Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMA6YAR0RSZAB MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 59. évfolyam, 266. szám 1969. NOVEMBER 16., VASÁRNAP Megjelenik hétfő kivé. telével mindennap, hét­köznap 8, vasárnap 12 oldalon. ARA: 1 FORINT Kiáltás Tegnap a haladó embe­riség a Béke-világtanács felhívására ismét hitet tett a hősiesen harcoló és sza­badaságáért küzdő vietna­mi nép igazsága mellett. A szolidaritási nap Viet­nammal átfogta az egész földgolyót és tízezrek, mil­liók akaratát kifejezve zú­gott a követelés: igazságot, békét Vietnam népének! Washingtonban megrázó és döbbenetes volt a morató­rium; az USA agresszív háborújában elesett ameri­kaiak százainak és ezrei­nek neveit vitték a felvo­nulók egy közös koporsó­hoz. Meghaltak ezek a ka­tonák az USA Vietnam el­len viselt gálád, igazság­talan háborújában. Ez el­len is kiált és szól a világ lelkiismerete! Nemcsak Washingtonban, hanem Északon. Délen, Keleten és Nyugaton. A harcoló és vérző Vi­etnam mellett tegnap újból hitet tett a szocializmust építő Magyarország népe is. Fővárosunkban, Buda­pesten, s szerte az egész országban, közte itt, a Tisza-partján, Szege­den is egész héten folyt e készülődés a vietnami szo­lidaritási napra. Magyar­ország népe újból követel­te. hogy az USA szüntesse meg agresszióját Vietnam­ban. s csituljanak el a fegyverek. Budapesten. a Hanoi-parkba tíz és tízez­rek vonultak szombaton es demonstrálták az-együtt­erzest a szabadságáért küz­dő testvéri néppel, s erő­sítették az amerikaiak ag­ressziója elleni tiltakozás hangiát A főváros Hanoi­parkjában rendezett de­monstráción részt vett Ho­ang Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete és Le Huu Van, a Dél-viet­nami Köztársaság budapesti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője is. S a Ha­noi-park ban összegyűlt tíz­ezrek óhaját, akaratát fe­jezte ki dr. Trautmann Re­zső. a Hazafias Népfront budapesti bizottságának alelnöke, amikor megálla­pította. hogy „tiltakozunk az amerikaiak barbár viet­nami háborúja ellen*". Vietnammal vagyunk, mert ezt parancsolja em­beriességünk, igazságérze­tünk. Meggyőződésünk, hogy — minden amerikai praktika, mesterkedés el­lenére — Vietnam népe sok szenvedés és megpró­báltatás után győzni fog. Ütját ennek semmi sem állhatja! Morvay Sándor Szegedi szénh/drogén-medence; Jövőre egymillió tonna olaj A Nagy-alföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat sze­gedi üzemében az elmúlt na­pokban műszaki és terme­lési tanácskozásokon vetet­tek számot a szegedi olaj­bányászat eddigi teljesít­ményével, s jövő esztendei feladataival. A munkáspar­lamenten elhangzottakból kiderült, hogy a Dél-Alföld olajtermelése döntő minősé­gi és mennyiségi változás előtt áll. Az NKFV, illetve a szegedi üzem életének for­dulópontjáról, a jövő eszten­dei eseményekről Juratovics Aladár, a műszaki tanács­kozás végeztével adott tájé­koztatót a Délmagyarország munkatársának. A Nagy-alföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat va­lamennyi — köztük a sze­gedi — üzeme több olajat hozott felszínre, mint amennyit a tervek előírtak. A szegedi üzem november 15-ig mintegy 523 ezer 800 tonna kőolajat továbbított a finomítókhoz, gázból három­negyedév alatt 46 millió köbmétert értékesített. Ezek nem rekorderedmények, az algyői mezőből ennél na­gyobb mennyiséget is előte­remthettek volna — azonban a termelési programok ezt nem követelték meg. A sze­gedi olajbányászok munká­ját dicséri, hogy az év során keletkezett számos nehéz­séggel, többek között a 168­as kút kitörésével; a hely­reállítási munkálatokkal si­keresen megbirkóztak. Sajnos, nem ilyen kedve­ző a vállalat építési, pénz­ügyi helyzete. Mint a fel­mérésekből kiderült, az NKFV üzemeiben, így a sze­gediben — a megengedett­nél jóval nagyobbak a rá­fordítások; szükségtelen készleteket halmoztak fel, s ez nagymértékben rontotta a gazdaságosságot. A terve­zett 1 milliárd 614 millió fo­rint helyett 1 milliárd 756 millió forintot fordítottak a termelésre, beruházásokra, építésekre, felújításokra stb. Megállapítható, hogy a há- j romnegyedévi 257 millió fo­rintos tervezett nyereség he­lyett mindössze 196 millió forintot akkumulált az NKFV — a kedvező terme­lési eredmények ellenére. Ugyancsak a gazdaságossá­got rontotta, hogy a válla­latnál,. a szegedi üzemnél nem volt megfelelő a terme­lékenység, ami szintén hoz­zájárult a nyereségcsökke­néshez. A tanácskozásokon pontos terveket dolgoztak ki a gaz­daságosabb fejlesztési, kar­bantartási munka érdeké­ben. A szegedi üzem gé­pészeti üzemegységét példá­ul átalakították, az üzem­egység-vezetők önálló fe­gyelmi jogkört kaptak. Juratovics Aladár elmon­dotta, hogy a vállalat éle­tében elsősorban a megemelt termelési terv jelenti a dön­tő változást. Ezek szerint. 1970-ben a szegedi meden­cében közel egymillió tonna kőolajat kell a felszínre hozni; pontosabban Algyő­ről 900 ezer tonnát, a kör­nyező kisebb lelőhelyekről 37 ezer tonnát, Szánkról pedig 127 ezer tonnát. A Nagy-alföldi Kőolajtermeló Vállalat valamennyi üzeme összesen 1,2 millió tonnát szállít a finomítókba — mint ebből látszik, ennek döntő többsége a szegedi medencéből származik. Az előre meghatározott olajprogram keretében jö­vőre mintegy 1 milliárd fo­rintot fordítanak az NKFV beruházásaira, ebből a sze­gedi medencében 700 millió forintot költenek el. A szegedi olajtermelő me­dence életében a másik vál­tozást néhány új, végleges ipari berendezés üzembeál­lítása jelenti. Amint a ka­pott tájékoztatóból kide­rült: a magyar olajiparnak rendkívül fontos érdeke fű­ződik a propán-bután gáz­termelés megnöveléséhez. Ezért külön figyelmet fordí­tanak az Algyőn épülő gáz­előkészítő üzem mielőbbi átadására. A tervek szerint a francia gépekkel szerelt üzemet július 1-én munká­ba állítják. Ugyancsak 1970­ben, a nyár elején, május­ban elkészül az algyői fő­gyűjtőállomás, amely a 900 ezer tonnás olajtermelés to­vábbításában játszik szere­pet. Jelenleg naponta mintegy 4—500 köbméter vizet saj­tolnak vissza az algyői tá­rolórétegekbe. A gazdaságo­sabb olajtermelés érdeké­ben ennek pontosan tízsze­resére lesz szükség jövőre. A most működő kutak mellett újabbakat kapcsolnak a víz­visszanyomó rendszerbe, így a jövő esztendő augusztusá­ban elérik a napi 5 ezer köbméteres visszasajtolást. Említést érdemel a tanács­kozáson elhangzott egyik bejelentés is: a szegedi üzem létszáma hozzávetőleg elérte a kívánt mértéket. A jövőben arra törekszik az olajtermelő üzem, hogy ki­alakítsa a törzsgárdát, a megbízható kollektívát. Matkó István Losonczi Pál befejezte látogatását Indiában Közös közlemény — A magyar államfő ma Iránba utazik Losonczi Pált Bombayben főbírája és V. P. Naik. az balra) Losonczi Pál. a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke és kísére­te befejezte indiai látogatá­sát, amelynek során há­A távlat: ri kikötő A tiszai hajóforgalom az utóbbi esztendőkben szinte jelentéktelenné vált. Csak nagy néha kötnek ki hajók, önjáró uszályok a szegedi hajóállomás stégjénél. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, valamint a Fo­lyamszabályozó és Kavics­kotró Vállalat hajói, von­tatói kavarják csupán fel a vizet parttól partig. Ritkáb­ban pedig fél tiszányi szé­lességben tutajok csorognak le Szeged alá. A rakpart pe­dig valamikor annyi hajót és uszályt fogadott a Felső Tisza-parttól a Boszorkány­szigetig, ahol az úgyneve­zett százlábú fahíd állt, hogy a vízijárművektől szín­Pártvezetők Zákányszéken Tegnap, késő délután sze­retettel hívott és fogadott pártvezetők: Komócsin Zol­tán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Győri Imre. az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Csongrád megyei párt­bizottság első titkára, Csá­penszki István, a szegedi járási pártbizottság első tit­Kara látogattak Zákányszék­ei Tarsaságukban volt Far­kas István, a szegedi járási tanács vb elnöke. A vendégek hasznos esz­mecserét folytattak a falu jelenéről, jövőjéről a helyi párt- és állami vezetőkkel, a szakszövetkezetek, a lakosság képviselőivel. A beszélgetés­ben egyebek között részt vett Csépi László, a közsé­gi pártvezetőség titkára, Tóth Szilveszterné ország­gyűlési képviselő, a községi tanáes vb elnöke, valamint Bózsó István, a Május 1. szakszövetkezet elnöke, Huszta Vince, a Homokkul­túra szakszövetkezet elnöke, s többen mások, a falu dol­gos lakói közül. A kötetlen eszmecserében a pártvezetők válaszoltak a zákányszékiek kérdéseire, s a további előrehaladás ér­dekében több hasznos ész­revételt tettek. Ezzel együtt o vendégek is sok hasznos tapasztalatot szereztek. te nem látszott a víz tükre. A Tisza hátát ma is ki lehetne használni, mert a viziút még mindig a legol­csóbb. Igaz, hogy a rajta való közlekedés lassúbb ah­hoz a tempóhoz képest, amely a szárazföldi utakon bonyolódik le. Nemrégiben Szegeden elhangzott egy tanácskozáson, hogy a tá­voli jövőben Szeged fogad­hatja majd a tengerjáró hajókat is. A folyó mai jel­legét tekintve ez a feltéte­lezés utópisztikusnak tűnik, pedig nem az. Ahhoz per­sze, hogy ez a folyó nagy hajókat tudjon hordani a hátán, meg kell szüntetni a rendkívül szélsőséges — 10 —11 méteres — vízszint­ingadozást, amely a Tisza egyik fő jellemzője. A Tiszát ma méginkább a kor követelményeinek meg­felelően használjuk fel a népgazdaság érdekében, mint bármikor. A tiszalöki duzzasztó és erőmű után épül a második tiszai víz­lépcső Kiskörénél, s a har­madik vízlépcső építése Csongrádnál nagyon is va­lóságos elképzelés. Ennek tervein már munkálkodnak a vízügyi szakemberek. Egyszerre két helyen ilyen nagy beruházást nyilvánva­lóan nem bírna el a népgaz­daság. Kisköre után majd következik a Csongrádra tervezett mű is, s attól fog­va minden évszakban hajóz­ható lesz a folvó Tiszai"1''" illetve Csongrádtól lefelé is, ha jugoszláv szomszédaink megépítik az Óbecsénél ter­vezett vízlépcsőt és erőmű­vet. Az elképzelések szerint onnan egy széles csatorná­val jutnának el a Dunához a Karas kitorkolásáig. Ez a hajózható csatorna lenne a biztos út, hogy visszaduz­zasztott vízen közlekedehes­senek a kisebb tengerjárók Szegedig. Így válna tehát Szeged a tengeri hajók kikötőjévé. Addig persze sok víz lefo­lyik még a Tiszán, amíg ez a távlati terv — úgy 20—30 év múlva, 2000 körül — megvalósulhat. Ha ez majd valóra válik, akkor nyilván­valóan meg kell hosszabbí­tani a jelenlegi szegedi rak­partot a közúti hídtól lefelé, a Boszorkánysziget mentén. A hid alatt ugyanis nem tudnának átbújni a tenger­járó hajók. A távlati tervek szerint a Tiszát és a Dunát is össze­köti majd egy csatorna, amely a második tiszai víz­lépcsőtől indul ki. Ennek költsége milliárdokra rúg majd, de a Duna—Tisza közének öntözésével, a ter­méseredményekben megté­rül. A kiskörei vízlépcső visszaduzzasztótt vizéből fut­ja majd a Tisza'jobb partja felé eső területekre is, míg a Duna—Tisza csatornából a Duna bal partjától elte­rülő földeket lehet öntözni.1 T e. India Maharasztra államának állam főminisztere (képünkön fogadta rom napot töltött Uj-Del­hiben, ellátogatott Agrába, Aurangabadba. Aiantába. Ellorába és Bombayba. Fel­kerestek mezőgazdasági és ipari üzemeket, tudománvos intézeteket és történelmi ne­vezetességeket. Fogadtatásuk mindenütt bensőséges és ba­ráti volt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke látogatása során találkozott és megbeszéléseket folyta­tott India elnökével. V. V. Girivel. India miniszterelnö­kével, Indira Gandhival, va­lamint más vezető indiai személyiségekkel Magyaror­szág és India kapcsolatainak és együttműködésének fejlő­déséről és néhány, mindkét felet érdeklő időszerű nem­zetközi kérdésről. A megbe­I szélések a barátság és a | kölcsönös bizalom jegyében zajlottak le. Megállapították — egye­bek között —, hogv orszá­gaik tudományos és kultu­rális kapcsolatai gyümölcsö­zőek. A kapcsolatok erősöd­ni fognak a tudományos, műszaki és kulturális sze­mélyiségek cseréjének kibő­vített programja révén. El­vileg egyetértenek abban, hogy a műszaki tudományos cseréről egyezményt kötnek és megvizsgálják a diplomák és tudományos fokozatok kölcsönös elismerésének kér­dését. Megállapították, hogv a magyar—indiai kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok az elmúlt években megfelelően fejlődtek és lehetőség van azok további fejlesztésére. Többek között az almínium­ipart. a távközlést, a vízku­tatást és az öntözést említet­ték meg, mint amely legin­kább lehetőséget kínál a szakosított együttműködésre. Az Elnöki Tanács elnöke meghívta India elnökét. V. V. Girit és India miniszter­elnökét, Indira Gandhit, hogy tegyenek hivatalos lá­togatást a Magyar Népköz­társaságban. Az iráni főváros készül Losonczi Pál'Jogadására. Az iráni sah meghívására a magyar .államfő ma, vasár­nap érkezik hatnapos álla­mi látogatásra' Teh'erártba.

Next

/
Thumbnails
Contents