Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

zowieft Sccsfoticiként cb szülőMáros felszabadításáérl Névrangsor Szeged felszabadulásának 20 évfordulóján Kolcsuk vezér­őrnagy. volt szovjet hadtest­parancsnok Szegeden járt, s az ünnepségen ezt mondotta: „Igen. a felszabadító harcok, ban Krupiczer Ferenc velem harcolt. A magyarok sokat segítettek." Valóban, kevesen mondhatják el magukról, hogy részt vettek szülőváro­suk, Szeged felszabadításá­ban. Krupiczer Ferenc e ke­vesek közé tartozik. Ma is itt él közöttünk, jelenleg a Hódmezővásárhelyi Férfi- és Női Szabó Ktsz elnöke. Fia­talos, a haja most ls szőke, makrancosai! hullámos, mint 25 évvel ezelőtt, amikor a szovlet hadsereg katonája­ként részt vett Szeged és Csongrád megye több közsé­gének. városának felszabadí­tásában. Édesapját baloldali tevé­kenységéért a múlt rendszer­ben üldözték, zaklatták. Édes­anyja gyári munkásnő, orsó­zó volt. Sorsa megegyezik sok ezer magyar proletár­szülő gyermekének a sorsá­val. Az 1930-as években ki­futó. alkalmi munkás, majd férfiszabó ipari tanuló lett. 1938-ban szerezte meg a sza­bóipari szakmunkás-bizonyít­ványt Hosszabb-rövidebb ideig kü­lönböző mestereknél szabó­segéd. Dolgozott Budapesten. Szegeden, Hódmezővásárhe­lyen. é6 ahol csak akkor munkát kapott, addig, amíg a rendőrkopók utol nem ér­ték. 1944-ben Szentesen katona. A honvédség szabóműhelyé­ben szervezkedtek. Egy szerb származású társával, akinek összeköttetése volt a jugo­szláv partizánokkal, meg. szöktek és Szabadkán kap­csolatot létesítettek az ekkor inár aktívan tevékenykedő jugoszláv partízánegységek­kel. Krupiczer Ferenc kivá­lóan beszél oroszul, szerbül, németül, románul, így az egyre közeledő és Jugoszlá­viát felszabadító szovjet had­sereg tolmácsa lett. Változatlanul tartja veze­tő pozícióját az utónevek népes családjában a László, de esztendőről esztendőre előkelőbb helyezést ér el a Zsolt, a Csaba, az Attila és a Tibor is. Ez derül ki ab­ból a statisztikából, amit az elmúlt esztendőkben be­jegyzett férfinevekről készí­tettek a nyelvészek. A női nevek között a sta­tisztikák tanúsága szerint „örökzöld" az Éva, amely — ha csak hajszállal is —, meg­előzi a népszerű ranglistán a Máriát. Az Ildikó fokoza­tosan „tör fel", s ma már a harmadik leggyakrabban elő­forduló leánynév. A további sorrend: Katalin, Erika. Zsuzsanna, Erzsébet, Andrea. Judit, Ágnes. Érdemes meg­említeni, hogy a huszonöt leggyakrabban előforduló női név között szerepel a Tünde, méghozzá a meglehetősen előkelő tizenötödik helyen, a Csilla a tizenkilencedik he­lyen. Új védőáiarc a hegesztőknek A hegesztőknél a védőál­arc gyakori levétele és fel-i tevése sok időbe telik. A he­gesztett varratot ugyanis elég gyakran meg kell nézni. Az Egyesült Államokban most egy olyan védőálarcot konst­ruáltak, amely ezt a fogya­tékosságot megszünteti. Ha a munkás kinyitja a száját, egy különleges szerkezet nyomban felemeli a védő­szemüveget. Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából a Moszk­vában rendezett díszünnepségen Krupiczer Ferenc (csillaggal Jelezve) újabb kitüntetését veszi át. Tóle balról (világos egyen­kabátban) Szokolovszkij marsall Mijit már a szovjet hadse­reg 'egyenruhás katonája, részt vett Magyarország igen sok városának, községének felszabadításában, hol fegy­verrel a kezében partizán­ként, hol fordítóként, tol­mácsként. Részt vett Szeged. Kistelek, Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Cegléd, Csepel. Budapest felszabadításában, a Déli pályaudvar elfoglalá­sában, a székesfehérvári, a Balaton környéki harcokban. A Budai önkéntes Ezred­ben végzett szervező mun­kájáról már sok történet ke­rült nyomtatásba. Élete sok­szor volt veszélyben, a fel­szabadító harcok során több. ször is megsebesült. Élete kockáztatásával mentette meg Morazov ezredest, egyik pa­rancsnokát a biztos haláltól a Cegléd—Budapest környé­ki harcokban. Magas parancsnokságokon, katonai tanácskozásokon volt jelen, mint a szovjet hadse­reg tolmácsa, jelentősen elő­segítve egész tevékenységé­vel a háború mielőbbi befe­jezését. Többek között az ő segítségével hallgatták ki Bu­dán, a szennyvízcsatornából előbújt német fasiszta ve­Cserbenhagyta áldozatát zérkart. Pfeffer Wildenbruch náci vezérezredest, Hindyt és a többieket is. Magyar és szovjet kitün­tetéseit nehéz lenne mind fel­sorolni. Legbüszkébb a Ma­gyar Partizán Emlékéremre, azután a Budapest Harcai­ért Emlékéremre, és a Húsz­éves Jubileumi Győzelmi Emlékéremre, melyet az év­fordulón Moszkvában vett át. 1945-ben a hódmezővásár­helyi szovjet katonai pa­rancsnok tolmácsa, a ruha­ipari dolgozók szakszerveze­tének elnöke. Néhány társá­val 1947-ben megalakítja Hódmezővásárhelyen a Férfi­és Női Szabó Ktsz-t. mely­nek 22 év óta vezetője. Sok száz fiatal szakmunkás ne­velkedett fél keze alatt. Sza­bad ideiében sem pihen. Munkásőr-parancsnok, párt­propagandista, tanácstag, a hódmezővásárhelyi városi szövetkezeti bizottság titká­ra, a sportmunka és a kul­túrmunka egyik lelkes szer­vezője, irányítója, s meg­annyi funkcióban kiemelke­dően eredményesen tevé­kenykedik ma is. Három szép gyermek édesapja, és van egy szeretett szenvedé­lye: filatelista. Nehéz lenne felsorolni mindazt, amit Krupiczer Fe­renc az eltelt 25 év alatt tett, mint ahogy nehéz fel­sorolni azt is, amit a szo­cializmus megteremtéséért, a felszabadulásért 1945 előtt fegyverrel a kezében csele­kedett Somogyi Aladár Barangolás Szász-Svájcban - Találkozások, új barátok Hohnstein a legkisebb né­met város, ezer lakosa van mindössze. De nevezetes, sok történelmi viszontagságot megért hely. Mondják, hogy itt „talál­ták fel" a savanyú káposz­tát, s mert a háborúknak azt hiszem, ez az egyetlen po­zitív eredménye, hadd mond­jam el az anekdotát. Az Oroszországból kiűzött napóleoni vert hadak beás­ták magukat a hegyoldalban, de nem hogy a háború sor­sát nem tudták megfordíta­ni, hanem innét egyenesen a lipcsei „népek csatájába" vezetett útjuk, a végső vere­séghez. De annyi idejük még volt Hohnsteinben, hogy na­gyot alkossanak, új ételt fe­dezzenek fel. Mivel az össze­köttetésük megszakadt a hadtápvonallal, önkiszolgáló élelmezésre kellett beren­dezkedniük. Adva volt egy nagy káposztaföld, lucskos őszi idő és a halomba hor­dott káposzta. Először nem ízlett, de a katonák éhsége az ott töltött idővel egye­nes arányban nőtt — a ká­poszta pedig kínjában sava­nyodott. S azóta a kevésbé kínos helyzetben megéhezett emberek számára is jó cse­megévé vált — hát ennyi ..haszna" mindenesetre volt Európának a napóleoni há­borúkból. Hohnstein középkori vára már 1925-ben ifjúsági turis­taközpont volt, de 1933-tól fasiszta koncentrációstáborrá vált. Ott-tartózkodásunkkor közel ötezer vendég gyűlt össze, azon az ünnepségen, amelyen a tábor felszabadu­lásának évfordulóját köszön­tötték. Sokan végigjárták a oincebörtönöket, emlékezve a megszámlálhatatlan vérta­núra. kivégzett antifasiszták­ra. De ha már a nagy mú­zeumok lélekemelő kincsei­Jellegzctes hohnstein! utca ről írni nem merészkedett tollam, nézzék el, hogy a borzalmak leírását is kerü­löm. Huszonöt tagú csoportunk részt vett nemzeti zászlónk­kal a félvonuláson, ahol osztrák antifasiszták és né­met ellenállók is felvonultak. Szeretet vett körül bennün­Rozsi István 21 éves, bün. tetlen előéletű, Szeged, Csák­tornyai utca '20. szám alatti lakos korábban a 10-es AKÖV gépkocsivezetője volt. Egy reggel Baks felé haladt, a rakodótéren két munkás uta­zott. A közúton gyalogosok mentek, kerékpárjukat ma­guk mellett tolva. Rózsi olyan közel került az egyik kerékpároshoz, hogy annak karját a gépkocsi ajtajának kilincse valósággal átszúrta. A nagy ütés következtében a kilencs le is tört. Rozsi­nak a vezetőfülkében is volt egy utasa, aki szólt neki, hogy valami koppant az aj­tón. Rózsi szinte oda sem fi. gyeit a megjegyzésre, tovább hajtott Baksra. majd onnan Pusztaszerre. A rakodótéren utazók ott szóltak, hogy út­közben elütöttek egy kerék­páros nőt. A gépkocsi veze­tője még ekkor sem ismerte el, hogy balesetet okozott volna. Mire visszaértek Sze­gedre, a rendőrség már „fo­gadta" az áldozatát cserben­hagyó gépkocsivezetőt. A sze­gedi járásbíróság nyolchóna­pi szabadságvesztésre ítélte, és két évre eltiltotta a gép­járművezetéstől. A fellebbe­zéseket a szegedi megyei bí­róság elutasította. Fiókot nyitott Csongrádon az elektromos szövetkezet Szegeden elvállalta az olajkályhák garanciális javítását II balo'.lról jót vagy sémiit Chicagóban egy gengszter temeté­sén a „kollégáid" így nyilatkoznak a megboldogultról­— Bármit mond­janak is róla, egy dolog biztos: pá­ratlan tehetség volt a maga szak­májában ... — Sohasem mondott csütörtö­köt a fegyvere! — Senki sem tudott olyan ügye­sen bánni a kés­sel, mint ő! — A páncél­szekrény feltöré­sének igazi meste­re voltl Erre a gyászoló özvegy zokogva megjegyzi: — O, a képmu­tatók! Amíg drá­ga férjem élt, semmi jót nem tudtak róla mon­dani! HF^W CSÜTÖRTÖK. m WjmMj^ 1969. OKTÓBER 9. A Szegedi Elektromos Ktsz és a GELKA megállapodást kötöttek, hogy október 1-tól Csongrádon a szövetkezet látja el a rádió és a televí? zió szervizmunkáit. Jelenleg a szövetkezet Csongrádon a GELKA volt helyiségében dolgozik, de még ebben az évben a Csongrád városi ta­nács egy nagyobb helyiséget biztosít számukra, ahol már vállalják r a háztartási gépek javítását, valamint vil­lanyszerelést, motortekercse­lést. érintésvédelmi és tűz­rendészed felülvizsgálatokat is. A szövetkezet Szegeden a rádió és televízió garanciális javítások mellett október l­től a Mechanikai Művek ál­tal készített olajkályhák szervizszolgálatát is ellátja. A ktsz eredményesen dolgo­zik, ezt igazolja, hogy egy­re több elektromos gép, rá­dió, televízió javítását vég­zik. Szegeden mondhatni, hogy mostoha körülmények között dolgoznak. Például egyik részlegük, a Kállay Ödön utcai irodahelyiség alatt, a pincében végzi mun­káját. Több KÖJÁL-jegyző­könyv igazolja a műhely egészségtelen mivoltát. Nevüket ismerik Szekszár­don és Debrecenben is. ahol érintésvédelmi és tűzrendé­szed feladatokat látnak el, nemrég pedig Budapesten, a VI kerületben kaptak ké­nyelmes műhelyt. Itt a két vidéki városhoz hasonló te­vékenységet végeznek. Sze­geden csupán az alsóvárosi szolgáltatóházban, valamint a Tisza Lajos utcai volt paprikamalomban levő mű­helyük kielégítő. Tarjánban maid a szol­gáltatóház felépítése után nyitnak javítórészleget, de már régen vajúdik a József Attila sugárút és a Brüsz­szeli körút sarkán levő la­katosműhely megszerzése — amelynek tulajdonosától megvonták az iparengedélyt —, de eddig minden jószán­dék a paragrafusok útvesz­tőjének zátonyára futott. A Kállay Ödön utcában, ahol jelenleg a GELKA dolgozik. jó lehetőség kínálkozna egy korszerű műhely kialakítá­sára, mivel annak jelenle­gi tulajdonosa még az idén a Károlyi utcai új üzlethe­lyiségbe költözik, de — ahogy a szövetkezet elnöke mondotta — nem sok a re­mény, hogy megkapják a he­lyiséget. A szövetkezet 1967-ben no­vember 7-e tiszteletére két napon keresztül ingyen ja­vította a készülékeket, csu­pán a beépített alkatrészek költségét kellett megtéríteni. Ezzel a kedvezménnyel több mint 20 ezer forintot „spó­roltak" meg a lakosságnak. Hasonló szolgáltatást nyújta­nak jövőre, a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére is. A négy évvel ezelőtti négymillió forint helyett az idén reálisan 14 milliós ered­mény várható. Az éves fej­leszétsi alapjuk viszont nem éri el a félmillió forintot, s így saját erőből nem tud­nak változtatni a jelenlegi túlzsúfoltságon. Ács S. Sándor ket, az' összetartozás szere­tete. Egy idős ember, a kö­zeli Pirna városkából valá ősz kommunista, Richárd Gissrich egy díszes emlék­könyvet adotí át. A barátai nevét, aláírását gyűjti ben­ne, s magyarok még nem szerepeltek — boldogan ír­tuk hát a barátság sorait, míg ő fényképet készített ró­lunk. A német ember tartózko­dó, de barátságos. Udvaria­san útbaigazít, de nem kér­dezi a legtöbb, honnét jöt­tél, mi tetszik itt, meddig maradsz. Talán csak a fia­talok közlékenyebbek, ér­deklődőbbek. A ma ismét if­júsági szállóként működő hohnsteini várban 320 kö­zépiskolás lány osztotta meg velünk a szállást. Vidámak, kedvesek, barátságosak vol­tak, sokat beszélgettünk. Feltűnt, milyen fegyelmezet­tek, rendszeretők. Mi taga­dás, a ml „egyéniségünkkel" nehezen fért össze a nagy pontosság, bosszantottuk is egymást eleget. Volt, aki már 9-kor aludt volna, fel is ver­ték a 11-kor hazaérkezők. Ezt a 320 lányt szinte észre sem lehetett venni — soha nem sokallották egymást... A hosszú hegyitűrákról énekelve, vidáman tértek vissza, s olvan tisztán, ren­desen. akárha a fürdőszobá­ból léptek volna ki. Kíván­csian faggattak bennünket, hogy élünk, mit dolgozunk­tanulunk, mik a terveink. Végül is a sok társalgás­nak nyelvtanulás miatt is nagy hasznát vettük. Isme­rik azt az érzést, amikor az ember büszke rá, hogy az idegen nyelven elmondott viccre hazai harsogású ha­hota a válasz? Hát ezt ls megértük. P. Szőke Márta

Next

/
Thumbnails
Contents