Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

Közös kalap Beszélgetés a bardányi tanácsházán SőBf átér épül Sorozatunk végéhez köze­ledik. Egyre nehezebb olyan témát választani, amit ne érintettünk volna már vala­melyik községgel kapcsolat­ban. Ez a puszta tény azért nem akadályozhat meg ben­nünket abban, hogy ugyan­annak a témának más vo­natkozásait is megvizsgál­juk. Ásotthalmon a művelő­désről beszélgettünk, ezt kérték a bordányiak is. A tavaly felépített új is­kola jóvoltából csak délelőtt folyik tanítás. Saját erőből épült az iskola. Idén szep­temberben 40 diákkal meg­nyílhatott a napközi otthon is. A pedagógusok szolgálati lakása megoldódott. Van ugyan Szegedről kijáró ne­velő, összesen kilenc, de őket családi körülmények (férj­feleség munkaköre) a város­hoz kötik. Kapnának lakást, ha igénybe vennék. A könyvtár eredményes mun­káját, az olvasóvá nevelést dokumentálja az a tény. hogy a takarékszövetkezet, a vasbolt és a cukrászda is árusít könyveket Űj mecha­nizmusban élünk, ez azt is jelenti, hogy veszik is a könyveket. Fél év alatt így is 9 ezer 588 kötetet adott kölcsön a községi könyvtár. A tanácsháza mellett tég­larakások jelzik, hogy a kö­zeljövőben megkezdik — szintén saját erőből — az új művelődési ház építését is. Ezt ls a helybeli Munkásőr Tsz építőbrigádja készíti el csak úgy mint az iskolát Mivel jövőre már készen lesz az új épület, talán nem korai a jelenlevő Gailai András tanácselnökkel Bo­dó Viola iskolaigazgatóval Búzás Emília könyvtárossal Mihályffy Lajos művelődési ház igazgatóval Simon Vil­mos és Márta Péter szak­szövetkezeti elnökkel és Du­dás Imre tsz-elnökkel a nép­művelés és a termelő üze­mek kapcsolatáról beszélni hiszen a szövetkezetek veze­tői mondták, hogy a műve­lődési ház tevékenységének legalább 70 százaléka köz­vetve vagy közvetlenül érinti a termelőszövetkezetet is. Fel is veti Dudás Imre rögtön, hogy a 70 százalékot másutt is emlegethetjük. Ennyi támogatást kap az a tsz, amelyik korszerű szarvasmarha-telepet épít de a költségek jelentős részét az állam vállalja a sertés­telepek létesítésénél is. Ha az embereknek akarunk az igényeknek megfelelő műve­lődési házat építeni, arra marad a saját erőből való építés és vagy lesz kultur­ház, vagy nem. Ne azon meditáljunk most. hogy valójában mi. emberek járunk jól az állatistállók­kal hiszen a több hús ígé­retei ezek. Inkább azt ra­gadjuk ki a panaszból, hogy valóban kellene a művelő­déri házak építéséhez is, fenntartásához is a nagyobb állami segítség. Nem kerüljük meg a me­leg pontokat beszélünk ar­ról is, hogy a termelőüze­meknek anyagilag is hozzá kellene járulniok az alig­alig tengődő művelődési ház fenntartásához, hiszen való­ban „részelnek" az itt folyó munka eredményeiből is. Jól­esik tapasztalni hogy nem zárkóznak el a gondolat elől Gyors számítással az is kiderül, hogy a Munkásőr Tsz és a három szakszövet­kezet évenként körülbelül 35—40 ezer forinttal tudná támogatni a művelődés há­zát A mostani, mindössze 12 ezer forintos biztos jöve­delemmel szemben megbe­csülendő összegről van tehát szó. De számolunk mi is: az új művelődési ház korszerű építmény lesz — a sok-sok fűtési panasz megelőzésére olajtüzeléses központi fűtés­seL Egyszerű üzemben tartá­sa és nagyobb költséget je­lent tehát Művelődési házaink f» és nagyon ingatag bevételi for­rásai a bálák. Ez a puszta tény reálisan értelmezve azt jelenti hogy egy divatos ze­nekar egyetlen tagjának sér­tődése vagy kiesése létbi­zonytalanságba sodorhatja a sokkal jobb sorsra érdemes intézményeket. A gazdasági szervek jól felfogott érde­keiktől vezéreltetve enyhít­hetnek ugyan a gondokon, de ez a segítés még nem je­lent teljes megoldást. A közös kalap, a fenntartási költségek egy ré­szén való jószándékú oszto­zás még így is szép ígéret. Természetesen akkor reális, ha viszontszolgálatként a népművelés figyelemmel kí­séri a szövetkezetek kultu­rális igényeit, és a rendelke­zésére álló összes eszközzel igyekszik azt kielégíteni. A kerekasztal-beszélgeté­sen kívül hallottam ugyan, de ide kívánkozik a hír: a fogyasztási szövetkezet az országos kampány keretében televíziót ajándékoz az is­kolának. Horváth Dezső Tápén, a Hajójavító közveti en szomszédságában a Tisza és a téli kikötő között köz­művesített, korszerű javítót elepet épít a Vízügyi Igazgat óság. Hajókat, úszó vízkivé­teli műveket és más úszó já rműveket javítanak majd itt. A földmunkákkal egyidő­ben bővítik a téli kikötőt is. CUKOR RÉPA-ÓRIÁSOK Aránytalanság a „mellékes" javára Tóth Béla felvétele Jól halad a cukorrépa-betakarítás Csongrád megyében. 18 százalékkal több termést szedtek fel mint a múlt év azonos időszakában. A terméshozamok is a legtöbb gaz­daságban meghaladják a 220 mázsát. A képünkön látható répaóriások az idén nem számítanak ritkaságnak A gazdaságirányítás új rendszere a termelőszövetke­zetekben is sokkal nagyobb lehetőségeket adott a gaz­dálkodás fejlesztésére, egy­ben a helyi erőforrások jobb, hatékonyabb kihaszná­lásához. A szegedi mezőgaz­dasági nagyüzemekben is tö­rekednek a vállalatszerű gazdálkodás feltételeinek megteremtésére. Igen fontos szerepet játszik a rendszeres árbevétel, a tagság rendsze­res, lehetőség szerint egész évi foglalkoztatottsága. Az árbevételek nagyobb arányú növelésére és egész évben az egyenletes bevétel érde­kében Igen jó lehetőség a tevékenységi kör kiszélesíté­se, vagyis az alaptevékeny­ségen kívüli kiegészítő tevé­kenység. Ez lehet ipari te­vékenység. ezen belül ipari termékek gyártása, a mező­gazdasági termelést kiszol­gáló, élelmiszeripari feldol­gozás, építőipari tevékeny­ség, kereskedelmi tevékeny­ség. szállítás, bérfuvarozás, mezőgazdasági melléküzemi szolgáltatás. A szegedi négy termelő­szövetkezet is élt a lehető­ségekkel. Bizonyítja ezt az is, hogy 1966-ban ezekben a gazdaságokban a kiegészítő tevékenységből az árbevétel 16 millió 436 ezer forint, 1967-ben 28 millió 381 ezer forint, tavaly pedig 52 mil­lió 872 ezer forint volt Igaz viszont az is, hogy a szege­di üzemekben a kiegészítő tevékenység aránya, nagy­ságrendje, kapcsolata az alaptevékenységhez, vagyis a mezőgazdasági termeléshez, sok problémát vet feL A szövetkezetekben elhanya­golják a kiegészítő tevé­kenység jövedelmezőségének, munkatermelékenységi mu­tatóinak értékelését A négy közös gazdaságban általában jól kihasználják a város közelségéből adódó közgazdasági lehetőségeket. Jó az anyagi, műszaki ellá­tottság. hiszen a négy gaz­daság mintegy 180 millió va­gyonnal rendelkezik. Az egy hold mezőgazdasági termő területre eső vagyon össze­ge 14 ezer 13 forint ez messze meghaladja az orszá­gos átlagot, hizen az mint­egy 6 ezer forint Nincsen, nem lehet panasz a termelés színvonalára sem, hiszen az évi termelési érték 150 mil­lió forint körül alakul. Mégis nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a kiegészítő tevékenységből származó árbevétel tavaly 221 százalékkal haladta meg az 1966 évi szintet De az abszolút növekedés mellett figyelemre méltó, hogy a ki­egészítő tevékenységből szár­mazó árbevétel sokkal gyor­sabban emelkedett, mint a nagyüzemek összes árbevé­tele. Jellemző adat. a majd hogy 53 milliós árbevétellel szemben tavaly a halmozott termelési érték csak 33 mil­lió 519 ezer forint volt. A kiegészítő tevékenység szerkezete a következőkép­pen alakult: kereskedelmi tevékenységből csaknem 17 millió forintot ipari tevé­kenységből 15 milliót szál­lításból mintegy 11 milliót építőipari tevékenységből 10 milliót, melléküzemi tevé­kenységből csupán 184 ezer forintot „termeltek" a sze­gedi szövetkezetek. Arányta­lanság mutatkozik az alap­tevékenységhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységnél. Eddig az ipari tevékenység konjukturális lehetőségei háttérbe szorították az élel­miszeripari termelést Kétségtelen, Szegeden a termelés bővítésére a jöve­delem további növelésére újabb területek bevonásával nincs lehetőség. így tehát az alaptevékenységen belül a jövedelmet csak az önkölt­ség csökkentésével az inten­zív bővített újratermeléssel lehet növelni. Ehhez igen je­lentős beruházások szüksé­gesek. A kiegészítő tevé­kenység viszont minden je­lentősebb beruházás nélkül lehetőséget ad a tagság fog­lalkoztatottságára és a jöve­delem növelésére. Nyilván­való .a fellelhető arányta­lanságok kijavíthatok. Sen­ki sem tagadja, hogy a kie­gészítő melléküzemági tevé­kenységre szükség van. Hi­szen az elmúlt esztendőben Szegeden, a szövetkezetek­ben az évi tiszta jövedelem 18,9 százaléka származott ki­egészítő tevékenységből. Ám. előbb, utóbb kárát látnák a közös gazdaságok annak, ha az alaptevékenységről tehát a mezőgazdasági termelésről elfelejtkezve csak „melléke­sen" növelnék a tagság be­vételét, szorgalmaznák a gazdaság további fejlődését L. L példaképek N apjainkban ünnepeljük, köszöntjük a két évtizedet megélt közös gazdaságokat. Ezeken az ünnepeken eljönnek azok az idős szövetkezetiek is, akik húsa esztendővel ezelőtt vállalták az új utat alakítói lettek a gazdaságoknak, úttörői a szövetkezeti mozgalomnak. Meg­ülnek az asztaloknál, kézbe fogják a kalapot az asszo­nyok ölükbe ejtik kezüket s csak figyelnek a beszédre; Nem vagyunk már mai gyerekek, az évek elmúlásával könnyebben elérzékenyedünk. Jó így figyelni őket ahogy a múló idő távlatából szó esik munkájukról elismeréssel köszöntik őket, s látni, ahogyan meghatódnak, jó szívvel köszönik a közös gazdaságnak a megemlékezést, a gon­doskodást Ök tudják leginkább, mennyi minden történt kéfl évtized alatt, sok rossz Is, amit nem gondoltak először, amire nem számítottak, amire nem készülhettek fel. Ma-> guk sem tudták akkor még, hogy történelmet írnak, új történelmet. Egyikőjük sem lehetett meggyőződve arrólj hogy a szövetkezet az valóban egyedüli helyes út, hlszer* nagyon kevesen voltak egy-egy faluban, a többség gú­nyolta őket, lenézte. Jószerivel akkor jutottak a földhöz,' altkor lett az övéké, az a föld, amelyért annyi verejté­ket, vért és életet is áldozott ez a nép. A magyar nép történetében örök időkre fel lesz ea jegyezve. Hiszen, bár nem tudták, mégis nemzetközi je­lentőségű tett volt. Az egész világon figyeltek ránk, mi történik nálunk, hiszen ez a kísérlet 1919-ben derékba tört. Most győzött. Ma már nincs ember sehol a világon* aki cáfolhatná mezőgazdaságunk eredményeit, az alapítói dicső példáját S egyben figyelmeztetés is ez, hogy min­denütt eredménnyel járhat a szövetkezeti mozgalom. Ezért ís tisztelni kell amit a hűsz év előtti alapítók tettek. Á becsület az elismerés nekik szóL Akik ma nap mint nap formálják az országot sohase feledjék, hogy a mai haza­fiságról a mai internacionalizmusról példaképpen áll­hatnak előttünk azok a parasztemberek, akik alapítók­ként önmaguk legyőzésével vállalni merték az újat • forradalmit Igaz, sok megpróbáltatás érte őket Az ötvenes es»» tendők első felében gyakran jártak nehéz esztendők, ami­kor a szövetkezetek padlását is „kiürítették". De a tör­ténelem mindig igazságot szolgáltat Napjainkban soha nem remélt eredményeket produkál a mezőgazdaság. Még további küzdelem, idő szükséges, hiszen nagy út nagy jövő vár a szövetkezetekre. Annyi azonban mindenkép­pen bizonyos, hogy amit hajdanán az alapítók tettek, az most fordul igazán termőre, most hozza virágát. Két év­tized munkáját becsületét nem is tudnánk jobban meg­köszönni, minthogy az elismerés mellé példaképül állítjuk ezeket az embereket Paraszt példaképpé. Sz. Lakács Imre Gyógyító szövetkezet Délután a főkönyvelöl szoba átalakul orvosi rende­lővé. Dr. Gergely Győző fő­orvos fogadja itt a röszkei Kossuth Tsz betegeit. Nem nagy ideje annak, hogy a közös gazdaság vezetősége elhatározta, azokat az idős, munkában elfáradt embere­ket. akiket még a törvény nem talál alkalmasnak nyug­díjazásra, megvizsgáltatja és ahhoz igazítja házon belül a normát. Mert egyre másra panaszkodtak néhányan, el­nök elvtárs, nekem ez fáj, higgye meg, hogy beteg va­gyok. A szövetkezet saját portáján ezentúl többre be­csüli az embert, nagyobb gondot fordít az idősebbek­re. ezért ez a kezdeménye­zés. Lajos Mihály járadékos, 73 esztendős. Már több éve kapogatja havonta a 260 fo­rintot. De a közösből el nem maradhatna Dolgozgat. Most bekopogtat a főorvoshoz. Tanácsot kér. Hogyan kap­hatná a szövetkezeti nyugdí­jat. Mindjárt egy kis tanács­kozás kerekedik, a szövet­kezet vezetői utánanéznek a kimutatásoknak, s az írások bizonyítják, hogy Mihály bácsi 1960. február elsején lépett be a közös gazdaság­ba. Azóta tisztességgel, be­csülettel dolgozott. Ev végén tehát meg lesz a 10 éves tagsági viszonya. Nincs sem­mi akadálya annak, hogy január elsejétől havonta ne 260 forintot, hanem 400 fo­rintot vigyen a postás. Igaz, visszamenőleg négy évre az SZTK járulékot meg kell fizetnie. — Hogy nem jött már ko­rábban. Mihály bácsi ezzel a problémával? — kérdezték tőle az irodán. — Ami meg­illeti, azt szívesen adjuk és mi mindenkor segítünk. Sz. L. L VASÁRNAP, 1969. OKTÓBER 12. DÉLMAGYARORSZÁG 9 • 1

Next

/
Thumbnails
Contents