnyába bújunk, sose voltunk katonák, bárki kérdje, semmi közünk az egészhez! De még ha kiszagolnák is, szökevények vagyunk, saját hadbíróságunk elől pucolunk, a genfi konvenció szerint ez egészen más... főhadnagy úr, parancsolj rá ezekre a barmokra, hát persze, hogy ideér a ruszki, mit gondoltatok, horgászni fog a Duna-parton, míg itt mindenki tisztára mossa a gutyáját? — Legalább azt tudnám — gondolkozik hangosan Géza —, hogy mondják oroszul, orvos. — Vracs — feleli Deső. — Persze, te tudod El is felejtettem. Dehát ez kitűnő! Ha beszélni tudunk velük,' minden rendben lesz. Engem az idegesített, hogy mutogatni kell, az rémes, hadonászik az ember, mégse tudja pontosan megértetni magát... kezeltem egyszer egy süketnéma nőt, úgy felbőszített mindig, majd lelöktem az asztalról, pedig nekem a beteghez áldott türelmem van. — Terítsetek — mondja Gallai —, rögtön kész a lecsó. (Folytatjuk.) í