Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-11 / 236. szám

Szeged 59l évfolyam, 236. szám 1969. OKTÓBER 11. SZOMBAT, Megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. hét­köznap 8, vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLÉR Zohánfy István rajza A városkrónika fényes napjai­nak élén egy dátum áll: an­nak a napnak a dátuma, amikor a komor horizonton megvöröslött a történelem virradata. Annak a napnak a dátuma, amikor — ha nem tudták is a maga nagyszerű mivoltában felfogni még a világváltozást, ha csak hónapok vagy évek múltán eszméltek is rá teljes jelen­tésére — sorsuk urává lettek a százfelől nyomorított Tisza-parti szegényemberek. Túl a füstökön, romokon, hídroncsokon, túl az életőrlő, embermorzsoló gépezet el­űzésén ezt is: a remény, az öröm kezdetét, az új reqd születését is jelzi a fényes dá­tum. Távolodunk tőle az időben, de sugárzá­sa évről évre többet mond nekünk. Je­lenti az azóta valósággá munkált lehető­ségeket és jelenti a jövőben megvalósu­lókat is. Szeged szabadságdátuma 1944. október 1L Elsők között szabadultunk fel, s most elsők között köszöntjük sorsfordulónk ne­gyedszázados jubileumát. Emlékeket Idéz­ve a jövendőt idézve köszöntjük, úgy, aho­gyan egy nemzeti újjászületés nagy jelké­péhez méltó. A Béke, a Szabadság, a Ke­nyér egész korszakra szóló történelmi üze­netét köszöntjük benne. A felszabadító Szovjet Hadsereget kö­szöntjük, amelynek hatalmas, feltarthatát­lanul előretörő, Szegeden áthömpölygő frontja a szabadság országhatárát jelké­pezte azokban a napokban. A nemcsak katonaként érkező győztes szovjet katoná­kat köszöntjük, emlékezve, hogy háború­gyötörte, tépett, fáradt harcosokként is emberséges emberek voltak. Hogy bará­tok voltak, az első naptól segítettek, tá­mogattak bennünket. Szeged huszonöt éves októberét köszönt­jük, de egyben azt a másik, fél évszázados Októbert is, amelynek fiai tulajdonkép­pen nekünk is hőseink: igazságtevők a nagy, évezredes történelmi pörben. A hő­sök vérével pecsételt, eszmékkel szentesí­tett barátságot köszöntjük, mert e barát­ság jegyében válhatott szabad országunk azzá, ami: az egyetemes emberi haladás, a szocializmus frontjának szilárd arcvona­lává. Október 11. Szeged szabadságának dátu­ma. A város kulcsai — a szó valódi és jel­képes értelmében egyaránt — az elnyo­mók kezében voltak eddig a napig: a fel­szabadítás legnagyszerűbb gesztusa éppen az, hogy ezek a kulcsok a háborúgyötörte nép birtokába kerülnek. A remények és kétségek, bizakodások és félelmek mezs­gyéjén ez a gesztus emeli magabiztos gazdává a szegényt, a nincstelent is. Ez a gesztus munkál azóta a néphata­lom minden mozdulatában, minden győ­zelmünkben: az újjáépítésben és újat épí­tésben, a földosztásban és gyárállamosítás­ban, az első hároméves népgazdasági tervben és a többiben. Minden nagy, or­szágos tettben, szocialista munkasikerben. Munkál a városteremtésben is, az erő­feszítésekben és eredményekben, abban, hogy Szeged szebb lett, gazdagabb lett, mint valaha. Hosszan-hosszan leltároz­hatnánk ezt a szépséget, gazdagságot, 25 év újdonságait és változásait. Mek­korát ívelt például ezalatt a munka­alkalmakat adó. kenyérgondtól szaba­dító, bőséget ígérő ipar termelése! A textilművektől a gumigyárig, az olajme­zőktől a földgázprogram valósításáig, Tar­jánteleptől az új házgyár építéséig. S ível­nek tovább tervasztalokon, bizottságok tanácskozásain, a gazdasági reform meg­újító törekvéseiben gazdálkodásunk lehe­tőségei! Mi nemcsak anyagiakban nézzük a meg­valósulást. Szegeden az emberméltóság újjászületésének is napja október 11. Nincs műszerünk lélekben mérni azt a változást, amit a felszabadulás hozott és adott, de ünnepeinkben és köznapjaink­ban, a kétkezi munkában és a szellem napvilágában, az új, szocialista ember ki­forró jellemvonásaiban, minden vállalko­zókedvben és nagyotakarásban ott leljük messzeható energiáit. Ott leljük a műve­lődésben, kulturális felemelkedésben, a művészetek kivirágzásában. Tudjuk, hon­nan keltezzük tudományos életünjr fejlő­dését, az egészségügy, a társadalombizto­sítás, az anya- és gyermekvédelem vív­mányait. S tudjuk, honnan keltezzük azt a morális erőt, ami az alkotó ember han­gulatában, közérzetjavulásában,, bizton­ságérzetének erősödésében, a közösségi érzés szép gesztusaiban napról napra meg­nyilvánul. Érzelmi, hangulati szálak erős­ségét nincs műszerünk mérni. De kiérez­hető: mennyire szívközeli ünnepe a sze­gedi embernek is a felszabadulás. József Attila Hazám című verse annak­idején egy ország nevében kiáltotta fáj­dalmasan: „föl kéne szabadulni már, s a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezeté­ben hányni-vetni meg száz bajunk". A szabad ország az alkotás hazája; Váci Mi­hály a Szegények hatalma című kötetben már ezért a beteljesedésért kiált: „Sza­badság, tégy gazdaggá minket!" Ez a verssor egy felszabadult nép programja. Az a program, amiből mind több és több valósul meg munkás hétköznapjainkban, az a program, amely a dolgozó nép okos gyülekezetében — demokratizmusunk kis és nagy műhelyeiben — alakul naggyá. A demokratizmushoz — évezredes el­nyomásból, terrorból, nyomorból eszmélve — nem volt Iskolánk a felszabaduláskor: Magunknak kellett kijárni, hibákkal, fo­gyatékosságokkal megküzdve magunknak kellett és kell vizsgázni belőle. Most kezd­jük magunkat feltalálni benne, most kezd­jük teljesebben kihasználni a demokratiz­musban rejlő „emberi erőműveket". Szük­ségünk van ezekre. Szükségünk van rá, hogy az állampolgárok éljenek minden, a szabadság talajából sarjadt jogukkal; hogy mind többen, mind jobban éljenek vele. Másszóval: hogy folytassuk, egyénenként és együttesen továbbéljük felszabadulá­sunkat. És itt kapcsolódik az emlékidézéshez a jelen feladatainak sűrűje, A szabadulás ünnepi tényéhez a ma gondjaival a hol­napért megküzdő hétköznapi valóság: a munka, az alkotás szakadatlan folyamata. Ahogy az eleven forrásvíz töri magának a szélesebb medret a tengerhez, úgy halad előre ez a folyamat is hazánk felvirágzása felé. Kerülőkkel, kanyargókkal, zugokkal megbirkózva joggal érezzük már, hogy a mostani meder egyenesebben visz a cél­hoz. Jó érzés tudni, hogy a munkásosz­tály, a parasztság, az értelmiség, az idő­sebb és fiatalabb nemzedékek munkája­harca meghozta gyümölcsét De a medret szakadatlanul igazítani, mélyíteni, szabá­lyozni is dolga a demokratizmus, az alko­tóerő nemes áradásának, csak így lehet igazán méltó forrásához, a felszabadulás­hoz. L egtisztábban a kommunisták, a tizenkilences elvtársak, a szervezett munkások, az ezer­szer megrágalmazott Szov­jetuniót igazán ismerők fog­ták fel 1944. október 11-én: mit is jelent a béke első napja. Ok tud­ták: eljött az idő, mikor a munkásság „a sötét gyárra szegzi az ember vörös csilla­gát." A kommunista párt tanította-vezette történelmi hivatásának betöltésére a sza­badság első napjaitól ezt a munkásosz­tályt; „osztályagy" és „osztályerő" tu­dott lenni a demokratikus átalakulás első csatáitól mindmáig. Az „új nép, másfajta raj" páratlan küldetésének ez volt és ma is ez a záloga: a kommunisták meggyőző, példaadó, követésre ösztönző politikája. Az a sok frontú, békében megharcolt for­radalom, melyet a párt vezette proletariá­tus győzelemre vitt hazánkban, méltó ara­tása volt az Eszme ötven év előtti veté­seinek. A kommunista élcsapat akart és tudott hidat verni a Nagy Október és Szeged szép októbere között. Olyan hidat, amely a megálmodott jövő felé íveli a szocializ­mus építésének gigantikus vállalkozását, bizonyítva újra meg újra, hogy élni tu­dunk a 25 éves szabadsággal. A felszabadulási ünnepségek A felszabadulási ünnep­ségek ma és holnap tovább folytatódnak Szegeden. Ma, a 25. évforduló napján dél­előtt 10 órai kezdettel dísz­ünnepséget rendez a Szegedi Nemzeti Színházban az MSZMP városi bizottsága, a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi ta­nács. Ünnepi beszédet mond Sípos Géza, az MSZMP Sze­ged városi bizottságának el­ső titkára. Délben a Tisza szálló hangversenytermében az MSZMP Szeged városi bizottsága és a városi ta­nács fogadást ad a régi párt­tagok. párt- és állami veze­tők tiszteletére. Délután 3 órakor motor­kerékpáros, go-kartos és ke­rékpáros sportolók vonulnak fel a városban, a SZEOL­stadion—Nagykörút—Április 4. útja—Aradi vártanúk te­re—Jókai utca—Dugonics tér—Kárász utca útvonalon, majd megkoszorúzzák az 1. számú szovjet hősi emlék-? programja művet. Délután 5 órakor víziparádé kezdődik a Ti­szán, melyben a víziteleptől a Szőke Tisza hajóig kaja­kosok, evezős csónakok és kivilágított motoros vízi­járművek vonulnak fel, s a szegedi Tisza-parton — ahonnan a felvonulást végig lehet nézni — összegyűlő nézősereget a múzeum előtt a munkásőrség zenekara szórakoztatja. Este fél 7-től tűzijáték lesz a Tisza-par­ton. Holnap, vasárnap délelőtt 10 órakor a Dugonics-teme­tőben és a Belvárosi-teme­tőben, 11 órakor a szovjet hősök Széchenyi téri em­lékműveinél nagyszabású katonai díszszemlével egy­bekötött koszorúzási ünnep­séget rendez az MSZMP Szeged városi bizottsága, a népfront városi bizottsága és a városi tanács. A ko­szorúzás közben a Tisza-par­ton elhelyezett lövegek díszsortüze köszönti Szeged felszabadulásának 25. év­fordulóját. Déli fél 1-kor a Horváth Mihály utcai képtárban a Somogyi Könyvtár és a Móra Ferenc Múzeum közös kiál­lítást nyit Szeged felszaba­dulásának dokumentumai­ból. Megnyitót mond Papp Gyula, a városi tanács vb­elnökhelyettese. yiLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Next

/
Thumbnails
Contents